Tisztelt Képviselő Asszony!

Köszönjük július 10-i strasbourgi felszólalását az Európai Parlamentben, amelyben a kárpátaljai magyarság sorsát és a nemzeti régiók ügyét egymás mellé helyezte. Szavai világossá tették, hogy a polgári kezdeményezés nem csupán uniós keretek között bír jelentőséggel, hanem a határokon kívül rekedt közösségek számára is reményt és kapaszkodót jelenthet.

Szent István király öröksége a múltban gyökerezik, átível a történelmen, és a jövő felé mutat.

Államot alapított, hazát teremtett a magyaroknak, egységes közigazgatást hozott létre, amely századokon át feltétele lett a magyarság nyelvi és nemzeti egységének.

Értjük egymás szavát, mert a magyar királyság közjogi alapjai nem engedték a közösségek nyelvi-kulturális szétfejlődését.

Tisztelt Képviselő Úr!

A július 10-i felszólalásában egyértelműen és határozottan kiállt a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért polgári kezdeményezés céljai mellett. Különösen fontosnak tartjuk, hogy világosan megfogalmazta: a nemzeti kisebbségeket – köztük a nemzeti régiókban élőket – „rájuk szabott eszközökkel” kell közelebb hozni az Európai Unióhoz, és hogy a kohéziós politika alapelve, miszerint „senki nem maradhat le”, a sajátos történelmi örökséggel rendelkező régiókra is érvényes.

Tisztelt Képviselő Asszony!

A nemzeti régiók jövője közös ügyünk. Július 10-én, az Európai Parlament plenáris ülésén Ön világosan megfogalmazta mindazt, amit a kezdeményezés támogatóinak széles köre évek óta követel: a nemzeti régiókban élő közösségek ügyét nem elegendő szép szavakkal, elvont vitákkal kezelni – konkrét cselekvésre van szükség.

Tisztelt Képviselő Asszony!

A július 10-i Európai Parlamentben elhangzott felszólalását Ön egy olyan  mondattal kezdte, amely nemcsak a szavait, hanem egész üzenetét különlegessé tette.  Az alnémet nyelven kimondott „Dat Plattdüütsch mut blieben” nem csupán egy nyelv megőrzésének vágyát fejezte ki, hanem egy egész régió kulturális lelkületét is.

Nyílt levél Oihane Agirregoitia Martínez EP-képviselő asszonynak

Tisztelt Képviselő Asszony!

A polgári kezdeményezés szervezői nevében szeretném kifejezni nagyrabecsülésünket őszinte és elkötelezett felszólalásáért, amelyet július 10-én mondott el az Európai Parlament plenáris ülésén. Szavai nemcsak bátorítást jelentettek számunkra, hanem egyúttal reményt is adtak: létezhet még olyan Európa, amely nemcsak meghallgatja, hanem végre meg is érti a nemzeti régiók üzenetét.

Tisztelt Képviselő Úr!

A július 10-i strasbourgi felszólalásában a kohéziós politika alapelveiről, a kisebbségek védelméről és a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésről mondott véleményt. Fontos témáról szólt, hiszen a kohézió és a sokszínűség kezelése Európa jövőjének egyik kulcskérdése. Engedje meg, hogy levelemben néhány állítását pontosítsam, és kiegészítsem néhány tényadattal.

Tisztelt Biztos Asszony!

Örömmel nyugtáztuk, hogy az Európai Polgári Kezdeményezésről szóló, július 10-i vitában Ön személyesen vett részt, és a Bizottság képviseletében zárta le a vitát.

Tisztelt Képviselő Asszony!

Ezúton szeretném megköszönni az Európai Parlament 2025. július 10-i, strasbourgi plenáris ülésén elhangzott felszólalását.

Tisztelt Képviselő Úr!

Szeretném megköszönni önnek, hogy az Európai Parlament július 10-én tartott strasbourgi ülésén anyanyelvén szólt a plénumhoz. Írhattam volna azt is, hogy gratulálok, és ez a kifejezés is nagyon helyénvaló lett volna. A köszönet viszont ennél is többet jelent, hiszen ezzel a gesztussal nem csak saját népének üzent, hanem nekünk, székelyeknek is. Az üzenet jelentése, értelme pedig az, hogy nem vagyunk egyedül. A mi esetünkben nem a nyelvünket, kultúránkat, nemzeti identitásunkat kérdőjelezik meg, hanem szülőföldünket. Székelyföld a román politikai elit számára nem létezik, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy nem vesznek tudomást róla, hanem ezt nyilvánosan ki is jelentik. Mi ezer éve élünk Székelyföldön, száz éve Romániában, de ez alatt a száz év alatt megőriztük többségünket szülőföldünkön.