Szeretettel köszöntöm a „Beszéljük meg” konferencia minden résztvevõjét. Olyan rendkívüli történelmi pillanatban fordulok hozzátok, amikor az Európai Unió a káosz peremén tántorog egy új népvándorlás kezdetén. A magunk helyzetérõl, a jövõnkrõl, közös céljainkról nem tudok anélkül szólni, hogy ezt a drámai valóságot ne említeném. Elõttem az Európai Unióról szóló szerzõdés, olvasom a 3. cikk második szakaszát:
„Az Unió egy belsõ határok nélküli, a szabadságon, és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külsõ határok ellenõrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bûnmegelõzésre vonatkozó megfelelõ intézkedésekkel párosul.”
Ezzel szemben a szemünk láttára állnak vissza a belsõ határok, a külsõ határok ellenõrzését pedig egyetlen egy tagállam vállalja és végzi: Magyarország. A népvándorlás zûrzavarában sodródó Európában pedig szó sincs arról, hogy az Európai Bizottságnak vagy a nyugati tagállamok vezetõinek fogalmuk lenne arról, hogy melyek lennének a megfelelõ intézkedések, amelyek a „menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bûnmegelõzésre” vonatkozóan foganatosítaniuk kellene.
Szó sincs arról, hogy érvényesülne a jog, olyan körülmények között, amikor az Európai Unióról szóló szerzõdések, a Schengeni Egyezmény, a Dublini Rendelet szigorú és következetes betartását szintén egyetlen tagállam gondolja komolyan: Magyarország. Úgyis lehet ezt mondani, ma Európa - szellemi és erkölcsi értelemben -, Magyarország területére korlátozódik, s rajta kívül tombol - szinte megállíthatatlanul - a zûrzavar.
Miért kell errõl beszélnünk? Hogyan kapcsolódik ez a kérdés a mi céljainkhoz, a mi küzdelmeinkhez?
A Székely Nemzeti Tanács a jog és a demokrácia eszközeivel küzd évek óta Székelyföld területi autonómiájáért. Két évvel ezelõtt egy európai polgári kezdeményezést indítottunk útjára, amelyben Ti, kedves barátaim partnereink voltatok. Ennek a kezdeményezésnek az volt a célja, hogy az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a velük szomszédos területektõl, és amelyek közösségei voltaképpen régi európai kultúrák, nyelvek õrzõi és jelentõs forrásai az EU és a szélesebb Európa kulturális, nyelvi sokszínûségének.
Amikor ezt a kezdeményezést elindítottuk, akkor az a meggyõzõdés vezetett, hogy az Európai Unió valóban a jog érvényesülésén alapuló térség, valóban „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét” és valóban „biztosítja Európa kulturális örökségének megõrzését és további gyarapítását”. Csalódnunk kellett. Ez sajnos nem így van, ezt emelik ki a mai történések is. Sajnos ma nincsenek az Európai Uniónak olyan vezetõi, akik azon az erkölcsi, szellemi, emberi magasságban állnának, mint hajdan az Unió alapítói: Konrad Adenauer, Winston Churchill, Alcide de Gasperi, vagy Robert Schumann, és ez által alkalmasak lennének az uniós jog következetes alkalmazására.
Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Meggyõzõdésem, hogy ragaszkodnunk kell változatlanul a joghoz, beleértve a közösségi jogot, tehát az Európai Unió jogrendjét is. A jog úgy kínál szilárd kapaszkodót, menedéket a zûrzavar közepette, mint viharos tengerbõl kiemelkedõ szikla. Ennek megfelelõen van az európai polgári kezdeményezésünk ügye a luxemburgi bíróság elõtt: várjuk a jogorvoslatot!
Közben arra készülünk, hogy október 24-én körbevilágítjuk Székelyföld 750 kilométernyi határát. Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségû óriás-régióba beolvassza, Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényünknek pedig már a puszta megfogalmazását „bûnügyi jelenségként” kívánja kezelni, és Székelyföld fõvárosában, Marosvásárhelyen a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltják vagy korlátozzák, szükség van egy újabb, tömegméretû megmozdulásra. A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló erejû összefogással fogjuk Bukarest és a nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyjuk. A rendezvényünk jelmondata változatlanul a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyûlés állásfoglalása: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkezõ autonóm közigazgatási egységként képzelhetõ el a jövõben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelõen, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.”
Október 24-én, szombaton este fél hatkor, Székelyföld határtelepülésein ökumenikus istentisztelettel kezdõdik a rendezvény, majd ezt követõen õrtüzek, fényszórók, fáklyák, elemlámpák fényével árasztjuk el Székelyföld határát. Kérlek legyetek velünk gondolatban, ahogyan mi veletek vagyunk az önrendelkezésért folytatott küzdelmetekben szívvel, lélekkel, de ha kell, akkor tettekkel is.
Marosvásárhely, 2015.IX.22.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Jelképeink
Székely Hímnusz
Székely Nemzeti Tanács