Ha a romániai magyar nemzeti közösség két képviselőt küld az Európai Parlamentbe, az azt jelenti, hogy képesek vagyunk fenntartani a jelenlegi helyzetet. Ha hármat, akkor változást akarunk. Ám ha a történelemben először küldünk négy képviselőt – erre akkor van esély, ha minden szavazatra jogosult romániai magyar leadja a szavazatát a nemzeti összefogás jelöltlistájára –, akkor elég erősek vagyunk ahhoz, hogy az autonómia ügyét bevigyük az Európai Parlamentbe, és győzelemre vigyük a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezést.

A Székely Nemzeti Tanács 2012-ben nyilvánította március 10-ét a Székely Szabadság Napjává. Az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a napot és a hozzá kötődő eseményeket tekintik a román hatóságok az egyetlen olyan alkalomnak, amelynek jelentősége, súlya van a romániai magyar nemzeti közösség jogköveteléseinek szempontjából. Hiszen ez volt az a rendezvény, amelyet tiltottak, üldöztek, büntettek, vagy különböző mondvacsinált kifogásokkal próbálták korlátok közé szorítani. Éveken keresztül jogorvoslati perek hosszú sora kísérte a szervezők munkáját. 2017-ben úgy tűnt, hogy a sorozatosan pert vesztő hatóságok tanultak a sikeres jogorvoslati eljárásokból, és ezután nem fogják sérteni a Székely Szabadság Napján felvonulók alapvető emberi jogait.

A közelgő Székely Szabadság Napja arra késztet, hogy felhívással forduljunk szülőföldünk polgármestereihez, 2024. március 10-én tűzzék ki hivatalaik és az igazgatásuk alá tartozó közintézmények épületeinek homlokzatára a székely zászlót. Románia Alkotmányának 6. cikkelye elismeri és szavatolja a kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére. A székely zászló kitűzése alkotmányos jog, amellyel legalább a Székely Szabadság Napján élni kell. Ha az ünnep után a médiában terjednek a székely zászlóval díszített középületek fényképei, az egy tiszta és világos üzenet lesz: eléggé bátrak vagyunk ahhoz, hogy éljünk alkotmányos jogainkkal. Legyen a választási évben ez egy ösztönző a székely-magyar választók felé, érdemes megerősíteni Székelyföld önkormányzatait.

A 2023-as évre a Székely Nemzeti Tanács elnökének előterjesztésére, az Állandó Bizottság döntése alapján a Székely Nemzeti Múzeum részesül a Gábor Áron-díjban. Alapítása óta a székelység történelmi emlékezetének, kulturális kincseinek temploma a sepsiszentgyörgyi intézmény, és ezt tükrözi a műépítészet eszközeivel, a Kós Károly tervei alapján felépített múzeumépület. A díj odaítélése egyben tisztelgés a múzeumalapító Zathureczky Emília emléke előtt és olyan múzeumőrök/igazgatók előtt, mint Csutak Vilmos, Herepei János. Szabédi László, valamint a Székely Nemzeti Tanácsot alapító, a székely jelképeket megalkotó Kónya Ádám.

2023 decemberében ötödik alkalommal került a román parlament elé Székelyföld autonómiastatútuma. A Székely Nemzeti Tanács húsz esztendejét tekintve elmondhatjuk, átlagosan négyévenként szembesül a román törvényhozás és az ország közvéleménye azzal a ténnyel, hogy a székelység nem mondott le arról a jövőképről, hogy demokratikus országgá tegye Romániát, azáltal, hogy megvalósitja Székelyföld területi autonómiáját. Figyelembevéve a parlamenti választás ciklusát, elmondhatjuk, a négyévenkénti beterjesztés természetes és szükséges. A törvényhozás összetétele az idők folyamán változik, a székelység pedig nem engedheti meg magának, hogy akár egy román törvényhozót is megfosszon attól a lehetőségtől, hogy megismerje Székelyföld autonómiastatútumát.

Mozgósító felhívás a Székely Szabadság Napjára

2024. március 10-én, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi nagygyűlésen fogadjunk el egy üzenetet Románia kormányának és parlamentjének címezve, amelyben a székely közösség tegye nyilvánvalóvá, hogy az autonómiastatútum gyorsított eljárással történő elutasítása a székelyföldi autonómiatörekvést nem zárta le. Láttuk, olvastuk a Törvényhozási Tanács ellenérveit, és ezek nem győztek meg minket. Egyetlen ellenérv sem tekinthető sem legitimnek, sem méltányosnak, de észszerűnek sem. Üzenjük meg: felkészülünk a hatodik beterjesztésre, és ennek támogatására minden törvényes eszközt meg fogunk ragadni romániai és nemzetközi szinten.

A Madéfalva nevével fémjelzett székely nemzeti ellenállás 260. évfordulójára gyűljünk össze az emlékmű körül, ahol a helyi önkormányzat hagyományosan megszervezi a megemlékezést. Gyűljünk össze Marosvásárhelyen is, ahol 2011 óta a Székely Nemzeti Tanács rendezvénye arra emlékeztet, hogy a Siculicidium véres lezárása volt a két évig tartó hősies küzdelemnek Európa legerősebb birodalmával szemben.

Székelyföld autonómiastatútuma ötödik alkalommal került Románia Parlamentjének asztalára. A beterjesztő, Kulcsár-Terza József országgyűlési képviselő kiváló politikai ösztönnel érezte meg, hogy a jelenlegi bonyolult világpolitikai helyzetben nem az elemzők értékelését kell követnie, hanem az általa képviselt közösség akaratát. A törvénykezdeményezést Zakariás Zoltán országgyűlési képviselő is ellátta kézjegyével.

Egy olyan esztendőben készülünk a madéfalvi veszedelem emlékének felidézésére, amelyben Románia miniszterelnöke a közigazgatási átszervezést riasztó fenyegetésként vetítette előre. 1764. január 7-én a császári katonák Madéfalvára szegezett ágyúi jelentették a veszedelmet, ma egy közigazgatási átszervezés térképe jelenti ugyanezt. 260 évvel ezelőtt az volt a kérdés, sikerül-e megtörni a székelység két éve tartó nemzeti ellenállását, ma pedig az, sikerül-e szétrombolni a székely közösség létezésének maradék közigazgatási kereteit. 

 A Székely Nemzeti Tanács november 18-án a marosvásárhelyi Vártemplomban tartotta XXIV. küldöttgyűlését.

A napirend előtt a küldötteket köszöntötte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és  Beke Mihály András első beosztott konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről. Ugyanakkor Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja az európai autonómiák létrejötte és működése kapcsán néhány lényeges szempontra  hívta fel a figyelmet.