A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS SZÉKELY ÖRÖKSÉGE FÜZETEK 1.

Dr. Diószegi György Antal

A DICSŐSÉGES MAGYAR

HUNYADI-URALKODÓHÁZ

SZÉKELY EREDETE

A KÖZÉPKORI CÍMERJOG

ALAPVETÉSEINEK FÉNYÉBEN!

BUDAVÁRI NAGYBOLDOGASSZONY-TEMPLOMUNK ÉKESSÉGE A CÍMLAPON LÁTHATÓ, 1470-BEN MÁTYÁS KIRÁLYUNK ÁLTAL KÉSZÍTTETETT KORONÁS ÁLLAMCÍMER. A KÉK SZÍNŰ SZÍV-PAJZSON A HUNYADI-CSALÁD ŐSI CÍMERMADARA. A CSŐRÉBEN ARANYGYŰRŰT TARTÓ HOLLÓ A NAP ÉS HOLD SZÉKELY-CÍMERES ÁBRÁZOLÁSÁVAL EGYÜTT CÍMERJOGI TANÚSÁG-TÉTEL E MAGYAR URALKODÓHÁZ SZÉKELY EREDETÉRŐL.          

AZ 1772-BEN MEGINDÍTOTT NEMZETI FELVILÁGOSODÁS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI CSÚCSPONTJÁT AZ JELENTETTE, AMIKOR A MAGYAR HUNYADI-URALKODÓHÁZ SZÉKELY EREDETÉT 1811-BEN MŰVÉNEK CÍMLAPJÁRA TETTE ZÁGONI ARANKA GYÖRGY. A XIX. SZÁZADBAN EZ ALAPVETÉST JELENTŐ TUDÁSTÁRKÉNT KÖZISMERT VOLT A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ÉLŐ NEMZETÜNK EMLÉKEZETMŰVELTSÉGI VILÁGÁBAN.  HUNYADI JÁNOS VAJDAHUNYADI ÉPÍTKEZÉSE CÍMERJOGI  BIZONYÍTÉKKÉNT IS KÜLÖNLEGES ÉRTÉKTÁRAT KÉPVISEL A SZÉKELY EREDET FELMUTATÁSA TERÉN. A VÁRKÁPOLNA BOLTOZATZÁRÓ KÖVÉNEK SISAK-DÍSZES CSALÁDI CÍMERÉN A CSŐRÉBEN ARANYGYŰRŰT TARTÓ HOLLÓ A NAP ÉS HOLD EGYÜTTES ÁBRÁZOLÁSA LÁTHATÓ.  E RAJZOT KÖPECZI SEBESTYÉN JÓZSEF 1927-BEN TETTE KÖZZÉ.

Kézirat lezárva: ELSŐ RÉSZ. 2021. december 31-én; MÁSODIK RÉSZ 2022. február 24-én, Mátyás király névnapján.

Copyright Dr. Diószegi György Antal. A közölt és megjelentetett jelen alkotás Dr. Diószegi György Antal szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi, oktatási és tudományos célra (a forrás közlésével) szabadon felhasználható, de bárminemű (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendő külön szerződés feltételei szerint valósítható meg jogszerűen.

ELSŐ RÉSZ

Székely civilizációs értéktáraink jelentősége a Hunyadi-film okán!

A Kárpát-haza őrei a székelyek! Székely civilizációs értéktáraink egyetemes jelentőségének XXI. századi felmutatása terén hatalmas lehetőség a nemzeti összetartozásunkat erősítő Hunyadi-film. A középkori „Archiregnum Hungaricum” lovasíjász magyar határvédelmi rendszerének legértékesebb hadereje azon székelység volt, melynek Kárpátokon túli csatatéri diadalai oly sokszor védték meg a Havasalföldön és Moldvában élő nemzetrészeinket az ellenséges haderőkkel szemben. Magyar nemzeti történelmünk székely örökségtárában alapvetést jelent a kun, az úz, a besenyő, a tatár támadások idején felmutatott hősiesség és véráldozat. E székely öntudat szakrális örökségtára számtalan középkori templomunk falképein felmutatásra került a lovagkirályi minőséget felmutató Szent László tiszteletével egyetemben. Ezen kimagasló jelentőségű ábrázolások a történelem evangéliuma világképi üzenetét fogalmazták meg a magyar Hunyadi-család székely őseinek világa számára; és ezt az örökséget fel kell mutatnunk a XXI. században! Indokolt kiemelten hangoztatni, hogy az ősiséget felmutató székely zászló a székelység legfontosabb jelképe: a Székely Nemzeti Tanács zászlaját 2004-ben alkották meg, és 2009-ben tették Székelyföld hivatalos zászlajává. A székelység e zászlaján különleges értéket képvisel a kék alapon ábrázolt Nap és Hold. Ezen ősi örökség olyan emlékezetműveltségi erőt képvisel a XXI. században is, amit minden történelem tankönyvünkben rögzíteni indokolt, hiszen az elmúlt években az Országházunkra is kitűzésre került. A nemzeti összetartozásunk terén különleges értéktárként fontos arra utalni, hogy a Székelyföld hivatalos zászlaján, Hunyadi János 1446-ban felépíttetett várkápolnája boltozatzáró kövének címerábrázolásán, valamint a dicsőséges uralkodónk, Mátyás király által 1470-ben a budavári Nagyboldogasszony-templom harangtornyára készíttetett koronás államcímerének szívpajzsán is ott látható a kék alapon ábrázolt Nap és Hold a Hunyadi-holló ábrázolásával egyetemben. A címerjog jelentősége kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a tanúságtétel okán. E tárgykörben természetesen azon XV. századi címerváltozatok a legfontosabbak, melyek a székely címer jelképeivel ékesítettek! A nemzeti összetartozásunk értéktárainak felmutatása jegyében a jelen kiadvány legfőbb célja, hogy a Hunyadi-film alapját jelentő forgatókönyv és szövegkönyv megírásához szükséges történelmi kép felvázolásához a székely műveltség és a XXI. századi tudományos eredmények egymást erősítő összegzése révén segítséget nyújtson. E célkitűzés eredményes megvalósítása révén egyrészt felszámolásra tud kerülni a pártállami hatalmi kényszerek által 1945 után kialakított torz és hamis történelemszemlélet, ami emlékezetműveltségi Trianont hozott létre; másrészt újra közkinccsé válik mindazon értéktár, amit a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében a XVII-XIX. századi nemzeti történelmi világkép legjelesebb tudományos képviselői akadémiai szinten mutattak föl a nagyvilágnak! A nemzeti összetartozásunk felmutatását szolgáló és méltó módon megalkotott Hunyadi-film világhírré fogja tenni szeretett hazánk XV. századi dicsőséges történelmét, nemzeti emlékezetműveltségünket, jogrendi értékvilágunkat, csatatéri hőseinket, lovasíjász huszárságunk hadművészeti és művelődéstörténeti értéktárait.

I. A „hazaszeretet és a keresztény elhivatottság legmagasabb színvonala Hunyadi János”!

2018 novemberében Kásler Miklós miniszter úr a következőket fogalmazta meg: „Hunyadi államférfi és hadvezér”, aki „megragadja az emberek lelkét”: „kell Hunyadiról egy jó film.” „A hazaszeretet és a keresztény elhivatottság legmagasabb színvonala Hunyadi János, ennek kell átjönni egy ilyen filmben.” (1)  A haza és a nemzet iránti érzett történelmi felelősség jegyében élő honfitársaink körében már oly régen várt egy méltó módon megalkotásra kerülő Hunyadi-film! Rendkívüli jelentőséget képviselő minőségi munkát és hatalmas történettudományi felkészültséget feltételező forgatókönyvírói feladatról van szó, melynek során nyilvánvalóan a XV. századi keresztény reneszánsz Európa műveltségi értékvilága is meg fog jelenni a történelmi háttér felvázolásakor. Ez utóbbi tárgykörben az elmúlt évtizedben egyetemes jelentőségű új tudományos eredmények születtek, melyek új fényben mutatják meg a Hunyadiak dicsőséges értékvilágát.  E tudás a XIX. században még teljes volt, majd a XX. század második felében szinte teljességgel eltűnt, és ezért a XXI. században ismét közismertté indokolt tenni a Hunyadi-film által is. Rendkívül jelentős értéket képvisel, hogy a kiváló filhellén székely tudósok, Zágoni Aranka György (1737-1817) és Ponori Thewrewk József (1793–1870) a műveikben rögzítették a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét.

A jövőt alakítani tudó méltó nemzeti öntudat minden korban meghatározó eszményünk volt! Így van ez napjainkban is. Az évszázadokon átívelő összefüggések okán indokolt arra utalni, hogy a XVIII. század Európájában a felvilágosodás olyan új gondolati tartalmakat és megközelítéseket vázolt föl múltról, jelenről és jövőről, melyek számos szempontból még a XXI. században is fontos kutatási tárgykört képeznek. Székely tudósaink a nemzeti felvilágosodás korában (1772-1825) felmutatták az igaz minőséget jelentő alkotó erő fontosságát, melyek körébe természetesen beletartozott a történettudomány terén a szellemi honvédelem érdekében folytatott emlékezetműveltségi értékteremtés is! E tárgykörben Zágoni Aranka György (1737-1817) az erdélyi királyi tábla ülnöke és törvényszéki közbíró  „Két értekeződés. … Gubernátor HUNYADI JÁNOSról, melyben megbizonyíttatik: hogy … ős neve Székely volt.” (Kolozsvár, 1811.) címet viselő műve a legfontosabb értéket képviseli.

