Nemzettudat és politikai pragmatizmus

Levél az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt küldöttgyűlésének

A Székely Nemzeti Tanács megalakulásakor egyetlen célt tűzött maga elé, Székelyföld területi autonómiáját. Az elmúlt 17 évben számtalan ellenvéleménnyel kellett megküzdenünk. Ezekből egyet emelnék ki, egy olyan rosszul értelmezett politikai pragmatizmust, amely a fenti kitűzött célt kivitelezhetetlennek tartja, és a székelyeket arra ösztönzi, hogy mondjanak le erről. Mit jelent az, hogy rosszul értelmezett politikai pragmatizmus? Értelmezhető jól és helyesen, szigorúan az ésszerűséghez kötött jövőkép? Meggyőződésem, hogy igen, de csak abban és csak abban az esetben, ha az alárendelt a nemzettudatnak, az autonómia gondolatának és a népszuverenitás.

A nemzettudat pedig semmilyen racionális érveléssel nem indokolható, hiszen ez egyének és közösségek erős érzelmi kötődését jelenti egy egy nyelvet beszélő társadalomhoz, annak a múltjához és hazájához. Ha Magyarországról beszélünk, akkor magyar hazafiságnak nevezzük ezt a ragaszkodást. Látjuk, tudjuk, hogy ennek alárendelten felépíthetők pragmatikus politikák, hiszen éppen ezt teszi ma a magyar kormány. A határokon túl, az egy tömbben élő közösségek szülőföldjén is meghatározó a közösség egészéhez és a szülőföldhöz való ragaszkodás. Van tehát egy székely patriotizmus is. Hűség a székely hazához. És ennek a kerete, alapja, kohéziós ereje Székelyföld területi autonómiája. E nélkül nincs összetartó közösség, nincs értelmes jövő, és a politikai pragmatizmusnak – ha azt jól és helyesen értelmezzük –, akkor ennek a székely patriotizmust kell szolgálnia.