A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS SZÉKELY ÖRÖKSÉGE FÜZETEK 4.

Dr. Diószegi György Antal

A VAJDAHUNYADI VÁRKÁPOLNA 1446. ÉVI SZÉKELY JELKÉPEKKEL ÉKESÍTETT
GENEALÓGIAI CÍMERE VOLT LÁTHATÓ
HUNYADI JÁNOS ZÁSZLAJÁN
A KERESZTÉNY EURÓPÁT MEGVÉDŐ
NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL IDEJÉN!

ALAPVETÉSEK AZ 1453. ÉVI KIRÁLYI CÍMERBŐVÍTÉS JOGELLENES VOLTÁRÓL KÖLCSEY FERENC TÖRTÉNELMI HŰSÉGÉNEK ÉS A MÁRCIUS IFJAK CÍMERJOGI MŰVELTSÉGÉNEK NEMZETI ESZMÉNYE JEGYÉBEN

A NEMZETI HIMNUSZUNK 200. ÉVFORDULÓJÁN!

A SZÉKELY JOGREND SAROKKÖVEI
ÉS AZ ALÁBBI CÍMERJOGI ALAPVETÉSEK KÖZISMERTEK VOLTAK KÖLCSEY FERENC ÉS A MÁRCIUS IFJAK NEMZEDÉKÉNEK KORSZAKÁBAN!

Magyarországon „címeres hűbérek nem is léteztek”.

A besztercei grófságról szóló királyi adomány jogsértő voltát igazolja, hogy e címert mellőzve a „Hunyadi-ház” 1453 után is „csak egyszerű ősi címere mellett maradt”!

(Báró Nyáry Albert)

Báró Nyáry Albert (1828-1886) történész, levéltáros, heraldikus és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja „A heraldika vezérfonala” (Bp., 1886.) címet viselő művében foglalt alapvetések nyomán nyilvánvaló, hogy a vajdahunyadi várkápolnát ékesítő 1446. évi címer volt látható Hunyadi János zászlaján az 1456. évi nándorfehérvári diadal kivívásakor!

A címlapon feltüntetett színezett Hunyadi-címer Köpeczi Sebestyén József 1927-ben készített kiváló rajzán alapul, ami e kiváló székely művész Vajdahunyad várkápolnájának 1446. évi sisakdíszes Hunyadi-családcímerét ábrázolja.

Címerjogi alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” jogrendszerét alapjaiban sértő cselekedet volt a német hűbéri jogfelfogás alapján megszövegezett 1453-as királyi adománylevél kibocsátása. A Hunyadi-család számára adományozott „örökös grófi cím” valójában egy „trójai faló” volt, melynek révén ezen okirat a területiség feletti uralmat megtestesítő jogosultság megteremtését kívánta megadni. A nemzeti jogrendünkkel össze nem egyeztethető okirat volt a királyi adománylevél, melynek legfőbb lényegi célja az uralkodóhoz fűződő hűbéri viszony kialakítása volt. A középkori „Archiregnum Hungaricum” jogállami minőséget képviselt, és nem pedig hűbériséget, ezért címerjogi alapvetés, hogy az 1453-as királyi adománylevél kibocsátása a nemzeti jogrendünk elleni tudatos támadást jelentő jogsértő cselekedet volt. Ezt jelzi a piros X.

Kézirat lezárva: Hunyadi János nándorfehérvári diadalának emlékezetére, 2023. július 22-én.
Copyright Dr. Diószegi György Antal. A közölt és megjelentetett jelen alkotás Dr. Diószegi György Antal szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi, oktatási és tudományos célra (a forrás közlésével) szabadon felhasználható, de bárminemű (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendő külön szerződés feltételei szerint valósítható meg jogszerűen.
ELŐSZÓ

A székely történettudományi értéktár egyetemes jelentősége

2004. december 5.: e nap örök figyelmeztető jel arra, hogy az 1945 utáni pártállami diktatúra oktatási rendszerének keresztényellenes, internacionalista és nemzetellenes látásmódja a XXI. században is árnyékként vetül a társadalmi valóságra. E súlyos árnyék felszámolását teszik lehetővé az utóbbi évek kutatásai nyomán napvilágra került azon tudományos eredmények, melyek a keresztény értékrendet képviselő történelmi hűség jegyében remek tudástárat felmutató tananyagként fognak szolgálni a következő nemzedékeink számára. E tárgykörben a a székely történettudományi értéktár egyetemes jelentőséget képvisel!
A Hunyadiak magyar eredete kapcsán kiemelkedő jelentőségű írást jelentetett meg a Magyarságkutató Intézet (MKI). 2022. december 15-én az MKI főigazgatója, „Dr. Horváth-Lugossy Gábor az alábbi kijelentést tette”: „az archeogenetika kutatási eredményei” is „megerősítik a Hunyadiak származására vonatkozó eddig is képviselt magyar álláspontot”. „Neparáczki Endre kifejtette”, hogy „a teljes örökítőanyag leolvasása után a genomadatok azt igazolják hogy a Corvinok a legközelebbi genetikai rokonságot a Kárpát-medencéből eredeztethető európai neolit és ősi magyarországi mintákkal mutatják”. Dr. Vizi László Tamás tudományos főigazgató-helyettes az alábbi kijelentést tette: „nem igaz a román és szerb genetikai vonalvezetés sem”. „Hunyadi János havasalföldi eredete kapcsán” Hidán Csaba vezető kutató a következőket hangoztatta: „a Thúróczy-krónika „fényes havasalföldi származásúként” ír Hunyadi Jánosról”; és „Havasalföld elnevezése” valójában „Ungro-Valachia”, mely térség „egészen a 19. századig rendelkezett magyar lakossággal”. (1) Kiemelkedő jelentőségű világképi megújulást fog hozni a Magyarságkutató Intézet fent hivatkozott bejelentése, melynek elemzése terén az alábbiakban részletezett emlékezetműveltségi alapvetésekre is indokolt rámutatni.
Havasalföld (Oungrovlachia) magyar öröksége tárgykörében Domokos Pál Péter „A moldvai magyarság” címet viselő hatalmas jelentőségű művében írt arról, hogy a középkori „Magyarország és a havasalföldi vajdaság viszonyát” illetően fontos, hogy „Thessalia prefektusa 1343. évi okmányában így rendelkezik”: „Vlachia neve ezentúl Ungrovlachia, hogy különbözzék Thessaliától, illetve Moglenától”.„Ungrovlachia”: e „történelmi-földrajzi nevet” illetően és „Ungrovlachia vajdái” történelmi világa kapcsán fontos alapvetés, hogy e térség vezetői „Magyarországra támaszkodva emelkedtek föl”. E hatalmi világ lényegét a térség „Ungro-Vlachia” elnevezése tanúsítja”, amelyet az itteni „vajdák saját okleveleikben használtak”. A „vajdák címük szerint is a magyar király hűbéresei, sőt tisztviselőiként jelennek meg”. A „vajda elnevezés nem önálló uralkodót jelöl”. Az „Ungrovlachiában élő katolikusok az egyházi jog szerint az erdélyi püspökség alá tartoztak”. (2) E középkori tárgykör értelmezési kereteinek a felvázolásakor indokolt a XI-XV. századi székelység azon történelmi örökségeire rávilágítani, melyeknek a Kárpátok mindkét oldalán egyetemes jelentőségű értéktárai természetesen közismertek a tudományos életünkben!
A Magyarságkutató Intézet (MKI) fent idézett archeogenetikai eredményei különleges jelentőséggel bírnak a XXI. századi nemzeti önismeretünk terén! Pár héttel később egy újabb magyar tudományos siker született, melyben (többek között) az alábbiak kerültek megfogalmazásra: „Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgáltak az erdélyi Székelyudvarhely térségében.” „A FILOGENETIKAI ELEMZÉSEK MEGERŐSÍTETTÉK EGYES ANYAI ÉS APAI VONALAK FELTÉTELEZETT KELETI EREDETÉT, ÉS NÉHÁNY ESETBEN EZEK A NÉPVÁNDORLÁS KORI (KR. U. 5–9. SZÁZAD) ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORI (KR. U. 10. SZÁZAD) NÉPESSÉGBŐL SZÁRMAZÓ ŐSI DNS-ADATOKKAL IS KAPCSOLATBA HOZHATÓK.” (3) A fenti két híradás alapján remek érzés arra utalnom, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének egyetemes jelentősége terén kimagasló értéktárat képviselő tudománytörténeti alapvetést mutatnak föl a fenti idézetek, hiszen ekként számomra nyilvánvaló módon kiderült, hogy valójában egy irányba mutatnak a Magyarságkutató Intézet (MKI) archeogenetikai kutatásainak és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) vizsgálatainak az eredményei. A fent hivatkozott idézetek egymást erősítő voltára tekintettel „a Kárpát-medencéből eredeztethető európai neolit és ősi magyarországi mintákkal” kapcsolatban ugyanis igen fontos rámutatni arra, hogy amikor a rendelkezésre álló adatokat „populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében”, akkor a leglényegesebb tudományterülethez érkeztünk el. Ez ugyanis az V-XV. századi székelység azon történelmi örökségeire világít rá, melynek a Kárpátok mindkét oldalán egyetemes jelentőségű értéktárai közismertek a tudományos életünkben.
A székely önazonosság történettudományi alapvetése, hogy Attila király halála után a Kárpát-medencében lezajló V. századi hun testvérháború következményeként kerül a Kárpátokon túlra Attila királyunk fia, Csaba királyfi, aki 15 évvel később már a Szkítiában élő hun nagyapja országában éli életét. A nemzeti összetartozás székely örökségtárába tartozó történelmi emlékek körében a VI-IX. századi szkíta-hun-magyar azonosság mindazon adatait indokolt alapvetésként felmutatni, melyek Anonymustól kezdve a XIX. századi kultúrhéroszaink világáig akadémiai szinten is közismertek voltak!
A magyar nemzeti értéktár székely öröksége tárgykörében fontos, hogy Dr. Teiszler Éva tudományos munkatárs a „Mit tudhatunk a Hunyadiak származásáról?” című előadásában (többek között) a következő sarokpontokat fogalmazta meg 2021 júliusában: Az „kérdéses”, hogy „mit értünk az alatt, hogy vlah”; de „nemzetiséget nem tudunk mögé tenni”. (4)
A fenti idézetekre tekintettel fontos rögzíteni az alábbi magyar jogrendi és hungarobizantinológiai alapvetéseket! A görög vlachosz szó pásztort jelent. E görög szóból ered a csak a magyar jogrendben létező „ius valachicum”, azaz a pásztorjog szó.
A XIV. századi Havasalföld görög neve Oungrovlachia, ami magyarul Magyarpásztorföld jelentéssel bír: ez volt a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilága, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította.
A XIV. századi Havasalföld (Argyas, Árgyasudvarhely) magyar alapítású püspöksége szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén!
E tárgykörben Várdotfalva nevezetes szülötte, Domokos Pál Péter (1901–1992) Széchenyi-díjas tanár, történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának kutatója kiemelkedő jelentőségű történettudományi alapvetéseire is indokolt rámutatni. Domokos Pál Péter „A moldvai magyarság” címet viselő hatalmas jelentőségű művében az alábbi összegzést fogalmazta meg: fontos XIV. századi forrás az a „Párizsi Királyi Könyvtárban található kézirat”, melynek „Anonymi descriptio Europae Orientalis” címet viselő részében részét egy „ismeretlen dominikánus írta 1308-ban”. E részből megismerhető „Magyarország 1308 körül” fennálló földrajzi helyzete. Különösen fontos a „IX. Siculi=Székelyek földje” és a „X. Sicurrite=Securitas - Határvédés (?)” térségek ábrázolása. A „Siculiá”-t, azaz „Székelyföldet követő, „Sicurrite” szóval jelzett rész alatt” ugyanis van egy olyan „egymástól elválasztó megyényi terület”, amelynek „északi határa a Kárpátgerinc, törzse pedig délkeletre, Havasalföldbe nyúlik”. „A terület „Sacueni” neve nyilván alapító lakóira, a székelyekre hívja fel a figyelmet.” A tudományos életben e „részt „Sacueni” néven az egyik legrégebbi megyeként emlegeti”. (5)

