Üdvözlet Luis Durnwalder-től, Dél-Tirol tartományi kormányzójától

A kisebbségeknek türelemre és bátorságra van szükségük

Székelyföldön és Dél-Tirolban nem csak különböző etnikai csoportok élnek együtt, hanem egészen az első világháborúig e két terület maga is tagja volt a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchiának. Azóta ugyan külön államokban alakult tovább a székelyek és a dél-tiroliak sorsa, a kisebbségi helyzet mégis mindkét közösség fejlődésére döntően rányomta bélyegét.

Dél-Tirol számára a Habsburg Monarchia felbomlása az anyaországtól való elszakítást és az Olaszországhoz való csatolást hozta magával. A néhai Tiroli Grófság déli részének németajkú többsége egyik napról a másikra egy számára idegen államalakulat kisebbségévé lett.

Évtizedekbe tellett a kisebbségvédelmet olyan mértékben megalapozni, hogy az a Dél-Tirolban élő három népcsoport egyikének se legyen kárára, hanem épp ellenkezőleg egy sikeres fejlődés alapját képezhesse.

Dél-Tiroliakként a kisebbségvédelem számtalan fázisán mentünk keresztül, és saját bőrünkön kellett tapasztalnunk mit jelent e védelem hiánya. Emlékszem a fasizmus és a nemzetiszocializmus időszakára, melyben Olaszország németajkú közösségét a megsemmisülés, vagy legalábbis az asszimiláció veszélye fenyegette. Ezen élmény után pedig szintén saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk, hogyan fest az elégtelen kisebbségvédelem, amikor is 1948-ban az első autonómiastatútummal írásban megadták ugyan számunkra az autonómiát, az meg is maradt írott malasztnak.

1972-ig kellett várni, míg a második autonómiastatútummal Dél-Tirol olyan kisebbségvédelemben részesült, amely a gazdasági fejlődést és a barátságos együttélést is garantálta. Két évtizedig tartott azonban ezután is, a második autonómiastatútumot az írásból a gyakorlatba átültetni és a kisebbségvédelmet a maga teljességében kibontakoztatni. 20 évig, melyben a nyelvcsoportok közötti kölcsönös egyetértésen keresztül biztosíttatott, hogy megtaláljuk a lakosság számára legmegfelelőbb megoldást. Lépésről lépésre olyan társadalmi rendszer lett kifejlesztve, mely azóta a kisebbségvédelem sikeres példájaként vív ki dícséretet és elismerést.

A második autonómiastatútum sikere abban rejlik, hogy németajkúak, olaszok és ladinok az elmúlt évtizedben közelebb kerültek egymáshoz, jobban megismerték egymást, és íly módon a nyelvcsoportok közötti együttlét a kezdeti egymás elleni életből, az egymás mellett élésen keresztül végül az egymással való együttélésre változott át.

Az elmúlt évek és évtizedek Dél-Tirolban megmutatták, hogy a sikeres kisebbségpolitikának olyannak kelle lennie, amely mindenkit magába foglal. Nem a saját csoportnak a többitől való elkülönülése, a leválasztása, vagy az elhatárolása teszi ki a kisebbségvédelmet. Épp ellenkezőleg: a kisebbségeknek venniük kell a bátorságot átpillantani a határokon és keresni az együttműködés lehetőségeit más közösségekkel. Egy kisebbség épp arra van predesztinálva, hogy hidat képezzen életterek, államok, vagy épp nyelv-területek között. Ezeket a lehetőségeket épp egy olyan Európában ki kell tudjuk használni, mely akárcsak egykor az Osztrák-Magyar Monarchia közös fedelet kínál.

2013.III.10.