Különösebb meglepetés nélkül, felkészülten fogadtuk a román állam egyik intézményének, Maros megye prefektusi hivatalának támadását a székely zászló ellen.

A székelyföldi autonómiaküzdelem egyik fontos eseménye a Székely Szabadság Napja. Ez egy olyan pillanat, amikor évről évre az érintett közösség fejezheti ki elkötelezettségét és elszántságát Székelyföld területi autonómiájáért. Ha egyedül csak ennek az eseménynek a történetét tekintenénk át, és a tanulságokat akarnánk levonni a magunk számára, akkor három eszközt kell mérlegelnünk és a fejlesztésükön gondolkodnunk a jövőben. Ezekből az első a mozgósítás. Minél több emberrel kell megértetnünk, hogy az akkor elfogadott kiáltványra adott választól függetlenül a közösségi akaratnyilvánítás a fontos. Ez az elsődleges a sajtóértékelések előtt, a hivatalos válasz előtt és ez utóbbiak nem befolyásolhatnak bennünket az autonómiamozgalom tervezésében. 

2024. július 20-án ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. Az Állandó Bizottság tagjai megvitatták a Román Kormány válaszlevelét, amelyet a Székely Szabadság Napján elfogadott petícióra küldött, Adrian-Ioan Vestea miniszter aláírásával. A gyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadott határozattal szavazták meg a viszontválaszt, amely július 23-án a miniszter címére is megérkezett. A viszontválasz nem tér ki a kormány levelének tárgyi tévedéseire, inkább keresi a párbeszéd, mint a konfrontáció hangját.

2024. március 10-én, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi Székely Vértanúk Emlékműve köré összegyűlt székelyek és erdélyi magyarok közfelkiáltással kiáltványt fogadtak el, amelyet a Maros megyei kormányhivatal segítségével eljuttattunk Románia kormányához. Erre a beadványra válasz érkezett, amelyet Románia közigazgatási minisztere, Adrian Ioan Veștea írt alá.

Ha a romániai magyar nemzeti közösség két képviselőt küld az Európai Parlamentbe, az azt jelenti, hogy képesek vagyunk fenntartani a jelenlegi helyzetet. Ha hármat, akkor változást akarunk. Ám ha a történelemben először küldünk négy képviselőt – erre akkor van esély, ha minden szavazatra jogosult romániai magyar leadja a szavazatát a nemzeti összefogás jelöltlistájára –, akkor elég erősek vagyunk ahhoz, hogy az autonómia ügyét bevigyük az Európai Parlamentbe, és győzelemre vigyük a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezést.

A Székely Nemzeti Tanács 2012-ben nyilvánította március 10-ét a Székely Szabadság Napjává. Az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a napot és a hozzá kötődő eseményeket tekintik a román hatóságok az egyetlen olyan alkalomnak, amelynek jelentősége, súlya van a romániai magyar nemzeti közösség jogköveteléseinek szempontjából. Hiszen ez volt az a rendezvény, amelyet tiltottak, üldöztek, büntettek, vagy különböző mondvacsinált kifogásokkal próbálták korlátok közé szorítani. Éveken keresztül jogorvoslati perek hosszú sora kísérte a szervezők munkáját. 2017-ben úgy tűnt, hogy a sorozatosan pert vesztő hatóságok tanultak a sikeres jogorvoslati eljárásokból, és ezután nem fogják sérteni a Székely Szabadság Napján felvonulók alapvető emberi jogait.

A közelgő Székely Szabadság Napja arra késztet, hogy felhívással forduljunk szülőföldünk polgármestereihez, 2024. március 10-én tűzzék ki hivatalaik és az igazgatásuk alá tartozó közintézmények épületeinek homlokzatára a székely zászlót. Románia Alkotmányának 6. cikkelye elismeri és szavatolja a kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére. A székely zászló kitűzése alkotmányos jog, amellyel legalább a Székely Szabadság Napján élni kell. Ha az ünnep után a médiában terjednek a székely zászlóval díszített középületek fényképei, az egy tiszta és világos üzenet lesz: eléggé bátrak vagyunk ahhoz, hogy éljünk alkotmányos jogainkkal. Legyen a választási évben ez egy ösztönző a székely-magyar választók felé, érdemes megerősíteni Székelyföld önkormányzatait.

A 2023-as évre a Székely Nemzeti Tanács elnökének előterjesztésére, az Állandó Bizottság döntése alapján a Székely Nemzeti Múzeum részesül a Gábor Áron-díjban. Alapítása óta a székelység történelmi emlékezetének, kulturális kincseinek temploma a sepsiszentgyörgyi intézmény, és ezt tükrözi a műépítészet eszközeivel, a Kós Károly tervei alapján felépített múzeumépület. A díj odaítélése egyben tisztelgés a múzeumalapító Zathureczky Emília emléke előtt és olyan múzeumőrök/igazgatók előtt, mint Csutak Vilmos, Herepei János. Szabédi László, valamint a Székely Nemzeti Tanácsot alapító, a székely jelképeket megalkotó Kónya Ádám.

2023 decemberében ötödik alkalommal került a román parlament elé Székelyföld autonómiastatútuma. A Székely Nemzeti Tanács húsz esztendejét tekintve elmondhatjuk, átlagosan négyévenként szembesül a román törvényhozás és az ország közvéleménye azzal a ténnyel, hogy a székelység nem mondott le arról a jövőképről, hogy demokratikus országgá tegye Romániát, azáltal, hogy megvalósitja Székelyföld területi autonómiáját. Figyelembevéve a parlamenti választás ciklusát, elmondhatjuk, a négyévenkénti beterjesztés természetes és szükséges. A törvényhozás összetétele az idők folyamán változik, a székelység pedig nem engedheti meg magának, hogy akár egy román törvényhozót is megfosszon attól a lehetőségtől, hogy megismerje Székelyföld autonómiastatútumát.

Mozgósító felhívás a Székely Szabadság Napjára

2024. március 10-én, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi nagygyűlésen fogadjunk el egy üzenetet Románia kormányának és parlamentjének címezve, amelyben a székely közösség tegye nyilvánvalóvá, hogy az autonómiastatútum gyorsított eljárással történő elutasítása a székelyföldi autonómiatörekvést nem zárta le. Láttuk, olvastuk a Törvényhozási Tanács ellenérveit, és ezek nem győztek meg minket. Egyetlen ellenérv sem tekinthető sem legitimnek, sem méltányosnak, de észszerűnek sem. Üzenjük meg: felkészülünk a hatodik beterjesztésre, és ennek támogatására minden törvényes eszközt meg fogunk ragadni romániai és nemzetközi szinten.