ELSŐ RÉSZ

A „Himnusz” nemzedékének műveltsége

I. A szellemi honvédelem világában 1823-ban Kölcsey Ferenc nemzeti imádsággá magasztosult műve révén az Istenben hívő nemzeti önérzet öltött testet!

A nemzeti imádságunkban szereplő idézet kapcsán utalok arra, hogy a „Himnusz” megírásának 200. évfordulójára rendkívül fontos emlékeznünk 2023–ban azon oknál fogva is, hogy Kölcsey Ferenc számára a lovasíjász civilizációs műveltségünket felmutató szkíta-hun-magyar azonosság a legnyilvánvalóbb történelmi alapvetést jelentette. E műve az 1772-ben megindított és 1825-ig tartó nemzeti felvilágosodás korszakában született meg, és benne megtalálható az az értékvilág, amit a művelődéstörténetünk számára a Magyar Nemesi Testőrség legnagyobbjai lefektettek a magyar szellemi honvédelem alapjainak felmutatása terén a nemzeti hőseinket tisztelő hazafiság és filhellén műveltség egyetemes jelentősége talaján. Ezen emlékezetműveltség talaján került megfogalmazásra 1825-ben gróf Széchenyi István akadémiai törekvése! Lovas nemzetünk történelmi öröksége kapcsán indokolt kiemelten rámutatni arra, hogy gróf Széchenyi István és a Magyar Nemesi Testőrség vitézei egyaránt huszárok voltak. E körben érdemes azt is megfogalmazni, hogy a szkíta-hun-magyar azonosság akadémiai szintű emlékezetöröksége egészen addig töretlen alapvetést jelentett a XIX. századi tudományos világunkban, amíg a hatalmas műveltséggel bíró huszárjaink meghatározó erővel voltak jelen a tudósköreinkben. Jó érzést volt megtudnom, hogy a Magyar Éremkibocsátó Kft. olyan emlékérmet alkotott meg a „Himnusz” 200. évfordulójára, melynek egyik oldalán az „ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART” idézet és Kölcsey Ferenc láthatóak, a másik oldalon pedig a XIX. századi lovas nemzetünk csatatéri hősiessége, a huszár került felmutatásra. „ÁLTALAD NYERT SZÉP HAZÁT BENDEGÚZNAK VÉRE”: nemzeti imádságunk ezen költői alapvetését fontos abból a történelmi szempontból is elemezni, hogy Kölcsey Ferenc akadémikus is volt. Költőnk ezen sora a szkíta-hun-magyar azonosság történettudományi eszményének és a középkori krónikáinkban már felvázolt történelmi valóságnak megfelelően írta le azt, hogy a hun Bendegúz fia, Attila király lovasíjász hadereje a Kárpát-medencében hazát teremtő erővel bírt! E körben a legfontosabb forrás a XIV. századi Képes Krónikánk, mely szerint Attila király fia, Csaba királyfi (az édesapja 453-ban bekövetkezett halála utáni) hun testvérháború következményeként a Kárpátokon túli térségek felé vette az irányt. Először görög nagyatyja országában élt 15 ezer hívével 13 éven át; majd pedig innen ment hun lovasíjász népével Szkítiába a nagyapjához, Bendegúzhoz. A Kárpátokon túli lovasíjász magyar történelmi örökségünk XXI. századi felmutatása tárgykörében kimagasló értéket képvisel, hogy a nemzeti összetartozás terén hatalmas értéktárakat felmutató „HAZAJÁRÓ” címet viselő ismeretterjesztő filmsorozat „Bodzai-havasok 2. - Székely megye a Kárpátkanyarban” címet viselő adása 2022. szeptember 5. napján az alábbiakról adott tájékoztatást: „Átkelünk a Kárpátokon, hogy megismerjük történelmünknek egyik fehér foltját, a hajdani havasalföldi Székely megyét. A kialakuló magyar királyság határai nem állapodtak meg a Kárpátoknál, már az 1200-as évek elejétől elkezdődött a havasokon túli területek egységbe szerveződése is.” A „Kárpátkanyaron túl, s a magyar királyok felségterületei a Dunáig nyúltak”. „A mai Bodza és Prahova megye egyes részein létrejött Saac-nak, illetve Secuieni-nek nevezett Székely megye egészen 1845-ig életben maradt.” „Így invitál turista barátunk, Kovács Lehel” az „ultima terra Siculorum”-ba, amiről „Diószegi György már azt írta, hogy „e térségben a hunoktól származó, igen nagy katonai erőt jelentő lovasíjász műveltségű székely pásztorvilág létezett”. A XXI. században „magyar közösséget már nem találunk a vidéken, csak településnevek utalnak egykori jelenlétünkre”. „A Bodzai iszapvulkánoktól indulunk, kőkeresztek és magyaros nevű falvakat érintve vetjük be magunkat a Kárpátkanyar különös sziklavilágába.” A „helyek többségének van magyar neve”. „A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró" soha véget nem érő útját.” Kovács Lehel a fenti alapvetések jegyében (többek között) szólt arról is, hogy „az óriásokat hunoknak nevezik” a térség népemlékezetében. „Egy barlangot” a Bodzai-havasokban még ma is a „hunok áldozóhelyeként emlegetnek”: „a felkelő Nap besüt az oltárra”. „Attila járt erre, hisz itt űzte ki” azt a „gót királyt”, aki „itt ásta el a környéken ez aranykincsét, itt találták meg, mintegy 27 kg aranyról van szó”. „Tutankhamon sírjának a feltárásig ez volt a világ legnagyobb régészeti kincse.” A „várakat is még a régi magyar nevekkel illetik” napjainkban is. „Isten hozott a Székely megyében!” Xántus László „a Bodzai-havasok Pentele csúcsára” vonatkozó emlékekre tekintettel arról is szólt, hogy ennek „neve egyházi görög eredetű”, az ortodoxiában „nagyon tisztelt” Szent Panteleimon nevét viseli. „Valószínűleg a térségében valamikor monostor állhatott, vagy ilyen görög egyházi monostor, hasonló, mint amilyen a magyarországi Dunapentelén is volt”. Xántus László „Jó azt tudni”, hogy e Kárpátokon túli térség kapcsán „éljünk Orbán Balázs szavaival”, mely székely tudósunk szerint „a Kárpátok par exelence magyar havasok, tehát valahol” ez „a miénk” is! A fenti megállapítások nyomán indokolt utalni a lovasíjász civilizációs műveltségünket felmutató szkíta-hun-magyar azonosság egyetemes történelmi jelentőségére is, hiszen ezt a 3 évezredes múltra visszatekintő görög műveltségi kör is igazolja, és Attila királyunk hun lovasíjász haderejének emlékezete az emberiség közös művelődéstörténeti kincsestárába tartozik. Az őseinknek évezredeken átívelő lovasíjász hadművészeti öröksége és a Kárpátok mindkét oldalán lévő folyamatos jelenléte kapcsán fontos arra utalni, hogy ez a Kr. előtti III. évezredtől kezdve egészen a Hunyadiak koráig így volt. A „hunoktól származó, igen nagy katonai erőt jelentő lovasíjász műveltségű székely pásztorvilág” kapcsán kiemelendő, hogy ezen hadművészeti minőség jellemezte a középkori „Archiregnum Hungaricum” állam- és jogrendjét megteremtő Turul-uralkodóház minden nemzedékét 4 évszázadon át! A XI. század tekintetében kiemelendő, hogy ekkor „a szabadok egy része még mindig nem települt le, hanem folytatta nomád, pásztorkodó életét”. A „szabad pásztorok” világát „egybefogó úgynevezett katonai demokrácia” fontos alapvetés e kérdéskör megítélésekor. (1) A Hunyadiak korában a haderő társadalmi hátterét a lovasíjász magyar pásztorvilág biztosította, melynek kapcsán fontos a következő forrás! Antonio Bonfini „A Magyar történelem tizedei” címet viselő könyvében ezt rögzítette a székelységről és jogállásáról: „Szkíta betűket használnak, amelyeket nem papírra írnak, hanem igen rövid fadarabokra vésnek, kevés jellel sokféle jelentést kifejeznek. Szakállasnak és keménynek látszanak, bőviben vannak a szarvasmarháknak, mezőgazdaságból és legeltetésből élnek. A szolgaságot egyáltalán nem tűrik, ezért van az, hogy mindezidáig szabadságban élnek, és inkább meghalnának, mintsem hogy adót fizessenek.”. (2) Zárógondolatként ezen lélekmelegítő összegzés hangzott el a fentebb hivatkozott „HAZAJÁRÓ” végén: „Egészen új érzésekkel állunk meg történelmi hazánk peremén, hisz most már nemcsak Erdélyország felé, de a külső havasalföldi részek irányába is hazatekinthetünk. Megismerve kivételes természeti értékeit és történetét egyet mondhatunk. Itthon vagyunk e földön, Kárpátokon innen és túl egyaránt.” Vérszerződésünk 12 évszázaddal ezelőtt a Kárpátokon túli Etelközben hatalmas jelentőségű kapocsként kovácsolta egybe a korabeli lovasíjász magyarság államszervezői és hadművészeti erejét. A XXI. századi nemzedékeink számára ezt igen fontos a legmagasabb emlékezetműveltségi minőségben felmutatni! A nemzeti felvilágosodás értékvilágában született meg a „Himnusz”, ami a magyarság számára olyan érzületi örökséget jelent két évszázad óta, ami a határokon átívelő összetartozásunk jelképévé is vált. A szellemi honvédelem világában 1823-ban Kölcsey Ferenc nemzeti imádsággá magasztosult műve révén az Istenben hívő nemzeti önérzet öltött testet. Fontos rámutatni ennek történelmi jelentőségére az idei esztendőben, hiszen a magyarság számára a nemzeti összetartozás örökké érvényes üzenetét fejezi ki a „Himnusz” 200. évfordulójának a megünneplése 2023-ban!

II. A hungarofil görög Zavirasz György (1744-1804) történettudományi jelentősége: a „magyarokat a hunokkal azonosítja”!

Az évezredeken átívelő világképi látásmódot felmutató filhellén műveltség olyan alapvetést jelentett az 1772-ben megindított magyar nemzeti felvilágosodás, valamint az 1825-től megvalósult reformkor évtizedeiben, ami a XXI. századi nemzedékek számára is rendkívüli fontossággal bír a magyar-görög tudományos kapcsolatok terén! A legkiemelkedőbb magyarországi görög tudós, Zavirasz György (1744-1804) volt, aki külföldi egyetemeket is látogató kereskedő és történettudós volt. 1795-ben kiadta Kantemir Demeternek a „Kantakuzenok története” címet viselő munkáját. Megírta a görög írók életrajzát (Konstantinápoly elfoglalásától fogva a legújabb korig), vagyis az első tudományos igénnyel készült újgörög irodalomtörténetet. 2008. március 27-én nyílt meg (több tucat diplomata és politikus részvételével, és 200 meghívott jelenlétében; igen látványos fogadással egybekötve) Budapesten, az ELTE Egyetemi Könyvtárban „A görögség és a görög kultúra Magyarországon” címet viselő kiállítás, ami bemutatta Zavirasz több száz kötetes könyvgyűjteményének több tucat, legértékesebb darabjait. Dr. Horváth Endre írt arról, hogy a magyarországi görög tudós „Zavirász György azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket a görög tudományban”, hogy az „Új Görögország” címet viselő főművében, ebben a „monumentális irodalomtörténeti életrajzgyűjteményében ő állította össze, részben ő kutatta fel és ő rendszerezte azt az anyagot, melynek alapján a későbbi kutatók a görög szellemi élet történetének újabb fejezetét”, azaz „a görög szabadságharcot és az új Görögország eljövetelét előkészítő 350 esztendő történetét rekonstruálhatták”. „Ez az életrajzgyűjtemény volt a megindítója és a megtermékenyítője az utána következő újgörög irodalomtörténetírásnak.” (1) A fenti magyarországi görög örökség együtt értelmezendő azon XVIII-XIX. századi magyar szellemi mozgásokkal, melyek szellemi áramlatai a felvilágosodás korától kezdve a reformkorig igen izgalmas alapvetésekre mutatnak rá. A korabeli magyar akadémiai törekvések okán a szkíta-hun-magyar azonosság történettudományi megalapozottságát igazoló görög műveltségi értéktár tárgykörében fontos rögzíteni a következő hellén világképi alapvetést! Zavirasz György a „magyarokat a hunokkal azonosítja, s a kor ismert történetírói közül szinte valamennyi megjelent munkára hivatkozik, többek között Anonymus, Turóczi, Bonfini, Pray György, Horányi Elek műveire”. (2) E hivatkozott névsorból leginkább az első három tudóst indokolt kiemelni, mivel az általuk írott középkori krónikák évszázadokon átívelő módon határozzák meg a magyar nemzeti világképet. A szkíta-hun-magyar azonosság olyan emlékezetműveltségi jelentőséggel bír, ami a XXI. századi nemzeti összetartozás székely örökségtárának a történettudományi világával összefüggésben egyetemes jelentőséget képvisel! E tárgykörben fontos utalni arra, hogy a „székelyek már a magyarok megjelenése előtt hazánkban laktak és a nemzet ősi köztudata őket a hunokhoz tartozóknak ismerte”. Az ősiség eszménye mindig is jogalapot jelentett! A „törzsszervezet fenntartása a székelységnek ősi joga volt, melyet a magyar nemzet egyetemes köztudata, mint székely kiváltságot ismert”. „A székelyek féltékenyen őrizték ezt az ősi szervezetet, mely nem a király kegyelméből eredt, hanem az első foglalás jogán alapult, s melynek megváltoztatására a királyi hatalom nem volt illetékes. Így maradt fenn a magyar nemzet mellett a székely is politikai nemzetként. Ez az oka annak, hogy a magyar államhatalom, a székely rendi társadalomnak a magyar társadalomtól eltérő fejlődését a legújabb időig mindenkor elismerte. A székely nemzet a magyarságnak egyik különálló törzse, mely eredet és jogfejlődés szempontjából sok tekintetben eltér a többi törzstől, ősi különállása a Hármaskönyvnek és a magyar szent korona viselőinek megállapításai szerint is az első honfoglaláson alapszik.” (3) A nemzeti összetartozás székely öröksége jegyében értelmezendőek azon történelmi emlékek, melyek a dicsőséges Mátyás király udvarában élő magyar emlékezetműveltségként archeogéniuszi minőséget mutattak föl a XV. századi keresztény reneszánsz korában a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről. Mátyás király udvarában hatalmas tisztelet élt az V. századi hun uralkodó, Attila iránt: „második Attila” uralkodói minőségében szerepel a XV. századi Thuróczy-krónikában. Mátyás király utasítása volt, hogy Antonio Bonfini a hun világ emlékei nyomán írja meg a magyarság történetét. E tényt maga Bonfini rögzítette is a krónikája előszavában. E szkíta-hun-magyar azonosság ősidők óta a székely emlékezetműveltség sarokköve; és a magyar történetírás legértékesebb alapeleme, hiszen ebben a nemzetünk évezredeken átívelő lovasíjász civilizációs minősége fogalmazódott meg! A szkíta-hun-magyar azonosság jegyében élő Attila-kultusz érvényesült Mátyás király diplomáciai értékvilágában, melyre kiváló példa Janus Pannonius azon üdvözlő beszéde, melyre az 1465–1466. évi vatikáni követsége alkalmával került sor. Mátyás király udvarában a hun-székely rovásírás történelmi jelentősége is közismert volt. A székely rovásírásról a középkori krónikahagyományunk a következő alapvetést rögzítette: a határvidéken élő székelyek a velük vegyülő vlachoktól tanult betűkkel írnak. E körben a székely jog és a pásztorjog („ius valachicum”) egymáshoz való viszonyát indokolt értelmezési keretként meghatározni. A XV. századi Thuróczy-krónikában ezen botra vésett rovásírás jelei szkíta betűkként kerültek meghatározásra a hun-székely azonosság alapvetése rögzítésével. A középkori lovasíjász székely vitézek kapcsán indokolt a Hunyadiak korából néhány művelődéstörténeti örökséget is felmutatni. A budavári Nagyboldogasszony-templomunkban található az Igazságos Mátyás magyar királyunk által 1470-ben készíttetett zárt koronás államcímer, melynek legelőkelőbb, legfontosabb részét jelentő kék színű szívpajzsán a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. E templomban olvasható az az 1893-ban megfogalmazott tájékoztatás, mely szerint „Mátyás királynak e címere eredetileg a magas torony délnyugati ablakában volt” látható. (E XV. századi címerábrázolás másolata látható a templom harangtornyán.) A XXI. századi nemzeti összetartozásunk értékvilágában e XV. századi Mátyás-államcímer két egyetemes jelentőségű üzenetet is hordoz: egyrészt ezen ábrázolás azt jelenti, hogy 1470-ben a székelycímeres jelképtár megjelenítésével Székelyföld felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt e címerművészeti megjelenítés által Mátyás király a székelycímeres jelképtárat a saját családja címerhasználati jogosultságaként is felmutatta, ami a középkori címerjog alapján azt jelenti, hogy archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről. A székelység különleges jelképi minőséget is teremtett, ami a napjainkban is élő örökséget és nemzeti összetartozásunkat fejezi ki; és ez a világkép hatja át Székelyföld XXI. századi hagyományait is. Ezen emlékezetműveltségi örökséget az évszázadokon átívelő összefüggések mentén fontos elemezni, hiszen közismert, hogy a székelység legfontosabb ősi jelképe a kék alapon ábrázolt Nap és a Hold, melynek nyomán alkották meg a Székely Nemzeti Tanács zászlaját 2004-ben, és tették 2009-ben Székelyföld hivatalos zászlajává.
A görög tudós, Zavirasz György (1744-1804) kortársa volt az 1772-ben megindult magyar nemzeti felvilágosodás korszakának filhellén székely tudósa, Zágoni Aranka György (1737-1817), akinek a „Két értekeződés: I. Az 1809-ik esztendőnek eltemetése. II. Gubernátor HUNYADI JÁNOSról, melyben megbizonyíttatik: hogy nem volt szerelem gyermeke, hogy ugyanazon egy Apától Hunyadi Oláh Vojktól és még egy Testvére volt legalább, és az is Hunyadi János nevű, és hogy ős neve Székely volt.” (Kolozsvár, 1811.) címet viselő műve egyetemes értéket képvisel. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét a XIX. századi székely tudósvilág legkiválóbbjai közé tartozó Ponori Thewrewk József (1793–1870) tanító, királyi, táblai jegyző, ügyvéd, író, régiséggyűjtő, nyelvújító is a műve címlapjára tette. A „Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze” a „Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására” (Pozsony, 1825.) címet viselő művében fontos alapvetésekre és összefüggésekre mutatott rá. Ponori Thewrewk József és báró Sina Simon kortársak voltak.

III. Lovasíjász civilizációnk az „Aranybulla” fényében

Lovasíjász civilizációnk XIII. századi magyar állam- és egyháztörténeti összefüggései terén kiemelt fontossággal bír az egyetemes jogtörténeti értéktárat képviselő 1222. évi magyar „Aranybulla”. Évszázadokon átívelő jogéleti örökségünk felmutatása érdekében 2022-ben számos remek rendezvény került megtartásra a 800. évforduló méltó megünneplése és II. András királyunk történelmi öröksége jegyében! Lovasíjász civilizációnk kimagasló értéket képviselő volta jegyében meg kell jegyezni, hogy egyetlen korabeli európai uralkodó sem volt olyan hatalmi helyzetben, hogy olyan díszes és erős lovasíjász hadsereget tudott volna saját személyében a Szentföldre vezetni, mint 1217-ben II. András magyar király. Több hősi csata és kiváló diplomáciai sikerek elérése után 1218-ban a Szentföldről indult el II. András és magyar lovasíjász hadserege, hogy szárazföldi úton térjen vissza a hazájába. A tatárjárás pusztításai után a második honalapítónk, IV. Béla király rendkívül gyors és igen eredményes hadszervezést valósított meg. Nemzetközi szinten is fontos felmutatni e királyi teljesítmény egyetemes értékét, melyre jó példa az a diadal, amit a közös magyar-görög haderő 1259-es pelagóniai csatájában értek el lovasíjászaink. A határainkat megvédő lovasíjász magyar haderő a XIII. század második felében kiváló eredményességgel verte vissza az ellenséget. E korszakban a tatárok a Kárpátok térségében Vereckétől Havasalföldig számos helyen intéztek támadást, ám a második honalapítás során megszervezett lovasíjász magyar határvédelem sikerrel verte vissza az ellenséges erőket! Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György hadvezéri minősége kapcsán kiemelendő, hogy az általa vezetett magyar lovasíjász haderő az 1270-80-as években számos csatatéri győzelmet aratott, melynek kimagasló jelentősége volt a Kárpátokon túli térségek magyar határvédelmi rendszerének kialakítása terén. Indokolt a magyar lovasíjász katonaság jogrendi helyzetét is felvázolni az 1222. évi magyar „Aranybulla” kapcsán! Lexikális szinten fontos utalni arra, hogy e királyi oklevél 31 cikkelyéből 10 „kiváltságot biztosított” a „királyi servisensek” számára. Hatalmas történelmi jelentőségét igazolja, hogy (7 évszázadon át) 1916-ig „valamennyi uralkodó megerősítette” a benne foglalt rendelkezéseket. A „királyi servisens” a magyar „királynak szolgáló személy” volt, ami a „közszabadság” középkori világában „katonai jellegű” feladatként azt jelentette, hogy „hadba vonuláskor nem a megyésispán, hanem a király vezetése alatt állt”. 1267-ben megvalósult az „Aranybulla második megújítása”, melynek révén „a formálódó köznemesség legtekintélyesebb bázisát az egykori serviensek alkotják”. (1) Lovasíjász civilizációnk XIII. századi hadművészeti öröksége terén kiemelt jelentőséggel bírtak e királyi oklevél rendelkezései, melynek kapcsán fontos utalni a következő adalékra! Fejér György (1766-1851) prépost-kanonok, történettudós és királyi könyvtáros, az Egyetemi Könyvtár igazgatója „a Prímási Levéltárban felfedezte II. András király Aranybullájának” az „eredetijét, melyről eddig azt hitték, hogy a mohácsi csatában elveszett”. (2) Az 1222-1526 közötti magyar seregek vitézei lovasíjászok voltak, éppen úgy mint a korábbi korszakaink katonái. A XV-XVI. századi nemzetünk huszárságának csatatéri jelentőségére mutatott rá Albrecht Dürer 1517-ben alkotott azon metszete, melynek magyar lovasíjásza hátrafelé nyilazó voltában e különleges hadművészeti értéket jelenítette meg. Lovasíjász civilizációnk XIII. századi magyar állam- és egyháztörténeti összefüggései körében fontosak a következő megállapítások! „Az „Aranybulla" aranypecsétjéről kapta a nevét: ismert, milyen volt az aranypecsét, mivel két példányban is megmaradt II. András király ekkor használatos aranypecsétje. A pápai udvarba küldött példány feltehetően azért nem került iktatókönyvi bejegyzésre, mivel a pápa nem erősítette meg a király és az előkelők kompromisszumát. Az Aranybulla rendelkezéseit II. András 1231-ben megújította egyetlen cikkely kivételével: az ellenállási záradékot felváltotta az egyházból való kiközösítés büntetése. Az 1231-i megújítás szövegét viszont csak a Vatikáni Titkos Levéltár őrizte meg a számunkra.” (3) Ez utóbbi történelmi emlék is méltó módon mutatja föl „II. András király Aranybullájának”egyetemes értékét, hiszen évszázadokon át alapvetést jelentett a magyar műveltségi kör tudósai körében, hogy (jogrendi értelemben) „ezen alapul valamennyi szabadságunk”! „II. András királynak ez a Bullája Magyarország Magna Chartája, mert ily nagy szabadságjogokat alig adott még egy király alattvalóinak”. (4) Dr. Horváth Pál „Bevezetés az összehasonlító jogtörténet alapelemeibe” (Bp., 1979.) címet viselő jogtudományi műve e tárgykör tágabb megközelítése terén a következőkre mutatott rá: „a magyar Aranybulla” és „az angol Magna Charta összevetésére irányuló meddő törekvéseket” illetően fontos, hogy sokkal inkább „a hazai viszonyokkal térben és időben is (tehát történelmileg) kapcsolódó” összefüggéseket indokolt megvizsgálni. A helyes irányt az jelentette volna „a magyar Aranybulla” egyetemes jelentőségű jogtörténeti értékeinek elemzésekor, ha a „bizánci eredetű” összefüggéseket vette volna alapul a kutatás. A Konstantinápoly fővárossal bíró középkori görög császárság „aranypecséttel ellátott” kiváltságleveleinek „nagy gyakorisággal jelentkező forrásaival” kellett volna az értelmezési kereteket meghatározni. (5) Lovasíjász civilizációnk jogrendjének XIII. századi egyháztörténeti összefüggései körében fontos a következő adat! „IV. Ince pápa már 1254-ben amiatt panaszkodik, hogy a papok Magyarországon is egészen felhagytak a teológiai és bölcseleti tanulmányokkal és a római jog tanulására adták magukat.” (6) Lovasíjász civilizációnk XIII. századi jogrendi alapvetései okán (a fentiekben megfogalmazottak alapján is) kiemelten fontos rögzíteni, hogy a magyar „Aranybulla” elemzésekor a „bizánci eredetű” összefüggéseket a Konstantinápolyban 11 évszázadon át (330-1453 között a legmagasabb műveltség szintjén) megőrzött és alkalmazott római jog értékvilágával egyetemben indokolt alapul venni. Konstantinápoly görög császárainak jogrendje volt a „római jog” néven nevezett kodifikált joggyűjtemény a birodalom 1453-ig tartó fennállásáig. Lovasíjász civilizációnk XIII. századi jogrendi világában a magyar „Aranybulla” kutatásakor azt indokolt alapul venni, hogy Szent István király korától a Hunyadiak koráig a magyar műveltség hatalmas filhellén tudástárat is jelentett! A római jog professzora, Dr. Hamza Gábor akadémikus írt arról, hogy „Szent István törvényeinek a római (bizánci) jog elemeit is magába foglaló ius egyetemességét a consuetudo hagyományaival szervesen egyesíteni tudó európaisága döntő módon járult hozzá hazánk Európába integrálódásához”. (7) Az 1222. évi magyar „Aranybulla” kapcsán fontos arra is utalni az évszázadokon átívelő jogéleti örökségünk felmutatása kapcsán, hogy ez meghatározó jelentőséggel bírt a XIX. századi reformkori mozgalmaink során a szellemi honvédelem terén a történelmi hűség jegyében. A Habsburg-hatalom „rendőrség is felfigyelt a Bulla körüli mozgolódásra”: a „pesti rendőr-főkommisszárius 1828 őszén több jelentést küldött Bécsbe”. A „Metternichnek küldött összefoglaló beszámolója” a tudós „Fejér Györgynek és Horvát Istvánnak a jellemzését” tartalmazza; valamint „a magyar közvéleménynek a „felfedezés" által kiváltott hangulatáról számol be”. E jelentés szerint Fejér György „a pesti Szűz Mária-egyház prépostja, királyi tanácsos s az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, 63 éves”, „a tudományára nagyon büszke ember”, „törzsökös magyar”, aki „a Habsburg-házhoz csak azért nem mutat ragaszkodást, mert az nem magyar eredetű”. (8)
A haza és a nemzet érdekében folytatott jogelvi tevékenység a reformkori kultúrhéroszaink idején hatalmas jelentőséget képviselt, melynek fontos része volt az 1222. évi magyar „Aranybulla” rendelkezéseire való méltó emlékezés. Márciusi ifjaink ugyanezen jogeszményeket képviselő szabadságharcos világában pedig a magyar huszárság ismét felmutatta azt a csatatéri hadművészeti értéktárat, melynek gyökerei a lovasíjász ősiségünkben születtek meg 3 évezreddel ezelőtt. Egyetemes jelentőségű történelmi örökség ez a XXI. századi fiatal nemzedékeink számára is!

MÁSODIK RÉSZ

Gondolatok a történelmi hűség nemzeti eszményéről

I. „Gondolatok a történelmi regényről”: Nagy László 1968-as értéküzenetei a jövőnek!

Nagy László a „Gondolatok a történelmi regényről” címet viselő írásában a következő alapvetést fogalmazta meg 1968-ban, hogy a „történelem felszínes ismerete miatt törvényszerűen torz képet kapunk”. Az „írástudók nagy felelősségét” azért is fontos kiemelni, mivel „a szépirodalmi jellegű művek általában nagyobb példányszámban jelennek meg, mint a történeti szakmunkák, szélesebb olvasóközönséghez jutnak el mint azok, s ennek kapcsán sokan tulajdonképpen történelmi regényekből és egyéb szépirodalmi jellegű feldolgozásokból ismerik meg történelmünket”. „Éppen ezért felbecsülhetetlen károkat okozhat a tudatformálásban, ha nagy példányszámú, érdekes stílusban megírt munkákból hamis — végső soron teljesen mindegy, hogy tudatosan hamisított vagy csak az író történeti ismerethiánya miatt hamis — képet nyernek egy-egy jelentős történelmi problémáról vagy kimagasló történelmi személyről.” (1)
Tisztelet és megbecsülés illeti azokat a határainkon belül és a határainkon kívül alkotó magyarokat, akik 1945 utáni életművükben is a történelmi hűség eszményét tartották fontosnak. Különösen igaz ez a „történeti szakmunkák” nyomán született „történelmi regényekből és egyéb szépirodalmi jellegű feldolgozásokból” készített filmek forgatókönyveinek és szövegkönyveinek minősége terén, mely utóbbi körben is igen indokolt hangsúlyozni az „írástudók nagy felelősségét”! Hős elődeinkre való megemlékezéseinkben a történelmi hűség a legfontosabb!

A magyar nyelvű írásbeliség kezdetétől fogva a XX. század első feléig a történelmi hűség nemzeti eszménye hatotta át a hazaszeretetben alkotó magyar írástudók minden nemzedékét. Az 1945 utáni pártállami diktatúra hatalmi kényszerei olyan intézményrendszert alakítottak ki, melynek oktatási rendszerében kitörölték a nemzeti öntudatot erősítő történelmi értékek egymással összefüggő és egymást erősítő elemeinek a megismerési lehetőségeit. Az 1945 utáni pártállami diktatúra közoktatási rendszerében nem volt helye a határon túli magyarok történeti értéktárainak sem, és ekként a nemzeti összetartozás eszményét is megtagadták. E 8 évtizeddel ezelőtt rendszerszinten megkezdett történelemhamisítás a XXI. században is hat, melynek legrettenetesebb következménye volt a 2004. december 5. napján bekövetkezett népszavazás, ami a nemzeti öntudatnak az államhatárainkon belül meglévő akkori állapotára is rávilágított.

A történelmi hűségről értekező felelős írástudók kapcsán fontos utalnom arra, hogy Nagy László ezt is rögzítette 1968-ban: „A TÖRTÉNELEM AZ ÉLET TANÍTÓ MESTERE — tanultuk meg már az iskolában. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy csak akkor válik igazán azzá, ha minél szélesebb tömegek az objektív történelmi valóságot, s annak tanulságait meg is ismerik. Ezt a tanító-nevelő - ismeretanyagot juttatja el a tömegekhez a történeti szakmunka és történeti széppróza egyaránt. Mindkét műfaj célja közös, s mindkét műfaj termékeivel szemben közös követelmény a történeti hűség és a vonzó, érdekes stílus, amelyek feltételei a helyes és az eredményes tudatformálásnak.” (2)

A hivatkozott „történeti szakmunka és történeti széppróza” együttműködése kapcsán megfogalmazott világképi alapvetések 1968-ban hatalmas jelentőséggel bírtak! A XXI. században indokolt arra is rámutatnunk, hogy ez napjainkban is a legfontosabb feladat a nemzet szellemi honvédelme terén, melynek alapja a történelmi hűség eszménye jegyében való alkotó tevékenység. A történelmi hűség eszményében a történeti hűség lényegét az adja, hogy a múltbéli eseményekre és összefüggésekre vonatkozó tények körét a lehető legteljesebb és legméltóbb módon tárja fel az írásművészet jeles képviselője. Íratlan szabály a történelmi hűség, ezért betartása a nemzet hősei iránti tisztelet és becsület fokmérője. A nemzeti öntudat erősítésének legtermészetesebb alapja a történelmi hűség eszménye jegyében folytatott alkotó tevékenység. A történelmi hűség által fejeződik ki a tudományos felkészültség nemes eszményének ihletettsége nyomán az írástudói felelősség azon minősége, hogy egy múltbéli korszak hőséről azon tiszteleti és erkölcsi világképben képes értekezni, ahogyan azt a korábbi századok művelt nemzedékeinek tudósai is megtették. Közös eszmény ez az egyetemesség igényével fellépő történész és a művészember számára, melynek különlegesen nagy szerepe van a rendteremtés és értékfelmutatás terén, hiszen a XXI. századi médiatérben világhírré tud válni a magyarság évezredeken átívelő emlékezetműveltségi örökségét jelentő nemzeti minőségünk!

Magyar hőseink életpéldái a nemzeti örökségünk elidegeníthetetlen részeiként a szellemi honvédelem terén ma is utat mutatnak a hazát szolgáló helytállás és becsület értékvilágában! Ezen írástudói alkotási készségben mutatkozik meg a történeti érzék egy adott időszak korszelleme és hőseinek életpéldái iránt. A forrásalapú gondolkodás és elemzés tudományos értékéhez való ragaszkodásban fejeződik ki a történelmi hűségre való törekvés. A nemzeti hőseink iránt érzett magasztos tisztelet egyben becsületbeli ügye is az írástudóknak, és ebben a korrajz felvázolása rendkívüli jelentőséggel bír.

A magyar hőseink iránt érzett tisztelet folyamatos fenntartása a nemzeti közérdek világába tartozik! Ezen eszménynek való megfelelés a lelkiismereti mércéje minden művészi és írástudói magatartásnak. Az egyetemesség igényével fellépő alkotói eredetiségben a történelmi hűség és az új tartalmak megszületéséhez való művészi képesség egymást erősítő módon szolgálják a nemzeti összetartozás eszményét. A történelmi hűség nemzeti hagyományból fakadóan a magyar hőseink iránt érzett tiszteletünk erőt adó értéktárat képvisel, ami a művészet és irodalom teljességére, azaz a hazánk műveltségi terére rávilágító örökségünk.
A történelmi hűség és a művészi szabadság összefüggésrendszere kapcsán fontos a következő megállapítás! Nagy László az alábbiakat is fontosnak tartotta 1968-ban: „Azzal kapcsolatban, hogy a történelmi regény írójának milyen mértékben kell ismernie a kort, amelyről ír, s írásának mennyiben és milyen formai jegyekben kell korhűnek lennie, mindenekelőtt ki akarok térni a történeti szakmunka és a történeti regény kapcsolatára. Pontosan arra, hogy véleményem szerint miben egyezik meg és miben különbözik egymástól a jó történeti feldolgozás és a jó történeti regény. Induljunk ki abból, hogy mindkét műfaj terméke lényegében három kérdésre kíván választ adni: a kiválasztott korszakban — vagy a főhős életében — „mi", „hogyan" és „miért" történt.” „E három kérdés megválaszolásában, a pontosságot illetően nem lehet alapvető különbség, eltérés a tudományos történeti munka és a történelmi regény között. Ha egy történelmi regény a „mi", „hogyan" és „miért" történt kérdésekre nem a történelmi tényekre támaszkodva ad választ, akkor az valójában legfeljebb áltörténelmi regény vagy történelmieskedő mű. Éppen ezért igazi jó történelmi regények csakis széles körű, pontos történeti ismereteken alapulhatnak.” (3)
Ezen alapvetésnek természetes következménye az is, hogy a legkiválóbb történettudományi alapvetéseket felmutató „igazi jó történelmi regények” nyomán készülhetnek el a nemzeti öntudatot erősítő történelmi filmek megszületését lehetővé tevő „széles körű, pontos történeti ismereteken” alapuló forgatókönyvek és szövegkönyvek is. A történelmi hűség múltidéző eszményében az erkölcsi felelősség méltó és igaz tudásalapot feltételező volta fejeződik ki!
Az 1945 utáni pártállami diktatúra oktatási rendszere kapcsán lényeges arra is utalni, hogy Nagy László szerint a regényekre vonatkozó „negatív példákat” illetően fontos megfogalmazni, hogy ezek „mind abból adódnak, hogy a történelmi regényíróink jelentős része nem ismerte, vagy csak felszínesen, elégtelenül ismerte azt a kort, amelyről regényt kívánt írni”. Az „ilyen, felszínes vagy egyenesen téves ismereteken nyugvó könyvek nagymértékben megnehezítik az iskolákban és egyetemeken folyó történelemoktatást, a helyes történeti ismeretek megszerzését”. (4) A történelmi hűség eszménye alapján született alkotások kapaszkodókat jelentenek a magyarság számára az ősök emlékezete alapján a jövőt célzó döntések meghozatalakor is, hiszen a hőseinknek a nemzet és a haza szabadságát évszázadokon át megoltalmazó eredményes életpéldái utat mutatnak minden új korszakunkban is! Nagy László alábbi mondataira is fontos utalni: „SOKAT VITATOTT PROBLÉMA az is, hogy a történelmi regény — a tartalmi hűségen túl — milyen formai jegyekben s milyen mértékben legyen korhű.” Ennek „a történelmi regény írója” valójában „csak akkor képes megfelelni, ha részletesen és alaposan ismeri a tárgyalt kort, annak gondolkodását, lelkivilágát, erkölcsi normáit, a tudomány akkori állását és egyéb fontos kortörténeti tényezőket”. (5)
A XXI. századi magyar történettudomány jeles képviselői számára hatalmas lehetőség a már nagyon várt történelmi filmek elkészítésére vonatkozó célkitűzések, hiszen a történelmi hűség jegyében született műveikre alapozott művészi teljesítmény által a nemzeti öntudat erősödik! A történelmi hűség legfőbb letéteményese maga a hazafiság eszményében élő nemzet, és e hagyománykincs felmutatása terén a történész- és művészvilág együttműködése egyetemes értéktárat teremtő lehetőséggel bír minden nemzedék életében! Nagy László „a történelmi regény és a jelen kapcsolatához” fűződő tárgykör jegyében arról is írt, hogy a történelmi regényeket „a történelmi hűség betartása mellett a ma embere számára is élvezetesen és tanulságosan megírni” alapvetést jelent. (6)
A történelmi hűség eszményében a történelmi tapasztalat felismerésére való képesség fejeződik ki: ez a forrásalapú emlékezetműveltségi örökség a szellemi honvédelem talaján a nemzetbiztonságnak is részét képei. Jó példa a nemzet és a haza szabadságának örök eszményét felmutató XIX. századi akadémiai műveltség világa, melynek teljesítménye hatalmas szellemi honvédelmi kincset jelent a nemzeti értéktáraink XXI. századi felmutatása terén!
Nagy László szerint is a „kiemelkedő, nagy történelmi személyiségek éppen azért váltak naggyá, mert tehetségüket, energiájukat, vagy ha a sors úgy hozta, életüket az általuk legjobban felismert fejlődési szükségszerűség szolgálatába állították”. „Annak hű bemutatása, hogy mindezt nehezebb helyzetben, több gátló körülménnyel bíró korban tették meg, minden hamis aktualizálás nélkül, csakis nevelő hatással lehet a ma emberére.” (7)
A középkori „Archiregnum Hungaricum” történelmi értékei tárgykörében a szkíta-hun-magyar azonosság tudatában lévő Turul-uralkodóház szent királyainak emlékezetműveltségi öröksége és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a legfontosabbak. A nemzeti kincsünket jelentő Hunyadiak kapcsán született művekben a történelmi hűség jottányit sem sérülhet! A nemzeti érdekű történelmi művészet lényege az események és tények valóságán alapuló múlt megelevenítése, melynek révén a gondolati és érzelmi tartalom szívet-lelket betöltő ereje minőségi bűvkörként évszázadokon átívelő maradandó magyar művelődéstörténeti üzenetként válik egyetemes értékké! A történelmi hűség jegyében megszülető lényeglátó művészeti alkotások által a jövő nemzedékek számára átélhetővé és utat mutató világképpé áll össze egy adott korszak bonyolult összefüggésrendszerének valóban fontos öröksége. A nemzeti érdekű művészet eszközrendszere mindig a történelmi hűség jegyében világít rá a korszakos személyiségek magatartásának jelentőségére. A tárgyilagosságot és a személyes élmény varázsát megvalósító művészet érzelmi töltetként tölti be legméltóbban a nemzeti küldetését.

Hűségtörés a valóságtagadás és az igazságtalanság talaján: ez volt az 1945 utáni pártállami diktatúra által kikényszerített történelemszemléleti torzulás lényege, ami a magyarság Isten, haza és nemzet eszményét tagadva erőszakkal szervezte meg intézményeit és oktatási rendszerét. Indokolt a XXI. századi magyar történelmi filmek aranykora tudományos megalapozottságának tárgykörében a haza és a nemzet eszményét évszázadokon átívelő módon megteremtő azon emlékezetműveltségi örökségünkre felhívni a figyelmet, melyek talaján a múltunk értékeinek a megismerése és hőseinknek példát mutató emberi magatartása az új nemzedékek számára öntudati és érzületi erőt képvisel. Igazságérzet és valósághűség: a nemzeti értéktáraink egyetemes jelentősége terén ezen alapulva születhet meg a művészi magatartásmintát jellemző ábrázolási képesség. Betűhűség és szókincs: az igazságérzet és valósághűség olyan területe ez, ami a fogalmi képeink legmélyebb rétegeit érintik, melyben a magyar középkorra vonatkozó filhellén és hungarobizantinológia tudástáraival felvértezett történettudomány által felhalmozott értelmezési keretek különleges értékkel bírnak (pl. szkíta, vlach, Oungrovlachia). Igazságérzet és valósághűség: ezen nemzeti érdekeket megjelenítő értelmezési kereteink révén jön el a XXI. századi magyar történelmi filmek aranykora, melynek megteremtéséhez előfeltétel a tudományos megalapozottság erkölcsi elvárása!

II. Hunyadi-tisztelet a történelmi hűség és a XIX. századi címerjogi tudástár fényében!

Nemzetünk huszárvilága 1772-től a magyar művelődéstörténet olyan szellemi útját teremtette meg, ami mind a mai napig alapvetést jelent nemzetünk oktatási rendszerében. Jelesül azon huszárainkról van szó, akik a Magyar Nemesi Testőrség tagjai voltak, és maradandó műveltséget képviselő életművet teremtettek a nemzeti felvilágosodás korszakában.
Az első meghatározó lépést a XVIII. századi magyar huszárminőség jeles vitéze, Bessenyei György (1746–1811) tette meg, aki Bécsben a magyar királyi nemesi testőrség tisztje, költő, a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja volt. 1772-ben jelent meg Bessenyei György két alapvetést jelentő műve: az egyik a nemzeti érzést felmutató „Hunyadi László tragédiája” címet viselte; a másik pedig a filhellén műveltség jegyében megszülető „Ágis tragédiája” volt. Fontos utalnom arra is, hogy a magyar királyi nemesi testőrség valójában huszártestőrséget jelentett. E nemzeti fegyveres testületünk olyan rendkívül magas szintű művelődéstörténeti teljesítményt tett le a haza oltárára, melynek révén a közgondolkodás „testőrírók” megnevezéssel illette őket!

E remek testőrhazafiak közé tartozott báró Naláczi József (1748-1822) is, aki a történelmi hűség talaján állva fontos alapvetéseket fogalmazott meg a Hunyadi-tisztelet jegyében a zászlóhasználat és a címerjog. E tárgykör előzményeként indokolt rögzíteni, hogy a lovas nemzetünk jelképrendszere és zászlóvilága különleges értéket képvisel a hadtörténelmünk értékvilágában, ami napjainkban is egyetemes jelentőséggel bír! „A történelmi zászlósor" hazánkban a nemzeti emlékezetműveltségi értéktárunk azon kimagasló jelentőséget képviselő öröksége, melyről jogszabály is rendelkezik. A katonai jelképekről és jelzésekről, valamint a Magyar Honvédséghez köthető megjelölésekről és használatuk engedélyezéséről szóló 15/2021. (VIII. 11.) honvédelmi miniszteri rendelet 5. mellékletéből kerültek felsorolásra e történelmi zászlóink, melyek között két olyan is található, amit a Hunyadiak hollós címere ékesít. Az egyik „Hunyadi János kormányzó zászlaja”, ami egy olyan „zászló elméleti rekonstrukció”, ami „Hunyadi János 1453-as címere alapján készült, ahol is a családi hollós címert V. László (1453–1457) adományaként a bátorságot jelképező vörös oroszlánnal egészítették ki". (1)

„A történelmi zászlósor" fenti alapvetései és az évszázadokon átívelő nemzeti emlékezetműveltség jegyében indokolt az alábbiakra is utalni! Az idei esztendőben a dicsőséges hősünk, Hunyadi János méltó hadtörténészi emlékezete kapcsán két évfordulóra is fontos emlékeznünk. 31 esztendővel ezelőtt, 1992-ben honvédelmi miniszteri rendelettel került megalapításra a „Hunyadi János-díj”. 101 éve, 1922-ben a budavári volt helyőrségi templomban az 1456. évi nándorfehérvári diadal méltó emlékezete jegyében került megalkotásra az oltár jobb oldalán lévő falon az a festmény, ami vitéz katonáival körülvéve ábrázolja Hunyadi Jánost. Indokolt arra is rámutatni, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egyik udvari falán található az a címer, ami a budavári templomunk harangtornyát ékesítő 1470-ben készített Mátyás király országcímer másolataként került elhelyezésre a nemzetünk számára örök értéket jelentő akadémiai hadtörténészi műveltség révén a szellemi honvédelem csataterén. A Hunyadiak 1446-os és 1470-es címerei okán fontos célkitűzés a történelmi zászlósor bővítése, mivel ezen XV. századi heraldikai emlékeink egyetemes jelentőséget képviselnek a hadtörténészi tudásminőséget is felmutató nemzeti emlékezetműveltség értékvilágában! A Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) első elnöke Gróf Teleki József (1790-1855) nyelvész, történész, a Hunyadi-ősök címerhasználata kapcsán 1851-ben írt arról, hogy „oklevelekből tudjuk”, hogy „a holló címerrel elei éltek”. (2) A XV. századi Hunyadi-oklevelek forrásértéke kimagasló jelentőségű! A székely tudós, Ponori Thewrewk József arról értekezett 1825-ben, hogy Hunyadi János címere kapcsán „bizonyos az”, hogy „a gyűrűt csőrében tartó hollócímert sem ő nyerte; hanem még az ő elejinek” volt ez a használatában. (3) Kazinczy Ferenc (1759–1831) költő, nyelvújító, irodalomszervezői, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a „Hunyadi Jánosnak ősi hollós címerét” illetően a következő összegzést is megfogalmazta: a Pozsonyban 1455. február 1. napján kelt oklevelében azt rögzítette a magyar király, hogy ezt a címert „egy koronát tartó s nyújtó oroszlánnal megbővítette”, mely történt „annak emlékezetére, hogy ő neki megtartotta s mintegy ajándékképen nyújtotta a Magyar Koronát”. (4) Báró Naláczi József (1748-1822) „Szászvároson, 1820. augusztus 8-dikán” a következő összegzést adta a „hollós-címer” székely eredete kapcsán: „Nemzetünk magával hozta ki fővezéri zászlóján Európába” a hollós címert. A „székely elődeinknek” a „Hunyad Vármegyébe” telepített „csapatai vitték legelőször a hollós zászlót”. A „sok háborús viszontagságok miatt” e székely ősöknek „elaprósodott kissarjadékjaik” a „tekintetekkel együtt” bizony „szinte címerüket is elvesztették”. A „Hunyadi Székely Nemzetség, s kivált ennek derék fia, a Vajda” csatatéri vitézsége a hollós címert „visszaadá, s emelé annak előbbi díszét”! (5) A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének a XXI. századi közismertté tétele és az archeogenetikai kutatások legújabb eredményei révén mód nyílik arra, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” egyetemes jelentőségét a nemzeti érdekű tudományosság és a filhellén magyar műveltség szintjein mutassuk föl úgy; hogy egyúttal megszüntetésre kerüljön az 1945 utáni pártállami történelemszemlélet által orwelli világot kialakító gondolkodási tévutak minden hamis értelmezési kerete! A magyar nemzeti felvilágosodás kimagasló alakja volt báró Naláczi József (1748-1822), aki Nagyenyed református kollégiumában tanult 1755-1764 között; és az apai ági nagymamája báró Jósika Zsuzsanna volt, mely családág évszázadokon át szintén jelentős életműveket teremtő személyiségeket adott a hazának. Báró Naláczi József a magyar nemesi „testőrség tagja” lett! A „Kálnoky huszár-ezred kapitánya”, báró Naláczi József „ezer forintot ajánlott fel egy magyar tudós társaságnak felállítására”! Báró Naláczi József „főispán, az erdélyi kormányszék tagja, a testőrírók egyike” volt. Szülei „Naláczi István százados és Toldalaghi Zsuzsanna” voltak. „1755-től a nagyenyedi kollégiumban tanult; azt elvégezvén, királyi táblai jegyzőnek ment”. „1766-ban Hadik András gróf tábornagy meghívására a testőrség tagja lett”. Bécsben „az udvar körében is kedveltté”, és „Báróczi buzdítására íróvá is lett”. „Kilépvén a testőrségből, 1788-ban a kolozsvári kerületi tábla alelnöke, az erdélyi kormányszék tagja, 1791-ben a Kálnoky huszár-ezred kapitánya, 1792. november 27-től pedig Zaránd megye főispánja volt.” „A Bessenyei-féle magyarországi nyelvmívelő társaságra Naláczi József volt az első, ki a Jámbor szándék megjelente után (1791) ezer forintot ajánlott fel egy magyar tudós társaságnak felállítására.” (6)

„Égből szállt le” a székely „fekete holló” a lovasíjász őseink korában! A székely népélet művelődéstörténeti jelentősége kimagasló értéket képvisel nemzeti történelmünkben, melynek örökségtárában megtalálható a fekete holló szakrális jelképi volta! „Dali tánc”: a kolozsvári születésű Csiky János (1873–1917) a régi magyar népzene emlékeinek felkutatásában és feldolgozásában hatalmas munkát végző, valamint az Ethnographiában, a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Közéletben és a Zeneközlönyben számos publikációt jegyző zenei szakíró, zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár erről azt fogalmazta meg, hogy a székely „csűrdöngölők” dallamához hasonlít. Az „Égből szállott dali madár” kezdetű magyar dallamot 1583-ban jegyezték le: Csiky János szerint ez „a szöveg a dallamnál régebbi”, melynek bizonyítéka az, hogy „Égből szállt le a regősök csodafiú szarvasa, Szép Júliában a csillagos bárány, egy másik énekben a fekete holló”. (7) A fenti szakrális alapvetések okán indokolt arra is utalni, hogy a Mátyás-templom tetején is látható a holló ábrázolása.

A keresztény világképben a holló jelképként Isten gondoskodó szeretetét fejezi ki. A Magyar Katolikus Lexikonban a „divinatio" szócikk alatt az olvasható, hogy e a latin szó gyökere a görög „mantiké techné", ami „az ókorban a jóslás művészetének adománya, adottsága a görögöknél". Az a jelentéstartalma, hogy „az istenek jelek által tudtul adják, mit tegyenek vagy kerüljenek, felfedik a rejtett dolgokat, s a jövendőt is".  „A görögöknél isteni jelnek számított a madár. Faja, repülésének iránya, leszállása, éneke mind értelmezhető jel volt." A „holló hangja” is „jel volt"! „Igazságos Mátyás király”: nemzeti emlékezetműveltségünk alapvetést jelentő fogalmi körének egyetemes jelentőségére mutat rá ezen megállapítás, ami azért is fontos, mivel a holló jelképi értelemben az igazság eszményét személyesíti meg. A holló és a csőrében lévő arany azon gazdagság jelképe, mely összetett értelmében az igazság eszményében élő és cselekvő emberi minőség örök érvényű értékvilágára mutat rá. A Hunyadiak székely jelképekkel ékesített címerében a holló lábai alá helyezett faág kapcsán érdemes ezen összetett jelképrendszer üzenetére is utalni. Egyrészt a székely lovasíjász határvédelmi rendszer lényegét jelentő lármafa jelt adó hadászati jelentőségét mutatta föl Nap és Hold közismert jelképei által; másrészt (ezen hadszervezői üzenetet erősítve) a velük együtt ábrázolt jeladó madár, a faágon ülő holló, azaz a Hunyadiak ősi címermadara révén archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről; és ekként a határvédelmet évszázadokon át remekül biztosító lovasíjász székely világ ezen ősi címeréről is.

Kiemelten fontos rögzíteni, hogy a székely jelképekkel ékesített „hollós-címer” különleges fontosságot képviselt a Hunyadiak korában, melynek emlékét méltón őrizte meg báró Naláczi József, aki huszárminősége okán lett a magyar nemesi testőrség tagja, mely fegyveres huszártestület testőrírói 1772-től kezdve évtizedeken át a szellemi honvédelem legragyogóbb hősei is voltak! E tudásminőségen alapozódott meg a reformkor minden hatalmas célkitűzése, és ez a nemzeti lelkület hatotta át az 1848-1849-es hőseink világát is!
Márciusi ifjaink korszelleme kapcsán indokolt arra is rámutatni, hogy különleges emlékezetműveltségi érték teremtődött akkor, amikor Erkel Ferenc „Hunyadi-indulója” az „1848/49-i honvédsereg hivatalos indulója lett”, melynek közvetlen előzménye az volt, hogy a Pest Megyei Nemzetőr Zászlóalj „zászlószentelési ünnepe a Vérmezőn” zajlott le „Erkel Hunyadi indulójára”. (8) Márciusi ifjaink közé tartozott a 12 pont megszövegezésében fontos szerepet vállaló báró Nyáry Albert (1828-1886), aki történész, levéltáros, heraldikus és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt. E tudósunk „A heraldika vezérfonala” (Bp., 1886.) címet viselő művében ezt rögzítette a Hunyadiak címerhasználata terén: a „címer-mező megbővítések” kizárólag az „eredeti ősi címernek teljes épségben hagyása mellett” valósulhattak meg, és ráadásul Magyarországon „címeres hűbérek nem is léteztek”; és ekként a besztercei grófságról szóló 1453-as királyi adománylevél kapcsán az a legfontosabb, hogy ezt a Hunyadiak teljességgel mellőzték, mivel a „Hunyadi-ház” 1453 után is „csak egyszerű ősi címere mellett maradt”. (9) E tárgykörben a XIX. századi magyar címerjogi műveltség egyetemes jelentőségű voltára is indokolt hivatkozni a történelmi hűség jegyében, mivel ez a XX-XXI. századi heraldikai műveltséget is megalapozta! A király által Hunyadi Jánosnak 1453-ban adományozott „címer nem szorította ki az ősi, csak hollós családi jelvényt”; és amikor az új, negyedelt címer jelenik meg, az adományozott változattól eltérően mind a két címerállat jobbra (előre) néz”. E címerjogi tárgykörben „az sem érdektelen, hogy maga Hunyadi János többször használ csak hollót ábrázoló (tehát az oroszlános címerbővítést nem feltüntető) címeres pecsétet 1453 után is”. (10) E címerjogi alapvetések nyomán indokolt a következő, 1988-ban felvázolt összegzésre is hivatkozni! A „besztercei öröklődő grófságot” adományozó 1453-as királyi oklevél „a magyar alkotmányos életben addig példa nélkül állott”, mivel e „címmel territoriális uralmat” kívánt megteremteni az uralkodó, hogy ekként egyfajta „hűbéri esküben kifejeződő, tisztán személyes kapcsolat” teremtődjön. (11) Rendkívül jelentős címerjogi alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” jogrendszerét alapjaiban sértő cselekedet volt a „német gondolkodásmóddal” megszövegezett 1453-as királyi adománylevél kibocsátása, mivel ezen okirat az „örökös grófi címmel” olyan „territoriális uralmat” kívánt megteremteni a Hunyadi-család számára, melynek lényegi célja az „uralkodóhoz hűbéri esküben kifejeződő, tisztán személyes kapcsolat” kialakítása volt! A középkori „Archiregnum Hungaricum” jogállami minőséget képviselt, és nem pedig a hűbéri rendet, ezért címerjogi alapvetésként indokolt felmutatni, hogy az 1453-as királyi adománylevél kibocsátása a magyar nemzeti jogrend elleni tudatos támadást jelentő jogsértő cselekedet volt. A fenti történelmi hűséget képviselő címerjogi alapvetéseket igazolja Mátyás király azon országcímerének szívpajzsa is, ami a Nagyboldogasszony-templom harangtornyát ékesítette 1470-től kezdve. Báró Nyáry Albert (1828-1886) történész, levéltáros, heraldikus és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja „A heraldika vezérfonala” (Bp., 1886.) címet viselő művében olyan alapvetéseket fogalmazott meg, melyek nyomán nyilvánvaló, hogy a vajdahunyadi várkápolnát ékesítető 1446. évi címer volt látható Hunyadi János zászlaján az 1456. évi nándorfehérvári diadal kivívásakor! Az egyetemességet célzó művészetben a történelmi hűség a lényeg, hiszen az érzelmekre ható és gondolatot teremtő élmény által érzékelt hősi teljesítmény ekként méltó módon válik alkotóerővé a nemzeti öntudatunkban. A magyar történelmi filmeknél is a hitelesség a legfontosabb! Az emlékezetműveltség értéktartalmának különleges jelentősége van, mivel a történelmi hűség által megelevenített nemzeti hőseink példaképi ereje minden következő nemzedék számára érzelmi és gondolati erőteret képez a legméltóbb cselekvés és jövőt célzó döntések meghozatala terén. A történelmi hűség egyetemes jelentőséget képvisel a XXI. századi nemzeti összetartozásunkat erősítő tudomány és művészet világában! Az 1945 utáni pártállami diktatúra által kikényszerített történelemszemléleti torzulások a múlt értékei terén a valóságtagadás és a hőstagadás jegyében hatalmas károkat okoztak, melyek káros következményei a XXI. században is érvényesülnek. A jövő nemzedékek műveltségi értékvilága érdekében térjünk vissza azon XIX. században még teljességgel meglévő eszményeinkhez, melyeket a Trianon utáni 2 évtizedünkben még élő tudástárat és világképet képviselt! A történelmi hűség egyetemes jelentősége kapcsán 1931-ben „Berzeviczy Albert a Nemzetközi Történelmi Bizottság budapesti ülésén a következő megnyitó beszédet mondotta”: „a történelmi kutatók egyedül megengedhető iránytűjéül a történelmi igazságot ismerjük el”! „Éppen, mert a jóhiszemű tévedések, vagy szándékos történethamisítások oly végzetes hatással voltak sorsunkra, érezzük magunkat nemcsak jogosítottnak, hanem kötelezetteknek is arra, hogy helyreállítsuk a valódi történelmi igazságot, amely csak pártatlan és tárgyilagos megítélés útján fedezhető fel. Sem az elkövetett igazságtalanságokat, sem a jövendőbeli visszaköveteléseket nem lehet történethamisítással igazolni; valamely nemzet elvesztheti ügyét az erők harcában, de győztes maradhat a történelmi igazság ítélőszéke előtt.” A „történelmi igazságnak ez a hajthatatlan kultusza” olyan alap, amely „minden történelmi kutatás és tanulmány legjobb sugalmazója”. (12) Indokolt e tárgykörben arra is utalni, hogy a Magyar Történelmi Társulat „Esztergomban díszülés keretében” megtartott rendezvényén „Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás” a következőket hangsúlyozta 1938-ban: „Minden nemzetnek meg kell becsülnie a maga történelmét, különösen kicsiny nemzetnek.” „A kisebb nemzeteknek történelmükön kívül nincs olyan hatalmas mozgató erejük, amellyel a maguk igazságát és jogait érvényesíteni tudnák, de támaszkodhatnak történelmükre, a történelmi igazságra, amelyet ideig-óráig el lehet homályosítani, letagadni vagy eltörölni azonban nem. A tudósoknak tehát az a feladatuk, hogy hirdessék a nemzet történelmi igazságait s így igyekezzenek a magyar igazságot, a magyar jogot, a magyar jövendőt előkészíteni és biztosítani.” Végezetül a „magyar történelmi igazság diadalára emelte poharát”! (13)
A fent hivatkozott idézetek is rámutatnak arra, hogy a történelmi hűség által minden korszak nemzedékében fenntartásra kerül a múlt hősei iránti lelki érdeklődés felmutatása és a tudásvágy felkeltése, ami a nemzeti összetartozás megélése terén a legfontosabb szellemi kapocsként értelmezendő.
A történelmi hűség tiszteletet parancsoló eszménye jegyében végzett művészi alkotás révén érzületi és szellemi hidak születnek meg a múlt és jelen között, és minden újabb nemzedékben életre kel a hősök szelleme.
A történelmi hűség hatalmas lehetősége és eszköze a nemzetünk egyetemes értékeinek felmutatására, hiszen a múltra évszázadokon át méltón emlékező írástudóink által felhalmozott tudástár alapján folyó magyarságtudományi kutatások különleges értéktárat képviselnek a XXI. században is.
A történelmi hűség a nemzet alkotóerejének legértékesebb emlékezetműveltségi alapja!

Források: ELŐSZÓ. A székely történettudományi értéktár egyetemes jelentősége. (1) „Az igazságot is meg lehet szokni" - Horváth-Lugossy Gábor a Hunyadiak genetikai azonosításáról. Írta: MKI megjelent: 2022. december 15. In.: https://mki.gov.hu - letöltve 2022. december 19.; (2) Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Fekete Sas Kiadó, 2001. 22., 24. o.; (3) TUDOMÁNY. Megvizsgálták a székelyek génjeit, kiderült, pontosan honnan származnak. ORIGO 2023.02.01. 14:00 Megvizsgálták a székelyek génjeit, kiderült, pontosan honnan ...https://www.origo.hu › tudomany › 20230201-megvizs... 6 órával ezelőtt — Megvizsgálták a székelyek génjeit, kiderült, pontosan honnan származnak. Origo. 2023.02.01. 14:00. Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont – letöltve 2023. február 1.; (4) Dr. Teiszler Éva tudományos munkatárs: „Mit tudhatunk a Hunyadiak származásáról?” című előadásában hangzott el 2021 júliusában a „HUNYADIAK és CORVINOK” nemzetközi tudományos konferencián.; (5) Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Fekete Sas Kiadó, 2001. 18. o.; ELSŐ RÉSZ. A „Himnusz” nemzedékének műveltsége. I. A szellemi honvédelem világában 1823-ban Kölcsey Ferenc nemzeti imádsággá magasztosult műve révén az Istenben hívő nemzeti önérzet öltött testet! (1) Kulcsár Péter: I. László törvényei. In.: Élet és tudomány. 1977. I. 7. 1. szám. 5. o.; (2) A középkori székelység. Krónikák és oklevelek a középkori székelyekről. A szövegeket válogatta, a kísérő tanulmányokat és a jegyzeteket írta: Kordé Zoltán. Csíkszereda, 2001. 26. o.; II. A hungarofil görög Zavirasz György (1744-1804) történettudományi jelentősége: a „magyarokat a hunokkal azonosítja”! (1) Horváth Endre: Az újgörögök. Bp., 1943. 70. o.; (2) Papp Izabella: Egy tudós görög a Kiskunságban (Zavirasz György 1744-1804). In.: Zounuk 15. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 2000. 131. o.; (3) Dr. vitéz Ákosfalvi Szilágyi László: Székely primor családok. Bp., 1938. 9., 11. o.; III. Lovasíjász civilizációnk az „Aranybulla” fényében. (1) Korai Magyar Történeti Lexikon. Főszerkesztő Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó. Bp., 1994. 55-56., 599-600. o.; (2) Kumorovitz L. Bernát: Fejér György „felfedezi" az Aranybulla „eredeti" példányát. In.: Magyar Könyvszemle. 1968. 1. szám. (a továbbiakban: i. m.) 66. o.; (3) Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva: Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686. Budapest-Szeged, 1998. 97. o.; (4) i. m. 66., 69. o.; (5) Dr. Horváth Pál: Bevezetés az összehasonlító jogtörténet alapelemeibe. Bp., 1979. 71. o.; (6) Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. In.: Levéltári Híradó. 1958. 1–2. szám. 132. o.; (7) Dr. Hamza Gábor: Szent István törvényei és Európa. In.: Hamza Gábor - Nótári Tamás: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok. I. kötet. Bp., 2006. 375. o.; (8) i. m. 67. o.; MÁSODIK RÉSZ. Gondolatok a történelmi hűség nemzeti eszményéről. I. „Gondolatok a történelmi regényről”: Nagy László 1968-as értéküzenetei a jövőnek! (1) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 173. o.; (2) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 175. o.; (3) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 171. o.; (4) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 174. o.; (5) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 173., 174. o.; (6) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 174. o.; (7) Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. In.: Tiszatáj. 1968. 2. szám. 175. o.; II. Hunyadi-tisztelet a történelmi hűség és a XIX. századi címerjogi tudástár fényében! (1) Honvédelmi Közlöny. CXLVIII. évfolyam. 9. szám. 2021. szeptember 7. 1048. o.; (2) Hunyadi János eredete. Olvasta az Académiában, május 24. 1851. G. teleki József m. acad. elnök. Töredék a szerzőnek „Hunyadiak Magyarországon” című nagyobb munkájából. Pest, 1851. 2. o.; (3) Ponori Thewrewk József közlése Kazinczy Ferenc írása kapcsán. Kazinczy Ferenc: Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett. Kazinczynak Gróf Dezsőwffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közül. Dédács, Aug. 14-dik 1816. In.: Ponori Thewrewk József: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 37. o.; (4) Kazinczy Ferenc: Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett. Kazinczynak Gróf Dezsőwffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közül. Dédács, Aug. 14-dik 1816. In.: Ponori Thewrewk József: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 31-32. o.; (5) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. VIII. o.; (6) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Mircse–Oszvaldt. IX. kötet. Bp., 1903.; (7) Csiky János: Népzenei följegyzések a XVI. századból. In.: Ethnographia. 1904. 118-131. o. In.: Fancsali János: Magyarörmény zenei brevárium. Budaörs, 2003. 78. o.; (8) Budapest történetének bibliográfiája 1983. Bp., 1987. 11. o.: „124. Karch Pál: Erkel Ferenc Hunyadi indulója. = K. P.: Pest-Buda katonazenéje 1848-ban. Bp., 1983. 30-33. o. (Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez. 3.)”; (9) Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Bp., 1886. 120., 121. o.; (10) Bertényi Iván: I. Mátyás király címerváltozatai. In.: Levéltári Közlemények. LXXIX. évfolyam. 2008. 80., 94. o.; (11) Székely György: Hunyadi László kivégzése: struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában. In.: Tanulmányok Budapest Múltjából. XXII. Várostörténeti Tanulmányok. 1988. 76. o.; (12) Magyar Távirati Iroda. 1931. május 20. o.; (13) Magyar Távirati Iroda. 1938. március 25.