A nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés szervezői megkezdték az Európai Bizottság viszonválaszának elemzését az Európai Unió Törvényszéke előtt folyamatban lévő perben.

A dokumentum tanulmányozása során egy különösen fontos kérdés került előtérbe.

A Bizottság védekezésének egyik alapja az, hogy a kezdeményezés 2019-es nyilvántartásba vételéhez egy olyan értelmezést kapcsol, amely szerinte meghatározza, hogy miről szólt valójában a kezdeményezés. Ez az állítás már a megtámadott közleményben is megjelent, amelyben a Bizottság közölte a szervezőkkel, hogy nem kezdeményez jogszabályt, és semmilyen intézkedést nem kíván hozni a nemzeti régiók érdekében. Ezzel szemben a most kiadott viszonválasz keményebben fogalmaz, azt állítva, hogy „a szervezők nem hivatkozhatnak arra, hogy a határozatban nem szerepelt a korlátozás”.

A szervezők szerint azonban ezzel kapcsolatban alapvető probléma merül fel.

A Bizottság 2019-ben nyilvántartásba vette a nemzeti régiókért indított kezdeményezést. A határozat nem arról szólt, hogy a kezdeményezést csak részben veszi nyilvántartásba, és nem figyelmeztette a szervezőket arra sem, hogy a hozzáfűzött értelmezés később a kezdeményezés tartalmát meghatározó jogi korlátozásként fog szolgálni.

A kérdés nem az, hogy a Bizottság 2019-ben adott egy értelmezést, hanem az, hogy akkor ezt nem úgy közölte, mint egy megtámadható korlátozást, most viszont úgy hivatkozik rá, mintha az lett volna.

Ez a kérdés nemcsak a szervezőket érinti, hanem azt a több mint egymillió európai uniós polgárt is, akik aláírásukkal támogatták a kezdeményezést.

Joggal merül fel a kérdés: pontosan mire adták támogatásukat az európai polgárok? Arra a kezdeményezésre, amelyet a szervezők eléjük tártak, vagy egy olyan szűkítő értelmezésre, amelyről a túlnyomó többségük nem is tudhatott?

A nemzeti régiók kezdeményezése nyolc tagállamban teljesítette az érvényességhez szükséges küszöbértékeket, és az Európai Unió történetének egyik legsikeresebb alulról szerveződő polgári kezdeményezésévé vált.

A szervezők meggyőződése szerint az európai polgári kezdeményezés intézménye csak akkor őrizheti meg hitelességét, ha az európai polgárok támogatását nem lehet utólag olyan értelmezésekkel korlátozni, amelyekről sem a szervezők, sem az aláírók nem kaptak egyértelmű tájékoztatást. Az Európai Bizottság viszonválasza nem pusztán a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezést érinti, hanem az európai polgári kezdeményezés intézményének jogbiztonságát és a részvételi demokrácia egészét. A vita immár nem csupán arról szól, hogy a Bizottság milyen döntést hozott 2025-ben, hanem arról is, hogy milyen feltételek mellett gyakorolhatják az európai polgárok a részvételi demokráciához fűződő jogaikat.

A szervezők a jogi képviselőjükkel együtt folytatják a Bizottság viszonválaszának elemzését, és a megfelelő időben tájékoztatják a nyilvánosságot az ügy további fejleményeiről.

Marosvásárhely, 2026. június 17.

Izsák Balázs

a Székely Nemzeti Tanács elnöke,

a nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés képviselője

A nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés szervezői tájékoztatják támogatóikat és a közvéleményt, hogy az Európai Bizottság benyújtotta viszonválaszát az Európai Unió Törvényszéke előtt folyamatban lévő perben. Ezzel az eljárás írásbeli szakasza lezárult.

1998 telén, a bibarcfalvi református templom gyülekezeti termében hallgattuk dr. Csapó I. József előadását a székely autonómiáról és az európai önrendelkezési modellekről. Zsúfolásig telt a terem. Az emberek nemcsak Erdővidékről érkeztek, hanem Székelyföld távolabbi vidékeiről is. Volt, aki egy nappal korábban indult útnak, hogy ott lehessen. Akkor már híre ment Erdély-szerte, hogy ha hívják, ő megy faluról falura, közösségről közösségre, és beszél a székelyeknek arról, hogy szabadságvágyuk nem múltba révedő nosztalgia, hanem korszerű európai igény, amelynek helye van a nemzetközi jogban és Európa politikai rendjében. Éppen a hollandiai frízek példáját magyarázta, amikor megszólalt a harang. Dél volt. És amíg szólt a harang, hallgatott mindenki. Az előadó is, a házigazdák is, mi hallgatók is. Akkor arra gondoltam: nemcsak a bibarcfalvi harang szól. Erdély harangjai zúgnak szerte a Kárpát-medencében, Nándorfehérvár emlékére, és itt, Székelyföldön, Gábor Áron emlékére is, a székely szabadságért.

Most, amikor dr. Csapó I. József halálhírére kondulnak meg a harangok, ez az emlék tér vissza újra és újra.

