Március 10-én Marosvásárhelyen és több kárpát-medencei településen megemlékezésre és tiltakozásra gyűltek össze mindazok, akik a Székely Szabadság Napján tisztelegnek a székely vértanúk emléke előtt, és kinyilvánítják elkötelezettségüket Székelyföld autonómiája mellett. A Székely Szabadság Napja több mint megemlékezés: a közösségi akarat kifejezése. Annak az akaratnak, hogy Székelyföld lakói a szülőföldjükön, saját közösségi intézményeikre támaszkodva, demokratikus módon dönthessenek saját ügyeikről.

Ma, 2026. március 10-én, Marosvásárhelyen összegyűlt székelyek és a velünk szolidaritást vállalók itthon és szerte a világban, a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten nyilvánítjuk ki akaratunkat: követeljük Székelyföld területi autonómiáját!

A Székely Szabadság Napja az emlékezés napja, de egyben a jogkövetelés napja is. Emlékezünk azokra, akik életüket áldozták a szabadságért, és megerősítjük elkötelezettségünket a békés, demokratikus küzdelem mellett.

Megérkezett az Európai Bizottság ellenkérelme a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés ügyében az Európai Unió Bírósága előtt folyó perben.

A dokumentum részletes elemzése jelenleg folyamatban van. A következő napokban a sajtót és a közvéleményt részletesen tájékoztatni fogjuk arról, hogy az Európai Bizottság milyen érvekkel próbálja megvédeni korábbi döntését, amellyel elutasította a nemzeti régiók ügyének érdemi kezelését.

Március 10-e, a Székely Szabadság Napja mindannyiunk közös ünnepe. Ezen a napon azért gyűlünk össze, hogy közös akaratunkat tegyük láthatóvá.

Marosvásárhely a helyszín, de az ügy az erdélyi magyar nemzeti közösség egészének ügye. Jöjjenek el azok is, akik távolabbról indulnak, mert jelenlétük mindig erőt ad a közösségnek.

A tegnap levelet kaptunk a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól, amely egyértelművé teszi, hogy az idén is törvényesen megtartható a Székely Szabadság Napjának nyilvános rendezvénye.

Arra készülünk, hogy a megemlékezés után felvonulunk, és átadjuk a Maros megyei kormánymegbízott képviselőjének a tüntetés kiáltványát. Ez törvényes jogunk, amellyel élni fogunk.

Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen él az erdélyi magyarság legnagyobb magyar közössége. Ezt ma – a számunk csökkenése, az elvándorlás, a bizonytalanság évei ellenére is – még mindig le lehet írni. De csak akkor írhatjuk le holnap is, ha van bennünk akarat és kiállás.

Február 9-én tájékoztatást kaptunk az Európai Unió Törvényszékének hivatalvezetőjétől, hogy Magyarország Kormánya mellettünk avatkozik be abba a perbe, amelyet az Európai Bizottság ellen indítottunk 2025 novemberében. A keresetünk célja az, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Bizottság 2025. szeptember 3-án kelt közleményében foglalt határozatot, mivel az nem tett eleget a közösségi jog szerinti indoklási kötelezettségnek.

A fenti – szakzsargonban megfogalmazott – hír mögött azonban az egész erdélyi magyar nemzeti közösséget érintő felemelő élmény áll.

2014 március 10-én, a Székely Szabadság Napján, a Székely Vértanúk Emlékművénél jelenthettük be a több ezres ünneplő tömegnek, hogy akkor, ugyanezen polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéért indított perben Magyarország szintén a mi oldalunkon avatkozott be. A három szó – Magyarország velünk van! – mennydörgés-szerű éljenzést váltott ki a Székely Vértanúk Emlékműve körül felsorakozó tömegből.

Voltak még ilyen életre szóló élményeink. Idézzünk fel kettőt.

1990-ben a Magyar Demokrata Fórum nyerte a választásokat, és Antall József kijelentette: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ennek a mondatnak a belső rezonanciája máig él az erdélyi magyarok szívében.

Így vártuk 1998-ban a győztes párt, a Fidesz elnökének első televíziós megszólalását is. Európa legfiatalabb miniszterelnöke többet is mondott: Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és Magyarországnak felelősséget kell viselnie az országhatárokon túl élő nemzetrészekért. Ez a fiatal miniszterelnök Orbán Viktor volt.

Üzenete higgadt és átgondolt volt – és mindenki számára világos: kormányzása alatt az antalli gondolatnak közjogi következményei lesznek. Nem soroljuk fel mindazt, ami azóta történt, de az összegzést mi is kimondjuk: megkezdődött a magyar nemzet újraegyesítése, országhatárok módosítása nélkül.

A szervezők nevében mondjuk: boldog várakozással tekintünk a Magyar Kormány részletes beadványa elé, és emlékezünk arra is, hogy 2019 márciusában a nemzeti magyar kormánnyal együtt győztük le az Európai Bizottságot.

Adja Isten, hogy most is így legyen!

Marosvásárhely                                                                                              Izsák Balázs 

2026. február 12.                                                                                            a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Mozgósító felhívás a Székely Szabadság Napjára

Március 10-e a Székely Szabadság Napja: a székely közösség önrendelkezési törekvéseinek szimbolikus ünnepe. Ezen a napon nemcsak az 1854-ben kivégzett székely vértanúkraemlékezünk, hanem arra az eszmére is, amelyért életüket adták a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2025. december 30-án napirendre tűzte a Gábor Áron-díj odaítélését a 2025-ös évre. A döntés alapján a díjazott a dr. László Eszter által vezetett Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége. A szervezet példaadó módon, hűséggel és kegyelettel ápolja a bukovinai székely falvak emlékét, rendezvényeket szervez, összetartja a Kárpát-medencében a bukovinai székely közösségeket és alapja azok tevékeny együttműködésének.

A madéfalvi veszedelem 262. évfordulójára készülve a Székely Nemzeti Tanács a Marosvásárhelyi Kultúrpalotába hívja az emlékezőket. Évről évre a marosvásárhelyi megemlékezés nem csak a tragikus január 7-i napról szólt, hanem a székely nemzeti ellenállás két esztendejéről is. Történeti szempontból Egyed Ákos akadémikus hitelesítette ezt a gondolatot, hiszen a székelyek történetéről szóló könyvében (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, Pallas-Akadémiai Könyvkiadó) így ír erről a két évről: „…a székelység kemény katonai küzdelme 1762-63-ban egészébe véve szabadságharcnak minősül, történelmi tett volt, amelynek emléke mélyen bevésődött a székelység történeti tudatába.”