Dr. Diószegi György Antal

 „Ars Sacra”: a történelem evangéliuma, avagy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete a templomaink genealógiai tanúságtételt felmutató címerjogi alapvetéseinek és a Hunyadi-filmsorozat jelentősége tükrében!

HŐSÖK TERE, 2022. április 24.

A Kárpát-haza őrei a székelyek!

Pünkösd ünnepén a Szentlélek eljövetele a keresztény szeretet békét teremtő erejét mutatja föl az emberiség számára, melynek szívvel-lélekkel teljes üzenete a nemzeti összetartozásunkat is jelképező Csíksomlyón a hazafiság eszményével egyetemben különleges hitéleti értéket képvisel!

Dr. Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes plébános a következő alapvetéseket fogalmazta meg a „székely címer”,

a „székely címer napja és holdja” jelentősége jegyében:

 „Székelyek nélkül se Moldova, se címere nem lenne”.

„Moldva címerében” azért „van jelen a székely címer napja és holdja, azért mert Moldva lakosságának egy része székely”.

„A múlt pedig erős gyökér!” A „székelyek őshonosak” a Kárpátokon túli térségekben is!

(Darvas-Kozma József: Székely címer a román fejedelemségek címerében.

Bejegyezte: D.K. József dátum: 15:36 - Krisztussal a keresztet Krisztussal a keresztet:

Székely címer a román fejedelemségek címerében - letöltve 2022. január 29.)

A hazafiság eszménye jegyében oly nagyon várt Hunyadi-filmsorozat szívvel-lélekkel való segítése céljából indokolt rögzíteni, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” állam- és jogrendjénél ősibb a székelység jogrendje és címerének jelképrendszere, és ekként egyetemes jelentőséget képviselt a középkori magyar címerjog világában.

Címerjogi alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a címerhasználat lényege a tanúságtétel, tehát a címerjogi értelmezési keretek meghatározásakor a heraldika és a genealógia külön is izgalmas és egymást erősítő tudományterületeit fontos az összefüggések mentén elemezni. A jogtörténet különleges emlékezetműveltséget felmutató tudományterülete a heraldikai és a genealógiai összefüggések terén irányadó címerjog.

E címerjogi alapvetések közismertek voltak az 555 évvel ezelőtt, azaz 1467-ben megalapított „ACADEMIA ISTROPOLITANA”, azaz „MÁTYÁS KIRÁLY TUDÓSAI KÖRÉBEN”!

Kézirat lezárva: 2022 áprilisában. ELSŐ RÉSZ. Húsvét ünnepén; MÁSODIK RÉSZ. Szent György napján. Copyright Dr. Diószegi György Antal. A közölt és megjelentetett jelen alkotás Dr. Diószegi György Antal szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi, oktatási és tudományos célra (a forrás közlésével) szabadon felhasználható, de bárminemű (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendő külön szerződés feltételei szerint valósítható meg jogszerűen.

ELSŐ RÉSZ

Székely civilizációs értéktáraink jelentősége a Hunyadiak archeogéniuszi emlékezetműveltsége terén!

A székelység legfontosabb ősi jelképe a kék alapon ábrázolt Nap és Hold: így született meg a Székely Nemzeti Tanács zászlaja 2004-ben; majd pedig Székelyföld hivatalos zászlaja 2009-ben.

A középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjogi világa terén emlékezetműveltségi alapvetésként fontos rögzíteni, hogy a székely civilizációs értéktáraink egyetemes jelentőségére mutatnak rá a jelen füzet címlapján látható képek!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét a polihisztor Zágoni Aranka György az 1811-ben megjelentetett művének címlapjára tette. Vajdahunyad lovagtermének és várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímerei a gyűrűt tartó holló és az ősi székely jelképek együttes ábrázolásával valósultak meg Hunyadi János 1452-ig lezajló építkezései idején. Köpeczi Sebestyén József 1927-ben kiváló rajzokat készített Vajdahunyad várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímeréről; valamint Mátyás király nyitott koronás országcímeréről, ami a brassói Fekete-templomban látható.

„Ars Sacra”: a „Szent Művészet” évszázadokon átívelő címerjogi értékvilága fényében érdemes arra a két címerre utalni, melyek jelképrendszerében a székely nagyszülőkre vonatkozó szeretetből fakadó archeogéniuszi emlékezetműveltség került megfogalmazásra. Az egyik a budavári Nagyboldogasszony-templomunkban található: az Igazságos Mátyás magyar királyunk által 1470-ben készíttetett koronás államcímerének legelőkelőbb, legfontosabb részét jelentő kék színű szívpajzsán a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. A másik pedig Dr. Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti érsek, metropolita címere ugyanezen címerjogi archeogéniusz jegyében született meg.

A fenti címerjogi alapvetések a nemzeti összetartozásunk székely örökségtárába tartozó XV. századi történelmi emlékeink körében kiemelt jelentőséggel bírnak. A középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjoga igazolja a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét 1811-ben címlapra tevő polihisztor, Zágoni Aranka György tudománytörténeti alapvetését! A fent hivatkozott Mátyás-államcímer két üzenetet is hordoz: egyrészt ezen ábrázolás azt jelenti, hogy 1470-ben a székelycímeres jelképtár megjelenítésével Székelyföld felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt e címerművészeti megjelenítés által Mátyás király a székelycímeres jelképtárat a saját családja címerhasználati jogosultságaként is felmutatta, ami a középkori címerjog alapján azt jelenti, hogy archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről.

Az 1902-ben felavatott kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzatát ékesítő koronás államcímer szívpajzsa is egyetemes jelentőségű a nemzeti összetartozásunk értékvilágában. A címerjog a nemzeti emlékezetműveltség azon értékes tudástárat megtestesítő tudományterülete, melynek kimagasló jelentősége van a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén.

Alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a legfontosabbak a XV. századi források, melyek értelmezési kereteit azon legmagasabb tudományosság szintjén kell meghatározni, melyben a címerjog hatalmas jelentőséget képvisel. A középkori „Archiregnum Hungaricum” államéletét meghatározó családok eredetkutatása tárgykörében a kutatások alapjait a korabeli levéltári források jelentik. Ezen források között kiemelt fontossággal bírnak azon királyi adománylevelek, melyek az érintett család címeréről adnak történelmileg hiteles tájékoztatást. E körben a címerbővítést tartalmazó királyi adománylevelek pedig a legértékesebb források, mivel ekként az ősök jelképeire olyan adatok nyerhetőek, melyek a korábbi (akár évszázadokon átívelő) címerhasználati örökség történelmi jelentőségére világítanak rá. Hunyadi János címerhasználata tárgykörében az 1453-as királyi adománylevél azért fontos, mivel ezen sisakdíszes címerábrázoláson a csőrében gyűrűt tartó ágon ülő holló úgy szerepel, mint a Hunyadiak őseinek címermadara. A címerjog jelentősége kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a tanúságtétel okán! E tárgykörben azon címerváltozatok a legfontosabbak, melyek a székely címer jelképeivel ékesítettek, s ekként térnek el az 1453-as királyi adománylevélben adományozott címertől.

A középkori „Archiregnum Hungaricum” állam- és jogrendjénél ősibb a székelység jogrendje és címerének jelképrendszere, és ekként egyetemes jelentőséget képviselt a középkori magyar címerjog világában. Címerjogi alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a címerhasználat lényege a tanúságtétel, tehát a címerjogi értelmezési keretek meghatározásakor a heraldika és a genealógia külön is izgalmas és egymást erősítő tudományterületeit fontos az összefüggések mentén elemezni. A jogtörténet különleges emlékezetműveltséget felmutató tudományterülete a heraldikai és a genealógiai összefüggések terén irányadó címerjog.

I. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk az archeogenetika és az archeogéniusz értékvilágában is egyetemes jelentőséget képvisel!

„Azonosították két Árpád-házi személy csontjait és a Hunyadiak származását”: e címmel jelent meg azon híradás 2022. április 13-án, melyben (többek között) az alábbiak kerültek megfogalmazásra. „A székesfehérvári osszáriumból vett mintákból két Árpád-házi személyt azonosítottak a Magyarságkutató Intézet kutatói, akik Corvin János és családja csontjaiból meghatározták a Hunyadi-család származását is - jelentette be szerdán Budapesten az emberi erőforrások minisztere. Kásler Miklós felidézte, hogy az archeogenetikai kutatás két irányba indult el Magyarországon. Szegeden populációgenetikai kutatások kezdődtek, az Országos Onkológiai Intézet pedig az Árpád-dinasztia genetikai állományának kutatását indította el, azonosítva III. Béla király férfiági leszármazási vonalát.  Ezt a két kutatási irányt egyesítette a Magyarságkutató Intézet, kiegészítve a többi tudományág eredményeivel, így rövid idő alatt is tudományosan megalapozott, prekoncepcióktól mentes eredményeket értek el - tette hozzá. Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója elmondta, a székesfehérvári osszáriumban nyugvó Árpád-házi személyek azonosításáról, valamint a Hunyadi-család genetikai állományáról szóló tudományos publikációik jelenleg lektorálás alatt vannak, megjelenésük a következő hónapokban várható. Mint kiemelte, az osszárium kutatásának előzménye volt, hogy Kásler Miklós kezdeményezésére az Országos Onkológiai Intézet III. Béla csontjaiból meghatározta az Árpádok genetikai állományát; így vált lehetségessé a Székesfehérváron nyugvó maradványok, a Szent László-ereklye, illetve Tihanyban I. András csontjainak vizsgálata is.” „Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet archeogenetikai kutatóközpontjának igazgatója emlékeztetett arra, hogy a székesfehérvári bazilikában ma azonosítatlanul nyugszanak egy csontkamrában a magyar uralkodók maradványai. A Magyarságkutató Intézet laborjában azonban kiépítették a jelenleg elérhető legmodernebb molekuláris technológiát, amellyel teljes örökítőanyag-sorrendet tudnak leolvasni akár 2000 éves csontmaradványokból is. Nemcsak az Y kromoszómát és a mitokondriumot tudják vizsgálni, hanem bármely testi kromoszóma szekvenciasorrendjét is meg tudják határozni, és ezzel a technológiai újítással képesek pontosan felvázolni a rokonsági viszonyokat - közölte.  Kásler Miklós az MTI kérdésére elmondta, hogy a székesfehérvári osszáriumban mintegy 900 személy maradványait tárták fel, közülük 204 minta teljes örökítőanyagát már feldolgozták, 102 minta feldolgozása pedig jelenleg zajlik. A kutatás célja, hogy az Árpád-ház férfi tagjai mellett azonosítsák feleségeiket, rokonaikat, valamint a vegyesházi királyokat is.” „Kásler Miklós emlékeztetett arra, hogy a Hunyadiak maradványait az 1918-as román bevonuláskor szétszórták Gyulafehérváron, ezért már csak egy helyen volt lehetőség „közelebb jutni" a családhoz: Corvin János és leszármazottai Lepoglavában őrzött csontjainak vizsgálatával. Ennek a kutatásnak az eredményei is rövidesen hozzáférhetők lesznek - közölte.”  (1) A hivatkozott gyulafehérvári történések után negyedszázaddal már nagyon más szelek fújtak a Kárpátokon túli térségben, melyre példával szolgálnak az alábbi MTI-híradások. „Bukarest, július 31. Magyar Távirati Iroda. Az Universul vezércikkében a román presztisről ír; szerinte ez a presztis a román csapatok vitézsége folytán egyre növekvőben van. A nép presztisét még emeli a kultúra és a szellem. Románia e téren is felemelt fővel állhat a többi népek közé. A napokban a szlovák sajtó rámutatott árra a fényes történelmi szerepre is, amelyet Hunyadi János a nagy román hős töltött be.” (2) „A Curentul szerint a Hunyadiak románok voltak. Bukarest, október 5. Magyar Távirati Iroda. A Curentul október 8-i számában Bosoa Malin azt írja, hogy Erdély kimagasló alakjainak sorában vezető helyen állnak a Hunyadiak, akiket úgy a magyarok, mint a románok egyaránt a magukénak vallanak és egyformán dicsőítenek, Hunyadi János és Corvin Mátyás vitézi tettéi be vannak vésve az erdélyi román lelkekbe. A román bojárok - folytatja - mindig fényes bizonyítékkal szolgáltak annak, hogy a román szellemben meg van a kellő adottság úgy a vezetésre, mint áldozatok hozatalára.” (3) Nos, a fentiek alapján indokolt a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az évszázadokon átívelő magyar nemzeti emlékezetműveltség napjainkban is mindenki által látható alábbi örökségüzeneteire felhívni a figyelmet! „MÁTYÁS KIRÁLY TUDÓSAI KÖRÉBEN”: ez olvasható a Hősök terén álló igazságos uralkodónk szobra alatti dombormű felirataként, ami kimagasló emlékezetműveltségi üzenetként is értelmezendő. Indokolt arra felhívni a figyelmet, hogy e dombormű nem a számos sorsdöntő ütközet valamelyikét, vagy Bécs elfoglalását ábrázolja; és nem is lovagkirályunk csatatéri dicsőségének állított emléket. E dombormű azon emlékezetműveltségi örökségtárra mutatott rá, ami Mátyás király azon épített örökségének állított emléket, hogy 1470-re felépíttette a budavári Nagyboldogasszony-templomunk remekművet jelentő harangtornyát. A XV. századi keresztény reneszánsz korában felmutatott nemzeti szellemi honvédelem legragyogóbb épített öröksége e harangtorony. Kettős üzenetet hordozó szent emlékhelyünk e harangtorony. Egyrészt az általa megszólaltatott harangszó okán, ami 1456 óta a nándorfehérvári diadalt, és ekként királyunk édesapja, Hunyadi János örök dicsőségét hirdeti minden délben. Másrészt e harangtoronyra 1470-ben felhelyezett zárt koronás államcímer okán, melynek szívpajzsa a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét mutatja föl a középkori címerjog révén!

