Románia belügyminiszteréhez fordultam egy hónappal ezelőtt egy levélben, amelyben magyarázatot kértem arra, hogy szeptember 19-én feltűnő módon, a megfélemlítés feltehető szándékával a Belügyminisztérium autói követtek minket a Makfalva és Réty közötti úton.

Esztendők óta október utolsó vasárnapja előtt arra buzdítjuk a keresztény magyar gyülekezeteket, hogy Székelyföld Autonómiájának Napján közösen imádkozzunk Székelyföld területi autonómiájáért. Tesszük ezt annak tudatában, hogy az elmúlt száz évben a magyar történelmi egyházak döntő szerepet játszottak abban, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség, ezen belül a székelység magyar nemzeti identitását megőrizze, ellenálljon az asszimilációs nyomásnak. A hűség a szülőföldhöz, a családközpontúság olyan hitre épülő értékek, amelyek a közösséget megtartják és értelmet adnak az életnek. „A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek egyetlen szülőföldje és sok kötelessége” – ez a Tamási Áron-idézet a jelmondata az idei rendezvénynek.

Mottó:

„A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”

Tamási Áron

2022-ben Székelyföld Autonómiájának Napja október 30-ára esik. A világjárvány tapasztalatával a hátunk mögött, a háborús infláció közepén a székely nép iránti elkötelezettséggel készülünk a közös imára, az őrtüzek meggyújtására annak tudatában, hogy szülőföldünkkel, közösségünkkel szembeni kötelességeinket nem ritkítják azok a megpróbáltatások, amelyekkel szembe kell néznünk. A szülőföld, a székely haza mindenek előtt. Ez legyen az idén a Tamási Áron-emlékévben, október 30-ának a jelmondata. Ezt fejezi ki Tamási Áron, utókornak címzett üzenete, amelyet közleményünk mottójául választottunk.

A Baszk Nemzeti Párt meghívására a Székely Nemzeti Tanács képviseletében Dabis Attila külügyi megbízott szeptember 25-én, részt vett a Bilbao közeli Foronda nevű településen tartotta éves nagy találkozón, amelyre a világjárvány miatti három éves kimaradás után került sor.

A székelyföldi és az erdélyi autonómiamozgalom szempontjából fontos évfordulók éve lesz a 2023-as esztendő. Felsorolni is nehéz azokat az eseményeket, amelyeknek tíz-, húsz- vagy harmincéves évfordulójára emlékezünk.

Mi elsősorban a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 20 éve történt megalakulását idézzük fel, de tízéves évfordulója lesz a Székelyek Nagy Menetelésének is. Az évfordulókra készülve az idei év szeptember 19-én és 20-án fogjuk felidézni és megismételni a Székelyek Nagy Menetelésének egyik fontos eseményét.

Egy lengyel filmrendező, Mariusz Pilis dokumentumfilmet forgatott Trianon következményeiről. A film a békediktátum hatására, a magyar nemzetpolitikára és a határontúli magyarokra összepontosít. A budapesti nemzeti összetartozás emlékhelyének örökmécsese egyformán uralja a film nyitóképet és zárójelenetét. Meg is fejti az emlékhely allegorikus üzenetét: a láng, Magyarország rejtett lángja - ez különben a film címe is - mi vagyunk, határontúli magyar közösségek.

Május 27-én ülésezett Marosszék Székely Tanácsa. A gyűlés kezdetén a jelenlévők megemlékeztek a két, méltatlanul elfeledett székely vértanúról, Benedek Dánielről és Bertalan Lászlóról, akiket 1854. május 27-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten, és akiknek az emlékét nem őrzi az emlékmű. Ezt követően Marosszék Székely Tanácsa megvitatta a székelyföldi személyi kártyára vonatkozó határozattervezetet, amelyet végül egyhangúlag megszavazott. 

Az Európai Szabad Szövetség (EFA) közgyűlése 2022. május 13-án, Las Palmasban Szilágyi Zsoltot, Az Erdélyi Magyar Néppárt külügyi és nemzetpolitikai kabinetjének a vezetőjét az elnökség tagjává választotta. A Székely Nemzeti Tanács és általában az erdélyi magyar autonómiatörekvés szempontjából ez egy fontos esemény. A pártszövetség frakciójával az együttműködés 2007-ben kezdődött, attól a pillanattól, amikor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Európa Parlamenti választások után a frakció tagja lett. Így kerülhetett sor 2008. július 2-3-án, Marosvásárhelyen egy precedens nélküli, székelyföldi kihelyezett frakcióülésre, amelynek napirendjén az autonómia szerepelt. Az esemény szervezésében a Székely Nemzeti Tanács vezetőségének partnere volt Szilágyi Zsolt, és az akkori közös munka alapozta meg a hosszútávú együttműködést az Európai Szabad Szövetséggel. Következetes és bátor kiállásukat a székely autonómiatörekvés mellett a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díjjal ismerte el.

A Székely Nemzeti Tanács már megalakulásának pillanatában nagy jelentőséget tulajdonított a székelység jelképeinek, nemzeti jellegzetességeinek, úgy tekintve, hogy a célként megfogalmazott területi autonómia részének kell tekinteni a székely terület himnuszát, zászlaját, címerét, saját nyelvét, kultúráját, hivatalos ünnepeit és határait. A történelmi hagyományokra építve alkotta meg Székelyföld címerét és zászlaját és kezdeményezte, hogy a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nyilvánítsa a székely himnuszt Székelyföld himnuszává. 

Különös módon emlékezik meg a román politikai osztály és a román sajtó a székely himnusz centenáriumáról. Ha futólag áttekintjük a román sajtót, vezető román politikusok nyilatkozatait, amellyel reagáltak a román jégkorong-válogatott ljubljanai székely himnuszéneklésére, megállapíthatjuk: eme emlékezés nélkülözi a tiszteletet, amely egy nép, egy közösség himnuszát megilletné.