Minden emlékezésnek az ad értelmet, ha egy közösség – felmérve az elmúlt idők történelmi tanulságait – újabb célokat fogalmaz meg. Ha a visszatekintés emelkedett pillanata egyben alkalom a jövőtervezésre. Ma Trianonra, a trianoni békediktátumra emlékezünk. Száz egy évvel ezelőtt e diktátum következtében terjesztette ki Románia állami fennhatóságát Erdélyre és ezen belül Székelyföldre is. Százegy évvel ezelőtt veszítette el Magyarország jövőformáló képességét, döntéshozó jogát az elszakított országrészek fölött. Nézzük meg hogy ez pontosan mit is jelent ma. A lehetséges válaszok sorából egyet fogok kiragadni: az Európai Unió költségvetésében és az újjáépítési alapban Magyarország mostani népességével arányosan részesedik. Az Erdélyt, Székelyföldet megillető kohéziós és újjáépítési alap Romániát illeti.
Az elmúlt évszázad, de kifejezetten az elmúlt 14 év tapasztalatából azt látjuk, hogy paradox helyzetbe kerültünk. Azáltal vagyunk teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, hogy román állampolgárok vagyunk. De éppen ezért nem férhetünk hozzá uniós forrásokhoz teljes joggal, mert Románia ellenségesen kezeli magyar nemzetiségű polgárait, ellenségesen kezeli szülőföldünket, Székelyföldet. Ez egy súlyos ténymegállapítást, de ezt nem is hárítja el a román politikai osztály. Székelyföld hátrányos megkülönböztetéséért a magyar vezetőket teszi felelőssé. Ebben egy dolgot kell észrevenni: a hátrányos megkülönböztetés tényét elismerik.
A mi felelősségünk annyi, hogy kimondjuk: a román többség politikai elitje felelős a romániai magyar nemzeti közösséggel szembeni diszkrimináció minden megnyilvánulásáért. Ezek között ott vannak a közvetett diszkrimináció különböző formái is. A közvetett diszkriminációt az uniós jog olyan, látszólag semleges intézkedésekként határozza meg, amelyek egy egész közösséget érintenek hátrányosan. Az államhatalomnak számtalan eszköze van, hogy ezt megtegye. Letagadhatatlan statisztikai adatok bizonyítják, hogy ezt meg is teszi. Képmutatás a román sajtó, a román államhatalom részéről, hogy ennek felelősségét a magyar helyi hatóságokra hárítja.
A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése éppen ezt a paradoxont akarja feloldani. A kezdeményezés célja jogszerű és racionális. A kohéziós politika javításával, a harmonikus gazdasági fejlődéssel egyszerre kívánjuk szolgálni szűkebb hazánkat, Székelyföldet, az Európai Uniót és Romániát. A nemzeti régiók elismerése, egy új gazdasági lendület egy sor kérdésre hozhat megoldást egész Európában.
Amire az emlékezés pillanatában nekünk válaszolnunk kell: képesek leszünk-e részesei lenni a nemzeti régiók mozgalmának? Hiszen lehet, hogy épp a politikai akarat hiányzik a felső döntéshozókból, hogy e kérdésben jogszabályt alkossanak. Tárgyalunk európai civil szervezetekkel különböző nemzeti régiókból. A kérdés azonban, hogy itt, Székelyföldön lesz-e hátterünk? Lesznek-e civil szervezetek, önkormányzatok, akik a kezdeményezők, szervezők mellé állnak? Pont azért, hogy ne haljon el visszhangtalanul a szavunk Európában. Hallják azt meg túl a Pireneusokon, Bretagne-ban, a Földközi-tenger szigetein, vagy épp Bajorországban.
Az erdélyi magyar nemzeti közösség akkor lesz sikeres, ha felismeri, hogy nemzetpolitikailag semleges lépések nem fognak javítani a helyzetén. Fel lehet építeni egy egész programot, évekre kiterjedő terveket úgy, hogy abból eltávolítanak minden olyan kérdést, amely a közösség nemzeti hovatartozására, anyanyelvére, kultúrájára vonatkozik. Föl lehet építeni csodálatos politikai konstrukciókat pusztán gazdasági tervekből, infastrukturális fejlesztésekből, elvonatkoztatva attól, hogy ezeknek a közösség megmaradását kell szolgálniuk. Éppen ez a megfontolás indított bennünket arra, hogy a polgári kezdeményezésünk középpontjába helyezzük a nemzeti régiók olyan gazdasági fejlesztését, amely megőrzi nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságaikat is.
Június 4-e gyásznap. Magyarország legnagyobb történelmi tragédiájára emlékezünk. Ez egy pillanatig sem jelenti azt azonban, hogy ne lennénk készek a cselekvésre, hogy ne lennének terveink a jövőről, hogy ne nyújtanánk kezet Európa-szerte szövetségeseinknek.
Június 4-e a nemzeti összetartozás napja. Egy nap, amikor országhatárok fölött összefog a nemzet. Amikor nincs határontúli és határon inneni magyar, csak egy egységes, egymúltú és egyjövőjű nemzet.
Sepsiszentgyörgy Izsák Balázs
2021. június 4. a Székely Nemzeti Tanács elnöke