Ponori Thewrewk József (Déva, 1793–1870., Pest) tanító, királyi, táblai jegyző, ügyvéd, író, régiséggyűjtő, nyelvújító „Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze” legfőbb műve a következő címmel jelent meg két évszázaddal ezelőtt: „Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására” (Pozsony, 1825.). A Déván született kiváló székely tudós a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete kapcsán szintén összegezte a legfontosabb alapvetéseket.  A Kárpátokon túli lovasíjász magyar gyepűtérségek kutatása terén kiemelkedő jelentőséget képvisel, hogy „Havasalföldi Vajda” volt „Hunyadi Székely János”. A XIV. századi Havasalföld (Argyas) magyar alapítású püspöksége és Székely megyéje szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén. Ezen alapvetések arra mutatnak, hogy Hunyadi János édesapja a havasalföldi székely Örlőc-nem Bod/Both/Buth-ágából származó Buth-i Vajk volt. Ez is szerepeljen a forgatókönyvben, és a szövegkönyvben is! Trianon után 101 esztendővel a nemzeti összetartozás körében is különleges emlékezetműveltségi örökséget képvisel Hunyadi János, hiszen vezérletével a XV. századi „Archiregnum Hungaricum” hadereje egymaga dicsőségesen védte meg a keresztény Európát. Hatalmas lehetőség ez a filmsorozat a székely lovasíjász hadművészet egyetemes jelentőségű bemutatására, hiszen ez a haderő biztosította Hunyadi János erdélyi vajda és székely ispán számára a legfontosabb alapot a Kárpátok vonalán a magyar határvédelem terén. E körben nyilvánvalóan a legfontosabb lesz a csatatéri jelenetek látványosságának a legmagasabb szintű megteremtése, ami egyben kiváló lehetőség lesz napjaink székely lovasíjászai számára, hogy ezt az évezredek óta képviselt hadművészetet bemutassák, mint a szkíta-hun ősök XXI. századi örökösei! A Hunyadi-filmsorozat a szellemi honvédelem terén a jövő nemzedékei számára a legfontosabb, hiszen a hazaszeretet és a nemzet szabadsága megőrzésének eszménye hatotta át a Hunyadiak hősi korszakát a világhatalmi erőt felmutató török hódítással szemben. A forgatókönyv íróira rettenetesen nehéz feladat vár, hiszen a legmagasabb világképi tartalom elérése céljából mindent félre kell tenni abból a történelemszemléleti térből, amelyek az 1945 utáni hatalompolitika kényszerei mentén fogalmazódtak meg az azóta kiadott könyvek és tankönyvek révén. E körben külön is hatalmas tisztelet és megbecsülés illett minden olyan szerzőt, aki a valós és méltó történelmi világkép jegyében mutatta föl a Hunyadiak dicsőséges értékvilágát! Ezen alkotói kör jeles képviselői mindig is abból merítettek, amit a 2 évszázaddal ezelőtt élő nagy tudósaink a legméltóbb műveikben reánk hagyományoztak. A történelmi örökségben gyökeredző nemzeti öntudat jövőt alakító erőt teremt! E tudástár és eszményvilágkép jegyében megszülető forgatókönyvi látásmód örök érvényű sikerként fog testet ölteni a Hunyadi-filmsorozat által, hiszen végre mód nyílik arra, hogy a régi korokban történelmi hűséggel rögzített tudástár immár képi világként hassa át a nemzetünknek méltó erőt adó cselekvő öntudat lelki tereit. Igen fontos célkitűzés, hogy e forgatókönyvírói munka legfontosabb lépcsőfokairól és állomásairól folyamatosan értesüljünk. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy hatalmas érdeklődés övezi már most ezt az alkotói tevékenységet, hiszen a legdicsőségesebb magyar nagyhatalmi világunk nemzetközi szintű felmutatása egyszerre világít rá a XV. századi keresztény reneszánsz Európa értékvilágára és nemzeti örökségtárunk egyetemes jelentőségére. A forgatókönyv íróira azonban valójában a legméltóbb feladat vár, hiszen abból tudnak a legbiztosabban kiindulni a történelmi háttér méltó ábrázolása terén, amit a XV. századból fennmaradt kortársi források rögzítettek, majd pedig évszázadokon át megőrződtek hazánk és nemzetünk műveltségi világában. A Hunyadi-filmsorozat a szellemi honvédelem terén azért is kiemelt jelentőséggel bír nemzetünk számára, mert a XXI. században immár minden feltétel adott ahhoz, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét is felmutassuk a nagyvilág műveltségi terében. Két évszázaddal ezelőtt ez az eredet közismert volt a tudósaink körében, ami annak köszönhető, hogy e korszak székely írói ezt a rendkívül jelentős nemzeti örökségünket rögzítették is a műveikben. Nyilvánvaló, hogy a Hunyadi-filmsorozat forgatókönyve olyan jelentős alkotás lesz, hogy e mű íróinak ezen világképi teljesítményét minél inkább közkinccsé is kell tenni; méghozzá indokolt ezt már a munkafolyamatok során is megtenni. Honfitársaink ne csupán nézőként élvezzék majd a már elkészített filmsorozatot, hanem már a mostani érdeklődés is váljon hajtóerővé. Célszerűnek mutatkozik már most olyan közönségtalálkozókat és ismeretterjesztő rendezvényeket is megszervezni a Kárpát-medencében, hogy ezen alkalmak is a nemzeti összetartozást erősítő folyamatok részei legyenek. Igen fontos, hogy egy olyan támogatói lelkület alakuljon ki a Hunyadi-filmsorozat éveken át tartó munkálatai során, ami a hazaszeretet és a nemzeti érzés által a leghatalmasabb érdeklődést is megteremti a fiatal nemzedékeinkben. Egy könyvben az alábbiak olvashatóak: Hunyadi János eredete kapcsán az a „legvalószínűbb, hogy román főúri sarj volt” vagy „havasalföldi vajdai családból származott”; tehát „az adatokból nyilvánvaló: a Hunyadi-család román eredetű volt”. (2) E tárgykörben igen fontos a következő történettudományi kijelentés! 2018 novemberében Kásler Miklós miniszter úr a következő megállapítást tette: „a magukat felvilágosultnak és progresszívnak képzelő kulturális káderek a mai napig megengedik maguknak, hogy Hunyadi Jánost románként szerepeltessék”. „Tudhatnák, hogy nem a román hegyipásztorok voltak Havasalföld „nemessége” akkoriban.” (3) Ezen történelmi iránymutatás jegyében gondolkodva indokolt a következő alapvetésekre utalni!  A Szepességből származó Hunfalvy Pál (1810–1891) jogász, néprajztudós, nyelvész, az 1848–1849-es szabadságharc idején országgyűlési képviselő, akadémikus a következő összefüggésekre mutatott rá: a középkorban „Vlachiát senki sem nevezé Romániának.” A „két Vlachia a XIV. és XV. századokban, a török uralkodás előtt, tulajdonképpen Romaeo-Vlachia a görög császár birodalmában és Ungro-Vlachia a magyar korona birodalmában”: a későbbi „beköltözők a volt neveket fogadták el”. (4) A fenti alapvetésekre tekintettel indokolt „Ungro-Vlachia” történeti elemzése során Bonfini keresztény reneszánsz világképét és műveltségi szókincsét alapul venni!  Antonio Bonfini (1427 vagy 1434–1502) itáliai tudós humanista, Mátyás király történetírója valójában a származása kapcsán azt rögzítette, hogy a „valah But fia” volt Hunyadi János, aki „Zsigmond uralkodása idején született atyja falujában, melyet mai napig Corvinusnak neveznek”. (5) Nyilvánvaló tehát, hogy valójában legelsőként a XIV-XV. századi  „valah” szó jelentésének értelmezési keretét indokolt meghatározni a történelmi hűség eszménye jegyében, melyre tekintettel egy 2 évszázaddal ezelőtti megállapításra fontos felhívni a figyelmet! A kiváló székely tudós Ponori Thewrewk József (1793–1870) tanító, királyi, táblai jegyző, ügyvéd, író, régiséggyűjtő, nyelvújító, „Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze” a következőket rögzítette 1825-ben: „Némelyek az Oláh vezetéknév miatt, Hunyadi Oláh (Buthi, Székely) Vojkot oláh nemzetűnek tartják lenni. De ez épen olyan nevetséges, mint az volna, ha valamely hígeszű pribék Udvarhely Széken az oláhfalviakat, kik egy szót sem tudnak oláhul beszélni, falujok nevéért oláhoknak mondaná.”. (6) Nos, az teljességgel nyilvánvaló, hogy nincs senki, aki „hígeszű pribék” hírébe szeretne kerülni, ezért célszerű a magyar akadémiai tudományosság XIX. századi műveltségi világképére hivatkozni! Dr. Wenzel Gusztáv (1812–1891) jogtudós, egyetemi tanár, a főrendiház tagja, történetíró, akadémikus a következő alapvetéseket fogalmazta meg 1872-ben: a „Valachus" elnevezés „a hazai ethnographia érdekesebb, de nehezebb kérdései közé tartozik”, melynek „megfejtése” kapcsán „fájdalom, azt kell beismernünk, hogy annak sikeres megoldása mindeddig még előkészítve sincsen”. (7) Ezen tudósi hitvallás különleges jelentőséggel és üzenetértékkel bír, mivel másfél évszázaddal később is ugyanez a helyzet, tehát a XXI. századi nemzeti történettudomány jeles képviselőre vár a feladat, hogy a teljességgel helytálló valóságot korszerűen mutassa be, azaz a XV. századi keresztény reneszánsz legmagasabb szintű emlékezetműveltségi alapvetései mentén határozza meg az értelmezési kereteket! Történelemszemléleti korszakváltásra van szükség a XXI. században!  E tárgykörben fontos felidézni azt (a „MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV” során) tett nyilatkozatot, melyben 2018 novemberében Kásler Miklós miniszter úr kijelentette, hogy „nem kedveli a tudományos véleménydiktatúrát”. Alapvetésként fogalmazta meg a következőket is: „Minden felvetést cáfolni, vagy bizonyítani kell”, hiszen a tudomány világában „szokás a tézis-antitézis-szintézis”. „Tehát ha valamit állítok, akkor azt tényszerűen kell cáfolni vagy megerősíteni.” „Nem az számít, hogy ki állítja, hanem, hogy mit állít, és mivel tudja bizonyítani!” A Magyarságkutató Intézet tudományos tevékenysége révén „lehetőséget teremtünk az építő vitára és a szintézisre”. „Az identitás szerves része, hogy egyértelmű világképe és önazonosság-tudata legyen az embereknek.” (8) „Valachus", „valah”, „Ungro-Vlachia”: e történettudományi megnevezések valódi, egyértelmű és önazonos jelentése kapcsán az alábbi összefüggésekre indokolt utalni! A görög vlachosz szó pásztort jelent. E görög szóból ered a csak a magyar jogrendben létező „ius valachicum”, azaz a pásztorjog, és az ebbéli életmódot kifejező XIV. századi vlach/oláh szó is. Havasalföld görög neve Oungrovlachia volt, ami Magyarpásztorföld jelentéssel bír: ez volt a görög műveltség világképében a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilágának térsége, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította.

