Február 9-én tájékoztatást kaptunk az Európai Unió Törvényszékének hivatalvezetőjétől, hogy Magyarország Kormánya mellettünk avatkozik be abba a perbe, amelyet az Európai Bizottság ellen indítottunk 2025 novemberében. A keresetünk célja az, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Bizottság 2025. szeptember 3-án kelt közleményében foglalt határozatot, mivel az nem tett eleget a közösségi jog szerinti indoklási kötelezettségnek.

A fenti – szakzsargonban megfogalmazott – hír mögött azonban az egész erdélyi magyar nemzeti közösséget érintő felemelő élmény áll.

2014 március 10-én, a Székely Szabadság Napján, a Székely Vértanúk Emlékművénél jelenthettük be a több ezres ünneplő tömegnek, hogy akkor, ugyanezen polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéért indított perben Magyarország szintén a mi oldalunkon avatkozott be. A három szó – Magyarország velünk van! – mennydörgés-szerű éljenzést váltott ki a Székely Vértanúk Emlékműve körül felsorakozó tömegből.

Voltak még ilyen életre szóló élményeink. Idézzünk fel kettőt.

1990-ben a Magyar Demokrata Fórum nyerte a választásokat, és Antall József kijelentette: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ennek a mondatnak a belső rezonanciája máig él az erdélyi magyarok szívében.

Így vártuk 1998-ban a győztes párt, a Fidesz elnökének első televíziós megszólalását is. Európa legfiatalabb miniszterelnöke többet is mondott: Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és Magyarországnak felelősséget kell viselnie az országhatárokon túl élő nemzetrészekért. Ez a fiatal miniszterelnök Orbán Viktor volt.

Üzenete higgadt és átgondolt volt – és mindenki számára világos: kormányzása alatt az antalli gondolatnak közjogi következményei lesznek. Nem soroljuk fel mindazt, ami azóta történt, de az összegzést mi is kimondjuk: megkezdődött a magyar nemzet újraegyesítése, országhatárok módosítása nélkül.

A szervezők nevében mondjuk: boldog várakozással tekintünk a Magyar Kormány részletes beadványa elé, és emlékezünk arra is, hogy 2019 márciusában a nemzeti magyar kormánnyal együtt győztük le az Európai Bizottságot.

Adja Isten, hogy most is így legyen!

Marosvásárhely                                                                                              Izsák Balázs 

2026. február 12.                                                                                            a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Mozgósító felhívás a Székely Szabadság Napjára

Március 10-e a Székely Szabadság Napja: a székely közösség önrendelkezési törekvéseinek szimbolikus ünnepe. Ezen a napon nemcsak az 1854-ben kivégzett székely vértanúkraemlékezünk, hanem arra az eszmére is, amelyért életüket adták a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2025. december 30-án napirendre tűzte a Gábor Áron-díj odaítélését a 2025-ös évre. A döntés alapján a díjazott a dr. László Eszter által vezetett Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége. A szervezet példaadó módon, hűséggel és kegyelettel ápolja a bukovinai székely falvak emlékét, rendezvényeket szervez, összetartja a Kárpát-medencében a bukovinai székely közösségeket és alapja azok tevékeny együttműködésének.

A madéfalvi veszedelem 262. évfordulójára készülve a Székely Nemzeti Tanács a Marosvásárhelyi Kultúrpalotába hívja az emlékezőket. Évről évre a marosvásárhelyi megemlékezés nem csak a tragikus január 7-i napról szólt, hanem a székely nemzeti ellenállás két esztendejéről is. Történeti szempontból Egyed Ákos akadémikus hitelesítette ezt a gondolatot, hiszen a székelyek történetéről szóló könyvében (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, Pallas-Akadémiai Könyvkiadó) így ír erről a két évről: „…a székelység kemény katonai küzdelme 1762-63-ban egészébe véve szabadságharcnak minősül, történelmi tett volt, amelynek emléke mélyen bevésődött a székelység történeti tudatába.”

Izsák Balázs az Európai Unió Törvényszékéhez fordult azt követően, hogy a Bizottság egyértelművé tette, a sikeres aláírásgyűjtés ellenére sem kíván érdemi intézkedést tenni a nemzeti régiók ügyében. A Székely Nemzeti Tanács elnöke – aki egyben a nemzeti régiós kezdeményezés polgári bizottságát is képviseli – azt kívánja elérni, hogy a Törvényszék érvénytelenítse az Európai Bizottság döntését. A keresetet 2025. november 13-án iktatták az Európai Unió Törvényszékén.

A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma a közelmúltban reagált arra a kijelentésünkre, miszerint Székelyföld területi autonómiája nem ellentétes Románia Alkotmányával, sőt annak egységét erősítheti.

Az utóbbi napok parlamenti eseményei Bukarestben (Kulcsár-Terza József képviselő politikai nyilatkozata 2025. október 29-én és az ahhoz kapcsolódó felszólalások) ismételten rámutattak arra, hogy a Románia Alkotmányának első cikkével kapcsolatban súlyos félreértések élnek, amelyek politikai torzulásokhoz vezetnek.

Ma, október 26-án, Székelyföld Autonómiájának Napján azért gyűltünk össze – székelyek és a velünk szolidáris közösségek tagjai –, hogy ismételten kinyilvánítsuk igényünket Székelyföld területi autonómiájára.

Szembenézve mindazzal a nehézséggel, amelyet a szomszédunkban elhúzódó fegyveres konfliktus okoz, átélve a nemzetközi élet minden feszültségét, mély elkötelezettséggel erősítjük meg ragaszkodásunkat szülőföldünkhöz. Követeljük Székelyföld területi autonómiáját! Ismételten kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája a béke, a biztonság és a jólét záloga, egy olyan jogi keret, amely garantálja Székelyföld minden polgárának a teljes és tényleges egyenlőségét.

Paul Butcher (Skócia), Erika Casajoana i Daunert (Katalónia), Izsák Balázs (Székelyföld), Wauter Patho (Flandria), Szilágyi Zsolt (Partium) többnyelvű Facebook-csoportot hoztak létre Friends of National Regions (Nemzeti Régiók Barátai) megnevezéssel, azzal a szándékkal, hogy a virtuális térben megnyissák a közeledés és az egymás megismerésének útját a nemzeti régiók lakói előtt.

Tisztelt Képviselő Asszony!

Július 10-én elhangzott felszólalásában olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek különösen fontosak számunkra, akik a nemzeti régiók ügyét képviseljük Európában. Elismerésre méltó, ahogy hangsúlyozta: a kohéziós politika nem csupán gazdasági eszköz, hanem kulturális és identitásbeli dimenziókkal is bír. Ez a felismerés számunkra kulcskérdés, hiszen a nemzeti régiók pontosan ezen a határvonalon élnek – ott, ahol a gazdasági lehetőségek és a kulturális örökség együttesen formálják a mindennapokat.