Felszólalás az ENSZ kisebbségi konferenciáján

Tisztelt Elnök Úr, kedves résztvevők, hölgyeim és uraim!

Megtiszteltetés ismét itt lenni Románia magyar ajkú székely közösségének képviseletében. „A kisebbségek elleni erőszak és bűncselekmények megelőzéséről és kezeléséről szóló ajánlás tervezet” különösen fontos a számunkra, hiszen a mi közösségünk a múltban maga is erőszakos cselekmények elszenvedője volt. Bár kétségtelen a helyzetünk az 1989-es évet követő rendszerváltás után sokat javult, és Klaus Werner Johannis államelnökké választása után most reális esély nyílt a demokrácia elmélyítésére, mégiscsak olyan országban élünk, ahol etnikai feszültségek a mai napig léteznek. Ezen feszültségek gyökere az Európa Tanács 1334 (2003) számú, Andreas Gross jelentése alapján elkészült határozata szerint legtöbb ország esetében – így Romániában is – „igen gyakran az állam oszthatatlansága és az identitás elvei közötti dichotómiára vezethetőek vissza, és az államok valamint azon kisebbségi csoportok közötti feszültségekben gyökereznek, melyek követelik maguknak identitásuk megőrzésének jogát.”
Meglátásunk szerint az itt elfogadandó tervezetnek kimondottan utalnia kell a területi illetve kulturális autonómia különböző formáira, mint az inkluzív döntéshozatal biztosításának ténylegesen legjobb eszközére. A nemzetközi közösség országainak meg kell haladniuk azt a szemléletet, amely a konfliktusokat lezáró engedményként kezeli a kisebbségeknek biztosított különböző autonómiaformákat, holott ezek a valóságban az egyes államokon belül, túl azon, hogy az alapvető emberi jogok garanciái, a demokratikus egyensúly intézményei is, az államok közötti kapcsolatokban pedig a tartós stabilitás tényezői.
Az idézett dokumentum érdeme, hogy nem egyoldalúan közelíti meg a kérdést, hanem a kisebbségeivel szemben gyanakvó államok félelmeit is lebontja, kimondva, hogy az autonómiából származó előnyök nem áshatják alá az államok nemzetközileg elismert határait; az autonómia értelmezése, alkalmazása és menedzselése az állam, illetve a nemzeti parlament és intézményei hatáskörébe tartozik.
A konfliktusok megelőzéséhez az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa azzal is hozzá tud járulni, hogy az Európa Tanács idézett határozatában megfogalmazott elveket és ajánlásokat a nemzetközi közösség szintjén megerősíti, hogy ezek az emberi jogok, a demokrácia és a béke előmozdítóivá váljanak az egész világon. Ennek érdekében ésszerűnek tartjuk az Európa Tanács határozatának több ténymegállapítását és ajánlását belefoglalni a tervezetbe.
Végül egyetértünk a tervezet 40. paragrafusával, mely kiköti, hogy “az ENSZ-nek, valamennyi partnerével közösen javítania kell a kisebbségi jogok súlyos megsértése bekövetkeztének jövőbeni kockázatára vonatkozó kollektív reakcióját.” Egyben hozzátennénk, hogy az ENSZ-nek ösztönöznie kell a kisebbségvédelemre vonatkozó legjobb gyakorlatoknak a tagállamok közötti cseréjét.
Dabis-Attila-felszolalas