II. A XIV. századi Havasalföld Székely megyéjének egyetemes jelentősége!

A XIV. századi Havasalföld Székely megyéje történelmi földrajzának jelentősége kimagasló értéket képvisel a Hunyadi-kutatás tárgykörében. Indokolt a székely-görög emlékezetműveltségi kapcsolatrendszer azon alapvetéseit rögzíteni, melyek egyetemes jelentőséget képviselnek. E körben leginkább a XI-XII. századi magyar-görög határ történelmi emlékeit fontos felidézni, mivel ez a XV. század közepén is természetesen jelen volt a magyar politikai közgondolkodásban! A legfontosabb Hunyadi János kormányzó 1447. október 12-én kelt oklevelére hivatkozni, melyben megemlíti Vaskapunál, a „havasalföldi síkságon”, valamint „a régi görög birodalom határainál” („scilicet in confinibus Romanie”) vívott törökellenes csatákat. (1)  A Konstantinápoly főváros által irányított középkori görög császárság neve Rhómania volt 330-tól 1453-ig, melynek jelentése „Római Birodalom”. A XV. századig a görög „romanosz” és a latin „romanus” szavak jelentése „római” volt, ami a középkori görög birodalom polgárát jelentette. E középkori görög császárság VI. századi jogtudósai állították össze a római jogot („ius romanum”). E tárgykör egyetemes jelentőségére mutatott rá Ponori Thewrewk József 1825-ben: Konstantinápoly, az „új Róma, mint a Keresztyén Vallás főhelye, szorgalmas, buzgó misszionárjai által a deák nyelvet el juttatá” más nemzetekhez is, és ekként „Dicső Eleink Rómának Törvényi szellemével bevevék nyelvét is”. (2) Ez utóbbi, a Konstantinápoly főváros által 330-tól 1453-ig irányított középkori görög birodalom emlékezetműveltségi jelentőségére vonatkozó adalék okán indokolt az alábbi összefüggésekre is rámutatni! Az Oláh/OlachVolah/Wolah/Vola régi magyar családnév. (3) A vlahosz görög szó: pásztort jelent. (4) A fentebb hivatkozott „deák nyelvet” illetően fontos tehát azt is meglátni, hogy a magyar műveltségi körben a latinizálódott görög szavak igen fontos értelmezési kört jelentenek!  A latinizálódott görög eredetű „vlach/oláh” szó X-XV. századi magyar értelme kapcsán igen fontos, hogy „Vlachia/Walachia” jelentése „Pásztorföld”, ami a Kárpátokon túli határvédelem magyar gyepűvidék voltát és magyar lovasíjász világát fejezi ki. A Kárpátokon túli székely-görög emlékezetműveltségi kapcsolatrendszer egyetemes jelentőségére mutat rá, hogy a középkori görög világ több Vlachiát is ismert: Thesszáliát Nagy-Vlachiának, Aetoha és Akarnania egy részét Kis-Vlachiának, Epirosz délkeleti részét pedig Felső-Vlachiának nevezték.  A legfontosabb azt rögzíteni, hogy a fenti Vlachiáktól való megkülönböztetés céljából nevezték a görögök Havasalföldet Oungrovlachiának, vagyis Magyarvlachiának, azaz Magyarpásztorföldnek. Ezen alapvetések mentén indokolt a XIX. századi magyar tudósok legjava által megfogalmazott, egyetemes művelődéstörténeti jelentőséggel bíró szempontrendszerek lényegi alapvetéseit elemezni, majd mindezt értelmezni szükséges a székely-görög műveltségi kapcsolatrendszer fényében is! Különösen igaz ez a kizárólag a Szent Korona jogrendjében meglévő pásztorjog („ius valachicum”) okán, hiszen a székely lovasíjász pásztortársadalom határvidéki és távolsági nagyállatkereskedelmi jogosultságára mutatnak rá az alábbi megállapítások is! Szabó István (1898–1969) történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja írt arról 1937-ben, hogy a „hegyvidék vlach falvaival kapcsolatban” igen fontos, hogy „e megjelölés alatt nem nemzetiséget, hanem a nemzetiségre való tekintet nélkül vlach hegyi-pásztorjoggal élő” népet „kell érteni”. Ezen települések kapcsán fontos, hogy „1378-ban s a XIV–XVI. századi latin nyelvű források ezentúl is állandóan „valachalis possessio”-oknak nevezik”. (5) Ponori Thewrewk József (1795-1870) művelt tanár, műgyűjtő, királyi táblai jegyző volt, aki igen széles körű műveltségi tevékenységet folytatott. Nyelvújítóként is közismert személyiség volt: ő tette országosan közismertté a „honvéd” szavunkat. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a szellemi honvédelem sarokpontja! Fontos rögzíteni, hogy azok a történettudósok, kutatók és írók, akik a XIV. századi Hunyadi-ősök kapcsán a magyar eredettől eltérő állításokat tettek, és ezt tanítják; azok a nemzeti életünk történetében a legdicsőségesebb és egyetemes értéket képviselő keresztény művelődéstörténeti korszakunkat jelentő XV. századi értéktárainkra vonatkozó magyar történelmi örökségünket valójában vagy elvitatták, vagy arról lemondottak. E tudománytörténeti tévútra azért került sor, mert egyikük sem ismerte föl, hogy az évezredeken átívelő filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatrendszer hungarobizantinológiai értéktára jelenti az archimédeszi pontot a kutatások megkezdésekor. A hungarobizantinológiai emlékezetműveltség Európa legősibb történelemszemléleti tárgykörébe tartozik, ami ekként egyetemes értéket képvisel! E művelődéskutatói látásmód lényegének számos alapelemére világított rá számtalan magyar írás az elmúlt évszázadokban, melyeknek összegzése igen izgalmas és elemzendő tárgykört jelent. E körben azt a legfontosabb rögzíteni, hogy csak a XXI. században született meg az a felismerés, hogy a magyar Hunyadi-nemzetség székely eredetének tudománytörténeti jelentősége szoros kapcsolatban áll a 8 évszázadon át létező, 1821-ig meglévő magyar-görög műveltségi határ tényével. Ez volt a Kárpátokon túli középkori magyar lovasíjász gyepűvidékünk! E határvédelmi térségünk egyetemes jelentősége a XIV. századi Havasalföld/Oungrovlachia/Magyarpásztorföld magyar alapítású püspöksége és Székely megyéje történelmi világával függ össze! Csánki Dezső „Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában” (Bp., 1890.) címet viselő műve kiváló alkotás, melyre tekintettel a XXI. században immár fontos lesz akadémiai szinten megírni a „Havasalföld/Oungrovlachia/Magyarpásztorföld Székely megyéjének történelmi földrajza” címet viselő könyvet a magyar Hunyadi-nemzetség székely eredetének tudománytörténeti jelentősége okán is! A kiváló székely tudós, Benkő József (1740-1814) református lelkész, teológus, nyelvész és történetíró ezt rögzítette: Hunyadi János „Hollós (latinul Corvinus) nevű faluban született”, és ez „a falu Havasalföldön volt”. (6) A fenti alapvetések jegyében indokolt rögzíteni, hogy a Hunyadiak, a Gyula-nemzetségből származó bélteki Dragosz/Drágffyak, a Barcsayak, a Nádasdi Ongorok, a Malomvizi Kenderesiek és Kendeffyek, a kihalt csulai Kende-családdal egy törzsből származó csulai és dadai Mórék (Hunyad vármegyében); a Csornaiak, a Bizereiek, a Mutnokiak, a Temeseli Désiek, a Macskásiak (a szörényi bánság területén), a Jósikák, a Telekik, a Majláthok, a Kájonik, a Bekék,  a Szerbánok, és Oláh István, szászvárosi királybíró, valamint fia, Oláh Miklós a későbbi esztergomi érsek ősei is természetesen magyarok voltak. A XIV. századi Havasalföld/Oungrovlachia/Magyarpásztorföld a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilága volt, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította. Oláh Miklós esztergomi érsek nagyapja, Argyesi Manzilla neve okán indokolt arra utalni, hogy a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Árgyasudvarhely) szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén. 