E tárgykörben indokolt a magyar őstörténet alapvetésére, Szkítia lovasíjász világára is utalnom! A „király budai udvarában” Mátyás király történészei „az uralkodó politikai célkitűzéseit, a magyar centralizált monarchiát és a pápaság túlzott befolyása elleni harcát ideológiai alapon szolgálják a magyarság szkítiai származásának hirdetésével”. „Tudatosan Attilához és a hunokhoz, szkítákhoz fordulnak eszményképért s mindezzel a feltörekvő köznemesi tömegek közvéleményének érzés- és akaratvilágát fejezik ki. Thuróczy János Hunyadi Mátyást nyíltan „második Attilának" nevezi krónikájában.” „Thuróczy János, Drághi Tamás és mások vitái, beszélgetései során az udvarban állandóan szóban forog a hun-magyar nép nagysága és szkítiai származása.” Thuróczy János „foglalkozik a Kaukázus-hegységgel, a Rioni-folyót a szkíták fő folyamai közé sorolja, majd leszögezi: senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy a magyarság ősanyja”, azaz őshazája Szkítia volt. A „magyarság „szkítiai" leszármazásának tana” kapcsán kiemelendő, hogy ez „már korábban is megmutatkozott a magyar krónikákban”, és „Mátyás humanista udvarában jutott teljesen uralomra”, leginkább „Thuróczy, Drághi és a szkíta-elmélet többi hirdetője” révén. (4)

Budavári Nagyboldogasszony-templomunk több szempontból is igen kiemelkedő jelentőséget képvisel a középkori magyar archeogéniusz és a XXI. századi archeogenetika értékvilágában! A szkíta-hun-magyar azonosság III. Béla király jegyzője, Anonymus krónikájának alapvetései közé tartozott; és ugyanezen uralkodónk csontjai szolgáltak alapul a Turul-uralkodóház „genetikai állományát” meghatározó archeogenetikai kutatásoknak!

II. A Hunyadi-filmsorozat egyetemes jelentősége!

A készülő Hunyadi-filmsorozat forgatókönyvének és szövegkönyvének méltó módon való elkészítése terén különleges jelentőséggel bírnak a fent rögzített alapvetések, melyek nyomán indokolt az alábbiakra is utalni a Hunyadi-film hazafias célzatú és önzetlen segítése jegyében. Fontos cél ez, hiszen az 1945 utáni pártállami tudománydiktatúra nyomán számos elmélet fogalmazódott meg a Hunyadiak XIV. századi őseiről.

Napjainkban van olyan vélemény, mely szerint „a hős hadvezér” Hunyadi János ősei „havasalföldi kun kenézek leszármazottai” voltak. (1) Kérdés, hogy ezen eredetelméleti felfogás nyomán felvázolható kun-nogaj-tatár eredet hogyan is egyeztethető össze a XIV. századi székely határvédelem valóban egyetemes jelentőségű történelmi értékvilágával? Hunyadi János és székely hadereje kapcsán ugyanis fontos történelmi valóság, hogy a nemzeti összetartozásunk székely örökségtárának évszázadokon átívelő és kiemelkedő jelentőségű csatatéri diadalai éppen az úz, a besenyő, a kun és a nogaj-tatár betörések elleni határvédelmi harcainkban születtek meg. Székelyföld templomainak falképei ennek is igen fontos emlékei!

Egy másik vélemény a következőket rögzítette: Hunyadi János „az erdélyi hátszegi román világból emelkedett ki”. E kijelentés alapjául vett XV. századból való pápai mondat így szól Hunyadi eredetéről: „Johannes natione Valachus fuit”. (2)

A fenti XIV. századi „vlach=román” megállapítással okkal ellentétes alapvetést fogalmazott meg Dr. Kásler Miklós miniszter a 2018 novemberében rögzített tudományos kijelentésekor: „kulturális káderek a mai napig megengedik maguknak, hogy Hunyadi Jánost románként szerepeltessék”, pedig  „nem a román hegyipásztorok voltak” az ősei. (3)

A fenti XIV. századi „vlach=román” megállapítást Hunyadi János XIV. századi ősei kapcsán nagyszerűen cáfolta Dr. Teiszler Éva tudományos munkatárs is, amikor a „Mit tudhatunk a Hunyadiak származásáról?” címet viselő előadásában az alábbiakat fogalmazta meg: az, hogy „mit értünk az alatt, hogy vlah”, az „kérdéses”; de „nemzetiséget nem tudunk mögé tenni”. (4)

„A Magyarságkutató Intézet Kiadványai” 20. kötetében Sántha Attila a következőkre utalt 2020-ban: a „Kárpátokon túli szkíta/székely történelem” kapcsán igen fontos, hogy „1000-től 1072-ig önálló székely állam” létezett. A „bizánci írók (Attaliates, Psellos és mások)”, valamint a Csíki székely krónika „szerint a székely nemzet, amely önmagát szkítának nevezi, a 11. század közepe felé a saját lakhelyét az Al-Duna bal partjára” teszi. (5)

Dr. Kásler Miklós miniszter úr és Dr. Teiszler Éva tudományos munkatárs (fentiekben hivatkozott) útmutató megállapításai nyomán az alábbi történelmi összefüggésekre is indokolt utalni.

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetével kapcsolatos hungarobizantinológiai összefüggésekre rávilágító alapvetések is igazolják, hogy a székely tudós Zágoni Aranka György a műve címlapjára okkal tette ebbéli állítását.

E körben fontos, hogy a „vlachosz” görög szó a latinizálódott alakjában lett általánosan használt műveltségi fogalommá a XIV-XV. századi keresztény reneszánsz korszak Európájában; és ez közismert volt a XVIII. századi felvilágosodás korában is!

A XIV. századi Havasalföld (Oungrovlachia/Magyarpásztorföld) magyar alapítású püspöksége (Árgyasudvarhely) és Székely megyéje szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén. Ezen alapvetések okán Hunyadi János édesapja a havasalföldi székely Örlőc-nem Bod/Both/Buth-ágából származó Buth-i Vajk volt.

 

