Románia Kormányának és Parlamentjének
Tájékoztatásképpen: Klaus Iohannis államfőnek

Ma, 2019. március 10-én, Marosvásárhelyen összegyűlt székelyek és a velünk szolidaritást vállalók itthon és szerte a világban, tántoríthatatlanul, a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúan és ismételten nyilvánítjuk ki akaratunkat: követeljük Székelyföld területi autonómiáját! A Székely Szabadság Napja az emlékezés, de ismételten a jogkövetelés napja is.

Óriási sikert ért el a Székely Nemzeti Tanács Luxemburgban. Az Európai Unió Bírósága másodfokon megsemmisítette az Európai Bizottság 2013 júliusában hozott határozatát, melyben a Bizottság elutasította a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét. A bíróság tehát a kezdeményezőknek adott igazat az Európai Bizottsággal szemben.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága február 23-i sepsiszentgyörgyi  ülésén erősítette meg a Székely Nemzeti Tanács alapításakor megfogalmazott elvek és célok melletti töretlen elkötelezettségét, egységét. A nyilvánosságban megjelent egyéni véleményekkel ellentétben az Állandó Bizottság – mint a közképviselet egyetlen vezető testülete –  és a Székely Nemzeti Tanács elnöke a Székely Nemzeti Tanács határozatait hajtja végre. Ilyen stratégiai határozat a Székely Szabadság Napjának megtartása Marosvásárhelyen, amelyről 2013-ban döntött a küldöttgyűlés.

Kérés a marosvásárhelyi magyarokhoz

            Makacsul visszatér sokakban az a hiedelem, hogy Erdély legnagyobb magyar közössége, a marosvásárhelyi magyarság nem érzékeny a nemzeti célokra, és nem mozdul meg, amikor ki kell mennie az utcára. 1990. február 10-én könyvvel és gyertyával a kézben egy néma tüntetésen ez a közösség hívta fel a világ közvéleményének figyelmét az erdélyi magyarság helyzetére. Bár ezzel egy időben több erdélyi településen is voltak hasonló megmozdulások, a kommunista diktatúrának elkötelezett román hatóságok, éppen marosvásárhelyi magyar közösségen akartak elrettentő példát statuálni az erdélyi magyarok számára, megszervezve a március 19-20-i magyarellenes pogromot. Az akkor felvonulók jelentős része már nem él, de gyermekeik, unokáik itt vannak közöttünk, és őrzik a kiállás emlékét, mint egy családi örökséget.