Életének egyik legfontosabb üzenete éppen ez volt: hazatért a székelyek közé –  Kézdivásárhelyen született – valahányszor hívták. Nemcsak politikusként, hanem tanítóként is. Magyarázott, érvelt, példákat idézett, törvényeket elemzett, nemzetközi dokumentumokat ismertetett. Olyan időszakban tette ezt, amikor a székely autonómia gondolatát sokan megpróbálták elszigetelni, hitelteleníteni vagy puszta érzelmi jelszóvá lefokozni. Ő azonban tudta, hogy egy közösség csak akkor maradhat meg, ha saját sorsának alakításához intézményes jogai vannak. És azt is tudta és hirdette, hogy ezt a küzdelmet kizárólag a jog és a demokrácia eszközeivel lehet megvívni.

Történelmi érdeme, hogy a székely autonómia ügyét kiemelte a vágyak és jelszavak világából, és közjogi, politikai programmá emelte. Törvénytervezetet alkotott, intézményi kereteket dolgozott ki, nemzetközi példákat gyűjtött össze, kiadványokban, könyvekben ismertette az autonómiák lényegét, kapcsolatokat épített Európában és a tengeren túl. Az autonómiatörekvésnek nyelvet adott: világos fogalmi rendszert, jogi alapot és európai összefüggést.

Az RMDSZ programjába az ő munkájának köszönhetően került be a háromszintű autonómia célkitűzése. Az ő kezdeményezésére és szellemi vezetésével született meg a Székelyföld autonómiájának első törvénytervezete. És amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a képviseleti politika önmagában nem képes előrelépést elérni, első volt azok között, akik a közvetlen demokrácia eszközéhez nyúltak, és létrehozták a Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek első elnöke lett.

De aki csak politikust lát benne, nem érti meg igazán az emberi nagyságát. Dr. Csapó I. József ritka erkölcsi tartással rendelkező ember volt. A romániai magyar közéletben különösen ritka. Soha nem személyeskedett. Soha nem kereste a szenzációt. Soha nem beszélt olyan kérdésekről, amelyek nem tartoztak a felvállalt ügyhöz. Hányszor hallottuk tőle az egyszerű és tárgyilagos kijelentést: „Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes.” Ez a mondat többet üzent a közképviselet méltóságáról, mint sok hangzatos beszéd.

Miközben körülötte sokan szerepet játszottak, alkalmazkodtak, alkudoztak vagy sodródtak, ő megmaradt a közösség szolgálatában. Nem tekintette alku tárgyának sem az anyanyelvi oktatást, sem az egyházi javak visszaszolgáltatását, sem pedig a székely nép önrendelkezéshez való jogát. Tudta, hogy vannak dolgok, amelyekből egy közösség nem engedhet anélkül, hogy önmagát fel ne adná.

Az idő sok mindent igazolt abból, amit képviselt. Amikor ő az autonómiáról beszélt, sokan még irreálisnak vagy veszélyesnek nevezték azt. Ma Európában a regionalizmus, a szubszidiaritás, az őshonos közösségek jogainak kérdése legitim politikai és jogi téma. Ő korábban látta azt, amit mások csak később kezdtek megérteni. És talán ez adja életművének valódi történelmi jelentőségét: nem csupán egy politikai célért küzdött, hanem megőrzött egy erkölcsi mércét is egy olyan korban, amikor a közéletből egyre inkább kiveszett a méltóság.

Húsz évvel ezelőtt, amikor a Julianus-díj laudációját mondtam, így zártam a beszédet: „Minden történelmi esemény leírása az előzményekkel kezdődik. Ennek szellemében mondhatom: a szabad, autonóm Székelyföld történelme elkezdődött.”

Ma már tudjuk: ennek a történetnek dr. Csapó I. József kezdeményezője és főszereplője volt.

És ahogyan akkor, Bibarcfalván a harangszó egy pillanatra megállította a szavait, most az élet vége hallgattatta el őt. De az amit képviselt, az nem hallgatott el. A cél és az elv tovább él az utókor küzdelmeiben. A mi munkánkban, utódaink mindennapjaiban. Mert vannak emberek, akik nem pusztán résztvevői a történelemnek, hanem iránymutatók benne.

Dr. Csapó I. József ilyen ember volt.

Izsák Balázs

a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2026. május 21.

2026. február 9-én kaptunk tájékoztatást az Európai Unió Törvényszékének hivatalvezetőjétől, hogy Magyarország a mi oldalunkon avatkozik be abba a perbe, amelyet az Európai Bizottság ellen indítottunk 2025 novemberében, és amelyben azt kértük, hogy a Törvényszék semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amely úgy zárná le a nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezést, hogy sem jogszabály nem születik, és semmilyen intézkedés nem lesz a nemzeti régiók érdekében. Február 12-én kiadott közleményünkben jeleztük, hogy várjuk Magyarország részletes beadványát.

Az Európai Bizottság által közzétett, „A nyelvpolitikák hatása a többnyelvű régiókban” című tanulmány fontos szakpolitikai visszaigazolása azoknak az érveknek, amelyeket a nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés az elmúlt évek során következetesen képviselt.