III. A székely tudós Zágoni Aranka György kortársai: huszártestőrségünk értékteremtése a nemzeti felvilágosodás idején!

Lovas nemzetünk huszárvilága 250 évvel ezelőtt a magyar művelődéstörténet olyan szellemi útját teremtette meg, ami mind a mai napig alapvetést jelent az oktatási rendszerben. Jelesül azon magyar huszárainkról van szó, akik a Magyar Nemesi Testőrség tagjai voltak, és maradandó műveltséget képviselő életművet teremtettek a nemzeti felvilágosodás korszakában. Az első meghatározó lépést a XVIII. századi magyar huszárminőség jeles vitéze, Bessenyei György (1746–1811) tette meg, aki Bécsben a magyar királyi nemesi testőrség tisztje, költő, a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja volt. 1772-ben jelent meg Bessenyei György két alapvetést jelentő műve: az egyik a nemzeti érzést felmutató „Hunyadi László tragédiája” címet viselte; a másik pedig a filhellén műveltség jegyében megszülető „Ágis tragédiája” volt. Fontos utalnom arra is, hogy a magyar királyi nemesi testőrség valójában huszártestőrséget jelentett. E nemzeti fegyveres testületünk olyan rendkívül magas szintű művelődéstörténeti teljesítményt tett le a haza oltárára, melynek révén a közgondolkodás „testőrírók” megnevezéssel illette őket! E tárgykörben a „Bessenyei György Társasága Bécs, 1777. néven ismeretes gyűjteményes kötetet” azért fontos megemlíteni, mivel a „testőrírók ebben léptek először a nyilvánosság elé". (1) Bessenyei György (1746–1811) 1760-ig a „Bodrog parti Athén", azaz Sárospatak nevezetes kollégiumának diákja volt. Műveltsége, vitézi képességei és hatalmas testi ereje révén 1765-től lett a magyar testőrség katonája. Hatalmas alkotói tevékenységet fejtett ki: 1772-től 1782-ig mintegy 24 műve jelent meg nyomtatásban. Külön is kiemelendő a „Hunyadi János élete és viselt dolgai” (Bécs, 1778.) címen közzétett műve; valamint az „Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék” (Bécs, 1790.) címmel megjelent írása, ami a magyar nemzet akadémiai célkitűzései jegyében is fontos alapvetéseket rögzített. A remek költővé lett Barcsay Ábrahám (1742–1806) Nagyenyed kiváló református kollégiumában tanult, majd 1762-től a magyar királyi testőrírók közé tartozott. 1767-től a Leopold nagyherceg nevét viselő 4. számú dragonyos ezred kapitánya lett. Az 1788-ban megindított török háború idején Lasci regimentjében volt ezredes. Csatatéri vitézsége (pl. Szabács, Nándorfehérvár) eredményeként 1790 decemberétől a magyar királyi nemesi testőrség ezredese lett. Íróként, költőként a baráti körébe tartozott (többek között) Bessenyei György, Orczy Lőrinc, Ányos Pál és Radvánszky János. Igen lényeges arra is utalni, hogy a testőrírók világképében a lovasíjász ősiségünket kifejező szkíta-hun-magyar azonosságunk történettudományi alapvetést jelentett. E körben érdemes Barcsay Ábrahám 1772. március 24-én írott azon levelére hivatkozni, melynek címzettje Bessenyei György volt: a „magyaroknak hirdessék munkái,  hogy ők a scytháknak vitéz unokái”, hiszen e „szegeletkövön fekszik szabadságunk”! E történelmi öntudat mutatkozik meg Barcsay Ábrahám „A BÉKESSÉGHEZ" címet viselő versében, amikor a következő sorokat fogalmazta meg: „Malasztodat adtad scythák nemzetére, Ama nagy Árpádnak vitéz seregére". (2)

2022-ben fontos célkitűzés, hogy a nemzeti felvilágosodás korszakában alkotó huszártestőrségünk értékeit konferenciákon is felidézzük, hiszen műveltségi körükben a szkíta-hun-magyar azonosság és a Hunyadi-tisztelet alapvetést jelentett!

A nemzeti összetartozásunk XXI. századi felmutatása terén és a Hunyadi-film kapcsán is kiemelkedő fontossággal bír, hogy az akadémiai szintű emlékezetműveltség egyetemes szintű értéktárát biztosítja a Budavári Nagyboldogasszony-templomunk annak köszönhetően, hogy 1470-ben a heraldika eszköztára révén Mátyás király olyan hivatalos koronás államcímert helyeztetett fel a templom harangtornyára, ami legmagasabb szintű archeogéniuszi tanúságtételként rögzítette a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét! 

MÁSODIK RÉSZ

Lovasíjász határvédelmünk a Hunyadiak koráig!

A székely örökségtár felmutatása terén a Hunyadi-film valódi nemzeti ügy és a lovasíjászaink hatalmas lehetősége!  Lovasíjász nemzetünk hadművészete védte meg a XV. században a keresztény Európát, melynek egyetemes jelentőségét már sokan és sokszor kísérelték meg a legmagasabb akadémiai szinteken is közismertté tenni. E művelődéstörténeti célkitűzés immár a legkiemelkedőbb látványvilág szintjén fog megvalósulni, hiszen 2021 januárjában bejelentésre került, hogy végre megkezdődött a Hunyadi-film szereplőválogatása. E film legfőbb küldetése, hogy felmutassa hazánk, nemzetünk és Hunyadi János történelmi dicsőségét! A XV. századi „Archiregnum Hungaricum” hadtörténeti és művelődéstörténeti értéktárai a Hunyadiak korában közismertek volt, ám ezt a XXI. században is indokolt az általános műveltség részévé tenni. A Hunyadi-film a székely lovasíjászaink számára is különleges lehetőséget biztosít, hiszen egy olyan magyar alkotás készül, melyről már most nyilvánvaló, hogy a nemzetközi színtéren hatalmas sikert fog aratni, hiszen a középkori krónikákban ábrázolt magyar lovasíjász haderő a világhálóra fog kerülni! Kárpát-medencei lovasíjász egyesületeink (az elmúlt évtizedekben) újrateremtették ezen ősi nemzeti hadművészetünket, és mindezt a nemzetközi színtéren is méltó módon mutatták föl. Ezen eredmények megkoronázása lesz a Hunyadi-film, ami egyetemes jelentőséget képvisel a világ magyarsága számára, hiszen a XV. századi csatatéri hőseink emlékezete a XXI. században is erősíti a nemzeti öntudatot! Fontos cél, hogy világhírűvé tegyük a Hunyadi-film célkitűzéseit, a keresztény Európát megvédő XV. századi lovasíjász magyar huszárság egyetemes jelentőségét, melynek legkiemelkedőbb hősei voltak a Kárpátok határvédelmét évszázadokon át biztosító székely lovasíjászok! Kárpát-medencei nemzeti összetartozásunk művészi felmutatása terén a Hunyadi-film tehát különleges lehetőséget nyújt a magyar lovasíjászat ősi hagyományainak és hadművészeti erejének a bemutatására. A Hunyadi-film révén a korabeli magyar csikós- és gulyásvilág életmódbeli erejét is fel tudjuk mutatni a nagyvilágnak, hiszen ez az évezredeken átívelő nagyállattartó pásztoréletmódunk jelentette a XV. századi lovasíjász huszárvilágunk hátországát. A szkíta-hun-magyar azonosság jegyében kiemelkedő jelentőséget képvisel, hogy az őseink lovasíjászként léptettek át a történelem küszöbén immár 3 évezreddel ezelőtt, mely lovasíjász csikós- és gulyásvilág hadművészeti képessége Hérodotosz által egyetemes értékként is felmutatásra került! Ezen ókori emlékezetműveltségi alapvetést a Hunyadiak korában is képviselték a görög tudósok. A Hunyadi-film keretében ezen művelődéstörténeti örökségünket is fel kell mutatni! Természetesen a magyar krónikások is megemlékeztek ezen összefüggésekről, ám a XXI. században immár a hungarológia és a bizantinológia legújabb kutatási eredményei alapján indokolt felmutatni ezen lovasíjász hadművészeti értéktárunkat! A Hunyadiak korában a lovasíjász ősiségünket kifejező szkíta-hun-magyar azonosság teljességgel nyilvánvaló, és az akadémiai tudományosság legmagasabb szintjein igazolt történelmi valóság volt! E tárgykörben igen fontos rögzíteni, hogy semmiféle olyan nép nem létezett, mely a saját nyelvén önmagát szkítának nevezte volna: viszont amikor a magyarság művelt tudósai önnön népüket szkítának hívták, és a magyarság származási területét Szkítiának nevezték, akkor azért használták e görög szót, hogy más európai népek tudósai számára is nyilvánvaló legyen a magyar származástudat. Igen fontos ezt hangsúlyozni, mivel a XIX. századig az európai műveltség legjelentősebb képviselői a görög és a latin nyelvtudás keretei között értelmezték a múltat. A görög szkíta szó valójában egy műveltségi fogalom, melyet a görögök használtak a lovasíjász hadművészet megjelölésére. Ez a „szkíta” életmód a lovasíjász-műveltségi körre vonatkozik a görögök szóhasználatában: a szkíta szó valójában íjfeszítő értelmű. A magyar műveltségi körben a szkíta fogalom azért honosodott meg, mert a magyarság a diplomáciai és műveltségi kapcsolatrendszerében e görög szót használta magyar őseinek lovasíjász életmódjára utalva. Európa történelmében egy olyan nemzet van, a magyar, melynek történelmében a legmagasabb szintű íjásztudás és különösen a lovasíjász műveltség évezredek óta jelen volt. Nemzeti emlékezetműveltségünk alapvetését jelenti a szkíta-hun-magyar azonosságunk történelmi nyilvánvalósága, melynek egyetemes jelentőségét mutatja föl az is, hogy immár 3 évezrede ezt folyamatosan rögzítették a görög műveltség legjelesebb tudósai is! A Hunyadi-filmben természetesen ezt is meg kell jeleníteni, hiszen a XV. századi lovasíjász hadművészetünk a csatatereken mutatta meg az erejét; és ezzel egyidejűleg a szkíta-hun-magyar azonosság művelődéstörténeti alapvetést jelentett a keresztény reneszánsz tudósai körében. A Hunyadi-film készítése terén és a szkíta-hun-magyar azonosság tárgyköreiben vissza kell térni a nemzetünk 2 évszázaddal ezelőtti akadémiai műveltségéhez, gróf Széchenyi István és kortársai történelemszemléleti világképéhez! A Hunyadi-filmben a legfontosabb azt bemutatni, hogy a magyar lovasíjász huszárság különleges hadművészeti értéke tette lehetővé a távolsági hadjáratok megvalósítását a törökkel szembeni csaták során. Példa erre az 1444. évi várnai hadjárat, ami a középkori magyar távolsági hadviselés tárgykörében a legkiemelkedőbb hadászati teljesítmény volt. Buda és Várna egymástól 840 km távolságra fekszik: mindez természetesen légvonalban számolva igaz csupán, és a valós megtett útvonal 1200 km volt! Ez a távolsági hadviselés a XV. században egyáltalán nem volt jelen Európa más országaiban. Nem is csoda, hiszen a távolsági hadviselés nem a páncélos lovagi hadviselés sajátja volt. Ezt a hadművészeti különbséget a legfontosabb bemutatni a Hunyadi-filmben, melynek érdekében a XXI. századi magyar lovasíjász szakértők hatalmas értékű munkát tudnak majd kifejteni. A Hunyadi-film egy igazi nemzeti ügy, mivel döntő hatással lesz a XXI. századi magyar nemzedékeink öntudatára és történelmi világképére! A XV. századi magyar-görög sorsközösség legfontosabb elemeit is indokolt ábrázolni a Hunyadi-filmben, hiszen a keresztény világ legnagyobb hadvezérét, Hunyadi Jánost hatalmas tisztelet övezte a korabeli görögség körében. Konstantinápoly 1453. évi eleste előtt 9 évvel, 1444-ben Várnánál a magyar lovasság hősiességéről a görög Zótikosz Paraszpondilosz 465 soros görög eposzt írt, melyben csodálatos jelzőkkel illette Hunyadi Jánost, akit Nagy Konstantinhoz és Nagy Sándorhoz hasonlított.

Hunyadi János magyar lovasíjász huszárserege egyetemes hadtörténeti értéktárat mutatott föl a keresztény Európa védelmében, és ezt indokolt a legmagasabb szinten felmutatni a Hunyadi-filmben, melynek csatajeleneteiben a mai lovasíjász egyesületek legjobbjai világra szólóan megmutathatják a nemzeti hagyományainkban gyökerező tudásukat! 

