Mozgósító felhívás a Székely Szabadság Napjára

Március 10-e a Székely Szabadság Napja: a székely közösség önrendelkezési törekvéseinek szimbolikus ünnepe. Ezen a napon nemcsak az 1854-ben kivégzett székely vértanúkraemlékezünk, hanem arra az eszmére is, amelyért életüket adták a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2025. december 30-án napirendre tűzte a Gábor Áron-díj odaítélését a 2025-ös évre. A döntés alapján a díjazott a dr. László Eszter által vezetett Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége. A szervezet példaadó módon, hűséggel és kegyelettel ápolja a bukovinai székely falvak emlékét, rendezvényeket szervez, összetartja a Kárpát-medencében a bukovinai székely közösségeket és alapja azok tevékeny együttműködésének.

A madéfalvi veszedelem 262. évfordulójára készülve a Székely Nemzeti Tanács a Marosvásárhelyi Kultúrpalotába hívja az emlékezőket. Évről évre a marosvásárhelyi megemlékezés nem csak a tragikus január 7-i napról szólt, hanem a székely nemzeti ellenállás két esztendejéről is. Történeti szempontból Egyed Ákos akadémikus hitelesítette ezt a gondolatot, hiszen a székelyek történetéről szóló könyvében (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, Pallas-Akadémiai Könyvkiadó) így ír erről a két évről: „…a székelység kemény katonai küzdelme 1762-63-ban egészébe véve szabadságharcnak minősül, történelmi tett volt, amelynek emléke mélyen bevésődött a székelység történeti tudatába.”

Tizenöt évvel ezelőtt, 2010. november 19-én tartotta ünnepi ülését a Székely Nemzeti Tanács a magyar Országgyűlés Felsőházi termében. E történelmi helyszínen a magyar társadalom figyelmét kívántuk ráirányítani Székelyföld autonómiatörekvésére, arra a nemzeti ügyre, amely akkor is, ma is, a jövőben is közös felelősségünk.

Izsák Balázs az Európai Unió Törvényszékéhez fordult azt követően, hogy a Bizottság egyértelművé tette, a sikeres aláírásgyűjtés ellenére sem kíván érdemi intézkedést tenni a nemzeti régiók ügyében. A Székely Nemzeti Tanács elnöke – aki egyben a nemzeti régiós kezdeményezés polgári bizottságát is képviseli – azt kívánja elérni, hogy a Törvényszék érvénytelenítse az Európai Bizottság döntését. A keresetet 2025. november 13-án iktatták az Európai Unió Törvényszékén.

A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma a közelmúltban reagált arra a kijelentésünkre, miszerint Székelyföld területi autonómiája nem ellentétes Románia Alkotmányával, sőt annak egységét erősítheti.

Az utóbbi napok parlamenti eseményei Bukarestben (Kulcsár-Terza József képviselő politikai nyilatkozata 2025. október 29-én és az ahhoz kapcsolódó felszólalások) ismételten rámutattak arra, hogy a Románia Alkotmányának első cikkével kapcsolatban súlyos félreértések élnek, amelyek politikai torzulásokhoz vezetnek.

Ma, október 26-án, Székelyföld Autonómiájának Napján azért gyűltünk össze – székelyek és a velünk szolidáris közösségek tagjai –, hogy ismételten kinyilvánítsuk igényünket Székelyföld területi autonómiájára.

Szembenézve mindazzal a nehézséggel, amelyet a szomszédunkban elhúzódó fegyveres konfliktus okoz, átélve a nemzetközi élet minden feszültségét, mély elkötelezettséggel erősítjük meg ragaszkodásunkat szülőföldünkhöz. Követeljük Székelyföld területi autonómiáját! Ismételten kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája a béke, a biztonság és a jólét záloga, egy olyan jogi keret, amely garantálja Székelyföld minden polgárának a teljes és tényleges egyenlőségét.

Paul Butcher (Skócia), Erika Casajoana i Daunert (Katalónia), Izsák Balázs (Székelyföld), Wauter Patho (Flandria), Szilágyi Zsolt (Partium) többnyelvű Facebook-csoportot hoztak létre Friends of National Regions (Nemzeti Régiók Barátai) megnevezéssel, azzal a szándékkal, hogy a virtuális térben megnyissák a közeledés és az egymás megismerésének útját a nemzeti régiók lakói előtt.

Tisztelt Képviselő Asszony!

Július 10-én elhangzott felszólalásában olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek különösen fontosak számunkra, akik a nemzeti régiók ügyét képviseljük Európában. Elismerésre méltó, ahogy hangsúlyozta: a kohéziós politika nem csupán gazdasági eszköz, hanem kulturális és identitásbeli dimenziókkal is bír. Ez a felismerés számunkra kulcskérdés, hiszen a nemzeti régiók pontosan ezen a határvonalon élnek – ott, ahol a gazdasági lehetőségek és a kulturális örökség együttesen formálják a mindennapokat.