A Képviselőház által elfogadott, úgynevezett zászlótörvény – amint azt a tervezet nyilvánosságra kerülésekor is jeleztük – elfogadhatatlan a székely közösség számára.

Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségû óriás-régióba beolvassza, Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényünknek pedig már a puszta megfogalmazását „bûnügyi jelenségként” kívánja kezelni, és Székelyföld fõvárosában, Marosvásárhelyen a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltják vagy korlátozzák, szükség van egy újabb, tömegméretû megmozdulásra. A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló erejû összefogással hozzuk Bukarest és a nagyvilág tudomására, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyjuk. A rendezvény jelmondata változatlanul az Önkormányzati Nagygyûlés állásfoglalása:

Romániában erõs politikai dogma az, hogy az ország példaértékûen megoldotta a nemzeti kisebbségek védelmét. Azonban ha közelebbrõl megvizsgáljuk a valóságot, megállapíthatjuk, hogy ez az állítás távol áll a valóságtól.

Egy aggasztó eset

Ezúton hozzuk nyilvánosságra, hogy Lucian Goga Maros megye prefektusa április nyolcadikán átiratban közölte Makfalva polgármesteri hivatalával, hogy a Hármasfaluban felállított, „útjelző táblákkal összetéveszthető”, egyébként a három falu hagyományos nevét magyarul és románul tartalmazó táblákat – Csókfalva/Cioc, Székelyszentistván/Stefanesti, Atosfalva/Hotesti – távolítsák el, mert veszélyeztetik a forgalom biztonságát. Mindezt a Maros megyei Rendőrség jelezte.

Jogállamhoz méltatlan módon értelmezi a belügyminisztérium saját feladatait a minap közvitára bocsátott, a 2015-2020-as időszakra vonatkozó közrendvédelmi és közbiztonsági stratégiáról szóló dokumentumban.

A marosvásárhelyi kormányellenes tüntetés jogtipró betiltása után a román hatóságok újabb jogsértésére hívjuk fel a világ figyelmét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A történelmi nagyjainkra, hőseinkre való emlékezés minden generációnak kötelessége, mert ezek az emberek nem a számítógép előtt ülő facebook kommentelők, anonim fórumozók, ún. fotelhősök voltak, hanem legtöbbször az életüket kockáztatták és áldozták fel a magyar szabadságért, a nemzet felemelkedéséért.

Hiába volt a jogsértõ tiltás, feleslegesen árasztották el a hatóságok egyenruhás rendfenntartókkal Marosvásárhelyt a Székely Szabadság Napján, mert ismét bebizonyosodott, hogy az igazságot nem lehet elhallgattatni. Ugyan szegényebbek lettünk egy felemelõ megemlékezéssel, Székelyföld fõvárosára csendet parancsolt az önkény, de helyette még hangosabban szólt egész Székelyföld. Illesse köszönet ezért a széki székely tanácsokat, és a magyar pártok azon területi és helyi szervezeteit, amelyek ezúttal a közös fellépést választották.

Kedves barátaim, tisztelt küldöttek, hölgyeim és uraim!