I. Soós György lovasíjászainak diadala a tatár Nogaj kán felett!

Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György a XIII. század legkiválóbb magyar hadvezérei közé tartozott. Hadvezéri életútja során a legfontosabbak azok az események, melyek a Kárpátok túloldalán lévő határvédelmi térségeink magyar lovasíjász világának egyetemes jelentőségével vannak összefüggésben. A tatárjárás pusztításai után a második honalapítónk, IV. Béla király rendkívül gyors és igen eredményes hadszervezést valósított meg, és ennek legfontosabb térségeit a Kárpátok jelentették. A határt megvédő lovasíjász magyar haderő a XIII. század második felében kiváló eredményességgel verte vissza a tatárok támadásait. E tárgykörben azt a legfontosabb kiemelten hangsúlyozni, hogy e korszakban a tatárok a Kárpátok térségében Vereckétől Havasalföldig számos helyen intéztek támadást, ám a második honalapítás során megszervezett lovasíjász magyar határvédelem sikerrel verte vissza a szintén lovasíjász ellenséget! 1285 február elején a „tatárok Telebuga és Nogaj kánok vezetésével Vereckénél betörnek az országba”. „Északkelet-Magyarországot és az Alföldet pusztítják, egészen Pestig hatolnak.” A kiváló magyar hadvezér, Baksa nembeli György „Regéc vára alatt (Abaúj vármegye) sikerrel harcol ellenük”. (1) De máshol is nagy összecsapásokra került sor! 1285-ben Erdélyben „a visszavonuló tatár seregekkel” vívott csaták okán indokolt arra utalni, hogy „az aranyosi székelyek” a „tatárok dühödt támadásával Torockó vára alatt hősiesen szembeszálltak, hogy kiszabadítsák honfi társaikat, és abban az összecsapásban több mint ezer embert szabadítottak ki a tatárok keserves és szörnyű fogságából”. (2) E tárgykör okán fontos adalék, hogy a Kolozsváron elhunyt Jakó Zsigmond Pál (1916–2008) Széchenyi-díjas történész, művelődés- és gazdaságtörténész, levéltáros, paleográfus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja a következőket rögzítette 1975-ben: A „torockói völgy legkésőbb a XIII. század közepén már az előkelő Ákos nemzetséghez tartozó Thorotzkay család birtokában volt”; és „adatszerűen is bizonyítható, hogy az 1285. évi tatár beütés idején” a „falu és a vár birtokosa az alvajdaságot is viselt Thorotzkay Ehellős (Achilles) fia, Ehellős comes” volt. (3) E névhasználat fontos emlék a középkori Erdély filhellén műveltségi világa tekintetében is! A magyar lovasíjász haderő nemzetközi téren is felmutatta a hadművészeti értéktárait, melynek keretében indokolt a XIII. századi magyar-lengyel fegyverbarátság korabeli emlékeire is felhívni a figyelmet. „A tatár hadak Lengyelországra rontottak rá 1287 végén, a krakkói herceg, Leszkó Magyarországon keresett menedéket.” „Baksa nembeli Simon fia György” ekkor a lovasíjászaival behatolva „Lengyelországba megtámadta a tatárokat” a „saját kezdeményezésére”; majd pedig „Szandec vára környékén több mint ezer tatárt megtámadott, akikkel harcolva vezérüket, illetve fejedelmüket megölte, közülük is sokakat elpusztított, és katonáival a terület lakói közül szinte megszámlálhatatlanul sok személyt szabadított ki a tatárok fogságából”. A tatár támadás kapcsán fontos, hogy „egy kisebb csapatuk megsemmisítése ellenére az országba beütő csapatok egy része megkísérelt bejutni Magyarországra is, a Szepesség irányából”. Az „ott tartózkodó György a csapataival védte a hágókat”: „ott éjjel-nappal harcolt ezekkel a tatárokkal csapatonként, és többeket megölt közülük saját és övéi vérének hullatásával”. A „tatárok György mesternek – aki keményen szembeszállt velük – derekassága és igyekezete folytán nem tudtak behatolni földünkre és megszállni azt, Isten segítségével, hanem megfogyatkozva és vereséget szenvedve vonultak vissza erről a vidékről”. (4) Fontos kiemelten rögzíteni a magyar lovasíjász haderő egyetemes jelentőségét a határvédelem terén! 1287-ben Baksa György hősi „ellenállása megakadályozta, hogy ismét tatár hadak léphessék át a Kárpátokat”; és „Nogaj és Telebuga kis-lengyelországi betörésekor” a „visszavonuló tatár hadakat” támadó „Baksa György elverte”. (5) Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György hadvezéri minősége kapcsán kiemelendő, hogy egy évtizeddel korábban Havasalföldön szintén olyan csatatéri győzelmet aratott, melynek kimagasló jelentősége volt a Kárpátokon túli térségek magyar határvédelmi rendszerének kialakítása terén!  A Szepességből származó Hunfalvy Pál (1810–1891) jogász, néprajztudós, nyelvész, az 1848–1849-es szabadságharc idején országgyűlési képviselő, akadémikus a következő összefüggésekre mutatott rá 1894-ben: Havasalföldön 1275 után „Sóvári Soós György mester hamar rendet csinála”. Ezt „beszéli el 1282-ben László király oklevele, amely Só­vári Soós Györgynek sok más jeles tetteit is előszám­lálja”. „Ezen oklevél azért is nevezetes, mert abban a „Cumania” név helyett „aliqua pars de regno nostro ultra Alpesexistens” fordul elő; tehát Kunország ezentúl Havasalföld lesz, melyet a byzantinus írók Ungrovlachiának” kezdtek nevezni. (6) Kimagasló jelentőséget képvisel, hogy a Kárpátokon túl fekvő, azaz az „Olton túli tartomány” neve „a kunok uraságának végével lesz Ma­gyarországé”: „a magyar hatóság kezdetével” születik meg az „Ungrovlachia” megnevezés. (7) A XIV. századi görög tudós, „Kantakuzenus, azon kornak írója" művében „találjuk, tudtomra először 1324 tájban, hogy a byzantinusok Havasalföldet Ungrovlachiának nevezik vala, ezzel helye­sen fejezvén ki a politikai viszonyt Havasalföld és a magyart korona között”. A „magyar királyok latin okleveleikben azt a Havasalföldet” a „partes nostrae Trans-alpinae” megnevezéssel illették. A „byzantinus írók és a kon­stantinápolyi zsinat, vagyis a keleti egyházi legfőbb kor­mányszék” oklevelei „Ungrovlachiának nevez­ték mindig” a Kárpátokon túli magyar térséget. (8) A „középkorban általánosan elterjedt blakhosz-vlakhosz” megnevezés a „bizánci görög” műveltségi körben született meg. A középkori eredetű, „a magyar koronától való függést is tükröző Ungrovlachia országnév” a „17. században” bekerült a „havaselvei fejedelemség címerébe”. (9) Sóvári Soós György mester, azaz Baksa nembeli Simon fia György XIII. századi győzelmei a tatárok felett azzal az eredménnyel jártak, hogy a Kárpátokon túli területeken a magyar állam- és egyházrend olyan intézményrendszerei jöttek létre a lovasíjász haderőnk hadművészeti értéktárai alapján, melyek aztán a XIV. században a törökök támadásai ellen is hatékony határvédelmet jelentettek. Indokolt azt is rögzíteni, hogy a görög vlachosz szó értelme pásztor. E görög szóból ered a csak a magyar jogrendben létező „ius valachicum”, azaz a pásztorjog, és az ebbéli életmódot kifejező XIV. századi vlach/oláh szó is. Havasalföld görög neve Oungrovlachia volt, ami Magyarpásztorföld jelentéssel bír: ez volt a görög műveltség világképében a Kárpátokon túli magyar lovasíjász nemzetségek nagy szabadságban élő nagyállattartó pásztorvilágának térsége, melynek legszervezettebb határvédelmi katonai erejét a havasalföldi Székely megye biztosította.

A XIV. századi Havasalföld (Árgyasudvarhely) magyar alapítású püspöksége szintén alapvetést jelent a magyar Hunyadi-ősök székely eredete terén, melynek történelmi valóságát az egyetemesség szintjén a görög műveltség is igazolja! Az „Archiregnum Hungaricum” részét képező XIV. századi Havasalföld történeti földrajzának egyetemes jelentősége és a görög kapcsolatok fényében indokolt a fenti összefüggéseket a legmagasabb tudományos szinten közzé tenni.  A XIV. századi Havasalföld székely öröksége egyetemes jelentőséget képvisel a filhellén műveltség tükrében, mivel alapvetésként kell azt rögzíteni, hogy Hunyadi János alakja a magyar és a görög történetírásban őrződött meg a legmagasabb akadémiai tudományosság szintjén!

II. Lovasíjász székely határvédelem a kunok és tatárok ellen!

Lovasíjász székely határvédelmünk dicsőséges diadalai a kunok és tatárok ellen évszázadokon át megvédték a Kárpát-medence biztonságát! A középkori „Archiregnum Hungaricum" Kárpátokon túli határvédelmi rendszere erejének folyamatos fenntartását a Kárpátokon belüli határvidékeken a székely jogrend adta szabadság keretei között élő lovasíjász hadművészet biztosította a Hunyadiak koráig. A magyar nemzeti összetartozás eszménye jegyében a hazafiak által oly nagyon várt Hunyadi-film kapcsán fontos arra a különleges látványt jelentő történelmi emlékre utalni, amikor Hunyadi Mátyás lovaggá lett! A „hagyomány szerint” Hunyadi „Mátyást Hunyadi János maga ütötte lovaggá Lackfi András százéves kardjával." (1) E lovagfegyvert azért is fontos megemlíteni, mert Lackfi András székely ispán volt az, aki 1345-ben nagy győzelmet aratott a tatárok felett. Lackfi András (1310 körül - 1359) 1345–1352 között székely ispán, 1350–1352 között nápolyi helytartó, 1353–1354 között macsói bán, 1355–1356 között soproni ispán, 1356-tól 1359-ig erdélyi vajda volt. E körben érdemes arra felhívni a figyelmet, hogy a székely lovasíjász haderő a Kárpátokon túli csaták révén a kunokkal és tatárokkal szemben évszázadokon átívelő módon sikerrel védte meg a középkori „Archiregnum Hungaricum” határtérségeit. A nemzetközi színtéren is jegyzett, hatalmas műveltséggel és nyelvtudással bíró székely tudós, Dr. Balás Gábor (1909–1995) jogtörténész, főügyész-helyettes, lapszerkesztő, műfordító, a székely rovásírás szakértője, író „A székelyek nyomában” (Bp., 1984.) címet viselő könyve alapvetést jelent a középkori Erdély egyetemes jelentőségének a felmutatása tárgykörében. Balás Gábor is írt arról, hogy „1345-ben tatárok törtek be a szorosokon Csíkba”: a „Laczkfi András vezette székely sereg a visszavonuló tatárok után eredt”, és „három napos csata után a székelyek győztek, és az elfogott Athlamost lefejezték”. (2) „A legenda szerint 1345-ben a Lackfi András vezetése alatt az országba törő tatárok ellen küzdő székelyeket maga Szűz Mária és Szent László segítették győzelemre." (3)  A „székelyek az Úr 1345-ik évében vízkereszt táján egynéhány magyarral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak”. „A harc három álló napig tartott.” Szent László király korabeli tisztelete kapcsán fontos arra emlékezni, hogy „egy öreg tatár” harcos szerint „őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak”. A „többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok ment, egy hatalmas termetű vitéz járt előtte, magas lovon, fejében arany korona, kezében szekerce, és mindnyájunkat elfogyatott rettenetes csapásaival és vagdalkozásával”. „A vitéz feje fölött pedig a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündöklött csodálatos fényességben, fejében arany korona. Világos ebből, hogy a székelyeket Krisztusért harcoltukban maga a Boldogságos Szűz Mária és Szent László segítette a pogányok ellen, akik saját erejükbe és sokaságukba vetették bizodalmukat." „A tatár rabok beszámolója Szent László csodás megjelenéséről a székelyek körében a székelyek évszázados hagyományát rögzítette, amelynek alapjául egy másik történelmi ütközet szolgált, és amelyet mint a kerlési vagy cserhalmi ütközetet tart számon máig az emlékezet." (4) A lovasíjász székely határvédelem hadművészeti értéktára kiemelkedő jelentőséget képvisel a középkori „Archiregnum Hungaricum” történetében! A „katonai szolgálat személyenként jelentős anyagi terheket rótt a székelységre”. E határvédelmet ellátó székelység kapcsán „említhetjük még jellegzetes harcmodorukat is, melyet a színlelt menekülést követő villámgyors, váratlan támadás taktikája jellemzett". (5) De térjünk vissza arra a XIV. századi történésre, amikor „1345-ben betörtek” a tatárok „és a székelyek földjét pusztították”, ezért a magyar király, „Nagy Lajos azonban Lackfi András székely ispán vezetésével a székelyeket küldte ellenük, akik sokat levágtak közülük, vezérüket Athlamost is elfogták. Sok foglyot és tömérdek aranyat ezüstöt és drágakövet zsákmányoltak tőlük. A székelyek a következő évben maguk indítottak több támadást a tatárok ellen, mire a tatárok felszedték sátraikat és a Fekete-tenger partjára vonultak vissza." (6) E körben indokolt a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Árgyasudvarhely) és Székely megyéje határvédelmi jelentőségére is utalni, mivel egészen (a Fekete-tenger partján lévő) Dnyeszterfehérvár 1484-ben történt elestéig a székely lovasíjász hadművészet révén a Kárpátoktól távol nyílt mód a határaink, és ekként a keresztény Európa megvédésére! A székely történeti értéktár egyetemes jelentősége tárgykörében a következő összegzés fogalmazódott meg 1929-ben: „A vitéz székely nemzet mártíromsága tetemre hívja Európa kultúrnépeit, hiszen évszázadokon át ők alkották a pronugnaculum Christianismi-t, tehát a művelt nyugati népek fejlődését a bátor, halálra elszánt; székelyek tették egykor lehetővé. A székely nemzet e dicső történelme figyelmet érdemel Európa vezető nemzetei részéről.". (7) A középkori székely lovasíjász világ szervezettsége biztosította azt a hátteret, melynek eredményeként megszülettek a csatatéri diadalok a kunok és tatárok elleni véres küzdelmekben! „Kb. 1325-től kezdve a nagyobb székely területi egységeket „szék”-nek szokták nevezni, de e megjelölés eredetileg csak fokozatosan terjedt el, és 1366-tól állandósult.” (8) „A székelyek törzse hat nemre és minden nem megint négy ágra oszlott.” A „székelyek közigazgatási területeit utóbb székeknek (sedes) nevezték”: „ezek pótolták náluk a vármegyéket”. Fontos „megkülönböztetünk fő- vagy anyaszékeket és fiúszékeket (sedes filialis)”: e „szék-rendszert a székelvek” a „XIV. században” szervezték meg. „A központi, legjelentékenyebb anyaszék volt Udvarhely, utána következett sorrendben Maros-szék, majd Három-szék (mely eredetileg három külön szék: Sepsi, Kézdi és Orbai) volt.” Az „Olt folyó völgyében alakult a Csík-szék, utóbb ez hármas székké alakult át”, és „a Kászon-, Fel- és Alcsík-székkel gyarapodott”. „Az összes főszékek száma hét és a fiúszékeké 5—6 volt. A székely székek hatásköre katonai, bíráskodási, azaz törvénykezési és közigazgatási ügyekre terjedt ki. Magyar közjogi szempontból az összes székek együttesen alkotnak egy vármegyét, amelynek élén állott a comes Siculorum, a székelyek ispánja, ki mint kinevezett köztisztviselő a királyi hatalom képviselője és a székelvek közös legfőbb tisztje „főkormányzó, fővezér és főbíró volt egy személyben". (9) A „marosszéki székelyek hat nemzetségre (Halom, Örlec, Jenő, Meggyes, Adorján, Ábrán), s a nemzetségek mindegyike négy-négy ágra bomlott"; és „bizonyosan hasonló módon alakult a többi székelység társadalmának a szerkezete is". (10) E tárgykörben indokolt arra is utalni, hogy a székely haderőnél „az egész nemzet címerét használták, kék alapon balra a sárga Napot, jobbról a fehér, növekvő Holdat.” (11) A fentiekre tekintettel érdemes azt is rögzíteni, hogy a Hunyadiak ősi fészke, Hunyadvár, azaz Vajdahunyad lovagtermének és várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímerei a gyűrűt tartó holló az ősi székely jelképekkel együttes ábrázolásával valósultak meg. Ezen címerjogi alapvetések révén megteremtett művészettörténeti emlékek Hunyadi János 1452-ig lezajló építkezései körében azért képviselnek rendkívüli értéktárat, mivel ezen székely jelképekkel ékesített genealógiai címerábrázolások a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét mutatták föl a kortársak számára. Köpeczi Sebestyén József 1927-ben kiváló rajzot készített Vajdahunyad várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímeréről.

III. Lovasíjász hadjárataink Itáliától Moldváig (1347-1467)

A XIV-XV. századi magyar lovasíjász hadművészet közismert volt Európában, melynek okán érdemes azon csatáinkra utalni, melyek Itáliától a Kárpátokon túli területek (Moldva és Havasalföld) határvédelmi térségéig kimagasló jelentőséget képviseltek. E távolsági hadjáratok révén lovas nemzetünk egész Európa számára felmutatta a magyar királyi hatalom alapját jelentő haderőnk rendteremtő képességét. A magyar király által 1326-ban alapított Szent György Lovagrend is nemzetközi hírnévre tett szert: ez volt a keresztény világ első világi lovagrendje! 2022-ben fontos arra emlékeznünk, hogy 675 évvel ezelőtt, 1347 májusa után a magyar „király elindítja hadait Itáliába”. „November 11-én Nagy Lajos Visegrádról elindul első nápolyi hadjáratára.” „1348. január 11-18. Nagy Lajos megérkezik Beneventóba.” „A magyar előhad Capuánál találkozik a nápolyi fősereggel, és azt rövid harc után megfutamítja. Nagy Lajos Aversába érkezik. Lajos tarantói herceg elmenekül Nápolyból.” „Január 23-án Nagy Lajos Aversában kivégezteti Károly durazzói herceget, a többi Anjou herceget pedig Magyarországra küldi túszként.” „Február 15. körül Nagy Lajos bevonul Nápolyba. Királyi címébe fölveszi a Jeruzsálem és Szicília (Nápoly) királya címet is.” Május végén „Nagy Lajos első nápolyi hadjáratáról visszaérkezik Magyarországra.” 1348 őszén „Lackfi István erdélyi vajda a király parancsára tekintélyes sereggel indul az Itáliában állomásozó magyar csapatok megsegítésére”. „1349. január 23-án Lackfi István erdélyi vajda” csatára „kényszeríti Tarantói Lajos seregét és győzelmet arat” felette. „Április 23-án Aversa város meghódol Lackfi István csapatai előtt. Példáját követi a Terra di Lavoro több városa és erőssége.” „Június 6-án Tarantói Lajos nápolyi király serege Aversa és Nápoly között megütközik Lackfi István erdélyi vajda seregével és verességet szenved.” „Júniusban Guido bíboros pápai követ Magyarországon tárgyal Nagy Lajossal. A pápa közvetítésével a magyar király egyéves fegyverszünetet köt a nápolyi királyi párral.” (1) A fenti történelmi emlékek arra mutatnak rá, hogy a középkori „Archiregnum Hungaricum” nagyhatalmi léte a lovasíjász haderőnk révén a korabeli Európában rendező erőként igen magas minőséget képviselt! Érdemes e tárgykörben a dicsőséges Czudar-család hadvezéri és művelődéstörténeti jelentőségére is utalni, melyre kiváló példa a következő összegzés is! Czudar Péter „1336 szeptemberében született Ónodon”. „Már tízéves korától királyi apród, s Budán, a királyi udvarban sajátította el a vitézkedés fortélyait. Társaival együtt többször kísérte el a királyt hadjáratokba, külországi követségekbe.” Igen „tehetséges volt, s töretlen szorgalmával elérte, hogy 1357-59-ben a király megtegye Sáros és Borsod vármegye ispánjává, s ezzel egyidejűleg diósgyőri várnaggyá”. „1360-tól 1372-ig pohárnokmester és szlavón bán. 1361-ben a Viscontiak által ostromolt Bologna felmentésére küldött magyar sereg vezére. Bátorságával, vitézségével a hadjárat során kitűnt, s a király a későbbiek során egyre jelentősebb feladatok elvégzésével bízta meg.” (2) Igen nagy jelentőséggel bír, hogy a kiváló hadvezér, Czudar Péter irányította lovasíjász magyar haderő a távolsági hadjárataival a pápaság legfőbb támogatója volt! E körben fontos emlékezni arra, hogy V. Orbán pápa (1362-70) több „évtized után elsőként kísérelte meg a visszatérést Avignonból Rómába”. „Az ebben őt akadályozó milánói Viscontiak visszaszorítására Nagy Lajosunk felajánlotta a magyar fegyverek segítségét.” A pápa „Nagy Lajost a „legkeresztényibb királynak” nevezte”; és a következőket írta: a „mai korban példátlanul álló nagyszerű ajánlatod lelkünket teljes vigasztalással üdítette fel”. V. Orbán pápa az „otthonába a béke útján akart eljutni”. „1367. április 30-án — tehát a pécsi egyetemalapítás évében — indult el a pápa Avignonból, Itália hódolattal fogadta, előbb Viterbóban székelt (ott adta ki a pécsi bullát 1367. szeptember 1. napján), októberben Rómába ment, a nem szűnő zavarok hírére Nagy Lajos Czudar Péter vezetésével egy 500 főnyi válogatott lovast küldött a pápa személyes védelmére.” E „kis sereg helyt is állt” a távolsági hadjárat során a kitűzött célok megvalósításában. (3) Az „V. Orbán pápa megsegítésére” indult szlavón bán, Czudar Péter vezette lovasíjász magyar csapat 1368 elejétől eredményesen lépett fel „az Itáliában garázdálkodó zsoldoshadak ellen”. E korszak kapcsán fontos utalni arra is, hogy 1365-ben „Toldi Miklós zsoldosvezérként Itáliában az egyházi állam” szolgálatába áll. „A személyéhez kapcsolódó regényes történetet, a Toldi-mondát Ilosvai Selymes Péter 1574. évi verses históriája és a néphagyomány őrizte meg.” 1365 „tavaszán a király hadjáratot vezet Felső-Bolgárország ellen” is. „Székhelyét, Vidint beveszi”, és „Vidinbe magyar bánt nevez ki”. (4) Ezen alapvetések jegyében lényeges azt kiemelni, hogy nemzetünk lovasíjász seregei Itáliától a Kárpátokon túli magyar határvédelmi területekig hatalmas jelentőségű és diadalmas hadjáratokat folytattak, melyek egyúttal a pápaság legfőbb támaszát is jelentették! Lovasíjász hadművészetünk és nemzeti műveltségi értékvilágunk kapcsán 2022-ben fontos megemlékeznünk arról, hogy 655 esztendeje, „1367-ben megalapította a pécsi egyetemet” Nagy Lajos magyar királyunk. „Nem volt véletlen, hogy éppen Pécset választotta székhelyül, mert hiszen Nagy Lajos terjeszkedési politikája a Balkán felé irányult”. (5) Ez egybeesett a pápaság célkitűzéseivel, melyre kiváló példa, hogy V. Orbán pápa (1362-70) „kormányzati céljai közé tartozott békét szerezni a háborús Itáliában, s keresztes haddal segítségére sietni a töröktől szorongatott keleti keresztényeknek”.  (6) 2022-ben fontos arról is megemlékeznünk, hogy ugyancsak 655 esztendeje, „1367. február 28-án V. Orbán pápa a magyar király kérésére megerősíti az 1250 táján alapított pálos rendet.” (7) A fenti történelmi emlékek évszázadokon átívelő jelentősége okán kell utalni arra, hogy a Kárpátokon túli magyar határvédelmi térségeink világában Nagy Lajos király által megkezdett egyházi és világi, hatalmi és hadászati célkitűzések a törökök balkáni jelenléte miatt egyetemes jelentőséget képviseltek, melyek méltó folytatását jelentették a Hunyadiak lovasíjász huszárságának csatatéri küzdelmei Európa védelmében! E tárgykörben indokolt megemlíteni 2022-ben az 555. évforduló okán a dicsőséges királyunk, Hunyadi Mátyás 1467-es moldvai hadjáratát, valamint ennek művelődéstörténeti örökségét Brassó székely világának lovasíjász határvédelmi és címerjogi összefüggéseire is tekintettel! „Barcza főhelyéről, Brassóról” akként is kell szólni, hogy ennek „vára is legnagyobb lehetett”, hiszen itt „tartózkodott a székelyek ispánjának helyettese is”. A „Barcza vidéke” kapcsán a legfontosabb e térség „határőri természetét” megemlíteni, hiszen ennek „őrvárai őrségükkel együtt a székely ispán fősége alatt” álltak katonai tekintetben. (8) A Brassóban lévő Fekete-templom „Hunyadi-címeres emlékei” köréből fontos megemlíteni „a déli bejárat feletti Mária freskó” azon „festett címerét”, ami „a Mátyás-kori országcímert” örökítette meg. E nyitott koronás államcímeren a „szívpajzsban a Hunyadiak genealógiai címerét” láthatjuk „félhold és csillag kísérettel és a holló lábai alá helyezett faággal”. (9) Ezen 1467 után készített ábrázolás két alapvető üzenetet fogalmazott meg. Egyrészt a székely lovasíjász határvédelmi rendszer lényegét jelentő lármafa jelt adó hadászati jelentőségét mutatta föl Nap és Hold közismert jelképei által; másrészt (ezen hadszervezői üzenetet erősítve) a velük együtt ábrázolt jeladó madár, a faágon ülő holló, azaz a Hunyadiak ősi címermadara révén.