III. „Hunyadi János eredetére nézve székely volt”!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét az „Archiregnum Hungaricum” részét képező XIV. századi Havasalföld történeti földrajzának egyetemes jelentősége fényében indokolt a legmagasabb tudományos szinten közzé tenni. A legfontosabb a XIV. századi Kárpátokon túli térségek, Havasalföld és Moldva alapvetést jelentő történelmi emlékeit feltárni, összegezni és értelmezni a XXI. században. E tárgykör kutatástörténeti hiányosságaira mutatott rá egy összegzés 2010-ben: amikor „a história magyarországi művelőinek körében” a „déli végek felé fordul az érdeklődés”, akkor az „kimerül a török-magyar kapcsolatok és/vagy harcok kutatásában, ismertetésében”. A „magyar nemzeti kutatást akkor és annyira kezdte/kezdi érdekelni Havasalföld története, amikor a törökök megjelennek annak határainál és ezzel egy időben a Magyar Királyságot fenyegetik”. A „legutóbbi, magyar nyelven, magyar történész tollából származó, nagyobb ívű és terjedelmű, primer forrásokig nyúló összefoglalások az 1930-40-es években láttak napvilágot”. „Havasalföld és vele együtt Moldva mintha az utóbbi néhány évtizedben kikerült volna a hazai történetkutatás látóteréből”. 2010-ben tehát az volt a helyzet, hogy „a magyar vonatkozású havasalföldi (és moldvai) történéseknek nincs teljességre törekvő, és ami ennél is fontosabb, modern feldolgozása hazánkban”. (1) E kutatástörténeti hiányosság kapcsán a hatalmas életművet teremtő székely tudós, László Gyula írt arról egy 1978. január 12-én kelt levelében, hogy „mind Havasalföld, mind Moldva tele van magyar helynevekkel”, hiszen „a régi magyar népterület túlnyúlt a Kárpátokon”! (2) „Hunyadi János származása és ifjúsága” a legfontosabb kutatási tárgykör. (3) E történelmi iránymutatás jegyében gondolkodva indokolt Havasalföld és Hunyadi János világát az európai emlékezetműveltség legmagasabb tudományos összefüggései alapján megérteni!  Jó példa erre, hogy a XV. századi hős hadvezér, Hunyadi János méltó emlékezete természetesen a XVI-XVII. századi könyvekben is megőrződött: franciául „le Chevalier Blanc de la Vallaguie", olaszul pedig „il Cavalliero Bianco della Vallacchia" névvel illették. „Petrus Niger Clypeus Thomistarum (Venezia 1481.)” című műve volt az első, ami azt rögzítette, hogy „Hunyadit a latin népek „fehér lovag" néven emlegetik”. (4) Ezen adalékok tehát évszázadokon átívelő módon rögzítették, hogy Havasalföld, azaz „Walachia fehér lovagja” volt Hunyadi János, melyre tekintettel immár a XXI. században eljött az idő, hogy Havasalföld és Moldva kapcsán megkezdődjék az érdemi „kutatást” lehetővé tevő és a „teljességre törekvő” történelmi alapvetések rögzítése! Indokolt azt hangsúlyozni, hogy csak a korszerű történettudomány eszközrendszerét szabad felhasználni a kutatások során, tehát kizárólag a XIV-XV. századi európai műveltségi alapvetések határozhatják meg az értelmezési kereteket. E tárgykörben Aeneas Sylvius Piccolomini „két részből álló geográfiai főműve” is megemlítendő, mivel a „De Asia 1477-ben jelent meg először nyomtatásban, a De Europa első kiadása 1490-ből maradt fenn; a két részt együtt, Cosmographia címen a 16. század elején adták ki”; és a Magyarországról írott megállapításai azért is fontosak, mert művében Erdély „Valachiával” – önálló fejezetbe került”. A pápa „Európájában Magyarország rendkívül fontos szerepet töltött be”, hiszen művében azt is rögzítette, hogy „a magyar nemzet hatalma sokkal messzebbre terjed ki, mint maga Magyarország”, ezért „a De Europában az egyik leghosszabb szöveget épp Magyarországnak szentelte”. (5) A Hunyadi-film történelmi megalapozottsága céljából indokolt rögzíteni, hogy 2 évszázaddal ezelőtt a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a legmagasabb műveltségi szinten közismert volt! A székely tudós, Zágoni Aranka György (1737-1817) az erdélyi királyi tábla ülnöke és törvényszéki közbíró 1811-ben megjelent művében a következőket rögzítette: „Hunyadi János eredetére nézve székely volt”! (6) Az 1772-ben Bessenyei György által megindított nemzeti felvilágosodás legjelentősebb személyiségeinek az életművére is hatalmas hatást gyakorolt Zágoni Aranka György, melyre jó példa a következő összegzés! „Nyelvészeti, történeti, irodalmi vitáit épp olyan mély meggyőződés hatotta át, mint minden kisebb írását, vagy tervét, amikből soha ki nem tudott fogyni. Egyéniségének mély varázsa, önzetlen művelődésszervezői szándéka, nem is maradt eredménytelen. Kora legnagyobb írói és tudósai, köztük Kazinczy, Batsányi, Verseghy, Révai, Csokonai, Pajor, Földi, Gyarmathy, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas, Döbrentei Gábor és annyian mások terveit örömmel üdvözlik, támogatják, nyelv és művelődési szándékaival közösséget vállalnak.” (7)  Fontos kiemelten hangsúlyozni, hogy Zágoni Aranka György és Ponori Thewrewk József nyomán a nemzetünk történetét méltó módon ismertető XXI. századi tankönyveinknek végre tartalmaznia kell a magyar Hunyadi-uralkodóház székely származását; valamint azt is, hogy ezt a görög műveltségi tudástár is igazolja. Rendhagyó; sőt valójában rendteremtő történelem órák megtartása is indokolt az iskolarendszer keretében (és természetesen azon kívül is), hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét végre méltó módon felmutassuk a nemzeti összetartozás erősítése céljából. Ez tud megvalósulni az oly nagyon várt Hunyadi-film sikerének legméltóbb eredményeként! A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében a XV. századi oklevelek jelentik a legfontosabb forrásokat! Egy 1453. január 30-án kelt regeszta a következőket rögzítette: Hunyadi János már ifjan is a „korát meghaladó értelmességet és komolyságot” mutatott fel, és „nemes lelkületével méltóvá tette magát a különböző állások elnyerésére”, melynek eredményeként „az országnagyok közé emelte” a magyar király. Az „ország oszlopa és megőrzője” volt, mivel „okos tanácsadónak és a legügyesebb  katonának bizonyult”: a „törvényes király távollétében egyhangúlag a király helyettesévé, Magyarország kormányzójává választották”, mely minőségében „teljes igazsággal és méltányossággal kormányozta az országot”! „Hunyadi János mint kiváló hadvezér” csatatéri győzelmei révén „az ország népe előtt” és „a külföld előtt is általános tiszteletnek örvendett”: „a magyar nép régi harci dicsősége és hírneve vissza lett állítva; mindenütt csak Hunyadi nevét emlegették”! (8)

MÁSODIK RÉSZ

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a genealógiai tanúságtételt felmutató címerjogi alapvetések fényében!

A címerjog a nemzeti emlékezetműveltség azon értékes tudástárat megtestesítő tudományterülete, melynek kimagasló jelentősége van a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén.  Alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a legfontosabbak a XV. századi források, melyek értelmezési kereteit azon legmagasabb tudományosság szintjén kell meghatározni, melyben a címerjog hatalmas jelentőséget képvisel. A középkori „Archiregnum Hungaricum” államéletét meghatározó családok eredetkutatása tárgykörében a kutatások alapjait a korabeli levéltári források jelentik. Ezen források között kiemelt fontossággal bírnak azon királyi adománylevelek, melyek az érintett család címeréről adnak történelmileg hiteles tájékoztatást. E körben a címerbővítést tartalmazó királyi adománylevelek pedig a legértékesebb források, mivel ekként az ősök jelképeire olyan adatok nyerhetőek, melyek a korábbi (akár évszázadokon átívelő) címerhasználati örökség történelmi jelentőségére világítanak rá. A címerbővítést tartalmazó királyi adománylevelek nyomán folytatott kutatások során pedig a legizgalmasabb terület az érintett család címerhasználatának a feltérképezése, mivel az esetleges címerváltozatok már önmagukban is elgondolkodtatóak. Hunyadi János címerhasználata tárgykörében az 1453-as királyi adománylevél azért fontos, mivel ezen sisakdíszes címerábrázoláson a csőrében gyűrűt tartó ágon ülő holló úgy szerepel, mint a Hunyadiak őseinek címermadara.

A címerjog jelentősége kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a tanúságtétel okán! E tárgykörben azon címerváltozatok a legfontosabbak, melyek a székely címer jelképeivel ékesítettek, s ekként térnek el az 1453-as királyi adománylevélben adományozott címertől. A középkori „Archiregnum Hungaricum” állam- és jogrendjénél ugyanis ősibb a székelység jogrendje és címerének jelképrendszere, és ekként egyetemes jelentőséget képviselt a középkor magyar címerjog világában. Címerjogi alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a címerhasználat lényege a tanúságtétel, tehát a címerjogi értelmezési keretek meghatározásakor a heraldika és a genealógia külön is izgalmas és egymást erősítő tudományterületeit fontos az összefüggések mentén elemezni. A jogtörténet különleges emlékezetműveltséget felmutató tudományterülete a heraldikai és a genealógiai összefüggések terén irányadó címerjog.

I. Vajdahunyad várkápolnája boltozatzáró kövének sisakdíszes címere 1446 óta a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének címerjogi bizonyítéka!

A sisakdíszes címerek genealógiai jelentősége közismert a tudományos kutatások értelmezési kereteinek a meghatározása terén!  A Hunyadiak ősi fészke, Hunyadvár, azaz Vajdahunyad várkápolnájának és lovagtermének Hunyadi-családcímerei a gyűrűt tartó holló az ősi székely jelképekkel együttes ábrázolásával valósultak meg. E történelmi helyszínen a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén az 1452-ig megvalósult építkezések körében rendkívüli értéktárat képviselnek ezen genealógiai címerábrázolások. Hunyadi János „az udvari körből hazakerülve, a budai palotát tekintette mintaképének, amikor Vajdahunyad várát kifejlesztette". „Mint az ország leghatalmasabb főura megengedhette, hogy királyi példát kövessen.” „Külsőben erkélyfolyosós várkastély, tereiben két díszterem egymás fölött” található a „vajdahunyadi palotában”. Az „Országháznak nevezett termet 5 oszlop osztja két boltozatos hajóra". (1)  „Buda, Esztergom, Vajdahunyad egyazon emlékcsoport tagjai; a  XV. századi magyar reprezentációs építkezéséé". A „Hunyadiak Zsigmond udvarában emelkedtek ki, Vajdahunyad kiépítésekor a budai mintát követték". Vajdahunyad „épülete méretben és művészeti megoldásban olyan figyelemre méltó, hogy jogos megállapítani", hogy az itteni XV. századi „emlékcsoport nemcsak a hazai, hanem az európai korabeli építészet élvonalába tartozik". (2) Vajdahunyad kapcsán a következő alapvetések kerültek megfogalmazásra 1987-ben: „Az emeleti nagyterem, melyet Országháznak is neveztek, 30 méter hosszú, 12 méter széles. Hálóboltozatos mennyezetének, a termet középen kettéosztó, címerpajzsos, lombdíszes faragványokkal díszített öt, nyolcszögletű vörösmárvány oszlopával Erdélyben és a történelmi Magyarországon is egyedülálló. A nagyterem második oszlopán felirat hirdeti: „Ezt a várat Hunyadi János, Magyarország kormányzója építette az Úr születésének 1452. esztendejében.” Hunyadi korában országos tanácskozásokat tartottak itt, innen az Országház elnevezés. A nagyterem alatt a földszintet, az előbbihez hasonló elrendezéssel a lovagterem foglalja el, ahová a kaputorony melletti csigalépcső vezet.” A „kápolnát 1446-ban, míg a lovagtermet 1452-ben építették fel”. Vajdahunyadot 1482-ben Mátyás király a „fiának, Korvin János liptói hercegnek és hunyadi ispánnak adományozta”. (3) A Vajdahunyad várában lévő „lovagteremnek feliratos pillérfejezete” tekintetében fontos emlék a „Hunyadi-címeres oszlopfejezete”, ahol a „címerpajzsban fagallyon gyűrűs holló, csillag és félhold” látható. (4)