A tanulmány világosan rámutat arra, hogy a nyelvi és kulturális sokszínűség nem akadálya a fejlődésnek, hanem gazdasági és társadalmi erőforrás lehet az érintett régiók számára. A dokumentum szerint a többnyelvű régiók sajátos adottságai hozzájárulhatnak a társadalmi kohézió erősítéséhez, a humán erőforrások fejlesztéséhez, az innovációhoz, valamint a regionális versenyképesség növeléséhez.

A tanulmány külön jelentősége, hogy a nyelvi és kulturális sajátosságokat nem pusztán identitáskérdésként, hanem a regionális fejlődés és a kohéziós politika szempontjából releváns tényezőként kezeli.

Ez összhangban áll a nemzeti régiókért indított kezdeményezés alapvető célkitűzésével, amely szerint az Európai Unió kohéziós politikájának figyelembe kell vennie azon régiók sajátos jellemzőit, amelyek nemzeti, nyelvi, kulturális vagy történelmi sajátosságokkal rendelkeznek.

A tanulmány egyúttal azt is megerősíti, hogy a pusztán szimbolikus elismerés nem elegendő: a nyelvi és kulturális sajátosságokat a fejlesztési politikákban, az oktatásban és a gazdasági stratégiákban is érvényesíteni kell.

Mindez különösen fontos annak fényében, hogy az Európai Bizottság korábban vitatta a nemzeti régiók sajátos helyzetét a kohéziós politika szempontjából.

A frissen publikált szakmai anyag ugyanakkor egyértelműen rámutat arra, hogy a többnyelvű és sajátos kulturális identitással rendelkező régiók fejlesztése európai érdek.

A nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés szervezői emlékeztetnek arra, hogy kezdeményezésük nem tűnt el az európai intézmények útvesztőiben, mint oly sok más európai polgári kezdeményezés. Az elmúlt évek során bírósági eljárásokat indítottak és nyertek meg, a meghallgatás részeként európai parlamenti vita zajlott le, a nemzeti régiók ügyét európai szintű politikai és szakmai kérdéssé tették, és hozzájárultak ahhoz, hogy az Európai Unió intézményeiben egyre hangsúlyosabban jelenjen meg a kulturális és nyelvi sokszínűség és a regionális identitás.

Meggyőződésünk, hogy ez a tanulmány már annak a szemléletváltozásnak a jele, amelyhez a nemzeti régiókért indított kezdeményezés munkája is hozzájárult. A precedensértékű indoklások a hatéves jogvita során kiegészültek egy újabb csendes győzelemmel.

Az angol nyelvű tanulmány itt olvasható el: https://education-socioeconomic-experts.ec.europa.eu/publications/analytical-reports/economic-impact-language-policies-multilingual-regions_en

Marosvásárhely,                                                                                                             Izsák Balázs

2026. május 18.                                                                                        a Székely Nemzeti Tanács

Az Európai Bizottság 2025. szeptember 3-án arról tájékoztatott bennünket, hogy a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és regionális kultúrák fenntarthatóságáért” című európai polgári kezdeményezés ügyében nem kíván további lépéseket tenni. Ezt a döntést megtámadtuk az Európai Unió Törvényszéke előtt. A Bizottság ellenkérelmére most benyújtottuk a válaszunkat, és továbbra is teljes egészében fenntartjuk keresetünket.

Barábási Antal Szabolcs Úrnak
Tisztelt Prefektus Úr!

A Székely Szabadság Napján, 2026. március 10-én Marosvásárhelyen összegyűlt közösség nevében fordulunk Önhöz.

A Székely Szabadság Napjának megszervezése az elmúlt tizenhárom évben a nyomásgyakorlás három eszközébe ütközött. 

Időrendi sorrendben először a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal jogi ködösítésbe burkolt akadálya merült fel szinte minden alkalommal. 

Március 10-én Marosvásárhelyen és több kárpát-medencei településen megemlékezésre és tiltakozásra gyűltek össze mindazok, akik a Székely Szabadság Napján tisztelegnek a székely vértanúk emléke előtt, és kinyilvánítják elkötelezettségüket Székelyföld autonómiája mellett. A Székely Szabadság Napja több mint megemlékezés: a közösségi akarat kifejezése. Annak az akaratnak, hogy Székelyföld lakói a szülőföldjükön, saját közösségi intézményeikre támaszkodva, demokratikus módon dönthessenek saját ügyeikről.

Ma, 2026. március 10-én, Marosvásárhelyen összegyűlt székelyek és a velünk szolidaritást vállalók itthon és szerte a világban, a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten nyilvánítjuk ki akaratunkat: követeljük Székelyföld területi autonómiáját!

A Székely Szabadság Napja az emlékezés napja, de egyben a jogkövetelés napja is. Emlékezünk azokra, akik életüket áldozták a szabadságért, és megerősítjük elkötelezettségünket a békés, demokratikus küzdelem mellett.