E brassói államcímerről Köpeczi Sebestyén József 1927-ben kiváló rajzot tett közzé.

E székelycímeres jelképtár a XIV-XV. századi címerjog alapján azt jelenti, hogy a brassói Fekete-templomban a Nagyboldogasszony-freskón ábrázolt nyitott koronás országcímer szívpajzsa 1467 után archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről; és ekként a határvédelmet évszázadokon át remekül biztosító lovasíjász székely világ ezen ősi címeréről is.

IV. Lovasíjász ősiségünk az archeogenetikai kutatások fényében!

A magyar lovasíjász őstörténeti értéktár feltárása terén a XXI. századi archeogenetikai kutatások és az évszázadok óta folyamatosan feltárt régészeti leletek jelentik a legfontosabb alapokat a történelmi valóság tudományos megismeréséhez vezető úton. Lovasíjász ősiségünk egyetemes jelentősége tárgykörében ezen alapok értelmezése és megértése terén még számos más társtudomány eredményei és szempontrendszerei is szükségesek az összefüggések minőségi felmutatása céljából. E körben művelődéskutatóként azt az álláspontot képviselem, hogy az évezredeken átívelő népemlékezeti örökség, a nemzeti emlékezetműveltség teljessége jelenti azt az alapot, melynek alátámasztása céljából fontosak a társtudományok közé tartozó archeogenetika és régészet, valamint a többi tudományág is. A szkíta-hun-magyar azonosságot rögzítő nemzeti emlékezetműveltségünk írott forrásai közé tartoznak természetesen a magyar krónikáink, melyek elemzése és megértése terén kimagasló értékkel bírnak a külföldi források is, melyek között a leglényegesebb a görög műveltségi kör által rögzített történeti értéktár. A görögök 3 évezred óta a görög szkíta szóval fejezték ki a lovasíjász őseink világát! Ezen emlékezetműveltségi alapvetés tárgykörében indokolt azon (2020 júliusában közzétett) világra szóló magyar tudományos hírre utalni, mely szerint az archeogenetikai kutatások kimutatták a Turul-uralkodóház 4500 éves férfiági leszármazását, és ezen őseredet helyszíneként az ókori Baktria területe is megnevezésre került. A Magyarságkutató Intézet különleges művelődéstörténeti jelentősége e körben külön is hangsúlyozandó! A nemzeti történeti örökségünk iránt elkötelezett közvélemény számára is meglepetést okozott a Baktriára vonatkozó különleges archeogenetikai kutatási eredmény, melyre tekintettel érdemes arra utalni, hogy a baktriai hun lovasíjász történelmi örökség a magyar és a külföldi szakirodalomban egyaránt jelen volt már a XX. század első felében. Sir George Duff-Sutherland-Dunbar (1878-1962) angol tudós az „India története” (London, 1936.) címet viselő művében ezeket rögzítette „vannak földrajzi és ethnológiai érvek, melyek amellett az elmélet mellett szólnak”, hogy a „skytha” népesség „Magyarország termékeny síkságairól” elindult „Kr. e. 2500 körül”; és „néhány törzsük Európából” elindulva „elérte Baktriát (Balkh) kb. Kr. e. 2000 és 1500 év között”. (2) Az európai és a baktriai (khorezmi, szogdiai) hun világ évszázadokon átívelő kapcsolatrendszerei jegyében fontos a következő adalék!  A fehér hunok a IV. században „elfoglalták Baktriát”. (3) Az indiai Modi professzor „A hunok indiai szerepléséről” szóló munkájában arról írt, hogy „a magyar egy testvér-nép a hunnal”, hiszen „Atilla hunjai” egy „ágát képezik a baktriai” népességet  jelentő „fehér-hunoknak”. (4) Indokolt kiemelten hangsúlyozni, hogy az európai hunok és az ázsiai hunok között is az europid antropológiai (embertani) jelleg volt a meghatározó; és a lovasíjász őseink a Kárpát-medencétől kezdve a Fekete-tenger partvidékén át egészen Baktriáig egyetemes jelentőségű műveltségi világot teremtettek azzal, hogy lóháton léptettek át a történelem küszöbén! Baktria és Khorezm térségének V. századi hun összefüggései okán érdemes a XIV. századi Képes Krónika alábbi adalékára utalni: Attila királyhoz a „baktriai király Mikold nevű leányát vitték hozzá szeretőül, aki minden emberi mértéken felül szép volt”. Attila király fia, Csaba királyfi kapcsán pedig azt rögzítette e krónika, hogy a hun testvérháború utáni menekülését követően „khorezmi nemzetségből nősült”. A XXI. századi archeogenetikai eredmények a Turul-ház Kr. előtti 2500-ban gyökerező őstörténeti világát mutatták föl, mely után 3 évezreddel később érkezik el Attila király és Csaba királyfi kora, melyről az immár 9 évszázaddal későbbi Képes Krónika két ilyen fontos V. századi hun örökséget is megőrzött.

A fentiekre tekintettel lényeges hangsúlyozni, hogy a székely őstörténet egyetemes jelentőségére mutat rá a középkori magyar krónikaörökségünk. A fentiekre tekintettel Csaba királyfi egyetemes jelentőséget képvisel a székely-görög kapcsolatok értékvilágában is, hiszen az édesanyja görög császárleány volt a XIV. századi Képes Krónika szerint! Ezen alapvetések mentén hatalmas jelentőséget képviselnek az Abasáron folytatott régészeti kutatások, melyek legfőbb célja a XI. századi magyar királyunk, Aba Sámuel itt feltételezett síremlékének a feltárása. Hatalmas jelentőséggel bír ez a 2021. évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében is! Különleges jelentőséggel bírnak lovasíjász ősiségünk terén ezen kutatások, hiszen a szkíta-hun-magyar azonosságot rögzítő nemzeti emlékezetműveltségünk és a székely őrtörténeti örökségünk évezredeken átívelő öröksége tárulhat föl a XXI. századi archeogenetikai kutatások tudományos eredményei révén.

