A székely zászló az elmúlt évtizedben nem pusztán a székelység önazonosságának, de autonómiatörekvésének is általánosan elfogadott jelképévé vált. Közintézményeken, köztereken, magánházakon hirdeti, hogy a székelységnek van egy világos jövőképe, ragaszkodik hagyományaiban gyökerező szabadságeszményéhez, azaz: a sorsát ő maga akarja irányítani. Az autonómia gondolatát elutasító hatóságok is felismerték a jelkép jelentőségét, és minden eszközzel üldözik, zaklatják az önkormányzatokat, amelyek a hivatalok homlokzatára tűzik, mi több újabban már a tanácstermekben sincs helye.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága felszólítja a román hatóságokat, hagyjanak fel a székelység jelképeinek üldözésével. Vegyék komolyan az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának felkérését, és ne használjanak kettős mércét, amikor a románság, illetve a székelyek jelképeihez viszonyulunk.
Tiszteletreméltó a székely emberek hűsége, ragaszkodása történelmi jelképeihez, az autonómia gondolatához. Egy demokratikus jogállamban természetes, hogy egy adott közösség zászlaja a középületek homlokzatán lobogjon. Illyés Gyula verssoraival elmondhatjuk, „lehetnek köztünk is olyanok, akiknek mindegy, hogy ott van-e, de senkinek, ha nincsen ott”.
Arra biztatjuk Székelyföld lakóit, hogy pótolják székely zászlók százaival a középületekről vagy közterekről hatalmi erőszakkal eltávolított zászlókat saját házaikon, udvaraikban. Így válhat a székely zászló közösségi jelképen, az autonómia jelképén túl a székely nemzeti ellenállás jelképévé is.
Izsák Balázs
elnök,
a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának nevében
Sepsiszentgyörgy, 2016. július 15.
Jelképeink
Székely Hímnusz
Székely Nemzeti Tanács