„A műveltség hordozója a vallás"! Ezen értéküzenet megfogalmazója, Köpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikus, címerfestő, genealógus, a „Genealógiai Füzetek” szerkesztője, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Országos Levéltár megbízott címerfestője, az ún. magyar birodalmi középcímer megtervezője, Erdély címertanának legkiválóbb szakértője a következőket rögzítette 1927-ben: a „Hunyadi-ház pajzscímerének színeit ismerjük": a „pajzs kék; a holló fekete". „A várkápolna boltzáróköve pedig a Hunyadiak pajzscímerképének sisakdíszképen alkalmazott változata. Ez emlék négyes karajba foglalt, koronás, takaros csőrsisakot mutat s ezen a csőrében gyűrűt tartó hollót, melynek balszárnyához öblében hatágú csillagos, fogyó félhold tapad." (5)

Vajdahunyad várkápolnája a nemzeti összetartozásunk határokon átívelő érzületének a legméltóbb megélésének szakrális helyszínei közé tartozik! A jogtörténet különleges emlékezetműveltséget felmutató tudományterülete a heraldikai és a genealógiai összefüggések terén irányadó címerjog. E tárgykörben azt a legfontosabb rögzíteni, hogy Vajdahunyad várkápolnája boltozatzáró kövének sisakdíszes címere által 1446-ban Hunyadi János címerjogi tanúságtételt tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornya koronás államcímerének szívpajzsával 1470-ben Mátyás király az őseiről ugyanezt a címerjogi tanúságtételt mutatta föl országnak-világnak! E XV. századi épített szakrális örökségtáraink olyan kimagasló értéküzeneteket hordoznak a székelycímeres ékítményeik révén, melyek világképi felmutatása világhírként tud felmutatásra kerülni a méltó módon megalkotott Hunyadi-film által!  

II. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornya 1470-ben készíttetett koronás államcímerének szívpajzsa Mátyás király címerjogi tanúságtételeként került felmutatásra!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében Mátyás király 1470-ben készíttetett koronás államcímere szívpajzsának genealógiai tanúságtétele kimagasló jelentőséggel bír a tudományos kutatások értelmezési kereteinek a meghatározása terén! A címerjog egyetemes jelentősége kapcsán indokolt arra rávilágítani, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében folytatott értelmezési keretek meghatározása tárgykörében a heraldikai és a genealógiai összefüggések a legfontosabbak! Az 1945 utáni pártállami hatalompolitika teljességgel tagadta, és valójában tiltotta a heraldika (címertan) és a genealógia tudományos művelését, és ez hatalmas történelemszemléleti károkat okozott. A XXI. században vissza kell térni a címerjog által meghatározott alapvetésekhez, összefüggésekhez, és az értelmezési keretek terén abból kell kiindulni, hogy minden címerábrázolási változásnak a múltban gyökeredző történeti háttere van. A címerjog tudományos alapvetései okán azt indokolt kiemelten rögzíteni, hogy Hunyadi János és fia, Mátyás király legékesebb címerábrázolásai a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét igazolják!  A pecséttan és az archontológia kutatások terén is hatalmas jelentőségű munkát végző Nagy Iván (1824–1898) genealógus, heraldikus, történész, író, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke, akadémikus a „Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal” címet viselő 13 kötetes műve 1859-ben megjelent ötödik kötetében megemlítette „Hunyadi Jánosnak ősi címerét”, ami „egy csőrében arany gyűrűt tartó hollót ábrázolt”. Ezen ősi címert az 1453-ban kelt király adománylevél a „fehér mezőben koronát tartó vörös oroszlánnal bővíti meg”.  E bővített címer a következő: a jobb oldalra dőlő pajzs négy részre oszlik, az első és negyedik osztály kék udvarában egy szárnyait kissé felemelő, és balra fordult fekete holló látszik, csőrében arany gyűrűt tartva; a második és harmadik osztály ezüst mezejében szintén balra fordult vörös oroszlán áll hátulsó lábain, háta mögé felkondorított farkkal, és első bal lábával arany koronát tartva”. „A pajzs tetején koronás arany sisak áll, melyből egy szétterjesztett arany szárny nyúlik fel. A sisak két oldaláról a pajzsot arany-kék foszladék veszi körül." (1) 1929-ben az került rögzítésre, hogy a „Hunyadiak címerének általánosan ismert alakja a csőrében gyűrűt tartó holló, amelyet a család minden sisakdísz nélkül viselt és megtartott egyedüli címeralaknak" a magyar király 1453-as „címerbővítő armalisának adományozása után is". (2) „Erdély Mátyás idejében nem számított önálló tartománynak”, és ezért „nem szerepel a magyar uralkodó intitulatiójában". A Nap és a Hold „székelyek címereleme". (3) Ezen alapvetések jegyében indokolt arra felhívni a figyelmet, hogy különleges heraldikai és genealógiai értéktárat képvisel a Budavári Nagyboldogasszony-templom tornyán 1470-ben elhelyezett koronás államcímer. Az Igazságos Mátyás királyunk döntése révén megalkotott államcímer kék színű szívpajzsán a Hunyadiak címermadara, a csőrében gyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. A XV. századi magyar államcímer ezen fejlődési iránya egyetemes jelentőséget képvisel, mivel a fenti címerjelképek együttes ábrázolása a szívpajzs kék mezejében egyrészt azt jelenti, hogy (Erdély nem, ám ezzel ellentétben) Székelyföld immár felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt pedig Mátyás király ekként heraldikai és genealógiai tanúságtételt tett a magyar ősei székely eredetéről! A reneszánsz műveltségben élő Mátyás király által 1470-ben készíttetett koronás államcímer kapcsán ez olvasható azon az 1893-ban készített feliraton, ami a Nagyboldogasszony-templomban került elhelyezésre uralkodónk címere alatt: „Mátyás királynak e címere eredetileg a magas torony délnyugati ablakában volt honnan a torony megújításakor emlékül ide helyeztetett”! Európai értéktárat képvisel, hogy a király 1470-re felépíttette a délnyugati harangtornyot, mivel ezen a nagyszerű alkotáson elhelyezett koronás államcímer szívpajzsa mintaként szolgált az 1486-ban elkészített azon Mátyás-emlékműhöz, ami a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyát ékesíti A számos kiváló tanulmányt megjelentető, 1937-ben Baumgarten-díjjal, valamint 1969-ben Herder-díjjal kitüntetett reneszánsz szakértő, Balogh Jolán (1900–1988) művészettörténész írt arról 1940-ben, hogy az „Ortenburg-vár kaputornyán Mátyás ülőszobra” azért is fontos emlék, mivel ezt 1486-ban készítették, tehát hiteles a rajta feltüntetett ábrázolás.  (4) A bautzeni Ortenburg-vár kaputornyát ékesítő hatalmas és díszes emlékmű 1486 óta méltón őrzi Mátyás király emlékét, mely ábrázolás kapcsán különleges értéket képvisel, hiszen a faragott címerábrázolások között megtalálható az a „hollós”-címer is, ahol a Nap és a Hold is feltüntetésre kerültek. A Budavári Nagyboldogasszony-templom tornyára 1470-ben Mátyás király által készíttetett címerábrázolás egyetemes jelentőséget képviselő tanúságtétel az ősei eredetéről, hiszen a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete így a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyán is látható tudássá lett! Budai várunkban is megtekinthető e kiváló bautzeni Mátyás-emlékmű, mivel másolata 1930-ban a Hess András téren, a Szent Miklós templom tornyának maradványfalán került felavatásra.

III. Címerjogi értéküzenet: a kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzata koronás államcímerének szívpajzsa 1902 óta „romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek” és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az 1902-ben felavatott kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzatát ékesítő koronás államcímer szívpajzsának címerjogi üzenete különleges jelentőséggel bír a XXI. századi nemzeti összetartozásunk értékvilágában is! A „félholddal és napkoronggal" ékesített címer kapcsán fontos, hogy ez „a székelység ősi jelképe: olyan szorgalmasan és éberen figyelik és őrzik az ország határát, mint a hold és a nap a földet". „A magyar heraldikára jellemző, hogy csaknem minden uralkodónk változtatott valamit a címeren, sőt nemegyszer saját régi címerüket is átszerkesztették uralkodásuk idején. Mátyás király egyik címerén például a fekete holló középen, a másikon ellenben oldalt látható." (1) Különleges értéktárat képvisel, hogy Mátyás király XV. századi koronás államcímerének szívpajzsát a csőrében aranygyűrűt tartó holló és a székelység ősi címere ékesíti! Az évszázadokon átívelő összefüggések jegyében utalok arra, hogy ezen 1470-ben született címerábrázolás a maga korában természetesen közismert volt; majd a több évszázados befalazás után ismét láthatóvá lett. A XIX. század végén olyan hatást gyakorolt, hogy talapzatot ékesítő koronás államcímerként született újjá 1902-ben; sőt 1943-ban ismét közismert lett a Kárpát-medencében annak köszönhetően, hogy ezen esztendőben országos szinten került megszervezésre a „MÁTYÁS KIRÁLY SPORTÉV”, melynek jelvényén szintén ezen címerábrázolás került felmutatásra! Csallóközi Zoltán a következőket rögzítette 2013-ban: „Kolozsvár dísze Fadrusz János Mátyás-szobra. A hadvezérei körében mozdulatlanul figyelő király alakját méltán tartják a magyar szobrászat remekének. 1902 októberében országos ünnepség keretében avatták föl a szobrot.” A talapzatáról azóta „eltűnt a magyar címer”. „A „talapzatában elhelyezett alapító levélben” (többek között) a következő értéküzenet került megfogalmazásra: „Legyen egyszersmind a szobormű egyik romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek, és mint ilyen dobogtassa meg a haza minden hű fiának szívét, s teljesítse e magasztos hivatását”. (2)  Fontos arra utalni, hogy a talapzatáról valóban „eltűnt a magyar címer”, de a korabeli fényképeknek, képeslapoknak hála van mód arra, hogy a napjainkban is megtekintsük a felavatáskori államcímert. A nemzeti összetartozásunk értékvilága terén a XXI. században is szívet dobogtató és lelket melengető érzés e szoborcsoportot és talapzatát a maga teljes épségben meglátni a régi képeslapokon, mivel ekként a kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzata koronás államcímerének szívpajzsa 1902 óta is „romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek” és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének! Az évszázadokon átívelő összefüggések jegyében utalok arra, hogy e talapzat címere megegyezik azzal, amit a kolozsvári születésű Mátyás király 1470-ben készíttetett a Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornyára, ahol a koronás államcímer kék színű szívpajzsán (boglárpajzs) a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra.