Tisztelet és megbecsülés illeti minden tudósunkat, akik ezen értelmezési keret mentén alkottak a korábbi évszázadok során is! E tárgykörben alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy az V. századi Csaba királyfi egyenesági leszármazottja volt a XI. századi Aba Sámuel magyar király. A Turul-uralkodóház és az Árpád-kor kapcsán rendkívüli jelentőséggel bír, hogy Attila király fia, Csaba királyfi az Aba-nemzetség történetében is központi történelmi személyiség volt! Aba Sámuel „Attilának nemzetségéből származott”. (5) A magyar „krónikáink a mátra-vidéki helyi mondákból tudták meg, hogy Aba a magyarokhoz csatlakozó Edementől, Csaba királyfi kisebbik fiától származik”. „Aba Szent István húgát bírta feleségül”. (6) A Turul-uralkodóház történetében igen fontos emlék, hogy Csaba királyfi khorezmi nőt vett feleségül, és e házasságból származott az Aba-nemzetség. (7)

A szkíta-hun-magyar azonosságot rögzítő nemzeti emlékezetműveltségünk és a székely őstörténeti örökségünk kapcsán érdemes a Baktria, a Kaukázus és a Baskíria térségei kapcsán fennmaradt lovasíjász régészeti örökségünket értelmezni! E körben fontos alapvetés, hogy a „honfoglaló apai vonalak összetétele a baskírokéra hasonlít”. A „honfoglaló-baskír kapcsolatot a történeti források is ismerik, mivel több arab történész (al-Masudi, al-Qazwini, al-Balhi, al-Istahri) a Kárpát-medencében élő korai magyarokat a baskírokkal azonosította”. Abu Hamid al-Garnati 1150 körül „a Bashgird kifejezést használta a Kárpát-medence magyarjaira” is. Fontos, hogy további „párhuzamokat találtak több honfoglaló és baskír törzs elnevezése között, és Baskíriát a történeti Magna Hungariával, a honfoglalók anyaországával azonosították”. (8) Csaba királyfi utódainak VI-VII. századi hun világa kapcsán fontos a következő megállapítás! Andrásfalvy Bertalan a következőket rögzítette 2008-ban: „Minden valószínűsége megvan annak, hogy a magyarok még valahol a Kaukázus táján tartózkodásuk idején megismerkedhettek a kereszténység eszméivel, tanításával”. (9) 

E tárgykörben a Konstantinápollyal összefüggő történelmi emlékeink jelentik a leginkább kutatandó tárgykört, hiszen a szkíta-hun-magyar azonosság (a középkori krónikáink és a görög műveltség által) a legmagasabb szinten igazolt lovasíjász őstörténeti valóságként hatotta át Európa tudományos világképét egészen a XVIII. századig.

Az évezredeken átívelő filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatrendszer hungarobizantinológiai értéktára méltó alapot ad arra, hogy a nemzetünk történetének egyetemes voltát görög szemmel tekintsük át a magyar történettudomány legjelesebb tudományos műveiben rögzített alapvetésekre tekintettel.

Az akadémiai szintű hungarobizantinológiai emlékezetműveltség Európa legősibb történelemszemléleti tárgykörébe tartozik, ami ekként egyetemes értéket képvisel a nemzeti őstörténetünk lovasíjász világának a nemzetközi szintű felmutatása terén!

V. A székely huszárok emlékezete

A Kárpát-haza őrei voltak a székelyek, akiknek lovasműveltsége kimagasló jelentőséggel bírt hazánk és nemzetünk határvédelmében. Budai várunkban erre emlékeztet minket az erdélyi kettes huszárok (1742–1919), azaz a székely huszárok hősi emlékműve! A magyar lovas nemzetünk történeti értéktárában az évezredeken átívelő lovasíjász ősiséget felmutató székely hagyományokon alapozódott meg az a huszárság, melynek igen látványos alkotása e szobor. A székely huszárvilág legfontosabb korszaka természetesen az 1848-1849-es szabadságharcunk volt, melyben a Mátyás-huszárok történelmi emlékei igen fontos örökséget képeznek! Ezen alakulat hivatalos neve a 15. (Mátyás) székely huszárezred volt, és létrejötte Kossuth Lajos hadszervezői terveinek volt köszönhető. Hatalmas értékteremtő erővel bírt Kossuth személyisége, melyre tekintettel fontos utalni a korabeli „Kossuth-huszárok”, másként „Kossuth-lovagok” jelentőségére, mivel a 15. (Mátyás) székely huszárezredet is illették e megnevezéssel. E huszárság kapcsán az a leglényegesebb, hogy nem a központilag szervezett magyar honvédsereg rendszerébe tartoztak, hanem a polgári kormányzat felügyelete alatt álltak. A „Kossuth-huszárok” megszervezésére a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, Kossuth Lajos már 1848 augusztusában megkapta a szabadcsapatok szervezésének jogát! A „Kossuth-huszárok” toborzása mindenhol igazi hazafias közösségi ünnepet jelentett: e szabadcsapatként harcoló magyar lovasvitézek hatalmas népszerűséget élveztek. A 2022. évben fontos emlékeznünk arra, hogy 220 esztendeje született kimagasló magyar történelmi személyiségünk, Kossuth Lajos (1802–1894), aki államférfiként örök példa a nemzeti célokért méltón küzdő hazafiak számára. A Batthyány-kormány pénzügyminisztereként, a Honvédelmi Bizottmány elnökeként, Magyarország kormányzó-elnökeként az 1848-1849-es hősi szabadságharcunk olyan vezetői közé tartozott, akik a csatatéri küzdelmeink után is megmutatták a haza szolgálata ügyének a nemzetközi színtéren való képviseletének a kiemelt voltát. Kossuth Lajos testesítette meg a magyar szabadságeszményt a XIX. században Európától Amerikáig; és méltó emlékezete egyetemes jelentőséggel bír a XXI. századi nemzeti összetartozásunk értékvilágában is!  Kossuth Lajos 1848. december 16-án kiadott rendelete teremtette meg az alapokat az 1849-ben megalakított szabadcsapatok megszervezéséhez, és a 15. (Mátyás) székely huszárezred is ekként jött létre! „Ezeket a lovasokat először Kossuth-huszároknak, vagy lovagoknak, majd Hunyadi-, végül Mátyás-huszároknak nevezték. A köznyelvben azonban mindvégig megmaradt a Kossuth-huszárok elnevezés, annak ellenére, hogy az alakulat hivatalos neve 15. (Mátyás) huszárezred volt." (1) E székely huszárság kapcsán indokolt utalni arra, hogy „Székelyföld, a korabeli Erdély egyetlen, összefüggő egységet alkotó magyar etnikai tömbje", így „1848–1849-ben az önvédelmi harc erdélyi bázisát a székelység képezte, belőlük toborozták, vagy sorozták a forradalmi hadsereg erdélyi alakulatainak többségét", hiszen e nemzetrészünk komoly „helyismerettel és tapasztalattal rendelkezett". A „15. (Mátyás) huszárezredbe" való bekerülés „a nemesi származású ifjak körében nagy népszerűségnek örvendett". (2) E székely huszárezred csatatéri eredményességében gróf Mikes Kelemen és gróf Bethlen Gergely is jelentős szerepet játszottak! „Mikes Kelemen (1820–1849) Középbirtokos, főnemesi származású. Kilépett hadnagy (4. huszárezred), majd gazdálkodó. 1848. július végétől a Kossuth, majd a későbbi Mátyás huszárezred szervezője, majd parancsnoka Kolozsváron. November 1-jétől ezredes. Nagyszeben ostrománál halt hősi halált." „Bethlen Gergely (1810–1867) középbirtokos, főnemesi származású. A Mátyás huszárezred egyik szervezője. Itt lesz őrnagy és osztályparancsnok." „Koós Ferenc egykori Mátyás-huszár így emlékezett parancsnokairól”: „Őrnagyunk gróf Mikes Kelemen volt. Gróf Bethlen Gergely híres lovas volt, gróf Mikes is jól megülte a lovat; igen szép arcú és termetű férfi.” „A Mikes-család tagjainak szerepvállalása az erdélyi nemzetőri és honvédi szervezésben szinte meghatározó volt. A család részéről gróf Mikes János a kolozsvári nemzetőrség parancsnoka volt, míg Mikes Kelemen testvére gróf Mikes Benedek, a kolozsvári nemzetőrség lovas századának parancsnoka, századosi rangban." „Mikes Kelemen és Bethlen Gergely három hónap alatt egy olyan csapattestet hoztak létre”, amely csatatéri vitézei „bátran harcolva állták meg a helyüket”, így „a Mátyás-huszárok rátermettségében és fegyelmében ettől kezdve nem kételkedhetett senki." (3) A „szervezés kezdeti szakaszában is komoly problémát jelentett, hogy nem minden belépő rendelkezett saját hátaslóval és lószerszámmal, így gondoskodni kellett ezek beszerzéséről.” „Ezt azonban nagyban megkönnyítette, hogy az erdélyi arisztokraták jó ménesekkel rendelkeztek és kiváló lovak felajánlásával segítették a vállalkozás sikerét, mert számukra Mikes és Bethlen neve megfelelő garancia volt.” A „karabélyok nem tartoztak a Mátyás-huszárok fegyverei közé, pedig az a lovasság egyik alap lőfegyvere volt.” A Mátyás-huszárok karddal és két pisztollyal voltak felszerelve. (4) A 15. (Mátyás) székely huszárezred „egyenruhája szürke színű volt, piros csákóval és piros színű gombokkal”. „Erről az egykori Mátyás-huszár, Jakab Elek így emlékezett”: „Egyenruhájuk: vörös csákó gazdag vitézkötéssel s fekete lófark bokrétával, világos szürke posztó magyarka, makkos gombbal, vörös zsinórkötéssel, pantalon nadrág hasonló zsinórral; fegyverzetük: gyöngén meggörbedt kard és pisztoly”. „Csak a csákókat kapták készen, amelyekhez Marosvásárhelyen készítettek rózsát. Ebből azonban nem jutott mindenkinek, így sokan csak piros színű sapkát viseltek.” A „szabóktól megrendelt egyenruhák augusztus végén készültek el, így az újoncok most már elmondhatták magukról”, hogy „tényleg magyar huszárok vagyunk.” (5) Az 1848-1849-es szabadságharcunkban hősiesen küzdő székely huszárság, a Mátyás-huszárok, valamint a gyökereiket jelentő középkori lovasíjász székely vitézek kapcsán indokolt a Hunyadiak korából néhány művelődéstörténeti örökséget is felmutatni.

A fent rögzített alapvetéseket az évszázadokon átívelő összefüggések mentén fontos elemezni, hiszen közismert, hogy a székelység legfontosabb ősi jelképe a kék alapon ábrázolt „Nap-csillag” és a Hold, melynek nyomán alkották meg a Székely Nemzeti Tanács zászlaját 2004-ben, és tették 2009-ben Székelyföld hivatalos zászlajává. E székely jelképrendszer Vajdahunyad várának XV. századi címerábrázolásai körében is megtalálható azon a Mátyás-címeren, ami egy 1870-es években készített gipszmásolat által a Magyar Nemzeti Múzeumban napjainkban is megtekinthető.

