Schmitt Pálnak, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője az SZNT küldöttgyűlésén 2010. november 19., péntek

Tisztelt Székely Nemzeti Tanács, Kedves Magyar Barátaink!

Magyar köztársasági elnökként mindig nagy öröm számomra, ha magyarokkal találkozom a nagyvilágban és ha Budapestre, a nemzet fővárosába látogat bárki, aki határainkon kívül él.

Ezek az események számomra, számunkra ünnepek. Ünnep ez Önök számára is, hiszen ünnepi ülésre jöttek a Nemzet Házába, amit annak idején az itt élők mellett székelyek, erdélyiek, felvidéki, délvidéki magyarok, kárpátaljai mesterek építettek egy szép jövő reményében. Ez a ház, a világ számunkra legszebb csodája ennek az együvé tartozásnak a jelképe ma is, ennek a falai között otthon vagyunk mindannyian. Itt a Szent Korona közelségében, oltalma alatt eltűnnek a köztünk levő határok, értjük egymás nyelvét, s remélem közel van az idő, amikor a világ tizenötmilliós magyarsága végre egyként érteni fogja egymás gondolatait is.

Ma Európában a határok tekintetében kevésbé fizikai, sokkal inkább lelki, szellemi elzárkózásról, befelé fordulásról kell beszélnünk, legyen szó magyar-magyar vagy Közép-Európa a XX. században közösen sokat szenvedett nemzeteinek párbeszédéről. A határok nélküli Európa azonban a multikulturalitás talmi csillogása helyett határtalan lehetőségeket ad mindenkinek, aki elég erős, hogy, nyitott, tenni akaró polgárok egységévé szervezze az egy helyütt élőket. A családok, települési, régiós együttműködéseket a rajzolt határok között a Lélek, a szellem ereje emeli ki és minősíti át a tömeget emberarcú közösséggé.

Önök és őseik, akik évezrede élnek Erdély gyönyörű tájain, művelik a földet, élvezik a finom levegő adta tisztaságot, Babba Mária Napját, a telihold adta csillogó teleket, a hegyek adta magasságok és mélységek szépségét, a kristálytiszta víz frissességét, tudják, hogy mit jelent a Székelyföld, a szülőföld. A nehéz időkben hitvallás volt életük, ma a XXI. század magyarsága felé értékőrzésük hivatás, Európa felé bátorságuk küldetés: minden szellemi, lelki kincset dédelgető közösségre szükség van, hogy Európának zavaros, értékvesztett világunkban arca legyen, amin ott a góbé vonás, a székely kacsintás és a szorgalmas kétkezi munka szántotta barázda is.

Ismerik a székely mondást: nem rossz dolog a magány, ha nem vagy egyedül. Jó munkát, együttlétet kívánok tanácskozásukhoz, gazdagítsák egymást, a tizenötmilliós magyar közösséget. Jó tudnunk, hogy bármerre is járunk a világban sehol nem vagyunk magányosak, mert sehol nem vagyunk mi magyarok egyedül. Érezzék itthon magukat, hiszen mi is otthon vagyunk székely barátainknál.

Schmitt Pál