A nyomásgyakorlás három eszköze

A Székely Szabadság Napjának megszervezése az elmúlt tizenhárom évben a nyomásgyakorlás három eszközébe ütközött. 

Időrendi sorrendben először a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal jogi ködösítésbe burkolt akadálya merült fel szinte minden alkalommal. 

A második eszköz a csendőrség kezében volt, változó mértékű megfélemlítés, büntetés, fenyegetés kísérte végig a rendezvényeket, és ezeket követte néha az évekig elhúzódó jogorvoslati eljárás. 

A harmadik a belső delegitimálás. Ezeknek a fő hordozói egyes értelmiségi körök, akik már a székely autonómia gondolatával sem értenek egyet. De vannak névtelen megszólalók is, akár egy újság, vagy internetes portál szerkesztőségét lehet mögöttük sejteni.

Vegyük sorra mindhármat.

1.A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal egyetlen egyszer bocsátott ki a törvényes előírásnak megfelelő tiltó határozatot. Jogorvoslati eljárásra a szervezőknek ideje már nem volt, ezért onnan kezdve egy évvel korábban teszik le az előzetes bejelentést. A hivatal taktikát váltott ezt követően, a korlátozó utalásokat jogi ködbe burkolják, kétértelmű kijelentéseket iktatnak egy olyan levélbe, amely nem minősül közigazgatási okiratnak, ezért úgy gondolják, hogy az nem támadható. A Székely Szabadság Napja az egyetlen olyan rendezvény Marosvásárhelyen, ahol a láttamozó bizottság ülésére a szervezőket nem hívják meg. Túl a diszkrimináción, ezeken a gyűléseken egyoldalúan változtatják meg a rendezvény egyes elemeit, amelyet a törvény szerint csak a szervezők beleegyezésével tehetnének meg. A szervezők számos bírósági eljárást lefolytattak, hogy ezt a jogi ködöt eloszlassák, és kényszerítsék Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalát, hogy a törvénynek megfelelően járjon el. 

2. A csendőrség kettős szerepet vállal, a rendezvényen felügyeli a rendet, de különböző eszközökkel korlátozza a székely zászló használatát („a zászlórúd veszélyes fegyver is lehet!”), majd a rendezvény után hol a szervezőket, hol a résztvevőket büntették a megfélemlítés szándékával. Ezeket a büntetéseket a szervezők bírósági úton megsemmisíttették. 

3. A belső delegitimálás során – teljesen összhangban az első két nyomásgyakorlással – folyamatosan zajlik a potenciális résztvevők lebeszélése: "nem érdemes részt venni", "az autonómia egy lehetetlen célkitűzés", "a felvonulás és a petíció átadása értelmetlen rituálé" stb. A belső delegitimálás fegyvere a gúny és a lejáratás.

A székely közösségnek tudatában kell lennie, hogy a nyomásgyakorlás eszközei a jövőben sem fognak megszűnni. Nem a nap, nem a helyszín és nem a szervezők személye hívja létre ezeket, hanem a megfogalmazott cél: Székelyföld területi autonómiája. Bárhol, bármilyen időpontban, bárki szervezésében az autonómiakövetelésnek e három eszközzel kell szembenéznie. Ezért nekünk nem más időpontot, nem más helyszínt kell keresni, hanem tudatosan felvenni a harcot mindhárom nyomásgyakorló eszközzel, amelyek nem alkalmiak, nem véletlenszerűek, hanem egységes, rendszerszintű fellépését jelentik azoknak az erőknek, amelyek ellenzik Székelyföld területi autonómiáját.

Az elmúlt tizenhárom év tanulsága, hogy a szervezők képviselték következetesen a törvényességet, számos esetben a bíróságok állapították meg a hatósági intézkedések jogszerűtlenségét.

Kijelenthető: a román hatóságok folyamatosan megsértik a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot, sok esetben a bírósági ítéleteket is figyelmen kívül hagyva, így felmerül a jogállamiság sérelme Romániában. Ezért különösen fontos, hogy a székely közösség ne engedjen sem a nyílt nyomásnak, sem a lebeszélésnek.

Marosvásárhely,                                                                                                      Izsák Balázs,

2026. március 19.                                                                   a Székely Nemzeti Tanács elnöke