A budavári Nagyboldogasszony-templomunkban található az Igazságos Mátyás magyar királyunk által 1470-ben készíttetett koronás államcímer, melynek legelőkelőbb, legfontosabb részét jelentő kék színű szívpajzsán (boglárpajzs) a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. E templomban olvasható az az 1893-ban megfogalmazott tájékoztatás, mely szerint „Mátyás királynak e címere eredetileg a magas torony délnyugati ablakában volt” látható. A XXI. századi nemzeti összetartozásunk értékvilágában e XV. századi Mátyás-államcímer két egyetemes jelentőségű üzenetet is hordoz: egyrészt ezen ábrázolás azt jelenti, hogy 1470-ben a székelycímeres jelképtár megjelenítésével Székelyföld felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt e címerművészeti megjelenítés által Mátyás király a székelycímeres jelképtárat a saját családja címerhasználati jogosultságaként is felmutatta, ami a középkori címerjog alapján azt jelenti, hogy archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről.

Zárógondolatként igen fontos utalni arra, hogy a fent ismertetett székely ősiség különleges jelképi minőséget is teremtett, ami a napjainkban is élő örökséget és nemzeti összetartozásunkat fejezi ki; és ez a világkép hatja át Székelyföld XXI. századi huszárhagyományait is!

 

Források: ELSŐ RÉSZ. Székely civilizációs értéktáraink jelentősége a Hunyadiak archeogéniuszi emlékezetműveltsége terén! I. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk az archeogenetika és az archeogéniusz értékvilágában is egyetemes jelentőséget képvisel! (1) 2022.04.13 14:11MTI. http://www.ma.hu/hírek - www.ma.hu ... Azonosították két Árpád-házi személy csontjait és a Hunyadiak származását. Az archeogenetikai kutatás két ... - letöltve 2022. április 13.; (2) MTI. Házi Tájékoztató. 1942. július1942. július 31.; (3) MTI. Házi Tájékoztató. 1943. október 7.; (4) Tardy Lajos: Johannes Schöner és követőinek magyar tárgyú térképei a 16. század első negyedében. In.:  Folia Historica. 2. Budapest, 1973. 26. o.; II. A Hunyadi-filmsorozat egyetemes jelentősége! (1) A holló felemelkedése - Rise of the Raven - Hunyadi (magyar történelmi sorozat, TV2) 2021.07.31.Kata In.: Rise of the Raven - Hunyadi (magyar történelmi sorozat, TV2 › 2021/07/31 a-hollo-fel...2021. júl. 31. historical drama, Hunyadi, Bán Mór, filmsorozat, történelmi sorozat, Robert Lantos, George Mihalka, hungarian history .- letöltve 2021. december 3.; (2) Miskolczy Ambrus: A román középkor időszerű kérdései. Régi-új viták és közelítések. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 34. Bp., 2021. 395., 401. o.; (3) STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu: Kásler Miklós a PS-nek: Az önazonosságunk alapja, hogy rendet tegyünk a történelmünkben! (Interjú) pestisracok.hu › kasler-miklos-a-ps-nek-az-onazonossa... Kásler Miklós a PS-nek: Az önazonosságunk alapja, hogy .. 2018. nov. 30. — letöltve 2021. február 13.:  (4) Elhangzott 2021 júliusában a „HUNYADIAK és CORVINOK” címet viselő nemzetközi tudományos konferencián.; (5) Sántha Attila: Az al-dunai „szkíta” nevű népről (813–1091 között). In.: Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés.  A Magyarságkutató Intézet Kiadványai. 20. Szerk.: Neparáczki Endre. Bp., 2020. 143., 160. o.; III. A székely tudós Zágoni Aranka György kortársai: huszártestőrségünk értékteremtése a nemzeti felvilágosodás idején! (1) Dr. Horváth Endre igazgató: Elöljáróba. In.: BESSENYEI GYÖRGY TÁRSASÁGA MAGYAR IRODALMI RITKASÁGOK. Szerkeszti Vajthó László. LIII. szám. Tanítványaival sajtó alá rendezte dr. Horváth Endre. Pápa, 1941. 3. o.; a továbbiakban: idézet mű: i. m.; (2) i. m. 19., 50. o.; MÁSODIK RÉSZ. Lovasíjász határvédelmünk a Hunyadiak koráig! I. Soós György lovasíjászainak diadala a tatár Nogaj kán felett! (1) Magyarország történeti kronológiája. I. kötet. A kezdetektől 1526-ig. Főszerkesztő Benda Kálmán. Bp., 1981. 178. o.; (2) Selmeczi László: Kötöny népe Magyarországon. Karcag, 2011. 132. o.; (3) Jakó Zsigmond: A torockói legenda kritikája II. In.: Korunk. 1975. 3. szám. 179. o.; (4) Szőcs Tibor: Egy második „tatárjárás”? A tatár–magyar kapcsolatok a XIII. század második felében. In.: Belvedere Meridionale. XXII. évfolyam. 2010. 3–4. szám. 30. o.; (5) Szőcs Tibor: Egy második „tatárjárás”? A tatár–magyar kapcsolatok a XIII. század második felében. In.: Belvedere Meridionale. XXII. évfolyam. 2010. 3–4. szám.  31., 32. o.; (6) Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. A MTA Könyvkiadó Vállalata. Bp., 1894. 374. o.; (7) Hunfalvy Pál: Az oláh fejedelemség kezdete. In.: Nyelvtudományi közlemények.  6. kötet. 1867. 236. o.; (8) Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. A MTA Könyvkiadó Vállalata. Bp., 1894. 431-432. o.; (9) Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége: Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă). In.: Nyelvtudományi közlemények. 105. kötet. 2008. 368. o.; II. Lovasíjász székely határvédelem a kunok és tatárok ellen! (1) Selmeczi László: A karcag-orgondaszentmiklósi kun szállástemető régészeti kutatásának néhány tanulsága. In.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka. Szerk.: Rosta Szabolcs. Kiskunfélegyháza, 2009. 22. o:. „Kurcz Ágnes 1988, 135-136. o.”; Századfordító magyarok. Fügedi Erik (1916-1992). In.: M3 2019. február 22. 6-7 óra; (2) Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984. 116. o.; (3) Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár 1982. évi (állandó és időszaki) kiállításainak katalógusai. In.: Levéltári Közlemények. LIII. évf. 1982. 1. sz. 174. o.; (4) Jánó Mihály művészettörténész Sepsiszentgyörgy: Hitvédelem és határőrség. Észrevételek a gelencei felképek vizsgálatához. In.: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai. Veszprém, 1991. 203. o.; (5) Sebestyén József: Szász és székely erődített templomok Erdélyben. In.: A műemlékek sokszínűsége. A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998. Eger, 1998. 215. o.; (6) Dr. Németh Imre helytörténész A Paksy család megalapítása, megtelepedése Nagy Lajos uralkodása alatt. In.: Paksi Hírnök. IV. évf. 20. sz. 1992. szeptember 23. 9. o.; (7) Bruckner Győző dr.: Könyvismertetés. Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest 1927. 400 l. In.: Miskolci jogászélet. V. évf. 1929. 9. szám. 10. o. (a továbbiakban: i. m.) (8) Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984. 113. o.; (9) i. m. 9. o.; (10) Egyed Ákos: A székelyek rövid története. In.: Nyugati Magyarság. XVII. évf. 10. szám. 1999. október 1. 5. o.; (11) Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984. 126. o.; III. Lovasíjász hadjárataink Itáliától Moldváig (1347-1467). (1) MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA. XXIII. rész. In.: Amerikai Magyar Újság. XXXVI. évfolyam. 7-8. szám. 2000. július 1. 30. o.; (2) Molnár István: Eleink emlékezete. A Czudar fivérek. In.: Déli Hírlap. XVIII. évfolyam. 220. szám. 1986. szeptember 20. 2. o.; (3) Félegyházy József: Nagy Lajos pécsi egyeteme, 1367. In.: Teológia. Hittudományi Folyóirat. I. évfolyam. 1967. 2. szám. 98. o.; (4) MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA XXVI. rész. Amerikai Magyar Újság. XXXVI. évfolyam. 11. szám. 2000. november 1. 26. o.; (5) Dr. Bencze József: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól. In.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. Szerk.: Palla Ákos. Bp., 1957. 212. o.; (6) Félegyházy József: Nagy Lajos pécsi egyeteme, 1367. In.: Teológia. Hittudományi Folyóirat. I. évfolyam. 1967. 2. szám. 98. o.; (7) MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA XXVI. rész. Amerikai Magyar Újság. XXXVI. évfolyam. 11. szám. 2000. november 1. 26. o.; (8) Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotához“ című, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.). In.: Nemere. I. évfolyam. 95. szám. 1871. november 28. Címlap; (9) Köpeczi Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. Kolozsvár, 1927. 3., 13. o.; IV. Lovasíjász ősiségünk az archeogenetikai kutatások fényében! (1) László Gyula: A „kettős honfoglalás”. Bp., 1978. 69. o.; (2) Zajti Ferenc: Magyar évezredek. Bp., 1939. 66. o.; (3) Gáthy Vera: India. Történelem, politika, gazdaság. Egyetemi jegyzet. Bp., 2012. 32. o.; (4) Zajti Ferenc: Magyar évezredek. Bp., 1939. 274. o.; (5) Balás Gábor: A székely művelődés évszázadai. Bp., 1988. 67. o.; (6) Sebestyén Gyula: A székelyek neve és eredete. In.: Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság értesítője. 8. évfolyam, Budapest, 1897. 421. o.; (7) Korai magyar történeti lexikon. (9-14. század). Főszerkesztő Kristó Gyula. Bp., 1994. 314. o.; (8) Neparáczki Endre: Apai ágú (Y-kromoszómás) haplocsoportok a Kárpát-medencében feltárt hun, avar és honfoglalás kori leletekből. In.: A Magyarságkutató Intézet évkönyve 2019. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 11. Szerkesztette: Berta Péter, Vizi László Tamás. Budapest, 2020. 388., 389. o.; (9) Andrásfalvy Bertalan: A magyarságkép torzulásai a világban és bennünk. Bp., 2008. 33. o.; V. A székely huszárok emlékezete. (1) Süli Attila: Kossuth Lajos szabadcsapatának szervezése Erdélyben 1848-ban. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 2009. 4. szám. 994-995. o.; (2) Demeter Lajos–Süli Attila: Újabb adatok és szempontok Váradi József 1853–54. évi  háromszéki mozgalmának történetéhez. In.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. 14. Bp., 2014. 15., 22. o.; (3) Süli Attila: Kossuth Lajos szabadcsapatának szervezése Erdélyben 1848-ban. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 2009. 4. szám. 994., 1002., 1017. o.; (4) Süli Attila: Kossuth Lajos szabadcsapatának szervezése Erdélyben 1848-ban. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 2009. 4. szám. 1002., 1004. o.; (5) Süli Attila: Kossuth Lajos szabadcsapatának szervezése Erdélyben 1848-ban. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 2009. 4. szám. 1005. o.