IV. Mátyás király koronás államcímere kék színű szívpajzsának genealógiai és címerjogi üzenete az „Archiregnum Hungaricum” korabeli székely címer egyetemes jelentősége fényében!

1. A sisakdíszes címerábrázolás genealógiai jelentősége: „egész nemzetség közösen használt sisakdíszére történik utalás" címer révén!

„Szabály szerint a sisakdíszen ugyanaz az alak van, mely a címerben, mint főcímeralak szerepel”. E „szabálytól azonban nagyon korán eltértek és a sisakdíszt vagy megváltoztatott alakban használták, vagy egészen más sisakdíszt alkalmaztak". (1) A XIV. században Magyarországon „a zászlón, a pajzson látható címeren kívül a sisakra helyezett sisakdísz is igen nagy jelentőséget kapott, sőt időnként” még „a pajzsos címerábrázolásoknál is fontosabb lehetett”. (2) A „sisakdísz jelvényének a XIV. századbeli per jogban (peres eljárásban) való, a rokonság bizonyítására történt felhasználását" illetően a fennmaradt emlékek rámutatnak „a sisakdíszeknek a XIV. századbeli élő heraldikánkban játszott fontos szerepére". E korszakban „egy címer illetéktelen használata további bonyodalmakra is vezethetett". A XIV. század végén a „nemesi sisakdísz használatánál" az a legfontosabb, hogy ekként „az egész nemzetség közösen használt sisakdíszére történik utalás". (3) A címer egyik „főalkotórésze a sisak, mely a heraldika fénykorában fontosságra a pajzzsal vetekedik". „A sisakot a pajzsra helyezve szokták ábrázolni, mégpedig a pajzs felső peremének közepén, ha a pajzs egyenesen álló. Dőlt pajzsnál a sisakot a magasabban álló pajzssarokra helyezzük, még pedig a pajzs dőlésének megfelelő helyzetben, tehát jobbra vagy balra fordulva." „A sisakot a sisakdísz ékesíti. A sisakdísz alatt a sisakra tűzött plasztikus heraldikai tárgyakat értjük, melyek a sisaknak lényeges tartozékát képezik, e nélkül a sisakot nem nevezhetjük heraldikai sisaknak.” (4) Egy 1326-ban kibocsátott királyi oklevél „záradéka szerint az ország nemesei közül senkinek sem szabad az adományozottéhoz hasonló arany vagy ezüst sisakdíszt viselni, vagy a megadományozottat a sisakdísz birtokában háborgatni”: ez „címerjogi szempontból” azért is fontos, mivel azt is rögzítette az oklevél, hogy „a király egyúttal visszavonja, ha valaki elődjei közül („qui predecessorum nostorum") hasonló adományt tett”. „1326-ban még sisakdíszt jelentett" a „magyar „címer" szó”! (5)

2. A „Hunyadiak régi hollós címerét” bővítő 1453-as királyi oklevél utáni címerváltozatok jelentősége „néhány heraldikai megállapítás” fényében!

A magyar király az „1453-ban kelt címereslevelével koronát tartó oroszlánnal bővítette a törökverő hős, Hunyadi János családi címerét, amely gyűrűt tartó hollót ábrázolt”. E címerbővítés „a Hunyadiak régi hollós címerét egészítette ki”. A címerhasználat kapcsán fontos a „hazánkban jó néhányszor előforduló szokásra” is rámutatni, mivel számos példa van arra, hogy az „adományozott címeren használóik utólag kisebb-nagyobb változtatásokat végeztek”. (1) E tárgykörben igen fontos, hogy dicsőséges királyunk, „Mátyás címerei számos változatban maradtak az utókorra, és ezért a hagyományos címerjogi szemlélettel közelítve jó néhány elméleti problémát vetett fel interpretálásuk”. „Úgy tűnik azonban, hogy a nemzetközi heraldikai szakirodalmat követve — többek közt épp Mátyás címereinek a bevonásával is — sikerült a 17-19. század heraldikusai által kidolgozott merev heraldikai felfogást meghaladni, és így már bátrabban vállalkozhatunk néhány heraldikai megállapítás megtételére Mátyás címerei kapcsán." (2) E tárgykörben fontos alapvetés, hogy „le kell számolnunk azzal a merev címerjogi szemlélettel, amely egy-egy címernek egyetlen lehetséges változatát ismerte csak el, ,,a címert" amelyet valamely uralkodónk armálisa adományozott, s amelyet akkortól fogva a címernyerő természetes vagy jogi személy, illetve utódai az idők végezetéig (a címerviselés befejeztéig), vagy egy újabb armálisba foglalt címeradományig változatlanul viseltek”. „A címerszimbolika fontos forrásai” a kutatásoknak. Indokolt „szakítani” azzal „a szemlélettel, amely az armálisban szereplő címert mindig és mindenütt a címer kizárólagos megjelenítésének tekintette, s ha ugyanazon címertulajdonos máshol fennmaradt címereit egyáltalán figyelemre méltatta mellette, ezt csak azért tette, hogy rámutathasson: a másik címer a címereslevélbe foglalthoz képest itt és itt hibás”. „Vizsgálataink alapján úgy tűnik, ha eltérések figyelhetők meg ugyanazon címertulajdonos(ok) egymással párhuzamosan használt címerei között, célszerű az armálisban szereplőt csupán a lehetséges változatok egyikének tekinteni, amelynek egyes eltérései (jelesen: balra néző címerképei) szinte szabályszerűnek mondhatók a kortárs pecsétek ábrázolásai mellett, s ha nem is kell megtagadnunk tőle, mint fontos forrástól a megbecsülésünket, a régebbi szakirodalom által szokásos mértékben semmi esetre sem szabad kiemelni a többi heraldikai emlék sorából. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen új megközelítési mód komoly problémákat is felvet. Napjaink művészettörténeti kutatása egyre fokozottabb súlyt helyez a finomságokra, s a részletekben is megmutatkozó azonosságok, különbözőségek alapján próbálja meg az egyes emlékek készítőinek a személyazonosságát meghatározni. Anélkül, hogy kétségbe kívánnánk vonni e kutatói módszer hatalmas értékeit és már eddig is megmutatkozó konkrét eredményeit, figyelmeztetni kell arra, hogy heraldikai emlékek esetében bizonyos, a részletekben megfigyelhető egybeesések keresését a címerváltozatok különbözőségei zavarhatják, hiszen elképzelhető, hogy egy és ugyanazon művésszel egy azonos tulajdonoshoz tartozó címer különböző helyekre szánt, s így eltérő helyzetű címeralakokat mutató változatait készíttették el, míg más esetekben a hasonló elrendezésű és címerképű kompozíciók különböző művészi kezek alkotásaiként is ránk maradhattak, s a hasonlóságot az azonos heraldikai követelmények követése okozhatja. Persze itt nemcsak művészettörténeti, hanem heraldikai problémák is adódnak. Hiszen eddig, ha volt címereslevél, rendelkezésünkre állt az illető természetes vagy jogi személy (család, város stb.) egyértelmű, a király által szentesített, mindenki által hitelesnek elismert címere, s probléma legfeljebb csak akkor merült fel, ha az armális címerábrája és leírt szövege eltérő címerváltozatokat tartalmazott. Most ez a kiemelt helyzet megszűnik, s az armálisok esetében is, az eddigi merev címerjogi szemlélettel szemben, amely egyértelműen a leírt szöveget részesítette előnyben a címer ábrájával szemben, célszerűbb rugalmasan kezelni a kérdést, s a leírt és a lerajzolt címerekben ugyanazon címer különböző változatait látni." (3) E tárgykörben a legfontosabb Mátyás király címerváltozatait az elemzések alapjává tenni! „Mátyás király hosszú uralkodása alatt hatalmasan megnő a ránk maradt uralkodói címeres emlékek és címer változatok száma. A sikeres külpolitikát folytató király folyamatosan növelte a hatalma alatt álló területeket, ami az általa használatba vett újabb pecsétek mezőiben újabb és újabb tartományok címereinek a megjelenését eredményezte, másrészt a hosszú ideig az ország élén álló, tudatosan tudomány- és művészetpártoló uralkodó korából igen nagy számú címeres kódex, s egyéb tárgy maradt ránk, amelyek nem kis része Mátyás különböző címerváltozatait viseli.” (4)

