Makfalva Község Székely Tanácsa – a Székely Nemzeti Tanács támogatásával – 2011. május 28-án, szombaton, székely majálist szervezett az egykori Czigler-kert területén. A rendezvény közéleti tartalma Székelyföld autonómiájának kivívása, jelmondata pedig egy történelmi gyökerű tény, miszerint: „Marosszék Székelyföld része”. A nyilvános rendezvényen minden érdeklődőt szívesen láttak, akik számára nem közömbös Székelyföld magyar jövője. A majális programját Kis Károly lelkipásztor, Makfalva Székely Tanácsának elnöke nyitotta meg. A rendezők a meghívottak számára is megszólalási lehetőséget biztosítottak, ezek között hangzott el az alábbi hozzászólás:
Kedves vendégek, székely-magyar testvéreink!
Valljuk, hogy a több részre szakított magyar nemzet egy és oszthatatlan, közös létünk alapját az együtt vállalt, közös történelmünk, őseinktől örökül kapott magyar anyanyelvünk teremtette meg. Nemzeti összetartozásunkról 2010. június 4. óta, immár nyilvánosan is megemlékezhetünk.
A Magyarország határain kívül élő, fogyatkozó létszámú, magyar anyanyelvű nemzetrészeink fennmaradását egyre növekvő veszélyek fenyegetik, a közösségeink fellazítására irányuló türelmetlenség, hátrányos megkülönböztetés, létbizonytalanság, burkolt asszimilációs nyomás okozta elvándorlás miatt. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy nemzeti közösségeink hosszú-távú fennmaradása csak az Európában már működő, elismert, közösségi autonómiákhoz hasonló önigazgatás keretei között valósítható meg. Megmaradásunk kérdése kritikus szakaszba érkezett!
Ma már a közösségi autonómia bármely formájáról csak őszintén és hitelesen szabad szólni! Ideje szakítani azzal, a választópolgárok megtévesztését szolgáló, több évtizedes gyakorlattal, hogy az autonómia ködös emlegetése választási kampányfogássá válhasson, amit a következő választásokig, jegelni lehet. Ne hagyjuk, hogy bárki összekeverhesse a látszólagos önrendelkezést a valódi közképviseletet célul kitűző autonómia-kezdeményezésekkel. A helyi közösségek által kidolgozott autonómia-tervek legyenek mindenki számára közérthetőek és tartalmazzanak hosszú-távú garanciákat a kisebbségben élőket is megillető egyenlő bánásmódra és jogbiztonságra. Nem felejthetjük Reményik Sándor látnoki, ma is kiemelten fontos szavait: „ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát!”. Legfontosabb feladataink ma sem változtak:
Őrizzük és védjük magyar anyanyelvünket, mint a nemzeti kohézió legfontosabb eszközét,
Győzzük meg nemzettársainkat arról, hogy az a tény, hogy gyermekeiket magyar iskolákba íratják, ott végzik alap-, közép- és felsőfokú tanulmányaikat, a szülők felelőssége, ami békésen megfér a többségi nemzet nyelve oktatásának kétségtelen szükségességével,
Emeljük fel a szavunkat a történelmi egyházaink szétzilálására irányuló, az egyházaink hitelességét megkérdőjelező törekvésekkel szemben.
Utasítsuk el a nemzeti kisebbségeinket érő diszkrimináció minden fajtáját és formáját.
Az esedékes, európai méretű népszámlálás nemzeti közösségeink számára embert próbáló feladat és egyben hitvallás, egységes nemzeti identitásunk és összetartozásunk mellett, vagy az ellen.
Végezetül: emlékezzünk a csíki Madefalván, egy 1764. januári hajnalon lemészárolt székelyek példájára és az ezután Moldvába menekült, bukovinai székely tízezrek hűségére, akik közel három évszázadon keresztül, hazatérésükig, megőrizték anyanyelvüket, vallásukat és hagyományaikat.
Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, itt, Székelyföldön is!
Éhn József
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
Budapest
Jelképeink
Székely Hímnusz
Székely Nemzeti Tanács