Tisztelt Képviselő Úr!
Az Európai Parlament július 10-i vitáján elhangzott felszólalása sokunk számára különleges jelentőséggel bírt. Őszintén köszönjük, hogy nyíltan és bátor hangon beszélt arról, amit sokan csak halkan mernek kimondani: a nemzeti és etnikai kisebbségek valódi veszélyben vannak.
Amikor Ön „kisebb hazájáról” szólt, azonnal érezni lehetett, hogy érti: a szülőföld, a helyi közösség az identitás gyökere. Ezért érthető az aggodalma azokért a közösségekért, amelyek Európa sokszínűségét alkotják. A magyar kisebbségek Erdélyben, vagy a német közösségek – akár Sziléziában, akár Erdélyben – mind ugyanazzal a kihívással néznek szembe: a lassú eltűnés fenyegetésével.
Erdélyi példája különösen megrendítő. Az erdélyi szászok nyolcszáz éven át alakították a régió arculatát, gazdaságát, kultúráját. A 20. század második felében még több százezren éltek ott, ma alig néhány ezren maradtak, szétszórtan. Ez nem pusztán demográfiai folyamat: ez Európa közös örökségének elvesztése. Ha nem cselekszünk, más közösségek is erre a sorsra jutnak. Felszólalásában azt mondta: „Ne legyen ez csak írott malaszt, hanem tegyünk ezért valamit!” Ez a mondat pontosan kifejezi, miért indítottuk el a polgári kezdeményezést. Nem elég a deklaráció; valódi politikai eszközökre van szükség, hogy a kisebbségi közösségek megmaradhassanak, és hozzájárulhassanak Európa jövőjéhez.
Képviselő Úr, Önnek igaza van: Európának kötelessége megvédeni ezeket a közösségeket. Ebben a küzdelemben számítunk Önre – mert az Ön hangja a józan ész és a történelmi felelősség hangja volt a vitában. Európa jövője nemcsak gazdasági mutatókon múlik, hanem azon is, hogy megőrizzük-e a kulturális sokszínűséget, amelyet ma nem szlogenek, hanem a valóságos nemzeti régiók és közösségek képviselnek. Tisztelettel és köszönettel,
Izsák Balázs,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2025. augusztus 29.