A Polgármester legendája

- Búcsú Fodor Imrétõl -

Meghalt a Polgármester, Marosvásárhely volt polgármestere, Fodor Imre, aki már hivatala éveiben legendává lett. Nem a mítoszteremtés közösségi igénye emelte azzá, hanem saját erkölcsi törvényei. Hûsége a magyarságához, római-katolikus hitéhez, egyházához és a demokrácia alapvetõ értekeihez, amelyekben hitt és amelyeket védett minden rendelkezésére álló eszközzel. Azok számára, akiknek ezek az értékek pusztán csak szép szavak, eredeti értelmüktõl megfosztott de kötelezõ kellékei minden búcsúbeszédnek, azok számára idézem fel a Polgármester helytállását.

Nemet mondott akkor, amikor jog és törvény ellenében kellett volna kivételes elõnyhöz juttatnia a bukott rendszer kedvezményezettjeit. Nemet mondott, annak ellenére, hogy volt fegyvertársak váltak ellenségévé, s különcnek, bolondnak, összeférhetetlennek bélyegezték a háta mögött. Vállalta, magára hagyatva is ezt a megbélyegzést, amikor a hatalom bûvöletében sodródók számára különcség és bolondság lett a jogkövetés és a hûség.

Közben nap mint nap meg kellett küzdenie a kétnyelvû feliratokért Marosvásárhelyen, a város bejáratánál, az általa vezetett hivatal homlokzatán, s demokrataként, román szövetségeseket keresve naponta szembe kellett néznie az elvakult magyarellenességgel.

Ez azonban csak a többletteher volt, mert városgazdaként világosságot, fényt kellett gyújtania mindenfele és eltakarítania a szemetet, nemcsak képletesen, de valóságosan is.
Amikor nem volt már szükség rá polgármesterként, amikor élvezhette volna csendben a nyugalmat, alpolgármesterként tért vissza a hivatalba, ahol korábban õ volt fõnök. Vállalta ezt a helyzetet, mert a szolgálat alázata vezette, úgy mint korábban is.

Magam elõtt látom Fodor Imrét csendõrök és újságírók gyûrûjében, amikor a szekuritáté módszereit továbbéltetõ demokratikus Románia hatóságai a Székely Nemzeti Tanács alakulását hirdetõ plakátokra vadászva, önkényesen átkutatják gépkocsija csomagtartóját. Maros megye fõügyésze tizenöt év börtönnel fenyegette meg a testület létrehozásán munkálkodókkal együtt, és ebbõl az alkalomból mondta a helyi székely tanács alakuló ülésére menet: „Lehet édesapám sorsa betelik rajtam is, és megismerem Románia börtöneit belülrõl.”

Elõbb a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, majd elnöke, s megszervezõje annak a népszavazásnak, amely autonómiaküzdelmünkben ma is a legfontosabb hivatkozási alapunk.
A Székely Nemzeti Tanács nevében búcsúzom Fodor Imrétõl, a Polgármestertõl, aki úgy ment el közülünk, hogy hátrahagyott egy tiszta, eleven legendát: egy fehér hajú csíki székely legendáját, aki Marosvásárhelyen mutatta meg igaz virtusból, hogyan kell helytállni tisztességgel és hûséggel.
Nyugodjál békében drága Imre bátyánk!

Sepsiszentgyörgy, 2015. október 1.

Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke