Dr. Diószegi György Antal

„HISTORIOGRAFIA FIDELISSIMA”: EMLÉKEZETMŰVELTSÉGI ÉRTÉKVILÁG „A SZÉKELY SZABADSÁG NAPJÁN” A DICSŐSÉGES MAGYAR HUNYADIURALKODÓHÁZ SZÉKELY EREDETÉRŐL A POLIHISZTOR ZÁGONI ARANKA GYÖRGY ÉS A XIX. SZÁZADI AKADÉMIAI TUDÁSTÁR ALAPVETÉSEI FÉNYÉBEN

MAROSVÁSÁRHELY UTCA, 2023. III. 10.
Archeogéniuszi mottó: „A múlt azé, aki megműveli!” A DICSŐSÉGES MAGYAR HUNYADI-URALKODÓHÁZ SZÉKELY EREDETE ZÁGONI ARANKA GYÖRGY MŰVE RÉVÉN A XIX. SZÁZADBAN ALAPVETÉST JELENTŐ TUDÁSTÁRKÉNT KÖZISMERT VOLT A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ÉLŐ NEMZETÜNK MŰVELTSÉGI VILÁGÁBAN. E POLIHISZTOR TUDÓS VILÁGKÉPE NYOMÁN FOLYTATOTT KUTATÁSAIMAT A SZELLEMI HONVÉDELEM OKÁN A KÁRPÁTOKON TÚL NYOLC ÉVSZÁZADON ÁT FENNÁLLÓ SZÉKELY-GÖRÖG MŰVELTSÉGI HATÁR TÖRTÉNELMI VALÓSÁGA JEGYÉBEN KEZDTEM MEG.

A FILHELLÉN MAGYAR ÉS HUNGAROFIL GÖRÖG MŰVELTSÉGI KAPCSOLATOK EGYETEMES JELENTŐSÉGŰ TÁRGYKÖRÉBEN EKKÉNT ELEMEZTEM AZ „ARCHIREGNUM HUNGARICUM” HATÁRVÉDELMI GYEPŰVIDÉKÉT JELENTŐ MAGYARPÁSZTORFÖLD (OUNGROVLACHIA) MAGYAR ALAPÍTÁSÚ PÜSPÖKSÉGE ÉS SZÉKELY MEGYÉJE TÖRTÉNELMI EMLÉKEIT.

A SZÉKELY JOGRENDI ÉRTÉKTÁR ÉS LOVASÍJÁSZ HADMŰVÉSZET EGYÜTT VIZSGÁLANDÓ KUTATÁSI TÁRGYKÖRT KÉPEZ A KERESZTÉNY EURÓPÁT MEGVÉDŐ  KÁRPÁTOKON TÚLI MAGYAR HATÁRVÉDELEM VILÁGÁBAN. A XXI. SZÁZADI ARCHEOGENETIKAI KUTATÁSI EREDMÉNYEK TERÉN A FENTI ÉRTELMEZÉSI KERET AZ AZ „ARCHIMÉDESZI PONT”, AMI ÁLTAL A MAGYAR HUNYADI-URALKODÓHÁZ SZÉKELY EREDETE IGAZOLÁST NYER.

A címlapot ékesíti a Marosvásárhelyen található a székely tudós polihisztor, Zágoni Aranka György (1737-1817) egész alakos szobra.

A jelen füzet borítóján a kezében tartott könyvön álló gyertya felett került elhelyezésre a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét bizonyító művének címlapja.
Az évszázadokon átívelő székely jogrendi összefüggések okán érdemes utalni arra, hogy Lőtsey Spielenberg László „A nemes székely nemzet jussai” címet viselő 1837-ben megjelentetett műve (többek között) azért is fontos, mert ebben írt arról, hogy az 1451-ben tartott székely nemzeti gyűlésen megállapították a székely örökösödés rendjét.

Copyright Dr. Diószegi György Antal

A közölt és megjelentetett jelen alkotás Dr. Diószegi György Antal szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi, oktatási és tudományos célra (a forrás közlésével) szabadon felhasználható, de bárminemű (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendő külön szerződés feltételei szerint valósítható meg jogszerűen.
I. „Hunyadi János eredetére nézve székely volt”: e magyar alapvetést a XV. századi hungarofil görög műveltség is igazolja!

A székely tudós, Zágoni Aranka György (1737-1817) az erdélyi királyi tábla ülnöke és törvényszéki közbíró 1811-ben megjelent művében a következőket rögzítette: „Hunyadi János eredetére nézve székely volt”! (1) Különleges jelentőséget képvisel ezen alapvetés a magyar nemzeti értéktár XXI. századi felmutatása terén is, ezért a jelen füzet írását Pestszentimre Hunyadi János utcájában fejeztem be 2021. október 23-án. Tettem ezt azon oknál fogva, hogy a fenti székely tudósi kijelentés két évszázaddal ezelőtt közismert volt a magyar nemzet tudományos világa előtt; ám az 1945 utáni pártállami hatalmi kényszerek által tudatosan és hamisan kialakított emlékezetműveltségi Trianon következményeként a XXI. században immár forradalmian új történettudományi megállapításnak számít. Trianon után 101 esztendővel immár itt az idő, hogy újra megkezdjük felépíteni a nemzet és a haza eszményeit a legmagasabb módon képviselő emlékezetműveltségi örökségünk azon pantheonját, melyben a Hunyadiak eredetét és egyetemes jelentőségét is fel kell mutatnunk. Itt az idő, hiszen film is készül a Hunyadiakról! Az MTI 2021. január 15-én adott hírt a Hunyadi-film kapcsán Dr. Kásler Miklós miniszter úr azon nyilatkozatáról, mely szerint már „zajlik a szereplőválogatás” az „első, hiánypótló történelmi játékfilm” kapcsán, ami „történelmi jelentőségű lesz”. Ezt követően a Hunyadi-film előkészületei kapcsán kimagasló jelentőséget képviselő döntés született 2021 májusában arról, hogy a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. döntése nyomán Hunyadi-filmsorozat készül Lovas Balázs, Lengyel Balázs, Veress Attila és Ruttkay Zsófia forgatókönyvírói tevékenysége révén. Igen nagy belső örömet éreztem a fenti két hír kapcsán, ami tovább növekedett, amikor a tudomásomra jutott egy 2021 júliusában megjelent részletes híradás, mely szerint „Európa megmentőjéről, Hunyadi Jánosról” egy „nemzetközi léptékű, tíz részes tévésorozat” készül, és „a forgatás 2022-ben kezdődik”. „A Hunyadi-sorozatot a Variety című magazinban jelentette be a cannes-i filmfesztiválon a Beta Cinema nemzetközi forgalmazó.” „Hunyadi és a nándorfehérvári csata óriási jelentőségű volt”, ezért „látványos, szívhez–lélekhez szóló élményként tudjuk eljuttatni a közönséghez világszerte ezt a dicső történetet” – „idézi a közlemény Káel Csabát, a magyar filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztost, a Nemzeti Filmintézet elnökét”. „Robert Lantos, a sorozat kanadai magyar producere” a „Hunyadi-sorozat” kapcsán azt is rögzítette, hogy ez „magyar nyelven egy igazi magyar történet”! Rendkívüli jelentőséget képviselő minőségi munkát és hatalmas történettudományi felkészültséget feltételező forgatókönyvírói és szövegkönyvírói feladatról van szó, melynek során nyilvánvalóan indokolt a középkori „Archiregnum Hungaricum” lovasíjász székely haderejének határvédelmi jelentőségét, valamint a XV. századi keresztény reneszánsz Európa filhellén műveltségi értékvilágát is megjeleníteni a történelmi háttér felvázolásakor.

Most aztán minden lelkes hazafi abban bízik, hogy a XXI. század olyan alkotása fog a forgatókönyv alapján megszületni, ami a legméltóbb érzület és legmagasabb minőség eszményei jegyében mutatja be a legnagyobb keresztény hadvezér, Hunyadi János egyetemes jelentőségét! Trianon után 103 esztendővel a nemzeti összetartozás körében is különleges emlékezetműveltségi örökséget képvisel Hunyadi János, hiszen vezérletével a XV. századi „Archiregnum Hungaricum” hadereje egymaga dicsőségesen védte meg a keresztény Európát. A Hunyadi-filmsorozat a szellemi honvédelem terén a jövő nemzedékei számára a legfontosabb, hiszen a hazaszeretet és a nemzet szabadsága megőrzésének eszménye hatotta át a Hunyadiak hősi korszakát a világhatalmi erőt felmutató török hódítással szemben. A forgatókönyv íróira rettenetesen nehéz feladat vár, hiszen a legmagasabb világképi tartalom elérése céljából mindent félre kell tenni abból a történelemszemléleti térből, amelyek az 1945 utáni hatalompolitika kényszerei mentén fogalmazódtak meg az azóta kiadott könyvek és tankönyvek révén. E körben külön is hatalmas tisztelet és megbecsülés illett minden olyan szerzőt, aki a valós és méltó történelmi világkép jegyében mutatta föl a Hunyadiak dicsőséges értékvilágát! Ezen alkotói kör jeles képviselői mindig is abból merítettek, amit a 2 évszázaddal ezelőtt élő nagy tudósaink a legméltóbb műveikben reánk hagyományoztak. A történelmi örökségben gyökeredző nemzeti öntudat jövőt alakító erőt teremt! E tudástár és eszményvilágkép jegyében megszülető forgatókönyvi látásmód örök érvényű sikerként fog testet ölteni a Hunyadi-filmsorozat által, hiszen végre mód nyílik arra, hogy a régi korokban történelmi hűséggel rögzített tudástár immár képi világként hassa át a nemzetünknek méltó erőt adó cselekvő öntudat lelki tereit. Igen fontos célkitűzés, hogy e forgatókönyvírói munka legfontosabb lépcsőfokairól és állomásairól folyamatosan értesüljünk. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy hatalmas érdeklődés övezi már most ezt az alkotói tevékenységet, hiszen a legdicsőségesebb magyar nagyhatalmi világunk nemzetközi szintű felmutatása egyszerre világít rá a XV. századi keresztény reneszánsz Európa értékvilágára és nemzeti örökségtárunk egyetemes jelentőségére. A forgatókönyv íróira azonban valójában a legméltóbb feladat vár, hiszen abból tudnak a legbiztosabban kiindulni a történelmi háttér méltó ábrázolása terén, amit a XV. századból fennmaradt kortársi források rögzítettek, majd pedig évszázadokon át megőrződtek hazánk és nemzetünk műveltségi világában. A Hunyadi-filmsorozat a szellemi honvédelem terén azért is kiemelt jelentőséggel bír nemzetünk számára, mert a XXI. században immár minden feltétel adott ahhoz, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét is felmutassuk a nagyvilág műveltségi terében. A legfontosabb e tárgykörben arra rámutatni, hogy a nemzeti felvilágosodás 251 évvel ezelőtti megindításától, 1772-től kezdve egészen 1825-ig a Hunyadiak korára való méltó emlékezés a nemzeti öntudat rendkívül magas fokú megerősítését szolgálta. Két évszázaddal ezelőtt, gróf Széchenyi István 1825-ben megfogalmazott akadémiai célkitűzései korában a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete közismert volt a legműveltebb magyar tudósaink körében, ami annak köszönhető, hogy e korszak székely írói ezt a rendkívül jelentős nemzeti örökségünket rögzítették is a műveikben. A készülő Hunyadi-filmsorozat fényében külön is izgalmasak a XXI. századi archeogenetikai kutatások eredményei, melynek archeogéniuszi értelmezési kereteit kizárólag a XV. századi források akkori fogalmi körei alapján indokolt meghatározni, melyben a székely jogrend, a magyar állam- és jogtudomány egyetemes jelentőségű összefüggései, valamint a filhellén műveltség jelentik a kiindulópontot. Ez utóbbi tárgykörben az elmúlt évtizedben egyetemes jelentőségű új tudományos eredmények születtek, melyek új fényben mutatják meg a Hunyadiak dicsőséges értékvilágát és filhellén keresztény századát. E tudás a XIX. században még teljes volt, majd a XX. század második felében szinte teljességgel eltűnt, és ezért a XXI. században ismét közismertté indokolt tenni a filhellén műveltség egyetemes jelentősége okán a Hunyadi-film által is. Rendkívül jelentős értéket képvisel, hogy a kiváló filhellén székely tudósok, Zágoni Aranka György (1737-1817) és Ponori Thewrewk József (1793–1870) a műveikben rögzítették a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét, amit a XV. századi hungarofil görög műveltség is igazol. A Hunyadi-film történelmi megalapozottsága céljából indokolt rögzíteni, hogy 2 évszázaddal ezelőtt a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a legmagasabb műveltségi szinten közismert volt! Emlékezetműveltségi Trianon következett be az 1945 után kialakított hatalmi viszonyok következményeként a Hunyadi-kutatásban. A hivatkozott székely történettudományi alapvetés jegyében viszont igen fontos utalni arra, hogy ezen eredet évszázadokon át a korszak görög műveltsége alapján is igazolt állításként volt jelen. Hunyadi János dicsőséges hírneve és magyar értéktáraink egyetemes volta tekintetében a XV. századi itáliai görög források jelentőségére mutat rá a következő adalék! A „Huniades" név szerepel „Laonikos Chalkokondylas, XV. századi bizánci történetíró” egyik munkájában. (2) „Huniadesz”: Hunyadi János ezen görög megnevezése „Hunfi” jelentéssel bír, ami a XIV-XV. századi görög műveltség tudományos világában a magyar Hunyadi-nemzetség székely eredetét rögzítette. Ezen alapvetés nyilvánvalósága jegyében utalok arra, hogy a IV-XV. századi Konstantinápoly emlékezetműveltségi világában folyamatosan jelen volt a hun történelmi örökség egyetemes jelentősége, hiszen ezt a 11 évszázadon át képviselt tudást a görög tudósnemzedékek természetesen mindig is a székely és a magyar történelmi valósággal együtt értelmezték. Szekeres Lukács Sándor a következőket rögzítette 2007-ben: „Tény az, hogy már első történelmi krónikáink is úgy emlegetik a székelyeket, mint a hunok leszármazottait.”. A XIV. századi Nagy Lajos magyar király kora kapcsán pedig „a havasalföldi területeket” azért indokolt kiemelten hangsúlyozni, mert e térségek „a szent koronának voltak alávetve”. (3) Hunyadi János és fia, Mátyás király a XV. századi keresztény reneszánsz Európa hősei voltak! E század a székely lovasíjász hadművészet hőskorszakát jelentette, hiszen e határvédelmi erőtér révén kerülhetett sor a Kárpátokon túli magyar hadjáratokra is. A magyar lovasíjász távolsági hadviselés éveiben, jelesül 1443-1444-ben Hunyadi János székely ispán volt, melyre tekintettel a legfontosabb arra utalni, hogy a Budától 1200 km-re lévő Várna melletti csatában a székely haderő kiemelkedő hősiességgel harcolt. E vitézi teljesítmény különleges művelődéstörténeti emléke, hogy a csata görög szemtanúja, a tudós Paraszpondylosz Zotikosz 465 soros görög eposzt írt Hunyadi János székely ispán és serege hősi küzdelméről! A nemzedékeken átívelő székely-görög kapcsolatok jegyében indokolt a XIV. századi Hunyadi-elődök korát és Havasalföld magyar vonatkozásait összegezni. A XIV-XV. századi Havasalföld magyar történelmi emlékei a görög műveltségben a legmagasabb szintű tudományos alapvetésként őrződtek meg egészen 1821-ig! A fentebb hivatkozott XV. századi itáliai görög tudós Chalkokondylész azon alapvetésére is indokolt utalni, ami „Ungrovlachia, azaz Havasalföld” történelmi jelentősége tárgykörében külön is értelmezendő. (4) Különlegesen fontos értelmezési keretről van szó, hiszen számtalan szerzőnél fordul elő az az alaptalan, történelmietlen és teljességgel tudománytalan toposz, hogy a Hunyadiak őse Havasalföldről, azaz „idegenből került Magyarországra”! Indokolt immár a XXI. században megfelelően értelmezni a legfontosabb tényeket, hiszen a magyar tudomány világában már a XIX. században, jelesül 1896-ban is közismert volt, hogy Havaselve, Havasalföld másik neve Ungro-Valachia volt. (5) A XIV. századi „Ungrovlachia, azaz Havasalföld” magyar történelmi öröksége tárgykörében a legkiemelkedőbb magyar bizantinológus, Moravcsik Gyula akadémikus a következőket rögzítette 1934-ben: „a magyar történet bizánci forrásai” körében kiemelkedő jelentőséggel bír az „Ouggroi” megnevezés, hiszen ez „a magyarok neve”, és „a bizánci forrásokban ebben az alakban kizárólag csak a magyarokat jelenti”; ráadásul ezen magyarokra vonatkozó görög megnevezés „a legkülönbözőbb európai népek ajkán ma is él”. (6) Bollók János (1944–2001) a nyelvtudomány doktora, műfordító, egyetemi tanár azt rögzítette, hogy a vlahosz görög szó pásztort jelent. (7) Dr. Hajdú-Moharos József (1957-2001) geológus, a földrajztudomány kandidátusa a Kárpátokon túli magyar jelenlét évszázadokon átívelő történeti jelentősége tárgykörében írt arról 1995-ben, hogy „Havasalföld”, azaz „Ungro-Vlachia” kapcsán kiemelt jelentőséget képvisel, hogy a „magyar településterület mind Moldvában, mind Havaselvén központi helyzetű (a kárpáti hegylábra szerveződik)” volt. Az itteni „magyar helységeket” a „legrégebbieknek" és „ősidőktől fennállónak" kell tekinteni. „Az első homályba vesző századok után a XIII. századtól már levéltári adatokkal igazolható a Kárpátokon kívüli magyar jelenlét.” A „tatárjárás előtt alapított milkói püspökséget (1227, a Szeretbe ömlő Milkó folyócska később Moldva és Havaselve határát képezte) a XIV-XV. században továbbiak követték (Szörény 1246, Szeret 1371, Argyas 1382, Moldvabánya 1410)”. (8) Argyas (Árgyasudvarhely) magyar püspöksége történelmi jelentősége kapcsán egyetlen alapmű született, ami azért is fontos, mert Karácsonyi János (1858–1929) történész, szentszéki bíró, címzetes püspök, nagyváradi nagyprépost, egyetemi tanár, akadémikus „Az argyasi (argesi, ardsisi) püspökség” (Bp. 1905.) címet viselő füzetének kiadója a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya volt, és ekként kimagasló értéket képvisel a további kutatási szempontok meghatározása terén. A XIV. századi Havasalföld fővárosa volt Árgyasudvarhely, ami már a nevében is a székely műveltségi irányba mutat, hiszen e megnevezési mód legjobb példája Székelyudvarhely, és e körben fontos utalni a Kolozs megyei Argyas település nevére is. A XIV. századi Havasalföldön megalapított árgyasudvarhelyi magyar püspökség és a Székely megye történeti világának elemzésekor a Kárpátokon túli magyar várakra és a környékükön lévő települések székely népességre vonatkozó helyneveket és folyóneveket a legfontosabb figyelembe venni. A magyar államhatalmi és egyháztörténeti értékvilág kapcsán indokolt utalni arra, hogy Zsámboki János (1531–1584) bölcseleti és orvosdoktor, történetíró korabeli Erdély térképén a Kárpátokon túli Havasalföldön lévő Argyas (Árgyasudvarhely) temploma is feltüntetése került! A Kárpátokon túli középkori magyar lovasíjász gyepűtérség történelmi jelentősége akkor mutatkozik meg leginkább, amikor a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Argyas) és Székely megyéje határvédelmi jelentőségére világítunk rá! Alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” szempontjából a XIV. században Havasalföld nem volt „idegen”; sőt, erős magyar jelenlét volt a Kárpátokon túli területeken, azaz a magyar lovasíjász gyepűvidékünkön, melynek történelmi értéktárai a (XI. századtól 1821-ig fennálló) székely-görög műveltségi határ történelmi emlékei fényében mutatkoznak meg leginkább. Az évszázadokon átívelő összefüggések tükrében indokolt a Kárpátokon túli magyar állami és egyházi jelenlétet, valamint a Székely megye XIV. századi hadtörténeti örökségtárát a legnyilvánvalóbb értelmezési keretként meghatározni a tudományos igényű Hunyadi-kutatás tárgykörében. Nemzeti összetartozásunk terén is kimagasló jelentőséget képvisel az oly nagyon és régen várt Hunyadi-film, melynek a történelmi megalapozottsága a legfontosabb magyar emlékezetműveltségi célkitűzés a XXI. században. A XIV-XV. századi „Archiregnum Hungaricum” egyetemes értéktárai körében értelmezendő a Kárpátokon túli székely-görög műveltségi határ világa, melynek jelentőségét a legmagasabb szintű tudományos értelmezési keretek mentén indokolt felmutatni a Hunyadi-film történelmi megalapozottsága céljából!

II. A XV. században „Hunyadit székely eredetűnek tartják”!

A középkori Erdély székely világát a legmagasabb tudományos szinten ismerő Kővári László (1819–1907) történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a következőket rögzítette 1852-ben: a XV. századi itáliai tudós „Bonfinius megemlíté, hogy vannak, kik Hunyadit székely eredetűnek tartják”! „Apjának Buth nevű” férfit jelöl meg a XV. században „Bonfinius, Mátyás király historikusa”. (1) Kazinczy Ferenc (1759–1831) költő, nyelvújító, irodalomszervező, a Magyar Tudományos Akadémia tagja szintén a székely származást hangoztatta! Kazinczy a „Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett” címet viselő elemzésében azt rögzítette 1816-ban, hogy a „Hunyadi Székely familia Zsigmondnak ideje előtt már virágzott”, és „a Vajda és Kormányzó Hunyadi Székely Jánost e familia tagjának, a Hunyadi (Székely és Oláh és Buthi) Vojk fiának kell tartanunk”. (2) A már nagyon várt Hunyadi-film történettudományi megalapozottsága céljából legfontosabb XXI. századi célkitűzés, hogy a kereszténység legnagyobb hadvezérét, a magyar „Hunyadi Székely Jánost” a székely ősei és rokoni körei határvédelmi világával egyetemben mutassuk fel. „Székely és Oláh és Buthi”: e fogalmi hármasság a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetére mutat rá! Európai keresztény reneszánszunk XV. századi műveltségi világát is indokolt figyelembe venni a középkori székely-görög kutatások terén, melyre ékes példa az a színezett fametszet, ami Sebastian Münster „Cosmographia ....” címet viselő, Basel városában a XVI. század közepén megjelent művéből való, és ami a XV. század legnagyobb magyar hadvezérét, Hunyadi Jánost („Iohannis Huniadis”) a „vlach” Buthi fiaként („Buthi Valachi filius”) határozza meg. Fontos kérdés tehát az, hogy mit is jelentett a XIV-XVI. században az, hogy valaki „oláh/vlach”? Dr. Wenzel Gusztáv akadémikus értekezett arról 1873-ben, hogy a „Valachus" elnevezés „a hazai ethnographia érdekesebb, de nehezebb kérdései közé tartozik”, melynek „megfejtése” kapcsán „fájdalom, azt kell beismernünk, hogy annak sikeres megoldása mindeddig még előkészítve sincsen”. (3) A tudományos válaszadás „sikeres megoldása” érdekében folytatott elemzések terén azt a legfontosabb rögzíteni, hogy a középkori székely-görög emlékezetműveltségi értékvilág szókincsének az akadémiai szintű „megfejtése” jelenti a legbiztosabb alapokat! Különösen fontos ezt kiemelten hangsúlyozni, hiszen Hunyadi János volt az első erdélyi vajda, akinek a kezében egyesült a vajdai és a székely ispáni hivatal. (4) Igen fontos tárgykör ez, hiszen a székely lovasíjász hadművészet katonai, határvédelmi szerepe közismert! A székely székek területi szervezetet, autonóm közigazgatási és bíráskodási (székbíró) egységet jelentettek: vezetőjük a székelyispán volt. A székely hadnagy vagy kapitány a vezetője volt a székely katonaságnak. (5) A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében azt indokolt hangsúlyoznom, hogy a XIII-XIV. századi magyar alapítású (vagy újraalapított) püspökségeknek a Kárpátokon túli területek magyar határvédelmi rendszerének megerősítésében rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítanunk! Az évszázadokon átívelő összefüggések jegyében indokolt utalni arra, hogy Havasalföld igazán a XIV-XV. században került föl Európa műveltségi térképére a korabeli itáliai görög tudóskör és a magyar tudósvilág nemzetközi szintű diplomáciai tevékenysége révén. A Hunyadiak keresztény reneszánsz századában az egyetemes értékeket felvállaló magyar-görög kapcsolatok hatották át évtizedeken keresztül a műveltségi diplomácia világát, ami a hungarológiai és a bizantinológiai alapvetések mentén rendkívüli jelentőséget képvisel a további kutatások szempontrendszereinek meghatározásakor. Indokolt arra is utalni, hogy Hunyadi János a török hódítás fenyegetettségében élő XV. századi görögök legnagyobb reménye volt a Konstantinápoly 1453-as eleste előtti évtizedekben! A magyar érdekű bizantinológia terén a legkiemelkedőbb tudományos eredményeket elérő akadémikusunk, Moravcsik Gyula (1892-1972) a következők történettudományi alapvetéseket rögzítette 1922-ben: „Hunyadi Jánosról az egykorú bizánci források is írnak s ami itt legelőször szemünkbe tűnik, az a körülmény, hogy a három görög írónál a hős neve Chalkondylesnél, Dukasnál és Sphrantzesnél egyaránt Jankó alakban fordul elő”: bizonyíték még arra, hogy „a hős alakja mennyire foglalkoztatta a bizánciakat”, hogy „Sphrantzes történetíró szerint a görögök még közvetlenül a város eleste előtt is várták felmentő hadait”. (6) E tárgykör elemzése terén igen lényeges, hogy a görög világ több Vlachiát is ismert: Thesszáliát Nagy-Vlachiának, Aetoha és Akarnania egy részét Kis-Vlachiának, Epirosz délkeleti részét pedig Felső-Vlachiának nevezték. Nyilvánvaló, hogy ezen görög Vlachiáktól való megkülönböztetés céljából nevezték a görögök Havasalföldet Oungrovlachiának, azaz Magyarpásztorföldnek, ami a Kárpátokon túli magyar hatalmi és székely katonai jelenlét kiemelkedő jelentőségű tudományos bizonyítéka. Kiemelt jelentőséget képvisel a Hunyadi-eredetkutatásban a XIV. századi Havasalföld magyar történelmi öröksége! Hunyadi János magyar édesapja a havasalföldi székely Örlőc-nem Bod/Both/Buth-ágából származó Buth-i Vajk volt. A „Buthi Valachi filius” azt jelenti, hogy édesapja, a „vlach” Buth-i Vajk magyarsága a görög műveltségi szókincs fogalmi világa jegyében értelmezendő. A görög vlachosz szó pásztort jelent. E görög szóból ered a csak a magyar jogrendben létező „ius valachicum”, azaz a pásztorjog szó; és az ebbéli életmódot kifejező XV. századi magyar „oláh” szó is. A XIV. századi Havasalföld görög neve Oungrovlachia, ami magyarul Magyarpásztorföld jelentéssel bír: ez volt a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilága, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította. A XIV. századi Havasalföld (Argyas) magyar alapítású püspöksége szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén. Az évszázadokon átívelő magyar-görög műveltségi kapcsolatok (a XI-XII. századig létező magyar-görög határ) jelentősége kapcsán fontos a következő történelmi emlék. A szentföldi zarándokút megnyitása révén Szent István király korától kezdve egészen a XIV. század végéig a Duna mentén Konstantinápolyba irányuló állatkereskedelem Magyarpásztorföld (Oungrovlachia) magyar lovasíjász pásztorvilága, az itteni székely nemzetségek irányítása alatt állt. Erdély és Magyarpásztorföld (Oungrovlachia/Havasalföld) történelmi összefüggéseinek jegyében fontos, hogy ez utóbbi térség azonos a Konstantinápoly irányában zajló nagyállat-kereskedelmünket kifejező, a „rómaiak legelője” („pascua Romanorum”) és a „rómaiak pásztorai” („pastores Romanorum”) fogalmakkal megjelölt középkori magyar gyepűvidékkel. A latin „romanos” és a görög „romios” fogalmak a Hunyadiak koráig „római” értelmük okán valójában görögöt jelentenek: e szóhasználat szerepel a várnai csata hőseiről, és leginkább Hunyadi János, „Magyarország Jánosa” életszentségéről szóló azon görög eposzban is, melynek szerzője a XV. századi görög Paraszpondylosz Zotikosz volt. Pecz Vilmos azt rögzítette 1894-ben, hogy a Zotikosz által írt „465 sorból álló költeményt a várnai csatáról" azért fontos megemlíteni, mert e „költemény eddigelé semminemű feldolgozásban sem részesült, és tudtommal történetíróink sem ismerik, elhatároztam annak nyelvi és tárgyi méltatását, annál is inkább", mert így „alkalmam nyílik történetíróink figyelmét erre a magyar történet egyik legnevezetesebb momentumára vonatkozó forrásmunkára felhívni". (7) Hunyadi János dicsőségéről a XV. században olyan jelentős görög hősköltemények születtek, melyek a magyar bizantinológia kiemelkedő tudósa, Pecz Vilmos (1854–1923) nyelvész, klasszika-filológus, egyetemi tanár, akadémikus révén közismertté is lettek a tudományos világban 1894-ben. A fenti magyar és görög alapvetések arra mutatnak, hogy a XIV. századi Hunyadi-család ősei a Kárpátokon túli magyar pásztorvidékek egyik kimagaslóan fontos területén, jelesül Havasalföldnek „Kis-Székelyföld” nevet viselő térségében a határvédelmet ellátó magyar lovasíjász pásztortársadalomba tartozó székely Örlőc-nem Bod/Both/Buth-ágából származtak, méghozzá ezen ág katonai vezetői voltak a magyar gyepűvidék eme részén. A fentiekre tekintettel érdemes utalni arra, hogy a kiváló székely tudós Ponori Thewrewk József (1793–1870) tanító, királyi, táblai jegyző, ügyvéd, író, régiséggyűjtő, nyelvújító, „Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze” a következőket rögzítette 1825-ben: „Hazánk Történeteit velősen vizsgálók, kik a valónak szentelik egész életüket”, azok „örömmel látják” a dicsőséges hősünk, „Hunyadi Székelyünk tiszta származását”! (8)

III. A XV. századi keresztény reneszánsz emlékezetműveltségi tézise: a „valah But” unokája volt a „scytha Mars” Mátyás király!

A Hunyadi-uralkodóház kapcsán érdemes a történettudomány néhány olyan alapvetését felidézni, melyek mentén célszerű az értelmezési kereteket meghatározni! 2018 novemberében Kásler Miklós miniszter úr a következőket fogalmazta meg: „Hunyadi államférfi és hadvezér”, aki „megragadja az emberek lelkét”: „kell Hunyadiról egy jó film.” (1) Hatalmas lehetőség a Hunyadi-filmsorozat a magyar lovasíjász hadművészet egyetemes jelentőségű bemutatására, hiszen ez a haderő biztosította Hunyadi János erdélyi vajda és székely ispán számára a legfontosabb alapot a Kárpátok vonalán a magyar határvédelem terén. E körben nyilvánvalóan a legfontosabb lesz a csatatéri jelenetek látványosságának a legmagasabb szintű megteremtése! Nyilvánvaló, hogy a Hunyadi-filmsorozat forgatókönyve olyan jelentős alkotás lesz, hogy e mű íróinak ezen világképi teljesítményét minél inkább közkinccsé is kell tenni; méghozzá indokolt ezt már a munkafolyamatok során is megtenni. Honfitársaink ne csupán nézőként élvezzék majd a már elkészített filmsorozatot, hanem már a mostani érdeklődés is váljon hajtóerővé. Célszerűnek mutatkozik már most olyan közönségtalálkozókat és ismeretterjesztő rendezvényeket is megszervezni a Kárpát-medencében, hogy ezen alkalmak is a nemzeti összetartozást erősítő folyamatok részei legyenek. Kiemelt jelentőséget képviselnek e célok, hiszen igen fontos, hogy egy olyan támogatói lelkület alakuljon ki a Hunyadi-filmsorozat éveken át tartó munkálatai során, ami a hazaszeretet és a nemzeti érzés által a leghatalmasabb érdeklődést is megteremtse a fiatal nemzedékeinkben. A jövőt alakítani tudó méltó nemzeti öntudat minden korban meghatározó eszményünk volt! Így van ez napjainkban is. Az évszázadokon átívelő összefüggések okán indokolt arra utalni, hogy a XVIII. század Európájában a felvilágosodás olyan új gondolati tartalmakat és megközelítéseket vázolt föl múltról, jelenről és jövőről, melyek számos szempontból még a XXI. században is fontos kutatási tárgykört képeznek. Székely tudósaink a nemzeti felvilágosodás korában (1772-1825) felmutatták az igaz minőséget jelentő alkotó erő fontosságát, melyek körébe természetesen beletartozott a történettudomány terén a szellemi honvédelem érdekében folytatott emlékezetműveltségi értékteremtés is! (2) 2018 novemberében Kásler Miklós miniszter úr a következő megállapítást tette: „A hazaszeretet és a keresztény elhivatottság legmagasabb színvonala Hunyadi János, ennek kell átjönni egy ilyen filmben.” (3) Ezen történelmi iránymutatás jegyében gondolkodva indokolt a következő alapvetésekre utalni! A Szepességből származó Hunfalvy Pál (1810–1891) jogász, néprajztudós, nyelvész, az 1848–1849-es szabadságharc idején országgyűlési képviselő, akadémikus a következő összefüggésekre mutatott rá: a középkorban „Vlachiát senki sem nevezé Romániának.” A „két Vlachia a XIV. és XV. századokban, a török uralkodás előtt, tulajdonképpen Romaeo-Vlachia a görög császár birodalmában és Ungro-Vlachia a magyar korona birodalmában”: a későbbi „beköltözők a volt neveket fogadták el”. (4) A fenti alapvetésekre tekintettel indokolt „Ungro-Vlachia” történeti elemzése során Bonfini keresztény reneszánsz világképét és műveltségi szókincsét alapul venni! Antonio Bonfini (1427 vagy 1434–1502) itáliai tudós humanista, Mátyás király történetírója valójában a származása kapcsán azt rögzítette, hogy a „valah But fia” volt Hunyadi János, aki „Zsigmond uralkodása idején született atyja falujában, melyet mai napig Corvinusnak neveznek”. (5) Nyilvánvaló tehát, hogy valójában legelsőként a XIV-XV. századi „valah” szó jelentésének értelmezési keretét indokolt meghatározni a történelmi hűség eszménye jegyében, melyre tekintettel egy 2 évszázaddal ezelőtti megállapításra fontos felhívni a figyelmet! A kiváló székely tudós Ponori Thewrewk József (1793–1870) tanító, királyi, táblai jegyző, ügyvéd, író, régiséggyűjtő, nyelvújító, „Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze” a következőket rögzítette 1825-ben: „Némelyek az Oláh vezetéknév miatt, Hunyadi Oláh (Buthi, Székely) Vojkot oláh nemzetűnek tartják lenni. De ez épen olyan nevetséges, mint az volna, ha valamely hígeszű pribék Udvarhely Széken az oláhfalviakat, kik egy szót sem tudnak oláhul beszélni, falujok nevéért oláhoknak mondaná.”. (6) Nos, az teljességgel nyilvánvaló, hogy nincs senki, aki a „hígeszű pribék” hírébe szeretne kerülni, ezért a XXI. századi nemzeti történettudomány jeles képviselőire vár a feladat, hogy a teljességgel helytálló valóságot korszerűen mutassák be, azaz a XV. századi keresztény reneszánsz legmagasabb szintű emlékezetműveltségi alapvetései, azaz a korabeli archeogéniuszi tudástár tézisei mentén határozzák meg az értelmezési kereteket! Történelemszemléleti korszakváltásra van szükség a XXI. században! E tárgykörben fontos felidézni azt (a „MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV” során) tett nyilatkozatot, melyben 2018 novemberében Kásler Miklós miniszter úr kijelentette, hogy „nem kedveli a tudományos véleménydiktatúrát”. Alapvetésként fogalmazta meg a következőket is: „Minden felvetést cáfolni, vagy bizonyítani kell”, hiszen a tudomány világában „szokás a tézis-antitézis-szintézis”. „Tehát ha valamit állítok, akkor azt tényszerűen kell cáfolni vagy megerősíteni.” „Nem az számít, hogy ki állítja, hanem, hogy mit állít, és mivel tudja bizonyítani!” A Magyarságkutató Intézet tudományos tevékenysége révén „lehetőséget teremtünk az építő vitára és a szintézisre”. „Az identitás szerves része, hogy egyértelmű világképe és önazonosság-tudata legyen az embereknek.” (7) „Valachus", „valah”, „Ungro-Vlachia”: e történettudományi megnevezések (fentebb már részletezett) valódi, egyértelmű és önazonos jelentése kapcsán az alábbi összefüggésekre is indokolt utalni! Hunyadi Mátyás király udvarában köztudott volt, hogy „Heraklész fiától, Scythától származtak a scythák, és ezektől a hunok, a magyarok”. Mátyás királyt „heraklészi hősnek” és „scytha Mars” néven nevezte Bonfini. Az itáliai tudós, Antonio Bonfini is tudta, hogy a magyarok rokonai Szkítiában éltek, akik szintén ugyanazt a magyar nyelvet beszélték: őket kutatta Mátyás király is, hogy letelepítse őket Magyarország elpusztult vidékeire. Királyunk tekintetében fontos görög vonatkozás, hogy a budai palotájának bronzkapujára Heraklész 12 munkáját vésték föl. (8) A fenti megállapítások kapcsán nyilvánvaló az a rendkívül fontos emlékezetműveltségi alapvetés, hogy Bonfini korának görög megalapozottságú humanista tudástárában a magyar nemzeti önazonossággal összefüggésben teljesen értelmezhető volt az az alapvetés, hogy a határvédelmet ellátó havasalföldi székely lovasíjász pásztorvilágból származó „valah But” unokája volt a „scytha Mars” Mátyás király! E tárgykörben a XV. századi keresztény reneszánsz legmagasabb tudományos világának a megteremtőire, azaz az itáliai görög tudóskör hatalmas műveltségű személyiségeire fontos utalni, hiszen a „vlachosz” és „szküthész” görög eredetű szavak, melyek latinizálódása legnagyobb mértékben a XIV-XV. század Európájában valósult meg. Az itáliai görög tudóskör egyetemes jelentőségű tevékenységének a feltárása és összegzése a magyar érdekű hungarobizantinológiai kutatások legfontosabb tárgykörébe tartozik. A görög szkíta szó immár 3 évezrede lovasíjászt jelent; és a magyarokra vonatkozó őstörténeti alapvetésként igen fontos a Hunyadiak korára vonatkozó humanista források elemzésekor; míg a görög vlachosz értelme pedig pásztor. A kiváló székely tudós Ponori Thewrewk József által fentebb hivatkozott alapvetések jegyében „Hunyadi Oláh (Buthi, Székely) Vojkot” illetően az alábbi XIV. századi összefüggésekre fontos felhívni a figyelmet. Hunyadi János édesapja a havasalföldi székely Örlőc-nem Bod/Both/Buth-ágából származó Buth-i Vajk volt. A „Buthi Valachi filius” azt jelenti, hogy édesapja, a „vlach” Buth-i Vajk magyarsága a görög műveltségi szókincs, fogalmi világa jegyében értelmezendő. A görög vlachosz szó pásztort jelent. E görög szóból ered a csak a magyar jogrendben létező „ius valachicum”, azaz a pásztorjog, és az ebbéli életmódot kifejező XIV. századi vlach/oláh szó is. A XIV. századi Havasalföld görög neve Oungrovlachia, ami magyarul Magyarpásztorföld jelentéssel bír: ez volt a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilága, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította. A XIV. századi Havasalföld (Argyas, Árgyasudvarhely) magyar alapítású püspöksége szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén. Az évszázadokon átívelő magyar-görög műveltségi kapcsolatok (a XI-XII. századig létező magyar-görög határ) jelentősége kapcsán fontos, hogy a szentföldi zarándokút megnyitása révén Szent István király korától kezdve egészen a XIV. század végéig a Duna mentén Konstantinápolyba irányuló állatkereskedelem Magyarpásztorföld (Oungrovlachia) magyar lovasíjász pásztorvilága az itteni székely nemzetségek irányítása alatt állt. Lovasíjász nemzet mivoltunk jegyében kimagasló értéket képvisel, hogy a magyar huszár évszázadokon át volt a magyar vitézi énkép legkiemelkedőbb és leglélekemelőbb megtestesítője. Mátyás király XV. századi dicsőséges korszaka óta a magyar huszár a függetlenség, a szabadság és a csatatéri vitézség világszerte legméltóbb és legközismertebb képviselője! Magyar lovasnemzetünk huszárvilágának értékgyökerei a középkori magyar jog világában is értelmezendőek! E körben azt a magyar jogi különlegességet emelném ki leginkább, hogy az 50 lóból álló ménes is ingatlannak minősült! Megítélésem szerint leginkább a XIV. századi nagy szabadságban álló lovasíjász magyar pásztorvilág nemzetségi jogait ismerte el az 1351-ben meghozott 11. törvénycikk, amely eltörölte az 1222. évi Aranybulla 4. cikkében szabályozott szabad rendelkezési jogot, és ezzel elismerte a nemzetségek ősi birtoklását, az ősiséget: ekként lemenők hiányában, a birtok a nemzetség oldalági férfi rokonaira szállt az öröklési rend szerint. A nemzetségi szállásbirtok a nemzetség közös tulajdonát képezte, és a nemzetségi keretek az egész rendi korszakon keresztül érvényesültek Magyarországon, így ekként a szállásbirtok megmaradt a nemzetség tulajdonában. Szent István korától kezdve is elismerte a magyar jogrendszer a nemzetségi szállásbirtok jogi világát. Könyves Kálmán a szállásbirtokkal egyenrangúnak minősítette Szent István adományainak ágról ágra való öröklődését. A Kárpátokon túli magyar gyepűrendszer kapcsán az alábbi adalékokra is érdemes gondolnunk! Az ősi gyökerű, középkori önálló magyar jog legfőbb értékei közé tartoznak (többek között) a főkegyúri jog, a vallásszabadság, az egyházi nemesek, az özvegyi jog, a fiúsítás, a leánynegyed, a székely jog, az áldomási szertartás értékvilágával kapcsolatos magyar jogfelfogás. Az Árpád-kor magyar jogrendszere nem tett fogalmi különbséget a tulajdon és birtok között. A tulajdon tekintetében az ingó és ingatlan fogalmi megkülönböztetés közismert: az ingó fogalmi körébe az tartozik, ami mozog, vagy állagsérelem nélkül elmozdítható; és ebből következően ingatlan pedig minden, ami nem minősül ingónak. Minden jogrendszerben ingatlannak minősült a föld, és a rajta lévő építmény is. Az viszont magyar különlegesség, hogy tartozik olyan tulajdon is az ingatlan (avicitas) fogalmi körébe, ami a maga léténél fogva pedig ingó: három ilyen kivétel is létezett. Ilyen ingatlannak számított a könyvtár, mint dologösszesség (az összérték nagysága okán); és az ősi pénz is, ami az ősi birtok eladásából származott (az ősi múltra visszavezethető mivolta okán). De legérdekesebb és legfontosabb az, hogy a középkori magyar jog szerint egy legalább 50 lóból álló ménes is ingatlannak minősült, mert ezen állatállománynak az az értéke már olyan nagy volt. Ez a középkori magyar jogi alapvetés a nagy szabadságban élő, lovasíjász műveltségű és nagyállattartó magyar pásztorvilág alapvető fontosságát és kiemelt jelentőségű társadalmi helyzetét igazolja. (A 12 lóból álló ménest viszont ingónak tekintette a magyar jog.) A lovasíjász műveltségű és nagyállattartó magyar pásztorvilág ősi mivolta, a ménesek, gulyák és csordák állatállományának jószág fogalma a jóság szavunkkal függ össze: ez a fogalmi közelség nyelvműveltségi értelemben is kimagasló jelentőségű (csakúgy, mint a gyepű, hiszen a földműveléssel nem érintett területen nő a gyep, ahol az állatállomány legeltetésére volt mód). A székely ősképben a szabad ember eszménye és valósága, a sorsközösségben élő szabad ember teremtő ereje ölt testet. Igaz ez a hétköznapok világában, a felelősségvállalásban, melynek Égre mutató lelki eredménye az életút végén a Csillagösvény reménye. A székely szabadság az ősi gyökereket megőrző középkori székely jogállás világában, és az ebből eredő történelmi sorsközösség által meghatározott egyéni és közösségi öntudatban gyökerezik. Csak az értheti meg a székely ősminőség egyetemes jelentőségét, aki megérti az egyéni és közösségi szabadság emberi lényegét. Jó kötések tesznek csak szabaddá! A székely sorsközösség egyetemes üzenete minden emberhez szól: egyén és közösség egymást erősítő volta a jogegyenlőség és sorsazonosság vállalásában teremtődik meg, melynek gyökerei a természetjog világában húzódnak. A székelység történeti emlékei a természet adta szabadság-, becsület- és igazságeszményekben való folyamatos hit, és az ezért való rendíthetetlen kiállás embert teremtő voltát hirdetik napjaink világának is. A magyar műveltségi értékvilág legeredetibb és legtartósabb elemei leginkább a magyar néprajz területén érzékelhetőek, hiszen az évezredeken, évszázadokon át folyamatosan érvényesülő életmód természetes módon itt rögzült leginkább a maga lelki és érzületi valóságában. A székelyszabadság magyar művelődéstörténeti kincs, ősisége és tartalma páratlan Európában. Az ősiségből fakadó természetes szabadságtudat a rendíthetetlen volta miatt a történelemben mindig is rendkívül veszélyes volt (és lesz is) minden olyan hatalmi világ számára, ami szabadságot és tisztességet hirdet, ám valójában ez ellen tör. A székelyszabadság minden időben emlékeztethet minden magyart arra, hogy szabad ősei teremtettek itt szabad hazát a Kárpát-medencében, és a Kárpátokon túli magyar gyepűvidéken. A székely társadalom évezredes gyökerű határt védő volta közismert minden magyar számára. De még ennél a katonalétből fakadó valóságából is fontosabb, hogy művelődéstörténeti értelemben ez a székely világ a megszületett ember szabad voltát hirdeti az ősidőktől kezdve, Szent István országán át napjainkban is a jövő nemzedékek számára. A középkori Magyarországon a székelyek összessége, mint egységes közösség állt kapcsolatban a magyar királlyal: sorsközösségi szabadságlétük eredményeként országos nemesek voltak. A székely társadalom földbirtoklása „az első foglalás” tényéből fakadt (hiszen történeti ősképük az V. századi hun világ, Csaba királyfi kora volt): nyílföldosztási jogszokásuk ebből az ősiségből fakadt. A székely föld területe nem tartozott a királyi vármegyéhez. A székely jog ősi múltban gyökerező voltát igazolja, hogy a székely jog forrása nem királyi akarat volt, a székely jogot a magyar király nem adta, hanem elismerte, ezért a székelyek felett nem volt királyi felségjog: a székely jog a Magyar Szent Korona jogrendjébe tartozott. A Székelyföldön nem létezett a királyi jog (ius Regium). A székelyszabadságnak nem korlátja volt a székelyek ököradója, hanem elismerése annak, hogy kapcsolatban állnak a magyar királlyal, és ennek jegyében önként határvédelmi feladatot vállaltak. A székelyek ököradója és katonáskodási kötelezettsége a székelység szabad akaratából fakadt, hiszen jogállásuk nem a királyi felségjogból eredt. A székely jog tárgykörében Kilyéni Székely Mihály „A Nemes Székely Nemzetnek Constitutióji, Privilégiumai, és a jószág leszállását tárgyaló némely törvényes ítéletei több hiteles Leveles-tárakból egybe-szedve.” címmel 1818-ban megjelent munkája, valamint Lőtsey Spielenberg László „A nemes székely nemzetnek jussait világosító némely darab levelek, többek által magyar nyelvre fordítva, némelyek pedig eredetileg magyar nyelven” címen Marosvásárhelyen 1837-ben megjelentetett műve külön is kiemelendő. Ez utóbbi szerző kapcsán Dr. Sándorfy Kamill királyi kúriai bíró, egyetemi magántanár a következő jogtörténeti összegzést rögzítette 1941-ben: Lőtsey Spielenberg László műve azért fontos, mert ebben is rögzítésre került a „székely öröklés legrégibb írásbeli emléke", az „1451. évi marosvásárhelyi törvény", ami „Hunyadi János kormányzósága idejében keletkezett". (9) A kiváló székely tudós Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja így írt Lőtsey Spielenberg László művének jelentőségéről 2012-ben: „Bardóc fiúszék megalakulásának hiteles története nagyrészt a fejedelemtől kapott szabadságlevél tartalmából áll össze. Az okmány eredetijét Jakab Elek történész, Udvarhely megye történetének egyik szerzője, az Országos Levéltár Kincstári Osztályán megtalálta és magyar fordításban részben közölte. Emellett több magyar fordítása is fennmaradt, melyek közül ismertebb a Spielenberg László által közölt változat.” Az „eredeti latin nyelvű kiváltságlevelet Bardócszék levéltára jegyzőkönyvéből, valamint Spielenberg forrásközléséből ismerjük, aztán Barabás Samu tette közzé a Székely Oklevéltár VIII. kötetében”. E szabadságlevél az „Udvarhelyszék, illetve a Rika erdőn túli Vargyas vidéke kilenc faluja között, amelyek „Bardotz Széknek neveztetnek” fennálló jogvita kapcsán fontos emlék. (10)

IV. „Aki görög levelet nem fűz együvé a latinnal, nem díszítheti föl azt a tudós nevezet“!

A középkori „Archiregnum Hungaricum” történeti elemzése terén az 1821-ig fennálló székely-görög műveltségi kapcsolatrendszer különleges értékeket képvisel! Jó példa e filhellén megközelítésre Márki Sándor (1853-1925) történetíró, aki egy középkori szállóige örök értéket jelentő üzenetét hangoztatta: „Aki görög levelet nem fűz együvé a latinnal, nem díszítheti föl azt a tudós nevezet“! (1) E tárgykörben utalok arra, hogy „MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV”-et hirdetett a 2018-as esztendőre a Nemzetpolitikai Államtitkárság magyar uralkodónk születésének 575. évfordulója jegyében, ami igen nagyra értékelendő, hiszen reneszánsz királyunk hazánkat és Európa kereszténységét védő eredményes hadászati teljesítménye, diplomáciai törekvései örök időkre szóló üzenetet jelentenek. Hunyadi Mátyás 32 esztendőt felölelő uralma katonai, diplomácia és műveltségi téren is a legmagasabb szintet képviselte a XV. század Európájában: csodált és megbecsült uralkodóként egyedülálló életművet teremtett. A XV. századból fennmaradt örökségünk Mátyás király pajzsa: ezen emlékév okán is remek eredmény lenne, ha jelenlegi helyéről, a párizsi Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből véglegesen visszakerülne eredeti származási helyére, hazánkba, hiszen „Magyarország a kereszténység védőpajzsa” volt a Hunyadiak idején is! A fentiek jegyében került sor a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata, a Görög Szószólói Iroda és a Pro Patria Egyesület közös szervezése és az Országgyűlés elnöke, Dr. Kövér László fővédnöksége által 2018. november 14-én egy remek konferenciára az Országházban. Az „Európai sorsközösség a kereszténység védelmében – a Hunyadiaktól napjainkig” címmel megtartott konferencián igen értékes emlékbeszédek és gondolatok hangzottak el Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Dr. Kiss-Rigó László püspök; Dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke; Gaal Gergely, a Mátyás Király Emlékév Tanácsadó Testület elnöke; Dr. Miklós Péter történész, Dr. Konrad Sutarski író; Dr. Kriza Ildikó néprajzkutató; Batthyány Boldizsár és Széchenyi Márk, mint a nagy múlttal rendelkező történelmi családok leszármazottai; valamint Harangozó Imre néprajzkutató részéről. Jómagam művelődéskutatóként emlékeztem meg a Hunyadi-nemzetségből származó királyunk egyetemes értékeket felmutató értékvilágáról, a XV. századi filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatok jelentőségéről. „Mátyás király reneszánsz világa a görög kapcsolatok fényében” címmel megtartott előadásomban nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a XV. századi Európa legdicsőségesebb reneszánsz uralkodója, Hunyadi Mátyás bibliofil és filhellén magyar király volt. Ezzel a nyilvánvaló ténnyel a kor legkiválóbb görög tudóskörei, valamint Európa humanistái is tisztában voltak! Itt fontos utalnom arra is, hogy a XV. századi magyar és görög műveltségi kapcsolatok sok érdekességet mutatnak az európai reneszánsz világában. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi ülésén 1867. február 11-én hangzott el, hogy Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után a görög tudósok az Itáliába átmentett görög kézirataik révén új szellemi világot teremtettek: ez jelentette a reneszánsz hajnalát Nyugat-Európában. A fenti adalék azt is igazolja, hogy a XIX. század magyar tudósköreiben még jelen volt az a kutatói látásmód, ami a XI-XV. századi Európa nagyhatalmát jelentő Magyar Királyság és a korabeli (1453-as végzetekor már 11 évszázados múltat maga mögött tudó) Kelet-Római Birodalom, másként Bizánc, valójában az igazi nevén a 330-tól 1453-ig Konstantinápoly főváros által irányított Római Birodalom sokrétű, diplomáciai, világi, egyházi, dinasztikus, kereskedelmi és műveltségi kapcsolatrendszerét a tágabb összefüggéseivel, leginkább a keresztény egységtörekvésekkel együtt vizsgálta. Indokolt kiemelten rögzítenem, hogy a középkori görög állam Konstantinápoly központú birodalmi létének a történelmi, különösen művelődéstörténeti és egyháztörténeti jelentősége az európai műveltség és a keresztény értéktár tekintetében az egyetemesség örök értékét hordozza. A görög műveltség évezredeken át folyamatos és állandó szellemi megtermékenyítést jelentett Európa számára. A XV. századi magyar-görög műveltségi kapcsolatok körében kiemelkedő jelentőséggel bír a magyarrá lett Antonio Bonfini krónikája, melyben kiemelte azt is, hogy Mátyás király és fia, Corvin János is tudott görögül. Ez utóbbi adalékok azért is hangsúlyozandóak, mert a korabeli magyar-görög kapcsolatok jelentősége igen izgalmas kutatási területet képez. A XV. század csodás reneszánsz keresztény műveltségi világának legkiemelkedőbb derékhadát Mátyás király korában az itáliai tudósok, és ezen belül leginkább a törökök elől Itáliába menekült görög tudóskörök, valamint a velük rendkívül szoros kapcsolatban álló magyar paptudósaink jelentették. A középkori görög állam (1453-ig, azaz Konstantinápoly törökök általi elfoglalásáig létező) művelődéstörténeti jelentősége kapcsán érdemes utalnom a konstantinápolyi görög tudós, Manuel Khrüszolorasz (1355-1415) tevékenységére, aki hatalmas műveltségi hatást ért el Itáliában a XIV. század végétől! E tudósember diplomataként járt Zsigmond király udvarában: együttműködésük legfőbb célja a keresztény egység megteremtése, valamint az európai sorsközösség jegyében való közös fellépés volt Európa megvédése érdekében. A Hunyadiakkal és magyar tudósvilágukkal kapcsolatban álló itáliai görög tudóskörök mind Khrüszolorasz diplomáciai és műveltségi látásmódjának az örökösei voltak a XV. század folyamán. Még Konstantinápolyban Khrüszolorasz tanítványa volt Guarino Veronese (1374-1460), aki aztán mestere volt Janus Pannoniusnak. Reneszánsz magyar költőnket a szintén itáliai görög, Ioannész Argyropoulosz (1415-1487) versben köszöntötte. Janus Pannonius és Theodorosz (1398-1478) kapcsolata is fontos adalék. Gazasz unokatestvére, Andronikosz Kallisztosz (1400-1476) hatalmas görög kéziratgyűjteménnyel rendelkezett: Európa számos országába elutazott, és ezen műveltségi küldetésében a Hunyadiak korának legkiemelkedőbb itáliai görög tudósa, Bésszarion bíboros támogatását is élvezte. A fenti személyes kapcsolatok jelentősége okán fontos utalnom arra is, hogy a neoplatonista Gemisztosz Pléthon és tanítványa, Bésszarion (1403-1472) az uniós zsinatok során kimagasló műveltségi tevékenységet fejtettek ki még Zsigmond király időszakában. Az egyházegyesítés kimondását jelentő uniós okmányt görög nyelven (Pléthón tanítványa) Bésszarion (1403-1472) olvasta föl; majd ezt követően Giuliano Cesarini bíboros latinul is felolvasta ezen okiratot. Giuliano Cesarini volt az, aki elkísérte Hunyadi Jánost a várnai csatába, és a vereség következményeként végzett vele a török 1444 novemberében. Mátyás király könyvtára kapcsán kiemelendő a Bésszarion-kódex jelentősége, hiszen e kötet Bésszarion bíboros azon munkáit tartalmazta, melyek az egyházi unió kérdéskörét ölelték föl. Pléthón tanítványa volt Nikolaosz/Laonikosz Khalkokondülész (Athén, 1420-as évek-1490) görög történetíró is, aki 1480 táján írta meg az „Apodeixis historión” (Történeti ábrázolás) címet viselő 10 kötetes történeti munkáját: Magyarországot, Erdélyt, Zsigmond magyar királyt, Hunyadi Jánost és fiát, Mátyás királyt is megemlíti könyvében. Testvére, Demetriosz Khalkokondülész mintegy 4 évtizeden át oktatott az itáliai egyetemeken: műveltségi életútjának legfőbb célkitűzése a keresztény egység megteremtése és Konstantinápoly felszabadítása volt. Demetriosz Khalkokondülész tanítványa volt Theodorosz Gazasz, aki kiváló kapcsolatban állt Janus Pannonius magyar humanistával. Demetriosz Khalkokondülész tanítványa volt Ioannész Laszkarisz, aki Argyropoulosz utódaként 1479-től Firenzében görög irodalmat oktatott. Ioannész Laszkarisz és a krétai tudósok, Demetriosz Damilasz és Mikhael Aposztolész műveltségi kapcsolatai külön is kutatandóak. A Khalkokondülész-testvérek tekintetében kiemelendő, hogy erősen élvezték Bésszarion (1403-1472) támogatását. A XV. századi itáliai görög tudóskör legkiemelkedőbb központi személyisége, vezéralakja volt Bésszarion bíboros, aki évtizedeken átívelő műveltségi és közéleti tevékenysége révén valójában Európa első diplomáciai hatalmassága lett. Életművének magyar vonatkozásai kimagasló jelentőséggel bírnak a Hunyadiak idején! Különösen igaz ez Mátyás király korszakában, melynek magyar államhatalmi, diplomáciai és műveltségi értékvilága számos tekintetben mutatja föl a görög kapcsolatrendszer jelentőségét. A fentiek alapján indokolt rögzítenem, hogy valódi és igen erőteljes műveltségi és diplomáciai együttműködést felmutató személyes kapcsolatrendszer teremtődött Mátyás király magyar tudósai és a XV. századi itáliai görög tudóskör személyiségei között. A műveltségi eredmények terén a Corvina-könyvtárral összefüggő adalékok nyilvánvalóan a legfontosabbak; ám e mögött valójában azt a magyar-görög diplomáciai együttműködést indokolt meglátni, ami az egész Európát műveltségi szinten átszövő XV. századi itáliai görög tudóskör tevékenysége révén teremtődött meg. E művelt görög kör számára Mátyás király korában a legfőbb közösségi célkitűzés a kereszténység egysége jegyében Konstantinápoly felszabadítása volt. Vitéz János esztergomi érsek görög köre okán fontos utalnom Geórgiosz Trapezountiosz és a ciprusi görög Podocataro-fivérek jelentőségére. A pécsi püspököt, Janus Pannoniust is baráti szálak fűzték e két ciprusi göröghöz, Lodovico és Filippo Podocatarohoz. Geórgiosz Trapezountiosz tekintetében kiemelendő, hogy a leánya egy kiváló magyar humanista tudóshoz és diplomatához ment férjhez; és ekként veje, Kosztolányi György életművének jelentősége külön is kutatandó feladatot jelent az itáliai görögökkel való személyes kapcsolatok terén. Vitéz Jánossal kapcsolatban állt az itáliai göröggé lett konstantinápolyi Ioannész Argyropoulosz (1410-1487) is. Hunyadi János kancellárja volt Vetési Albert veszprémi püspök, a később „szent aggastyán” néven emlegetett tudós, akinek görög és latin nyelveken verseket és remek szónoki beszédeket író (és ekként Janus Pannonius által is elismert) unokaöccse, Vetési László veszprémi nagyprépost Rómában Mátyás király követe volt. E körben indokolt utalnom arra, hogy az itáliai görög tudósok által megteremtett neoplatonista kör legfőbb magyar képviselői Janus Pannonius, Báthory Miklós váci püspök, Váradi Péter kalocsai érsek, Garázda Péter, Thelegdi János (Johannes Leontius) és Farkas Mihály voltak. Az itáliai görög Bésszarion bíboros neoplatonista körének legkiemelkedőbb tagjai a következő voltak: Mikhael Aposztolész (1422-1478) krétai görög tudós, Demetriosz Damilasz krétai görög tudós, a Mátyás király udvarában tartózkodó Giovanni Gatto (vagy Gatti), Umberto Puscolo (aki Hunyadi Jánosról emlékezett meg az egyik művében), Galeotto Marzio, Antonio Bonfini, Petrus Ranzanus, Taddeo Ugoletto, Nicolo Perotti, Bartolomeo Fonzio (Fontius), Angelo Poliziano (Politianus), Marsilio Ficino. A fenti személyek mind a reneszánsz nagy tudósai voltak, akiknek munkái ma is alapvetést jelentenek a XV. század kutatói számára. Az itáliai görög tudóskörök jelentősége a XV. században nyilvánvaló volt mindenki számára Európában, és ez a XVI. század első felében még nagyjából közismert is volt. A XIX. századra a köztudatból ennek elhalványult szinte minden emléke;  ezért aztán ideje volt újra felfedezni, és a leglényegesebb műveltségi alapvetéseket az Országházban kimondani. E tárgykörben kiemelendő, hogy Mátyás király és a XV. századi humanisták legkiválóbbjai, és legfőképpen a rendkívüli jelentőséggel bíró itáliai görög tudóskörök hatalmas, egész Európát átfogó erőfeszítéseket tettek a műveltségi diplomácia különböző szintjein, hogy a sorsközösség jegyében közös fellépés valósuljon meg a magyarokkal közös katonai együttműködés révén a törökökkel szemben Európa megvédése érdekében. A keresztény sorsközösség és Európa védelme Mátyás király és tudós magyar főpapjai reneszánsz világában alapvetést jelentett. E korszakban az egyetemes értékeket felvállaló magyar-görög kapcsolatok hatották át a műveltségi diplomácia világát, és ekként a hungarológia és a bizantinológia alapvetéseinek rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítanunk a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén folytatott kutatások során. Ponori Thewrewk József „Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására” (Pozsony, 1825.) címet viselő műve kimagasló értéket képvisel, hiszen ebben a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete kapcsán összegezte a legfontosabb alapvetéseket. A fenti tisztségek tudományos elemzése terén a középkori székely jog értékvilágát is fontos figyelembe venni, hiszen Hunyadi székely ispán is volt. E célkitűzés XXI. századi megvalósítása során természetesen leginkább Erdély és a Kárpátok mindkét oldalán a magyar határvédelmet ellátó székely lovasíjász világ történelmi jelentőségét indokolt alapul venni. Különösen igaz ez a tudományos megközelítés a XV. századi keresztény reneszánsz koráig tartó elemzések során, melyben a középkori székely jog értékvilágát a legfontosabb figyelembe venni Hunyadi János fentebb rögzített tisztségei és a görög műveltség összefüggései jegyében. A „vajda” szó jelentése „vezér”: a „bizánci forrásokban olvasható „boebodosz” név a honfoglaló hét vezérre” vonatkozik. Az „erdélyi vajdaság intézményét” a „XII. század végén szervezte meg III. Béla” magyar király „bizánci mintára”: a „királytól kinevezett erdélyi vajda éppúgy egy kézben egyesítette az egész Erdély közigazgatási, igazságszolgáltató, pénzes hadügyi vezetését, mint a bizánci thémáknak a császártól kinevezett stratégosai”. (2) A Kárpát-medencében 1125 esztendővel ezelőtt országot teremtő vezéreink okán igen fontos azt hangsúlyozni, hogy az erdélyi vajda tisztsége a középkorban valójában leginkább hadvezéri minőséget jelentett! A „bán” méltóságnév kapcsán fontos, hogy e tisztség avar eredetű. (3) Erdély kapcsán indokolt megemlíteni, hogy a „hazai latinban néha a bán-t vagy gubernator-t is dux-nak nevezik”. (4) Vofkori László (1944–2008) földrajzi és helytörténeti szakíró is megemlékezett arról, hogy 1235-ben már létezett a székelyek ispánja tisztség („comes et ductor Siculorum”). (5) A középkori magyar államhatalom világában a székely ispán a legjelentősebb tisztségek közé tartozott, így természetesen a görög műveltség világában is ismert volt! A középkori nemzetségek történelmi elemzése tárgykörében különösen fontos, hogy Kristó Gyula ezt rögzítette: a „bizánci források a magyarországi középszintű igazgatási egységek vezetőit zupanoszoknak nevezték”; ezen megnevezés „sokáig őrizte nemzetségfő jelentését”. (6) A székely ispán megnevezése évszázadokon átívelő történelmi gyökerei jegyében fontos Kristó Gyula azon megállapítása, hogy a „zupanx egy alakváltozata (zoapan) előfordul a nagyszentmiklósi kincs görög írásos török nyelvű feliratában”: e „kincset magyar ötvösök munkájának” tekintetve a „zoapanokban (akiknek neve Bujla és Butaul) magyarországi nemzetségfőket” lehet meglátni. (7) A székelyek ispánja „comes et ductor Siculorum” latin megnevezése okán érdemes a középkori görög vonatkozásokra felhívni a figyelmet! A „comes” tisztség kapcsán a Pallas Nagylexikon ezt rögzíti: a középkori „görög császárok korában a hadosztályok vezéreit találjuk e néven”. Magyarországon Szent István korától „döntő befolyást gyakorolván, a főpapok mellett „comites” nevek alatt említtetnek azok, kik az országos ügyek kezelésével voltak megbízva úgy a király udvarában, valamint az egyes várkerületekben mint várispánok”. A „comes szó nálunk is tisztséget, hivatalt vagy méltóságot jelentett” („például Comes Palatinus”). A székelyek ispánja kapcsán fentebb említett latin „ductor” szó „dux” alakban is közismert. E körben fontos arra utalni, hogy hazánkban a „püspökségeket egy-egy dux vára és katonasága, a monostorokat egy-egy udvarháza szervezetének védelmében állították fel”. (8) A „dux” cím a hadvezéri minőséget jelenti, tehát azt, hogy e tisztséget betöltő a saját zászlaja alatt hadat gyűjthet az ország védelmére. A középkori magyar-görög kapcsolatrendszer fényében indokolt a magyar dukátusi rendszer és „dux” kérdésköréhez kapcsolódó adatokat és szempontokat összegezni az évszázadokon átívelő összefüggések jegyében. A IX. századtól a XVIII. századig vannak történeti adataink a magyar történelemből ezen méltóságnév kapcsán. A „bizánci birodalomnak” a hatalmi rendszerében a „görög dux” szintén hadvezér jelentéssel bírt. (9) A székelyek ispánja kapcsán fentebb már többször hivatkozott latin „ductor” szó kapcsán Kristó Gyula ezt rögzítette: a „duca szó a dux szó középgörög alakjából (dukasz)” származik. (10) A középkori székely történeti értéktárat a görög források együttes értelmezése jegyében is célszerű elemezni. Indokolt azt rögzíteni, hogy a fenti emlékezetműveltségi értelmezési keretekben a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a görög források által is igazolt történettudományi valóságként jelenik meg, melyre tekintettel igen fontos célkitűzés, hogy ez a tudástár a Hunyadi-film, az új tankönyvek, valamint a nemzetközi konferenciák és publikációk révén Európa műveltségi térképére is felkerüljön a XXI. században! Fontos kiemelten hangsúlyozni, hogy a székely tudósok, Zágoni Aranka György és Ponori Thewrewk József fentebb már hivatkozott művei arra mutattak rá, hogy két évszázaddal ezelőtt a nemzetünk legnagyobbjai mind tudtak a XIV. századi Hunyadi-ősök székely származásáról. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete valójában 2 évszázad óta az az egyetemes jelentőséget felmutató tesztkérdés, melynek alapján megítélhető az, hogy egy adott korszakban a magyar történettudomány hivatásos szakemberei milyen minőséget képviselnek a határvédelmet biztosító székely világ ismerete, a nemzeti érdekű történetírás hagyományainak folytatása és az akadémiai tudományosság fenntartása, fejlesztése terén. Különösen fontos felmutatni ezt 2021-ben, Hunyadi János 1446-ban bekövetkezett kormányzóvá választásának az 575. évfordulója, valamint az 1456. évi nándorfehérvári diadalunk 565. évfordulója esztendejében!

V. A XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége és Székely megyéje

A XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Árgyasudvarhely) és Székely megyéje történelmi örökségét azért is fontos közismertté tenni, mivel ez a magyar Hunyadi-uralkodóház székely ősei kutatása terén a legfontosabb tárgykört jelenti! A kiváló székely tudós, Benkő József (1740-1814) református lelkész, teológus, nyelvész és történetíró ezt rögzítette: Hunyadi János „Hollós (latinul Corvinus) nevű faluban született”, és ez „a falu Havasalföldön volt”. (1) Zágoni Aranka György kutatásai alapján Kazinczy Ferenc írt arról 1816-ban, hogy a „Hunyadi Székely familia Zsigmondnak ideje előtt már virágzott”: „a Vajda és Kormányzó Hunyadi Székely Jánost e familia tagjának, a Hunyadi (Székely és Oláh és Buthi) Vojk fiának kell tartanunk”. (2) A XIV. századi magyar alapítású (vagy újraalapított) püspökségeknek a Kárpátokon túli területek magyar határvédelmi rendszerének megerősítésében rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítanunk! 1905-ben Karácsonyi János írt az „Argyas városában püspökséget alapító leveléről”, ami 1380-ban igen „nevezetes eseményt” jelentett, hiszen ezzel a „régi Oláhországban (Ungrovlachiában) új katolikus püspökség alapítását” sikerült megtenni. (3) E körben indokolt a Kárpátokon túli magyar vajdaságok és magyar püspökségek jelentőségét értelmezni, melyek Magyarpásztorföld (görögül: Oungrovlachia), azaz Havasalföld térsége okán fontosak. A határvédelmet ellátó havasalföldi Székely megye lovasíjász hadereje terén ezen adatok az alapvetést jelentő történelmi emlékeink közé tartoznak. E körben lényeges a következő megállapítás! Domokos Pál Péter a következőket rögzítette: „Minden új püspökség felállításánál jelentős számú magyar csoport került a vajdaságba.”. (4) 1905-ben Karácsonyi János ezt emelte ki: „Az argyasi püspökség alapítása volt Nagy Lajos hatalmának mintegy utolsó fölvillanása. Ekkor érte el a kalocsai érsek is a legnagyobb kitüntetést. Kilenc délvidéki és keleti püspök volt érseki egyháza alá vetve, holott az esztergomi érseknek csak hat.” (5) Indokolt a magyar király főkegyúri jogának különleges jelentőségére utalnom, melynek révén a magyar püspökségek kimagasló értékkel bírtak a Kárpátokon túli magyar határvédelem terén egészen a Hunyadiak koráig. „A magyar király történelmileg fejlődött főkegyúri jogának árnyékában az egyház a magyar birodalom területén valóban magyar egyház volt, a magyarság szellemi színeit és a magyar államalkotás bélyegét viselte.” (6) 1221-1225 között „Magyarországi Pál (Paulus Hungarus), a bolognai egyetem kánonjogásza, hazája viszonyaira utaló megjegyzéseket (notabilia) fűz kánonjogi gyűjteményeihez”: „tőle származik a magyar király főkegyúri jogára vonatkozó jogigény első elvi megfogalmazása”. (7) A királyi főkegyúri jog révén a Kárpátokon túli területeken megalapított püspökségeink a magyar határvédelemmel összefüggésben értelmezendőek, hiszen a középkori főpapjaink hadereje szükség esetén a központi katonai erőt jelentő támogatást biztosította a gyepűrendszer székely lovasíjász nemzetségei által folyamatosan végzett helyi határvédelem számára. A fentiek alapján indokolt értelmezni az alábbi történelmi emlékeinket is! „1376-ban alapították a szörényi püspökséget s ennek alárendelték a Maior Valachiát, vagyis Havasalföldnek az Olt balpartján, az Olt és a Szeret közé eső részét is.” 1382. május 9-én az „argyasi püspökséget csupán Maior Valachia számára” alapították. (8) Az „argyasi püspökség fölállítása Lajos magyar király kérésére történt”. „Roppant fontos adat ez hazánknak Havasalföldhöz való viszonyára nézve.” Nagy Lajos király volt az „1377-82. években Havasalföld főura”. Havasalföld keresztény világa kapcsán kiemelendő, hogy az „1365-1376. években az erdélyi püspök igazgatta őket helytartója által”. (9) Egy 1382-ben kelt oklevélben „a szörényi püspök tudatja” azt „Nagy-Oláhországot” illetően, hogy ő itt, azaz „Maior Valachiában Kimpolungon (Lingus Campus, Hosszúmező) papot szentelt”. (10) 1382-ben Antalfia Miklós volt az első argyasi püspök. 1421 májusától „Hunyady Péterfia Pál” lett Argyas püspöke. (11) Ez utóbbi argyasi magyar püspök személye a magyar Hunyadi-nemzetség eredetkutatásával és rokoni körével kapcsolatban külön is fontos kutatási területet jelenthet. E tárgykörben a Szent Korona alkotmányjogi szerepére is indokolt utalnom! 1450-ben, Hunyadi János kormányzósága idején, „egy pápai egyházi adománylevél” ellen való tiltakozásként, a magyar jog védelmében az országgyűlés az alábbi levelet fogalmazta meg a római pápának: „Tudja meg Szentséged, hogy habár sértetlenül kívánjuk megőrizni hódolatunkat az apostoli szék tekintélye iránt, mindnyájan közakarattal elhatároztuk, hogy inkább ellenség, mint ilyen vendég. Ez az ország, amíg fönnáll, szabadságát is fönntartja. Ha tehát szentséged azt akarja, hogy Magyarország hűségesen ragaszkodjék a szentszékhez, tartsa tiszteletben szabadságát.”. (12) Megítélésem szerint a Kárpátokon túli magyar püspökségek határvédelmi szerepének kutatása terén külön is lényeges adalék az alábbi! 1495-ben a magyar országgyűlés által hozott törvény szerint „azokat a külföldieket, akik a királyon kívül mástól egyházi javadalmakat szereznek” akkor, „ha rajtakaphatók, mint az ország szabadságának nyilvános háborítóit együtt és egyenként vízbe kell fojtani”. (13) Werbőczi István Hármaskönyvében a főkegyúri jog kiemelt hangsúlyt kapott, és azon az ősi jogfelfogáson alapult, hogy „a magyar királyok a főkegyúri jogot az egyházalapítással, a kereszténység felvételével szerezték meg”. (14) Havasalföldi Székely megyénk határvédelmi jelentősége a Hunyadi-ősök XIV. századi magyar világáig e körben talán a legfontosabbak. Indokolt azt is hangsúlyoznom a Duna bal partvidékén lévő magyar határvédelmi térség XIV. századig tartó magyar történelmi adatköre kapcsán, hogy ennek különösen a Kárpátokon túli magyar jelenlét kutatása terén van kiemelt jelentősége, melynek alapvetései a havasalföldi Székely megyének a Fekete-tenger partvidékével való kapcsolatrendszere felismerésében is meghatározó erővel bírnak egészen a Hunyadiak koráig. E körben indokolt hivatkoznom arra, hogy térkép is készült e térség magyar voltának jelentőségéről! Albisi Barthos Indár és Dr. Kurucz György történelmi térképe a következőket rögzítette: „Bodonyi bánság 1365-1396”, „Szörényi bánság magyar uralom alatt 1233-1524”, „Havasalföld magyar uralom alatt 1369-1396”, „Moldva magyar uralom alatt 1359-1387”. (15) A XIV. századi Havasalföld és Moldva térségének magyar uralmi volta leginkább a Hunyadiak eredetkutatása kapcsán bír kiemelkedő jelentőséggel, hiszen a Kárpátokon túli lovasíjász határvédelmünk terén a havasalföldi Székely megye léte a történelmi emlékezetműveltség alapvetései közé tartozik. Hunyadi János édesapja, Buthi Vajk kora legfőképpen a havasalföldi Székely megyétől Bodonyig terjedő magyar határvédelmi rendszer emlékei alapján értelmezendő. Korábban már utaltam arra, hogy Zsámboki János (1531–1584) bölcseleti és orvosdoktor, történetíró 1566-ban megrajzolt Erdély térképén a Kárpátokon túli Havasalföldön lévő Argyas (Árgyasudvarhely) temploma is feltüntetése került!

VI. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a „család hollós címerével” kapcsolatos alapvetések fényében!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének a XXI. századi közismertté tétele és az archeogenetikai kutatások legújabb eredményei révén mód nyílik arra, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” egyetemes jelentőségét a nemzeti érdekű tudományosság és a filhellén magyar műveltség szintjein mutassuk föl úgy; hogy egyúttal megszüntetésre kerüljön az 1945 utáni pártállami történelemszemlélet által orwelli világot kialakító gondolkodási tévutak minden hamis értelmezési kerete. „A történelmi zászlósor" hazánkban a nemzeti emlékezetműveltségi értéktárunk azon kimagasló jelentőséget képviselő öröksége, melyről jogszabály is rendelkezik. A katonai jelképekről és jelzésekről, valamint a Magyar Honvédséghez köthető megjelölésekről és használatuk engedélyezéséről szóló 15/2021. (VIII. 11.) honvédelmi miniszteri rendelet 5. mellékletéből kerültek felsorolásra e történelmi zászlóink, melyek között két olyan is található, amit a Hunyadiak hollós címere ékesít. Az egyik „Hunyadi János kormányzó zászlaja”, ami egy olyan „zászló elméleti rekonstrukció”, ami „Hunyadi János 1453-as címere alapján készült, ahol is a családi hollós címert V. László (1453–1457) adományaként a bátorságot jelképező vörös oroszlánnal egészítették ki". A másik pedig a magyar király, „Mátyás fekete seregének zászlaja”, melyen „az Árpád-házi családi sávokat, valamint a cseh királyság oroszlános címerét egyesítették egy negyedelt pajzsban, középen a család hollós címerével”. E „fecskefarkú zászló a Philostratus Krónikában fennmaradt miniatúra alapján készült”. „A sávok és az oroszlán eredetileg ezüstszínűek voltak, a miniatúrán azonban az ezüst oxidálódás miatt elfeketedett. A rekonstrukció a hagyományos színezést őrzi." (1) „A történelmi zászlósor" fenti alapvetései és az évszázadokon átívelő nemzeti emlékezetműveltség jegyében indokolt az alábbi megállapításokra is utalni! A Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) első elnöke Gróf Teleki József (1790-1855) nyelvész, történész, a Hunyadi-ősök címerhasználata kapcsán 1851-ben írt arról, hogy „oklevelekből tudjuk”, hogy „a holló címerrel elei éltek”. (2)
A XV. századi Hunyadi-oklevelek forrásértéke kimagasló jelentőségű! A székely tudós, Ponori Thewrewk József arról értekezett 1825-ben, hogy Hunyadi János címere kapcsán „bizonyos az”, hogy „a gyűrűt csőrében tartó hollócímert sem ő nyerte; hanem még az ő eleinek” volt ez a használatában. (3) Kazinczy Ferenc (1759–1831) költő, nyelvújító, irodalomszervezői, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a „Hunyadi Jánosnak ősi hollós címerét” illetően a következő összegzést is megfogalmazta: a Pozsonyban 1455. február 1. napján kelt oklevelében azt rögzítette a magyar király, hogy ezt a címert „egy koronát tartó s nyújtó oroszlánnal megbővítette”, mely történt „annak emlékezetére, hogy ő neki megtartotta s mintegy ajándékképen nyújtotta a Magyar Koronát”. (4) Báró Naláczi József (1748-1822) „Szászvároson, 1820. augusztus 8-dikán” a következő összegzést adta a „hollós-címer” székely eredete kapcsán: „Nemzetünk magával hozta ki fővezéri zászlóján Európába” a hollós címert. A „székely elődeinknek” a „Hunyad Vármegyébe” telepített „csapatai vitték legelőször a hollós zászlót”. A „sok háborús viszontagságok miatt” e székely ősöknek „elaprósodott kissarjadékjaik” a „tekintetekkel együtt” bizony „szinte címerüket is elvesztették”. A „Hunyadi Székely Nemzetség, s kivált ennek derék fia, a Vajda” csatatéri vitézsége a hollós címert „visszaadá, s emelé annak előbbi díszét”! (5) A magyar nemzeti felvilágosodás kimagasló alakja volt báró Naláczi József (1748-1822), aki Nagyenyed református kollégiumában tanult 1755-1764 között; és az apai ági nagymamája báró Jósika Zsuzsanna volt, mely családág évszázadokon át szintén jelentős életműveket teremtő személyiségeket adott a hazának. Báró Naláczi József a magyar nemesi „testőrség tagja” lett! A „Kálnoky huszár-ezred kapitánya”, báró Naláczi József „ezer forintot ajánlott fel egy magyar tudós társaságnak felállítására”! Báró Naláczi József (1748-1822) „főispán, az erdélyi kormányszék tagja, a testőrírók egyike” volt. Szülei „Naláczi István százados és Toldalaghi Zsuzsanna” voltak. „1755-től a nagyenyedi kollégiumban tanult; azt elvégezvén, királyi táblai jegyzőnek ment”. „1766-ban Hadik András gróf tábornagy meghívására a testőrség tagja lett”. Bécsben „az udvar körében is kedveltté”, és „Báróczi buzdítására íróvá is lett”. „Kilépvén a testőrségből, 1788-ban a kolozsvári kerületi tábla alelnöke, az erdélyi kormányszék tagja, 1791-ben a Kálnoky huszár-ezred kapitánya, 1792. november 27-től pedig Zaránd megye főispánja volt.” „A Bessenyei-féle magyarországi nyelvmívelő társaságra Naláczi József volt az első, ki a Jámbor szándék megjelente után (1791) ezer forintot ajánlott fel egy magyar tudós társaságnak felállítására.” (6) A székely népélet művelődéstörténeti jelentősége kimagasló értéket képvisel nemzeti történelmünkben, melynek örökségtárában megtalálható a fekete holló szakrális jelképi volta! „Dali tánc”: a kolozsvári születésű Csiky János (1873–1917) a régi magyar népzene emlékeinek felkutatásában és feldolgozásában hatalmas munkát végző, valamint az Ethnographiában, a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Közéletben és a Zeneközlönyben számos publikációt jegyző zenei szakíró, zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár erről azt fogalmazta meg, hogy a székely „csűrdöngölők” dallamához hasonlít. Az „Égből szállott dali madár” kezdetű magyar dallamot 1583-ban jegyezték le: Csiky János szerint ez „a szöveg a dallamnál régebbi”, melynek bizonyítéka az, hogy „Égből szállt le a regősök csodafiú szarvasa, Szép Júliában a csillagos bárány, egy másik énekben a fekete holló”. (7) A fenti szakrális alapvetések okán indokolt arra is utalni, hogy a Mátyás-templom tetején is látható a holló ábrázolása. A keresztény világképben a holló jelképként Isten gondoskodó szeretetét fejezi ki. A Magyar Katolikus Lexikonban a „divinatio" szócikk alatt az olvasható, hogy e a latin szó gyökere a görög „mantiké techné", ami „az ókorban a jóslás művészetének adománya, adottsága a görögöknél". Az a jelentéstartalma, hogy „az istenek jelek által tudtul adják, mit tegyenek vagy kerüljenek, felfedik a rejtett dolgokat, s a jövendőt is".  „A görögöknél isteni jelnek számított a madár. Faja, repülésének iránya, leszállása, éneke mind értelmezhető jel volt." A „holló hangja” is „jel volt"! „Igazságos Mátyás király”: nemzeti emlékezetműveltségünk alapvetést jelentő fogalmi körének egyetemes jelentőségére mutat rá ezen megállapítás, ami azért is fontos, mivel a holló jelképi értelemben az igazság eszményét személyesíti meg. A holló és a csőrében lévő arany azon gazdagság jelképe, mely összetett értelmében az igazság eszményében élő és cselekvő emberi minőség örök érvényű értékvilágára mutat rá! (8)

VII. Az „Olton túli tartomány” neve „a kunok uraságának végével lesz Ma­gyarországé”: „a magyar hatóság kezdetével” születik meg a görög „Ungrovlachia” megnevezés!

Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György a XIII. század legkiválóbb magyar hadvezérei közé tartozott. Hadvezéri életútja során a legfontosabbak azok az események, melyek a Kárpátok túloldalán lévő határvédelmi térségeink magyar lovasíjász világának egyetemes jelentőségével vannak összefüggésben. A tatárjárás pusztításai után a második honalapítónk, IV. Béla király rendkívül gyors és igen eredményes hadszervezést valósított meg, és ennek legfontosabb térségeit a Kárpátok jelentették. A határt megvédő lovasíjász magyar haderő a XIII. század második felében kiváló eredményességgel verte vissza a tatárok támadásait. E tárgykörben azt a legfontosabb kiemelten hangsúlyozni, hogy e korszakban a tatárok a Kárpátok térségében Vereckétől Havasalföldig számos helyen intéztek támadást, ám a második honalapítás során megszervezett lovasíjász magyar határvédelem sikerrel verte vissza a szintén lovasíjász ellenséget! 1285 február elején a „tatárok Telebuga és Nogaj kánok vezetésével Vereckénél betörnek az országba”. „Északkelet-Magyarországot és az Alföldet pusztítják, egészen Pestig hatolnak.” A kiváló magyar hadvezér, Baksa nembeli György „Regéc vára alatt (Abaúj vármegye) sikerrel harcol ellenük”. (1) De máshol is nagy összecsapásokra került sor! 1285-ben Erdélyben „a visszavonuló tatár seregekkel” vívott csaták okán indokolt arra utalni, hogy „az aranyosi székelyek” a „tatárok dühödt támadásával Torockó vára alatt hősiesen szembeszálltak, hogy kiszabadítsák honfi társaikat, és abban az összecsapásban több mint ezer embert szabadítottak ki a tatárok keserves és szörnyű fogságából”. (2) E tárgykör okán fontos adalék, hogy a Kolozsváron elhunyt Jakó Zsigmond Pál (1916–2008) Széchenyi-díjas történész, művelődés- és gazdaságtörténész, levéltáros, paleográfus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja a következőket rögzítette 1975-ben: A „torockói völgy legkésőbb a XIII. század közepén már az előkelő Ákos nemzetséghez tartozó Thorotzkay család birtokában volt”; és „adatszerűen is bizonyítható, hogy az 1285. évi tatár beütés idején” a „falu és a vár birtokosa az alvajdaságot is viselt Thorotzkay Ehellős (Achilles) fia, Ehellős comes” volt. (3) E névhasználat fontos emlék a középkori Erdély filhellén műveltségi világa tekintetében is! A magyar lovasíjász haderő nemzetközi téren is felmutatta a hadművészeti értéktárait, melynek keretében indokolt a XIII. századi magyar-lengyel fegyverbarátság korabeli emlékeire is felhívni a figyelmet. „A tatár hadak Lengyelországra rontottak rá 1287 végén, a krakkói herceg, Leszkó Magyarországon keresett menedéket.” „Baksa nembeli Simon fia György” ekkor a lovasíjászaival behatolva „Lengyelországba megtámadta a tatárokat” a „saját kezdeményezésére”; majd pedig „Szandec vára környékén több mint ezer tatárt megtámadott, akikkel harcolva vezérüket, illetve fejedelmüket megölte, közülük is sokakat elpusztított, és katonáival a terület lakói közül szinte megszámlálhatatlanul sok személyt szabadított ki a tatárok fogságából”. A tatár támadás kapcsán fontos, hogy „egy kisebb csapatuk megsemmisítése ellenére az országba beütő csapatok egy része megkísérelt bejutni Magyarországra is, a Szepesség irányából”. Az „ott tartózkodó György a csapataival védte a hágókat”: „ott éjjel-nappal harcolt ezekkel a tatárokkal csapatonként, és többeket megölt közülük saját és övéi vérének hullatásával”. A „tatárok György mesternek – aki keményen szembeszállt velük – derekassága és igyekezete folytán nem tudtak behatolni földünkre és megszállni azt, Isten segítségével, hanem megfogyatkozva és vereséget szenvedve vonultak vissza erről a vidékről”. (4) Fontos kiemelten rögzíteni a magyar lovasíjász haderő egyetemes jelentőségét a határvédelem terén! 1287-ben Baksa György hősi „ellenállása megakadályozta, hogy ismét tatár hadak léphessék át a Kárpátokat”; és „Nogaj és Telebuga kis-lengyelországi betörésekor” a „visszavonuló tatár hadakat” támadó „Baksa György elverte”. (5) Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György hadvezéri minősége kapcsán kiemelendő, hogy egy évtizeddel korábban Havasalföldön szintén olyan csatatéri győzelmet aratott, melynek kimagasló jelentősége volt a Kárpátokon túli térségek magyar határvédelmi rendszerének kialakítása terén! A Szepességből származó Hunfalvy Pál (1810–1891) jogász, néprajztudós, nyelvész, az 1848–1849-es szabadságharc idején országgyűlési képviselő, akadémikus a következő összefüggésekre mutatott rá 1894-ben: Havasalföldön 1275 után „Sóvári Soós György mester hamar rendet csinála”. Ezt „beszéli el 1282-ben László király oklevele, amely Só­vári Soós Györgynek sok más jeles tetteit is előszám­lálja”. „Ezen oklevél azért is nevezetes, mert abban a „Cumania” név helyett „aliqua pars de regno nostro ultra Alpesexistens” fordul elő; tehát Kunország ezentúl Havasalföld lesz, melyet a byzantinus írók Ungrovlachiának” kezdtek nevezni. (6) Kimagasló jelentőséget képvisel, hogy a Kárpátokon túl fekvő, azaz az „Olton túli tartomány” neve „a kunok uraságának végével lesz Ma­gyarországé”: „a magyar hatóság kezdetével” születik meg az „Ungrovlachia” megnevezés. (7) A XIV. századi görög tudós, „Kantakuzenus, azon kornak írója" művében „találjuk, tudtomra először 1324 tájban, hogy a byzantinusok Havasalföldet Ungrovlachiának nevezik vala, ezzel helye­sen fejezvén ki a politikai viszonyt Havasalföld és a magyart korona között”. A „magyar királyok latin okleveleikben azt a Havasalföldet” a „partes nostrae Trans-alpinae” megnevezéssel illették. A „byzantinus írók és a kon­stantinápolyi zsinat, vagyis a keleti egyházi legfőbb kor­mányszék” oklevelei „Ungrovlachiának nevez­ték mindig” a Kárpátokon túli magyar térséget. (8) A „középkorban általánosan elterjedt blakhosz-vlakhosz” megnevezés a „bizánci görög” műveltségi körben született meg. A középkori eredetű, „a magyar koronától való függést is tükröző Ungrovlachia országnév” a „17. században” bekerült a „havaselvei fejedelemség címerébe”. (9) Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György XIII. századi győzelmei a tatárok felett azzal az eredménnyel jártak, hogy a Kárpátokon túli területeken a magyar állam- és egyházrend olyan intézményrendszerei jöttek létre a lovasíjász haderőnk hadművészeti értéktárai alapján, melyek aztán a XIV. században a törökök támadásai ellen is hatékony határvédelmet jelentettek. Indokolt azt is rögzíteni, hogy a görög vlachosz szó értelme pásztor. E görög szóból ered a csak a magyar jogrendben létező „ius valachicum”, azaz a pásztorjog, és az ebbéli életmódot kifejező XIV. századi vlach/oláh szó is. Havasalföld görög neve Oungrovlachia volt, ami Magyarpásztorföld jelentéssel bír: ez volt a görög műveltség világképében a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilágának térsége, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította. A XIV. századi Havasalföld (Árgyasudvarhely) magyar alapítású püspöksége szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén, melynek történelmi valóságát az egyetemesség szintjén a görög műveltség is igazolja! Az „Archiregnum Hungaricum” részét képező XIV. századi Havasalföld történeti földrajzának egyetemes jelentősége és a görög kapcsolatok fényében indokolt a fenti összefüggéseket a legmagasabb tudományos szinten közzé tenni, melyre a legalkalmasabb keretet biztosítja az a 2022. augusztus 22-27. között megtartásra kerülő 24. Nemzetközi Bizantinológiai Kongresszus, melynek helyszínei Velence és Pádua lesznek. A XIV. századi Havasalföld székely öröksége egyetemes jelentőséget képvisel a filhellén műveltség tükrében, mivel alapvetésként kell azt rögzíteni, hogy Hunyadi János alakja a legmagasabb akadémiai tudományosság szintjén a magyar és a görög történetírásban őrződött meg!

VIII. A XIV. századi Havasalföld Székely megyéjének egyetemes jelentősége!

A XIV. századi Havasalföld Székely megyéje történelmi földrajzának jelentősége kimagasló értéket képvisel a Hunyadi-kutatás tárgykörében. Indokolt a székely-görög emlékezetműveltségi kapcsolatrendszer azon alapvetéseit rögzíteni, melyek egyetemes jelentőséget képviselnek. E körben leginkább a XI-XII. századi magyar-görög határ történelmi emlékeit fontos felidézni, mivel ez a XV. század közepén is természetesen jelen volt a magyar politikai közgondolkodásban! A legfontosabb Hunyadi János kormányzó 1447. október 12-én kelt oklevelére hivatkozni, melyben megemlíti Vaskapunál, a „havasalföldi síkságon”, valamint „a régi görög birodalom határainál” („scilicet in confinibus Romanie”) vívott törökellenes csatákat. (1) A Konstantinápoly főváros által irányított középkori görög császárság neve Rhómania volt 330-tól 1453-ig, melynek jelentése „Római Birodalom”. A XV. századig a görög „romanosz” és a latin „romanus” szavak jelentése „római” volt, ami a középkori görög birodalom polgárát jelentette. E középkori görög császárság VI. századi jogtudósai állították össze a római jogot („ius romanum”). E tárgykör egyetemes jelentőségére mutatott rá Ponori Thewrewk József 1825-ben: Konstantinápoly, az „új Róma, mint a Keresztyén Vallás főhelye, szorgalmas, buzgó misszionárjai által a deák nyelvet el juttatá” más nemzetekhez is, és ekként „Dicső Eleink Rómának Törvényi szellemével bevevék nyelvét is”. (2) Ez utóbbi, a Konstantinápoly főváros által 330-tól 1453-ig irányított középkori görög birodalom emlékezetműveltségi jelentőségére vonatkozó adalék okán indokolt az alábbi összefüggésekre is rámutatni! Az Oláh/OlachVolah/Wolah/Vola régi magyar családnév. (3) A vlahosz görög szó: pásztort jelent. (4) A fentebb hivatkozott „deák nyelvet” illetően fontos tehát azt is meglátni, hogy a magyar műveltségi körben a latinizálódott görög szavak igen fontos értelmezési kört jelentenek! A latinizálódott görög eredetű „vlach/oláh” szó X-XV. századi magyar értelme kapcsán igen fontos, hogy „Vlachia/Walachia” jelentése „Pásztorföld”, ami a Kárpátokon túli határvédelem magyar gyepűvidék voltát és magyar lovasíjász világát fejezi ki. A Kárpátokon túli székely-görög emlékezetműveltségi kapcsolatrendszer egyetemes jelentőségére mutat rá, hogy a középkori görög világ több Vlachiát is ismert: Thesszáliát Nagy-Vlachiának, Aetoha és Akarnania egy részét Kis-Vlachiának, Epirosz délkeleti részét pedig Felső-Vlachiának nevezték. A legfontosabb azt rögzíteni, hogy a fenti Vlachiáktól való megkülönböztetés céljából nevezték a görögök Havasalföldet Oungrovlachiának, vagyis Magyarvlachiának, azaz Magyarpásztorföldnek. Ezen alapvetések mentén indokolt a XIX. századi magyar tudósok legjava által megfogalmazott, egyetemes művelődéstörténeti jelentőséggel bíró szempontrendszerek lényegi alapvetéseit elemezni, majd mindezt értelmezni szükséges a székely-görög műveltségi kapcsolatrendszer fényében is! Különösen igaz ez a kizárólag a Szent Korona jogrendjében meglévő pásztorjog („ius valachicum”) okán, hiszen a székely lovasíjász pásztortársadalom határvidéki és távolsági nagyállatkereskedelmi jogosultságára mutatnak rá az alábbi megállapítások is! Szabó István (1898–1969) történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja írt arról 1937-ben, hogy a „hegyvidék vlach falvaival kapcsolatban” igen fontos, hogy „e megjelölés alatt nem nemzetiséget, hanem a nemzetiségre való tekintet nélkül vlach hegyi-pásztorjoggal élő” népet „kell érteni”. Ezen települések kapcsán fontos, hogy „1378-ban s a XIV–XVI. századi latin nyelvű források ezentúl is állandóan „valachalis possessio”-oknak nevezik”. (5) A fentebb hivatkozott Ponori Thewrewk József (1795-1870) személyére azért is érdemes felhívni a figyelmet a Hunyadi-kutatásainak értékvilága okán, hiszen e művelt tanár, műgyűjtő, királyi táblai jegyző igen széles körű műveltségi tevékenységet folytatott. Nyelvújítóként is közismert személyiség volt: ő alkotta meg a „honvéd” szavunkat! Ezen adalék jegyében fontosnak tartom megemlíteni, hogy a magyar Hunyadi-nemzetség székely eredete a szellemi honvédelem sarokpontja! Fontos rögzíteni, hogy azok a történettudósok, kutatók és írók, akik a XIV. századi Hunyadi-ősök kapcsán a magyar eredettől eltérő állításokat tettek, és ezt tanítják; azok a nemzeti életünk történetében a legdicsőségesebb és egyetemes értéket képviselő keresztény művelődéstörténeti korszakunkat jelentő XV. századi értéktárainkra vonatkozó magyar történelmi örökségünket valójában vagy elvitatták, vagy arról lemondottak. E tudománytörténeti tévútra azért került sor, mert egyikük sem ismerte föl, hogy az évezredeken átívelő filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatrendszer hungarobizantinológiai értéktára jelenti az archimédeszi pontot a kutatások megkezdésekor. A hungarobizantinológiai emlékezetműveltség Európa legősibb történelemszemléleti tárgykörébe tartozik, ami ekként egyetemes értéket képvisel! E művelődéskutatói látásmód lényegének számos alapelemére világított rá számtalan magyar írás az elmúlt évszázadokban, melyeknek összegzése igen izgalmas és elemzendő tárgykört jelent. E körben azt a legfontosabb rögzíteni, hogy csak a XXI. században született meg az a felismerés, hogy a magyar Hunyadi-nemzetség székely eredetének tudománytörténeti jelentősége szoros kapcsolatban áll a 8 évszázadon át létező, 1821-ig meglévő magyar-görög műveltségi határ tényével. Ez volt a Kárpátokon túli középkori magyar lovasíjász gyepűvidékünk! E határvédelmi térségünk egyetemes jelentősége a XIV. századi Havasalföld/Oungrovlachia/Magyarpásztorföld magyar alapítású püspöksége és Székely megyéje történelmi világával függ össze! Csánki Dezső „Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában” (Bp., 1890.) címet viselő műve kiváló alkotás, melyre tekintettel a XXI. században immár fontos lesz akadémiai szinten megírni a „Havasalföld/Oungrovlachia/Magyarpásztorföld Székely megyéjének történelmi földrajza” címet viselő könyvet a magyar Hunyadi-nemzetség székely eredetének tudománytörténeti jelentősége okán is! A kiváló székely tudós, Benkő József (1740-1814) református lelkész, teológus, nyelvész és történetíró ezt rögzítette: Hunyadi János „Hollós (latinul Corvinus) nevű faluban született”, és ez „a falu Havasalföldön volt”. (6) A fenti alapvetések jegyében indokolt rögzíteni, hogy a Hunyadiak, a Gyula-nemzetségből származó bélteki Dragosz/Drágffyak, a Barcsayak, a Nádasdi Ongorok, a Malomvizi Kenderesiek és Kendeffyek, a kihalt csulai Kende-családdal egy törzsből származó csulai és dadai Mórék (Hunyad vármegyében); a Csornaiak, a Bizereiek, a Mutnokiak, a Temeseli Désiek, a Macskásiak (a szörényi bánság területén), a Jósikák, a Telekik, a Majláthok, a Kájonik, a Bekék, a Szerbánok, és Oláh István, szászvárosi királybíró, valamint fia, Oláh Miklós a későbbi esztergomi érsek ősei magyarok voltak. A XIV. századi „Archiregnum Hungaricum” részét képező Havasalföld/Oungrovlachia/Magyarpásztorföld a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilága volt, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította.

IX. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete az „Archiregnum Hungaricum” részét képező Havasalföld jelentősége fényében!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete kapcsán a legfontosabb a XIV. századi Kárpátokon túli térségek, Havasalföld és Moldva alapvetést jelentő történelmi emlékeit feltárni, összegezni és értelmezni a XXI. században. E tárgykör kutatástörténeti hiányosságaira mutatott rá egy összegzés 2010-ben: amikor „a história magyarországi művelőinek körében” a „déli végek felé fordul az érdeklődés”, akkor az „kimerül a török-magyar kapcsolatok és/vagy harcok kutatásában, ismertetésében”. A „magyar nemzeti kutatást akkor és annyira kezdte/kezdi érdekelni Havasalföld története, amikor a törökök megjelennek annak határainál és ezzel egy időben a Magyar Királyságot fenyegetik”. A „legutóbbi, magyar nyelven, magyar történész tollából származó, nagyobb ívű és terjedelmű, primer forrásokig nyúló összefoglalások az 1930-40-es években láttak napvilágot”. „Havasalföld és vele együtt Moldva mintha az utóbbi néhány évtizedben kikerült volna a hazai történetkutatás látóteréből”. 2010-ben tehát az volt a helyzet, hogy „a magyar vonatkozású havasalföldi (és moldvai) történéseknek nincs teljességre törekvő, és ami ennél is fontosabb, modern feldolgozása hazánkban”. (1) E kutatástörténeti hiányosság kapcsán a hatalmas életművet teremtő székely tudós, László Gyula írt arról egy 1978. január 12-én kelt levelében, hogy „mind Havasalföld, mind Moldva tele van magyar helynevekkel”, hiszen „a régi magyar népterület túlnyúlt a Kárpátokon”! (2) Ezen történelmi iránymutatás jegyében gondolkodva indokolt Havasalföld és Hunyadi János világát az európai emlékezetműveltség legmagasabb tudományos összefüggései alapján megérteni! Jó példa erre, hogy a XV. századi hős hadvezér, Hunyadi János méltó emlékezete természetesen a XVI-XVII. századi könyvekben is megőrződött: franciául „le Chevalier Blanc de la Vallaguie", olaszul pedig „il Cavalliero Bianco della Vallacchia" névvel illették. „Petrus Niger Clypeus Thomistarum (Venezia 1481.)” című műve volt az első, ami azt rögzítette, hogy „Hunyadit a latin népek „fehér lovag" néven emlegetik”. (3) Ezen adalékok tehát évszázadokon átívelő módon rögzítették, hogy Havasalföld, azaz „Walachia fehér lovagja” volt Hunyadi János, melyre tekintettel immár a XXI. században eljött az idő, hogy Havasalföld és Moldva kapcsán megkezdődjék az érdemi „kutatást” lehetővé tevő és a „teljességre törekvő” történelmi alapvetések rögzítése! Indokolt azt hangsúlyozni, hogy csak a korszerű történettudomány eszközrendszerét szabad felhasználni a kutatások során, tehát kizárólag a XIV-XV. századi európai műveltségi alapvetések határozhatják meg az értelmezési kereteket. E tárgykörben Aeneas Sylvius Piccolomini „két részből álló geográfiai főműve” is megemlítendő, mivel a „De Asia 1477-ben jelent meg először nyomtatásban, a De Europa első kiadása 1490-ből maradt fenn; a két részt együtt, Cosmographia címen a 16. század elején adták ki”; és a Magyarországról írott megállapításai azért is fontosak, mert művében Erdély „Valachiával” – önálló fejezetbe került”. A pápa „Európájában Magyarország rendkívül fontos szerepet töltött be”, hiszen művében azt is rögzítette, hogy „a magyar nemzet hatalma sokkal messzebbre terjed ki, mint maga Magyarország”, ezért „a De Europában az egyik leghosszabb szöveget épp Magyarországnak szentelte”. (4) E Kárpátokon túli középkori magyar lovasíjász gyepűtérség történelmi értéke akkor mutatkozik meg leginkább, amikor a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Argyas) és Székely megyéje határvédelmi jelentőségére világítunk rá! A Hunyadi-film történelmi megalapozottsága céljából indokolt rögzíteni, hogy 2 évszázaddal ezelőtt a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a legmagasabb műveltségi szinten közismert volt! A székely tudós, Zágoni Aranka György (1737-1817) az erdélyi királyi tábla ülnöke és törvényszéki közbíró 1811-ben megjelent művében a következőket rögzítette: „Hunyadi János eredetére nézve székely volt”! (5) Az 1772-ben Bessenyei György által megindított magyar nemzeti felvilágosodás legjelentősebb személyiségeinek az életművére is hatalmas hatást gyakorolt Zágoni Aranka György, melyre jó példa a következő szóló összegzés! Zágoni Aranka György „nyelvészeti, történeti, irodalmi vitáit épp olyan mély meggyőződés hatotta át, mint minden kisebb írását, vagy tervét, amikből soha ki nem tudott fogyni”. „Egyéniségének mély varázsa, önzetlen művelődésszervezői szándéka, nem is maradt eredménytelen. Kora legnagyobb írói és tudósai, köztük Kazinczy, Batsányi, Verseghy, Révai, Csokonai, Pajor, Földi, Gyarmathy, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas, Döbrentei Gábor és annyian mások terveit örömmel üdvözlik, támogatják, nyelv és művelődési szándékaival közösséget vállalnak.” (6)
Fontos kiemelten hangsúlyozni, hogy Zágoni Aranka György és Ponori Thewrewk József nyomán a nemzetünk történetét méltó módon ismertető XXI. századi tankönyveinknek végre tartalmaznia kell a magyar Hunyadi-uralkodóház székely származását; valamint azt is, hogy ezt a XV. századi görög műveltségi tudástár is igazolja. E körben utalok arra, hogy Farkaslakán, a Kossuth-díjas székely író Tamási Áron (1897-1966) síremlékén ott olvasható egy, a nemzeti összetartozásunkat is kifejező örök értéket képviselő történelmi üzenet: „TÖRZSÉBEN SZÉKELY VOLT, FIA HUNNIÁNAK”! Ez az alapvetés a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén is értelmezendő a XV. századi források fogalmi köreinek elemzése során. A készülő Hunyadi-filmsorozat fényében külön is izgalmasak a XXI. századi archeogenetikai kutatások eredményei, melynek archeogéniuszi értelmezési kereteit kizárólag a XV. századi források akkori fogalmi körei alapján indokolt meghatározni, melyben a székely jogrend, a magyar állam- és jogtudomány egyetemes jelentőségű összefüggései, valamint a filhellén műveltség jelentik a kiindulópontot. Rendhagyó; sőt valójában rendteremtő történelem órák megtartása is indokolt az iskolarendszer keretében (és természetesen azon kívül is), hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét végre méltó módon felmutassuk a nemzeti összetartozás további erősítése céljából. Ez tud megvalósulni az oly nagyon várt Hunyadi-film sikerének legméltóbb eredményeként is!

Források:

I. „Hunyadi János eredetére nézve székely volt”: e magyar alapvetést a XV. századi hungarofil görög műveltség is igazolja! (1) Zágoni Aranka György: Két értekeződés: I. Az 1809-ik esztendőnek eltemetése. II. Gubernátor HUNYADI JÁNOSról, melyben megbizonyíttatik: hogy nem volt szerelem gyermeke, hogy ugyanazon egy Apától Hunyadi Oláh Vojktól és még egy Testvére volt legalább, és az is Hunyadi János nevű, és hogy ős neve Székely volt. Kolozsvár, 1811. 25. o.; (2) Ullmann István: Hunyadi mint köznév egy XVI. századi angol szatírában. In.: Egyetemes Filológiai Közlöny. LXI. évfolyam. 1937. 248-249. o.: Dr. Ullmann István (1914–1976) nyelvész és egyetemi tanár 1939-ben Angliában telepedett le: Glasgow és a Leeds egyetemein tanított, és 1967–68-ban az USA-ban, a Harvard Egyetemen is tartott előadásokat.; (3) Szekeres Lukács Sándor: Székely Mózes, Erdély székely fejedelme. Székelyudvarhely, 2007. 8., 12. o.; (4) Baán István: A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai. Összegyűjtötte, fordította és bevezetéssel ellátta Baán István. Bp., 2013. 212. o.; (5) A Pallas Nagylexikona. XIII. kötet. Bp., 1896. 361. o.; (6) Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1934. 21. o.; (7) Képes Krónika. Fordította Bollók János. Jegyzetek: Szovák Kornél, Veszprémy László. Millenniumi Magyar Történelem. Források. 67. Bp., 2004. 170. o.; (8) Hajdú-Moharos József: Csángók, csángóság, csángósodás (Táj- és társadalomföldrajzi vizsgálódások). In.: Földrajzi értesítő. 1995. 1-2. szám. 129. o.;

II. A XV. században „Hunyadit székely eredetűnek tartják”! (1) Kővári László: Erdély régiségei. Pest, 1852. 120. o.; (2) Kazinczy Ferenc: Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett. Kazinczynak Gróf Dezsőwffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közül. Dédács, Aug. 14-dik 1816. In.: Ponori Thewrewk József: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 21. o.; (3) Dr. Wenzel Gusztáv akadémikus: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége. (1873). In.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből. 2. kötet. Pest, 1872. 6. o.: „Olvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1872. november 11-ki ülésén”.; (4) Erdély története. A kezdetektől 1606-ig. Szerkesztette Makkai László és Mócsy András. Bp., 1986. 345. o.; (5) Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Bp., 1994. 624. o.; (6) Moravcsik Gyula: A Szibinyáni Jank-mondához. In.: Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság értesítője. 33. évfolyam, Bp., 1922. 96-97. o.; (7) Pecz Vilmos: Zotikos költeménye a várnai csatáról. Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának 1893. október 2-iki ülésén. In.: Századok. 1894. IV. füzet. 315. o.; (8) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. XX. o.;

III. A XV. századi keresztény reneszánsz emlékezetműveltségi tézise: a „valah But” unokája volt a „scytha Mars” Mátyás király! (1) STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu: Kásler Miklós a PS-nek: Az önazonosságunk alapja, hogy rendet tegyünk a történelmünkben! (Interjú) pestisracok.hu › kasler-miklos-a-ps-nek-az-onazonossa... Kásler Miklós a PS-nek: Az önazonosságunk alapja, hogy .. 2018. nov. 30. — letöltve 2021. február 13.: a továbbiakban idézet mű (i. m.); (2) Elhangzott Dr. Diószegi György Antal művelődéskutató „Lovasíjász határvédelmünk egyetemes jelentősége IV. Béla király korától Hunyadi János 1446-os kormányzóvá választásáig!”címet viselő előadásán 2021. szeptember 15-én Óbudán, a Csillaghegyi közösségi Házban.; (3) i. m.; (4) Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. Bp., 1894. 445., LX. o.; (5) Antonio Bonfini: Mátyás király. Tíz könyv a magyar történetből. Latinból fordította Geréb László. A fordítás munkáját tanácsaival segítette Kardos Tibor. A fordítást ellenőrizte Mezey László. Átnézte Juhász László. Bp., 1959. 14. o.; (6) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 6. o.; (7) i. m.; (8) Antonio Bonfini: Mátyás király. Bp., 1959. 23., 24., 31. o.; (9) Dr. Sándorfy Kamill kir. kúriai bíró, egyetemi magántanár: Székely örökség. Székely öröklés. In.:Magyar jogi szemle. 22. évfolyam. 1941. 5. szám. 84. o.; (10) Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1867-ig. In.: Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. Szerkesztették Sófalvi András és Visy Zsolt. Énlaka - Székelyudvarhely, 2012. 56. o.;

IV. „Aki görög levelet nem fűz együvé a latinnal, nem díszítheti föl azt a tudós nevezet“! (1) Márki Sándor: Mátyás és a renaissance. In.: Kolozsvár. X. évfolyam. 224. szám. 1896. október 2. 2. o.; (2) Magyar történelmi fogalomtár. II. kötet. L-ZS. Szerkesztette Bán Péter. Bp., 1989. 229. o.; Istványi Géza: Janits Iván: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig. Bp., 1940. A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai. 18. In.: Levéltári Közlemények. 18–19. 1940–1941. 508. o.; (3) Magyarország történeti kronológiája. I. A kezdetektől 1526-ig. Szerkesztő Solymosi László. Bp., 1981. 100. o.; (4) Ifj. Horváth János: P. mester és műve. (Második közlemény). In.: Irodalomtörténeti Közlemények. 1966. 3-4. füzet. 278. o.; (5) Vofkori László: Székelyföld útikönyve. I. kötet. Bp., 1998. 63. o.; (6) Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. In.: Honismeret. A Honismeret Szövetség Folyóirata. XXXVII. évfolyam. 4. szám. 2009 április. 8. o.; (7) Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. In.: Honismeret. A Honismeret Szövetség Folyóirata. XXXVII. évfolyam. 2009. 4. április. 7. o.; (8) Györffy György: Szent István a kor Kelet- és Nyugat-Európájában. In.: „Múltunk építőkövei...”. Tanulmánykötet. Székesfehérvár, 2001. 46. o.; (9) Ifj. Horváth János: P. mester és műve. (Első közlemény). In.: Irodalomtörténeti Közlemények. 1966. 70. évfolyam. 1-2. füzet. 37. o.; (10) Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. In.: Honismeret. A Honismeret Szövetség Folyóirata. XXXVII. évfolyam. 4. szám. 2009 április. 4. o.;

V. A XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége és Székely megyéje. (1) Benkő József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Első kötet. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 1999. 478. o.; (2) Kazinczy Ferenc: Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett. Kazinczynak Gróf Dezsőwffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közül. Dédács, Aug. 14-dik 1816. In.: Ponori Thewrewk József: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 21. o.; (3) Dr. Karácsonyi János: Az argyasi (argesi, ardsiri) püspökség. In.: Katolikus Szemle. 19. évfolyam. 1905. 6. szám. 557. o.; (4) Domokos Pál Péter: Románia: Csángó katolikusok Moldvában. In.: Katolikus Szemle. 34. évfolyam. 1982. 2. szám. 166. o.; (5) Dr. Karácsonyi János: Az argyasi (argesi, ardsiri) püspökség. In.: Katolikus Szemle. 19. évfolyam. 1905. 6. szám. 562. o.; (6) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király. Bp., 1939. 278. o.; (7) Magyarország történeti kronológiája. I. A kezdetektől 1526-ig. Főszerkesztő Benda Kálmán. Bp., 1981. 132. o.; (8) Dr. Karácsonyi János: Az argyasi (argesi, ardsiri) püspökség. In.: Katolikus Szemle. 19. évfolyam. 1905. 6. szám. 560-561. o.; (9) Dr. Karácsonyi János: Az argyasi (argesi, ardsiri) püspökség. In.: Katolikus Szemle. 19. évfolyam. 1905. 6. szám. 560. o.; (10) Dr. Karácsonyi János: Az argyasi (argesi, ardsiri) püspökség. In.: Katolikus Szemle. 19. évfolyam. 1905. 6. szám. 558-559. o.; (11) Dr. Karácsonyi János: Az argyasi (argesi, ardsiri) püspökség. In.: Katolikus Szemle. 19. évfolyam. 1905. 6. szám. 561. o.; (12) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király. Bp., 1939. 275. o.; (13) Magyar alkotmánytörténet. Szerkesztette Dr. Mezey Barna. Bp., 2003. 119. o.; (14) Magyar alkotmánytörténet. Szerkesztette Dr. Mezey Barna. Bp., 2003. 119. o.; (15) Albisi Barthos Indár - Dr. Kurucz György: Történelmi atlasz. Közép- és újkor. Bp., 1928. 19. o.;

VI. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a „család hollós címerével” kapcsolatos alapvetések fényében! (1) Honvédelmi Közlöny. CXLVIII. évfolyam. 9. szám. 2021. szeptember 7. 1048. o.; (2) Hunyadi János eredete. Olvasta az Académiában, május 24. 1851. Gróf Teleki József m. acad. elnök. Töredék a szerzőnek „Hunyadiak Magyarországon” című nagyobb munkájából. Pest, 1851. 2. o.; (3) Ponori Thewrewk József közlése Kazinczy Ferenc írása kapcsán. Kazinczy Ferenc: Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett. Kazinczynak Gróf Dezsőwffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közül. Dédács, Aug. 14-dik 1816. In.: Ponori Thewrewk József: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 37. o.; (4) Kazinczy Ferenc: Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett. Kazinczynak Gróf Dezsőwffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közül. Dédács, Aug. 14-dik 1816. In.: Ponori Thewrewk József: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 31-32. o.; (5) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. VIII. o.; (6) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Mircse–Oszvaldt. IX. kötet. Bp., 1903.; (7) Csiky János: Népzenei följegyzések a XVI. századból. In.: Ethnographia. 1904. 118-131. o. In.: Fancsali János: Magyarörmény zenei brevárium. Budaörs, 2003. 78. o.; (8) Elhangzott Dr. Diószegi György Antal művelődéskutató „Lovasíjász határvédelmünk egyetemes jelentősége IV. Béla király korától Hunyadi János 1446-os kormányzóvá választásáig!”címet viselő előadásán 2021. szeptember 15-én Óbudán, a Csillaghegyi közösségi Házban.;

VII. Az „Olton túli tartomány” neve „a kunok uraságának végével lesz Ma­gyarországé”: „a magyar hatóság kezdetével” születik meg a görög „Ungrovlachia” megnevezés! (1) Magyarország történeti kronológiája. I. kötet. A kezdetektől 1526-ig. Főszerkesztő Benda Kálmán. Bp., 1981. 178. o.; (2) Selmeczi László: Kötöny népe Magyarországon. Karcag, 2011. 132. o.; (3) Jakó Zsigmond: A torockói legenda kritikája II. In.: Korunk. 1975. 3. szám. 179. o.; (4) Szőcs Tibor: Egy második „tatárjárás”? A tatár–magyar kapcsolatok a XIII. század második felében. In.: Belvedere Meridionale. XXII. évfolyam. 2010. 3–4. szám. 30. o.; (5) Szőcs Tibor: Egy második „tatárjárás”? A tatár–magyar kapcsolatok a XIII. század második felében. In.: Belvedere Meridionale. XXII. évfolyam. 2010. 3–4. szám. 31., 32. o.; (6) Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. A MTA Könyvkiadó Vállalata. Bp., 1894. 374. o.; (7) Hunfalvy Pál: Az oláh fejedelemség kezdete. In.: Nyelvtudományi közlemények. 6. kötet. 1867. 236. o.; (8) Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. A MTA Könyvkiadó Vállalata. Bp., 1894. 431-432. o.; (9) Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége: Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă). In.: Nyelvtudományi közlemények. 105. kötet. 2008. 368. o.;

VIII. A XIV. századi Havasalföld Székely megyéjének egyetemes jelentősége! (1) DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) GYKOL, Cista comitatuum (Q 327) 29792 DL-DF 29792. Keltezés 1447-10-12. Keltezés helye Themeswar Temesvár Temes m. Kiadó  HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓ. Régi jelzet  Q 327. KÜKÜLLŐ 4 23 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) GYKOL, Cista comitatuum (Q327). https://archives.hungaricana.hu/hu/chartershttps://mnl.gov.hu/mnl/ol/diplomatikai_leveltar_mohacs_elotti_gyujtemeny Diplomatikai Levéltár (Mohács Előtti Gyűjtemény)|Magyar .. https://mnl.gov.hu. › mnl › diplomatikai_leveltar_moha ... Az Országos Levéltárnak két középkori gyűjteménye van: a Q szekció, a szűkebb ... A Mohács előtti gyűjtemény a Diplomatikai Levéltárból (DL), a középkori ... Nem sokkal a MOL létrehozatala (1874) után, Pauler Gyula főigazgatósága idején ... - letöltve 2021. április 9.; (2) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. XII. o.; (3) Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Bp., 1993. 783. o.; (4) Képes Krónika. Fordította Bollók János. Jegyzetek: Szovák Kornél, Veszprémy László. Millenniumi Magyar Történelem, Források) 67.Bp., 2004. 170. o.; (5) Szabó István: Ugocsa megye. Bp., 1937.119. o.; (6) Benkő József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Első kötet. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Kolozsvár, 1999. 478. o.;

IX. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete az „Archiregnum Hungaricum” részét képező Havasalföld jelentősége fényében! (1) Horváth Richárd: Hunyadi Mátyás és Havasalföld. In.: Világtörténet. 2010. 2. szám. 3. o.; (2) Takács Tibor: László Gyula siratása. In.: A CÉH. IX. évfolyam. 1998. 1. szám. 50. o.; (3) Dr. Florio Banfi: Hunyadi János itáliai tartózkodása. In.: Erdélyi Múzeum. 1934. 7-12. szám. 261., 270. o.:: „Les Memoires de Messir Philippe de Comiens eto. Paris 1552. f. 116. v.: „Le Roy Mathias estoit filz d'un tresvaillant chevalier, appelé le Chevalier Blanc de la Vallaguie..." Az olasz fordításban, Delle Memorie di Filippo Comines tradotte dal M. Lorenzo Conti, Genova 1594, p, 550: „nominato il Cavalliero Bianco della Vallacchia." L. még L'opere del Sig. Pietro Mattéi, Venezia 1638, v. I, p. 517: „Giov. Huniadé gran Signore di Valacchia."; (4) Csukovits Enikő: Magyarországról és a magyarokról. Nyugat-Európa magyar-képe a középkorban. Akadémiai doktori értekezés. Vác-Budapest, 2013. 153-154.; 155. o.; (5) Zágoni Aranka György: Két értekeződés: I. Az 1809-ik esztendőnek eltemetése. II. Gubernátor HUNYADI JÁNOSról, melyben megbizonyíttatik: hogy nem volt szerelem gyermeke, hogy ugyanazon egy Apától Hunyadi Oláh Vojktól és még egy Testvére volt legalább, és az is Hunyadi János nevű, és hogy ős neve Székely volt. Kolozsvár, 1811. 25. o.; (6) Jancsó Elemér: Aranka György levelezése. Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1947. 8. o.