3. Címerjogi alapvetés: a „Nap a félholddal a székelységet jelképezte”!

Címerjogi alapvetésként lényeges azt rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a származásukra vonatkozó tanúságtétel okán! Az ősi székely címer jelképrendszerének egyetemes jelentőségét a középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjogi világa tükrében a legfontosabb elemezni! A „Nap a félholddal a székelységet jelképezte”. (1)  A „XV. századra kialakult hazánkban az armálisok sajátos stílusa": az „armálisok felfogása szerint a törvényes jogú nemesség éppúgy a királyi trón fényéből ered, mint a Napból a sugarak, s minden nemesi jelvény forrása a királyi felség, úgyhogy mástól nem is eredhet ilyesmi, csakis a királyi tróntól". (2) A lovasíjász székely haderő címere ősibb a koronás államcímerünknél! Címerjogi alapvetésként indokolt kiemelten rögzíteni, hogy a székely címer jelképtára, azaz a székely ősszabadságot felmutató országos „nemesi jelvény” viszont nem a „királyi trón fényéből ered”; és ekként hatalmasabb értéktárat képvisel, mint bármely más országos nemesnek „a király által szentesített, mindenki által hitelesnek elismert címere”! A középkori „Archiregnum Hungaricum” jogállami világának megértése kapcsán alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a székelyek „már régebben címerrel rendelkező nemesek” voltak! A címerszimbolika megértése az eredetkutatás terén hatalmas értéket képvisel, és ekként az országos nemes székelység címerhasználata a XIV-XV. századi nemzetségeik történelmi emlékeivel együtt vizsgálandó.  A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer továbbélése a legfontosabb örökségünk körébe tartozik! A „legkorábbi megyei pecsétet, Hunyad megyéét – körirata tanúsága szerint – 1490-ben vették használatba”: „Hunyad vármegye címerében a Hunyadiak címerképe, a holló” került felmutatásra. (3) A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén fontos utalni arra, hogy Mátyás király idejéből kb. 15.000 oklevél áll rendelkezésre a kutatások számára ahhoz, hogy megfelelő értelmezési keretek kialakítása révén olyan történelmi valóság kerüljön felmutatásra, ami fogalmi szinten is igen magas szintű világképként tudja összegezni e korszakunk székely civilizációs örökségtárának a Kárpátokon túli értékeit. Dr. Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes plébános a következő alapvetéseket fogalmazta meg a „székely címer”, a „székely címer napja és holdja” jelentősége jegyében: „Székelyek nélkül se Moldova, se címere nem lenne”. „Moldva címerében” azért „van jelen a székely címer napja és holdja, azért mert Moldva lakosságának egy része székely”. „A múlt pedig erős gyökér!” A „székelyek őshonosak” a Kárpátokon túli térségekben is! (4) A Kárpátokon túli lovasíjász gyepűtérségünkben fekvő Hosszúmező 1300 körül készített pecsétjén szintén a székelység ősi jelképei, a Nap és a Hold kerültek feltüntetésre, melynek történelmi jelentősége a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Árgyasudvarhely) és Székely megyéje kapcsán mutatkozik meg leginkább. Egészen (a Fekete-tenger partján lévő) Dnyeszterfehérvár 1484-ben történt elestéig a székely lovasíjász hadművészet révén a Kárpátoktól távol nyílt mód a határaink, és ekként a keresztény Európa megvédésére! A székely történeti értéktár egyetemes jelentősége tárgykörében a következő összegzés fogalmazódott meg 1929-ben: „A vitéz székely nemzet mártíromsága tetemre hívja Európa kultúrnépeit, hiszen évszázadokon át ők alkották a pronugnaculum Christianismi-t, tehát a művelt nyugati népek fejlődését a bátor, halálra elszánt; székelyek tették egykor lehetővé. A székely nemzet e dicső történelme figyelmet érdemel Európa vezető nemzetei részéről.". (5)

4. A címert „úgy kell tekinteni”, mintha a címerjogosult a „mellén viselné” a harcmezőn!

A címerjog jelentősége kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a tanúságtétel okán! A „pajzsot úgy kell tekinteni”, mintha a címerjogosult a „mellén viselné”!  (1) „A címerhasználat hazai előzményeit elsősorban a harcmezőn használatos zászlókon kell keresnünk.” A középkori „Archiregnum Hungaricum” hadviselése során „a királyi és más címeres zászlók használata a XIII-XIV. században általános volt”. (2) A címerjogi értelmezési keretek meghatározásakor a heraldika és a genealógia külön is izgalmas és egymást erősítő tudományterületeit fontos az összefüggések mentén elemezni! „A tudományos alapon művelt családtörténet természetesen része a genealógiának, de nem azonos vele. A genealógia a társadalmi viszonyokat, több család kapcsolatait vizsgálja, jelentős segítséget nyújtva ezáltal a társadalomtudományoknak.” (3) A „középkori fegyverhasználaton alapuló” címer lényege a „megkülönböztető jelként” való ábrázolás, hiszen „a harcosoknak azonosíthatóvá kellett tenniük magukat a csatatéren”. (4) A címerhasználat lényege a genealógiai tanúságtétel! (5) A családi címer lényege a nemzedékeken átívelő „öröklődés” és „az állandósult használat”. A címereknek, mint „az egyes személyeket reprezentáló” és „szimbolikus jeleknek” hatalmas jelentősége volt a középkorban. A „címerpajzsról azonnal le lehetett olvasni a címert viselő személy” hovatartozását. (6) A címerjog egyetemes jelentőségére mutat rá a következő összegzés!  A „címeres adománylevél” lényege a jogosított irányába az, hogy „egy bizonyos címerhez való jog kizárólagosságának a biztosítása" okirattal igazoltan védettséget jelentsen bárki mással szemben. „Címeresleveleink többsége természetesen egy konkrét címert ír le, s ennek zavartalan birtoklásában védi a megadományozotta(ka)t”; és a „kortársak az uralkodó rendelkezéseit természetszerűen végrehajtandónak tartották, általában fel sem merült, hogy a király nevében szóló armális által leírt címer birtoklásában bárkit is háborgassanak".  (7) A címertan (heraldika) legfontosabb területe a címerjog, ami a címerviselési joggal és történelmi hátterével foglalkozó tudományterület. Alapvetésként fontos rögzíteni, hogy a címerjog nem tűrt el semmiféle önkényes címerhasználatot; és a címerbitorlás olyan jogsértő magatartásnak számított, ami büntetést vont maga után. Az „Archiregnum Hungaricum” jogrendi világából 1416-ból van is erre vonatkozó történelmi emlék. A címerviselési jog vagy az ősök szokásjogi hagyományából fakadt; vagy pedig az uralkodó által okiratban rögzített adománycímer által jött létre. Ezen alapvetés jegyében indokolt a királyi adománylevél által adományozott 1453-as címerbővítés Hunyadi-hollójára utalni, mivel ez nem az uralkodó akaratából, hanem az ősök szokásjogi hagyományából eredt!  E címerhasználati jogosultság a Hunyadi-nemzetség tagjai körében azt jelenti, hogy a címerükkel mint a saját jelképükkel bírtak. A címerjog szerint mindig a jelentősebb címert illeti a főhely, ami az 1470-es Mátyás-államcímernél is azt jelenti, hogy a magyar király családi címere a boglárpajzsra került. A címerviselési jog lényege, hogy az e jogra való jogosultság jogrendi bizonyítottsága, ami hatalmas értéküzenetet hordoz a Mátyás-államcímer kék színű boglárpajzsán a csőrében gyűrűt tartó holló, valamint az ősi székely jelképeket megtestesítő Nap és Hold ábrázolása okán; mivel ez nyilvánvalóan címerbővítést jelent az 1453-as Hunyadi-címerhez képest. Uralkodói adománylevél nélkül került sor Mátyás király ezen archeogéniuszi címerbővítésére, ami a címerjog értékvilágára tekintettel kizárólag azért valósulhatott meg, mert e címerhasználati jogosultság a székely ősök szokásjogi hagyományából fakadt! Különleges értéket képvisel, hogy Székelyföld címere, a székelység jelképtára is feltüntetésre került az 1470-es Mátyás-koronás államcímeren, hiszen ezen  legmagasabb szintet jelentő hivatalos címer szívpajzsán való megjelenítés a nemzetközi diplomáciai színterén is egyetemes jelentőségű heraldikai örökséggé tette  e határvédő nemzetrészünk ősi székely jogrendi minőségét! Címerelméleti, címergyakorlati és címerművészeti szempontból is fontos ábrázolás valósult meg Budavári Nagyboldogasszonyunk templomának tornyán, ami egyrészt a magyar címertudomány tágabb összefüggései révén is elemzendő tárházat képez (pl. címerjog, címerviselés joga, címerek jogérvényesítő ereje, címerviselésre vonatkozó szabályok, címertörténet, címerismeret); másrészt a heraldika és a genealógia összefüggésrendszerére is rámutat. A címerbővítés kapcsán azt a legfontosabb feltárni, hogy erre vonatkozóan az adott korszakban és helyszínen milyen címerviselési jogosultság állt fenn. E tárgykörben a címerviselő család genealógiája és a címerek történeti fejlődése közötti összefüggések felismerése a legfontosabb célkitűzések közé tartozik, hiszen ez a nemzedékeken átívelő címeröröklés jogrendi alapjaira tekintettel a történelmileg igazolt és helyes címerleírás előfeltétele.

A nemzeti összetartozásunk XXI. századi felmutatása terén és a Hunyadi-film kapcsán is kiemelkedő fontossággal bír, hogy az akadémiai szintű nemzeti emlékezetműveltség egyetemes szintű értéktárát biztosítja a Budavári Nagyboldogasszony-templomunk annak köszönhetően is, hogy 1470-ben a heraldika eszköztára révén Mátyás király olyan genealógiai alapvetést felmutató koronás államcímert helyeztetett fel a templom harangtornyára, ami legmagasabb szintű archeogéniuszi tanúságtételként rögzítette a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét! 

Források: ELSŐ RÉSZ. Székely civilizációs értéktáraink jelentősége a Hunyadi-film okán! I. A „hazaszeretet és a keresztény elhivatottság legmagasabb színvonala Hunyadi János”! (1) STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu: Kásler Miklós a PS-nek: Az önazonosságunk alapja, hogy rendet tegyünk a történelmünkben! (Interjú) pestisracok.hu › kasler-miklos-a-ps-nek-az-onazonossa... Kásler Miklós a PS-nek: Az önazonosságunk alapja, hogy .. 2018. nov. 30. — letöltve 2021. február 13.: a továbbiakban idézet mű (i. m.); (2) Kubinyi András: Mátyás király. Tudomány – Egyetem sorozat. Bp., 2001. 8. o.; (3) i. m.; (4) Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. Bp., 1894. 445., LX. o.; (5) Antonio Bonfini: Mátyás király. Tíz könyv a magyar történetből. Latinból fordította Geréb László. A fordítás munkáját tanácsaival segítette Kardos Tibor. A fordítást ellenőrizte Mezey László. Átnézte Juhász László. Bp., 1959. 14. o.; (6) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. 6. o.; (7) Dr. Wenzel Gusztáv akadémikus: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége. (1873).  In.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből. 2. kötet. Pest, 1872. 6. o.: „Olvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1872. november 11-ki ülésén”.; (8) i. m.; II. A XIV. századi Havasalföld Székely megyéjének egyetemes jelentősége! (1) DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) GYKOL, Cista comitatuum (Q 327) 29792 DL-DF       29792. Keltezés 1447-10-12. Keltezés helye    Themeswar Temesvár Temes m. Kiadó       HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓ. Régi jelzet  Q 327. KÜKÜLLŐ 4 23 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • GYKOL, Cista comitatuum (Q327). -https://archives.hungaricana.hu/hu/chartershttps://mnl.gov.hu/mnl/ol/diplomatikai_leveltar_mohacs_elotti_gyujtemeny Diplomatikai Levéltár (Mohács Előtti Gyűjtemény) | Magyar ...https://mnl.gov.hu › mnl › diplomatikai_leveltar_moha... Az Országos Levéltárnak két középkori gyűjteménye van: a Q szekció, a szűkebb ... A Mohács előtti gyűjtemény a Diplomatikai Levéltárból (DL), a középkori ... Nem sokkal a MOL létrehozatala (1874) után, Pauler Gyula főigazgatósága idején ... - letöltve 2021. április 9.; (2) Ponori Thewrewk József Magyarországon és Erdélyben mind a két Törvényszék Ügyeinek hites Ügyésze: Három értekezés Hunyadi Székely János Magyarországi Kormányzó, Erdélyi s Havasalföldi Vajda, Tótországi, Temesi s Szörényi Bán, Besztercei örökös Gróf, és Nándor-Fejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bebizonyítására. Pozsony, 1825. XII. o.; (3) Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Bp., 1993. 783. o.; (4) Képes Krónika. Fordította Bollók János. Jegyzetek: Szovák Kornél, Veszprémy László. Millenniumi Magyar Történelem, Források) 67.Bp., 2004. 170. o.; (5) Szabó István: Ugocsa megye. Bp., 1937.119. o.; (6) Benkő József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Első kötet. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 1999. 478. o.; III. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete az „Archiregnum Hungaricum” részét képező Havasalföld jelentősége fényében! (1) Horváth Richárd: Hunyadi Mátyás és Havasalföld. In.: Világtörténet. 2010. 2. szám. 3. o.; (2) Takács Tibor: László Gyula siratása. In.: A CÉH. IX. évfolyam. 1998. 1. szám. 50. o.; (3) Pálosfalvi Tamás: A Hunyadiak kora 1437-1490. Bp., 2009.; (4) Dr. Florio Banfi: Hunyadi János itáliai tartózkodása. In.: Erdélyi Múzeum. 1934. 7-12. szám. 261., 270. o.:: „Les Memoires de Messir Philippe de Comiens eto. Paris 1552. f. 116. v.: „Le Roy Mathias estoit filz d'un tresvaillant chevalier, appelé le Chevalier Blanc de la Vallaguie..." Az olasz fordításban, Delle Memorie di Filippo Comines tradotte dal M. Lorenzo Conti, Genova 1594, p, 550: „nominato il Cavalliero Bianco della Vallacchia." L. még L'opere del Sig. Pietro Mattéi, Venezia 1638, v. I, p. 517: „Giov. Huniadé gran Signore di Valacchia."; (5) Csukovits Enikő: Magyarországról és a magyarokról. Nyugat-Európa magyar-képe a középkorban. Akadémiai doktori értekezés. Vác-Budapest, 2013. 153-154.; 155. o.; (6) Zágoni Aranka György: Két értekeződés: I. Az 1809-ik esztendőnek eltemetése. II. Gubernátor HUNYADI JÁNOSról, melyben megbizonyíttatik: hogy nem volt szerelem gyermeke, hogy ugyanazon egy Apától Hunyadi Oláh Vojktól és még egy Testvére volt legalább, és az is Hunyadi János nevű, és hogy ős neve Székely volt. Kolozsvár, 1811. 25. o.; (7) Jancsó Elemér: Aranka György levelezése. Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1947. 8. o.; (8) DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311) 14604. DL-DF       14604. Keltezés       1453-01-30. Keltezés helye   Posonii Pozsony Pozsony m. Kiadó       LÁSZLÓ 5 KIRÁLY. Régi jelzet       Q 311 / 1524 12. DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311) - https://archives.hungaricana.hu/hu/charters  https://mnl.gov.hu/mnl/ol/diplomatikai_leveltar_mohacs_elotti_gyujtemeny Diplomatikai Levéltár (Mohács Előtti Gyűjtemény) | Magyar ...https://mnl.gov.hu › mnl › diplomatikai_leveltar_moha... Az Országos Levéltárnak két középkori gyűjteménye van: a Q szekció, a szűkebb ... A Mohács előtti gyűjtemény a Diplomatikai Levéltárból (DL), a középkori ... Nem sokkal a MOL létrehozatala (1874) után, Pauler Gyula főigazgatósága idején ... - letöltve 2021. április 9.; MÁSODIK RÉSZ. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a genealógiai tanúságtételt felmutató címerjogi alapvetések fényében! I. Vajdahunyad várkápolnája boltozatzáró kövének sisakdíszes címere 1446 óta a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének címerjogi bizonyítéka! (1) Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. Újabb kutatások az esztergomi várban. Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986. 25-26. o.; (2) Vukov Konstantin: Az esztergomi Vármúzeum Vitéz János korabeli rekonstrukciós programja. In.: VITÉZ JÁNOS EMLÉKKÖNYV. ESZTERGOM ÉVLAPJAI ANNALES STRIGONIENSES 1990. Vitéz János emlékkönyv. Szerkesztette Beke Margit. Esztergom, 1990. 99. o.; (3) Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp., 1987. 222. o.; (4) Dr. Gerecze Péter: Magyarország műemlékei. I. kötet. A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. Bp., 1905. 2778. o.; (5) Köpeci Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. Kolozsvár, 1927. 4., 9., 10. o.; II. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornya 1470-ben készíttetett koronás államcímerének szívpajzsa Mátyás király címerjogi tanúságtételeként került felmutatásra!(1) Nagy Iván: Magyarország családaiMagyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. Ötödik kötet. Pest, 1859. 190. o.; (2) Dr. Fekete Nagy Antal: Köpeczi Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. Erdélyi Tudományos Füzetek. 8. szám. Kolozsvár, 1927. 8°. 22. l. In.: Levéltári Közlemények. Levéltári Közlemények. VII. évfolyam. 1929. 1–2. szám. 131. o.; (3) Bertényi Iván: I. Mátyás király címerváltozatai. In.: Levéltári Közlemények. LXXIX. évfolyam. 2008. 87. o.; (4) Balogh Jolán: Mátyás király ikonográfiája. In.: Mátyás Király Emlékkönyv. Bp., 1940. 462. o.; III. Címerjogi értéküzenet: a kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzata koronás államcímerének szívpajzsa 1902 óta „romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek” és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének! (1) A magyar címer a történelemben. In.: Magyar Hírek. XLII. évfolyam. 5. szám. 1989. március 6. 7. o.; (2) Csallóközi Zoltán: Magyarok 60 emlékműve. Szoborsorsok a Kárpát-medencében 60 képpel és ezek leírásával. Pomáz, 2013. 82. o.; IV. Mátyás király koronás államcímere kék színű szívpajzsának genealógiai és címerjogi üzenete az „Archiregnum Hungaricum” korabeli székely címer egyetemes jelentősége fényében! 1. A sisakdíszes címerábrázolás genealógiai jelentősége: „egész nemzetség közösen használt sisakdíszére történik utalás" címer révén! (1) IV. Címertan (heraldica). In.: Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok (1959-1963) 4. Történeti segédtudományi alapismeretek. I. kötet. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. 63. o.; 66. o.: „A fenti összeállítás Áldásy Antal: Címertan című kézikönyvének kivonatolásával készült.”; (2) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 64. o.; (3) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 29. o.; (4) IV. Címertan (heraldica). In.: Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok (1959-1963) 4. Történeti segédtudományi alapismeretek. I. kötet. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. 62. o.; 66. o.: „A fenti összeállítás Áldásy Antal: Címertan című kézikönyvének kivonatolásával készült.”; (5) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 24., 27. o.; 2. Címerváltozatok „a Hunyadiak régi hollós címerét” bővítő 1453-as királyi oklevél után. (1) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 29., 54., 58. o.; (2) Bertényi Iván: I. Mátyás király címerváltozatai. In.: Levéltári Közlemények. LXXIX. évfolyam. 2008. 79. o.; (3) Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon In.: Levéltári Közlemények. LIX. évfolyam. 1988. 1. szám. 75. o.; (4) Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon. In.: Levéltári Közlemények. LIX. évfolyam. 1988. 1. szám.  23. o.; 3. Címerjogi alapvetés: a „Nap a félholddal a székelységet jelképezte”! (1) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 41. o.; (2) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 25. o.; (3) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 91., 92. o.; (4) Darvas-Kozma József: Székely címer a román fejedelemségek címerében. Bejegyezte: D.K. József dátum: 15:36 - Krisztussal a keresztet Krisztussal a keresztet: Székely címer a román fejedelemségek címerében - letöltve 2022. január 29.;  (5) Bruckner Győző dr.: Könyvismertetés. Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest 1927. 400 l. In.: Miskolci jogászélet. V. évfolyam 1929. 9. szám. 10. o.; 4. A címert „úgy kell tekinteni”, mintha a címerjogosult a „mellén viselné”! (1) IV. Címertan (heraldica). In.: Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok (1959-1963) 4. Történeti segédtudományi alapismeretek. I. kötet. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. 57. o.; 66. o.: „A fenti összeállítás Áldásy Antal: Címertan című kézikönyvének kivonatolásával készült.”  (2) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 60., 62. o.; (3) Kállay István: A történeti segédtudományok művelése a levéltárakban. In.: Levéltári Szemle. XXX. évfolyam. 1980. 1–2. szám. 139. o.; (4) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 10., 12. o.; (5) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 23. o.; (6) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 10., 12., 17.  o.; (7) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 24., 25. o.

A középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjoga igazolja a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét 1825-ben címlapra tevő Ponori Thewrewk József tudománytörténeti alapvetését! Az 1902-ben felavatott kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzatát ékesítő koronás államcímer egyetemes jelentőségű a nemzeti összetartozásunk értékvilágában, mivel azonos címerjogi üzenetet hordoz Mátyás király 1470-ben készíttetett koronás államcímerével, hiszen mindkét címer szívpajzsán a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. Ezen ábrázolás egyrészt azt jelenti, hogy 1470-ben és 1902-ben a székelycímeres jelképtár megjelenítésével Székelyföld felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt e címerművészeti megjelenítés által Mátyás király a székelycímeres jelképtárat a saját családja címerhasználati jogosultságaként is felmutatta, ami a középkori címerjog alapján azt jelenti, hogy archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről.