Ideiglenes változat
Szerzõ: Kalmár Ferenc András, Magyarország

1. Az európai történelem azt mutatja, hogy a kisebbségek védelme rendkívül fontos, és hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa mindenki otthonává váljon. A szélsõséges nacionalizmus, a rasszizmus, az idegengyûlölet és az intolerancia megnyilvánulásai azonban nem tûntek el, sõt, éppen ellenkezõleg, fokozódni látszanak. A Parlamenti Közgyûlés aggodalmát fejezi ki a nemzeti kisebbségek helyzetét és jogait illetõen.

2. A Közgyûlés úgy gondolja, hogy a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl (ETS, 157. számú szerzõdés) és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (ETS, 148. számú szerzõdés) fontos eszközei a kisebbségek védelmének Európában. Azonban az Európa Tanács minden tagállama sem ratifikálta még az okiratokat. Ezen felül a Keretegyezményben a nemzeti kisebbségek definíciójának hiánya széles mérlegelési lehetõséget biztosít a tagállamok pártjai részére, befolyásolva annak végrehajtását. Ebben a tekintetben a Közgyûlés emlékeztet a 1713 (2010) sz. Határozatára “Kisebbségvédelem Európában: legjobb gyakorlatok és hiányosságok a közös standardok végrehajtásában” címmel és 1866 (2012) sz. Határozatára, a kiegészítõ jegyzõkönyvre az Európai Emberi Jogi Egyezmény a nemzeti kisebbségekrõl, valamint az Európai Emberi Jogi Bíróság vonatkozó ítéleteire. A Közgyûlés üdvözli továbbá az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) 2013. június 23-án Brixenben elfogadott programnyilatkozatát.

3. A Közgyûlés emlékeztet továbbá a nemzeti kisebbségek definíciójára, amelyet a kiegészítõ jegyzõkönyv az Európai Emberi Jogi Egyezményéhez a kisebbségek jogairól címû, 1201 (1993) sz. Ajánlásában fektetett le, ahol a következõképpen definiálta õket: „az embereknek egy Államon belüli olyan csoportja, amelynek tagjai: a) ennek az Államnak a területén laknak és annak állampolgárai, b) régi, szilárd és tartós kapcsolatot tartanak fenn ezzel az Állammal, c) sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellegzetességekkel rendelkeznek, d) kellõen reprezentatívak, bár számszerûleg kisebbségben vannak ezen Állam egy körzetének lakossága körében, e) arra törekednek, hogy közösen megõrizzék azt, amibõl közös identitásuk fakad, nevezetesen kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat vagy nyelvüket”.
4. A Közgyûlés hangsúlyozza a stabilitás, szolidaritás és emberek sokasága Európában való békés egymás mellett élésének fontosságát, és felszólít az “egység a sokféleségben” koncepció támogatására az országokon belül és az országok között. A nemzeti kisebbségek jogainak védelme maradjon prioritás a politikai napirenden.

5. A kisebbségek jogainak védelme segíthet Európa fenntartható jövõjének építésében és hozzájárul a méltóság, az egyenlõség és a megkülönböztetés-mentesség elvei tiszteletben tartásának garantálásához. Az elõnyök nem korlátozódnak a kisebbségekre, mivel ez a védelem mindenki számára stabilitást, gazdasági fejlõdést és fellendülést hoz.

6. Az, hogy nem sikerült kielégítõ választ adni a kisebbségi kérdésekre, politikai feszültségek, konfliktusok és az emberi jogok megsértésének fõ oka volt. A kisebbségvédelem tehát konfliktus-megelõzést is jelent. Az önrendelkezés, állami integritás és nemzeti szuverenitás joga összeegyeztethetõ a tolerancia növelése érdekében. Ezzel kapcsolatban a Közgyûlés 1832 (2011) sz. Határozata „Tisztázásra szorul a nemzeti szuverenitás és az államiság fogalma a mai nemzetközi jogban” címmel jelöli a követendõ utat.

7. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére szolgáló, a legjobban bevált gyakorlatokon alapuló különféle megoldásokat széles körben figyelembe kell venni és értékelni a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai védelmének és támogatásának fokozását. Mint az egyik ilyen megoldás, a területi megállapodások fontos szerepet játszhatnak a nemzeti kisebbségek jogainak hatékony védelmében. E tekintetben a Közgyûlés emlékeztet 1334 (2003) sz. Határozatára az autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint konfliktusmegoldó ihletforrásról Európában címmel, amely megállapítja, hogy egy autonóm entitás létrehozása és mûködése a demokratizálódási folyamat részeként tekinthetõ. A Közgyûlés üdvözli továbbá, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa elfogadta a 361 (2013) sz. Határozatot különleges státuszú régiók és területek Európában címmel, amely elismeri, hogy a különleges státusz, amelyet egyes európai államok régiói élveznek, stabilitást és fellendülést hozott az adott régióknak és államoknak.

8. A Közgyûlésnek az a véleménye, hogy a területi önkormányzatról szóló megállapodások szintén hozzájárulhatnak a kisebbségek jogainak hatékony védelméhez kollektív dimenzióval és az asszimiláció elkerülésével.

9. A Közgyûlés a kultúrát, vallást, nyelveket és hagyományokat is magában foglaló közös identitáshoz való jog tiszteletben tartását a nemzeti kisebbségek jogai védelmének fontos elemeként tekinti. Joguk van megõrizni és továbbfejleszteni saját intézményeiket, és kollektív védelemben kell részesülniük, amint azt a Közgyûlés 1735 (2006) sz. Ajánlása megállapítja.

10. Tekintettel a fenti megfontolásokra, a Közgyûlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait:

10.1. a nemzetközi okiratokat illetõen, hogy:
10.1.1. mielõbb írják alá és/vagy ratifikálják – ha még nem tették meg – a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelmérõl és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját;
10.1.2. írják alá az Õslakos népek jogairól szóló nyilatkozatot (UNDRIP), amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyûlése 2007. szeptember 13-án fogadott el;
10.1.3. támogassák az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert, a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szolgáló legjobb gyakorlatok végrehajtását;
10.1.4. a Keretegyezmény jogi rendelkezéseinek végrehajtásán felül teremtsék meg az Európai Biztonsági és Együttmûködési Konferencia (CSCE, 1990) Emberi Dimenzióról szóló konferenciája koppenhágai ülésének Dokumentumában és a kapcsolódó kétoldalú megállapodásokban lefektetett, kötelezettségvállalások/kötelezettségek tiszteletben tartásához szükséges feltételeket;

10.2. az identitáshoz való jog védelmét illetõen, hogy:
10.2.1. biztosítsák a nemzeti kisebbségek jogát saját identitásuk megõrzéséhez, védelméhez és elõmozdításához, a Keretegyezmény 5.1. cikkében, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezményében, valamint az ENSZ Közgyûlésének „Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól” címû 47/135 sz. Határozatában foglaltak szerint;
10.2.2. tegyék meg a szükséges lépéseket a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági és kulturális életben, valamint közügyekben való hatékony részvételének biztosításához, hogy hatékonyan részt vehessenek a döntéshozatali folyamatban – a Keretegyezmény 15. cikkének megfelelõen;
10.2.3. tartózkodjanak a nemzeti kisebbségek akaratuk ellenére történõ asszimilációját célzó politikák és gyakorlatok elfogadásától – a Keretegyezmény 5.2. cikkében foglaltak szerint;
10.2.4. tekintsék át és használják útmutatóként egyes államok által alkalmazott legjobb gyakorlatokat (mint például a kollektív vagy csoportos jogokat biztosító Alto Adige/Dél-Tirol, Finnország vagy mások tapasztalatai), amelyek érvényes modellekként és referenciákként szolgálnak még olyan államoknak is, amelyek még nem aláíró felei a Keretegyezménynek;

10.3. a területi megállapodásokat és konfliktus-megelõzést illetõen, hogy:
10.3.1. teljesítsék a területi önkormányzatról szóló megállapodásokat egy minden érintett fél által jóváhagyott formátumban, tiszteletben tartva a nemzetközi jog általános alapelveit;
10.3.2. gazdasági okoktól függetlenül vegyék figyelembe a történelmi régiók hozzáadott értékét a kultúra, nyelv, hagyományok és vallások tekintetében az ország vagy az érintett állami intézmények közigazgatási és/vagy területi struktúrájának/egységeinek meghatározásakor/megreformálásakor;
10.3.3. kezdeményezzenek és folytassanak folyamatos párbeszédet a nemzeti kisebbségek képviselõivel a konfliktusok megelõzése, választótestületeik igényeinek kielégítése, valamint a multikulturalizmus és a szolidaritás elõsegítése érdekében;
10.3.4.
10.4. az oktatáshoz és a kisebbségi nyelvekhez való jogot illetõen, hogy:
10.4.1. mozdítsák elõ a nemzeti kisebbségek által beszélt nyelvek hivatalos használatát azokon a területeken, ahol élnek, helyi vagy regionális szinten, a Regionális vagy Kisebbésgi Nyelvek Európai Chartája alapelveinek megfelelõen, figyelembe véve, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek használatának védelme és ösztönzése ne a hivatalos nyelvek és azok megtanulásának kötelezettsége rovására történjen;
10.4.2. a nemzeti kisebbségek igényeit szem elõtt tartva fogalmazzanak meg oktatáspolitikákat, többek között specifikus oktatási rendszer és intézmények révén és a hivatalos nyelv oktatásának módszertanába foglalják bele az idegen nyelvû oktatás legjobb gyakorlatait azokban az elemi iskolákban, amelyek kisebbségi nyelvû oktatást nyújtanak;
10.4.3. tegyék meg a szükséges lépéseket az anyanyelven való oktatás folytonosságának biztosítására a középfokú oktatásban (a szakképzést is beleértve) és a felsõoktatásban;
10.4.4. kövessék a Tanácsadó Bizottságnak a Keretegyezményben foglalt oktatásra vonatkozó, 2006. március 2-i, a Keretegyezmény Elsõ tematikus kommentárja ajánlásait, nevezetesen hogy proaktív megközelítést alkalmazzanak az oktatási kérdésekben, még akkor is, ha a kifejezett igény csekélynek tûnik;
10.4.5. kezdeményezzék történelemkönyvek közös megírását a rokon államokkal és a területükön élõ hagyományos nemzeti kisebbségek képviselõivel, hogy a fiatalokat az európai együttmûködés és partnerség érdekében oktassák, és a történelem oktatást használják fel az ifjúság nemzeti kisebbségekrõl való tudásának javítására;
10.4.6. vegyék figyelembe a nemzeti kisebbségeket a közszolgálatok privatizálásakor, a médiát is beleértve;
10.4.7. biztosítsanak megfelelõ finanszírozást a kisebbségeket képviselõ szervezetek vagy sajtóorgánumok számára, hogy felhívják a többség figyelmét identitásukra, nyelvükre, történelmükre és kultúrájukra;

10.5. a diszkrimináció elleni küzdelmet illetõen, hogy:
10.5.1. hogy tartózkodjanak diszkriminatív cselekményektõl és alkalmazzanak „pozitív diszkriminációt” a gazdasági és társadalmi rendszerekben azzal a céllal, hogy megszûnjenek az „esélyegyenlõség” ténybeli akadályai és elõmozdítsák a teljes és hatékony egyenlõséget;
10.5.2. a Keretegyezmény 16. cikke szellemében tartózkodjanak olyan törvények vagy közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek fokozhatják az asszimilációt, ösztönözhetik az elvándorlást és megváltoztathatják egy adott régió etnikai struktúráját;
10.5.3. alkalmazzanak alulról felfelé építkezõ megközelítést a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések azonosításában és kezelésében, figyelembe véve az érdekelt felek véleményét;
10.5.4. biztosítsák – a szabad mozgáshoz való alapvetõ jog aláásása nélkül és az „egység a sokféleségben” koncepcióval összhangban – a nemzeti kisebbségek számára saját területeiken belül annak lehetõségét, hogy szülõföldjükön maradhassanak, hogy ott boldogulhassanak és fejlõdhessenek, ahol évszázadok óta élnek, és hogy felfedezhessék teljes potenciáljukat a közösségeik, valamint a többség, az állam és Európa egészének javára;
10.5.5. fogalmazzanak meg és hatékonyan hajtsanak végre egy átfogó nemzeti stratégiát a nemzeti kisebbségek védelmérõl;
10.5.6. biztosítsák, hogy a média diszkriminációmentesen mûködhessen a kisebbségi nyelveken;
10.5.7. olyan választási jogszabályokat fogadjanak el, amelyek lehetõvé teszik a kisebbségek pluralista politikai képviseletét;
10.5.8. tartózkodjanak olyan törvények vagy közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek gyengítik a kisebbségvédelmet.

11. A Közgyûlés felkéri tagjait, hogy jobban kövessék a nemzeti kisebbségek kérdését, játsszanak aktív segítõ, problémamegoldó szerepet, valamint dolgozzanak ki javaslatokat a nemzeti kisebbségek közvetlen politikai képviseletére.

12. A Közgyûlés arra kéri az Európa Tanács Fõtitkárát, hogy szenteljen különös figyelmet a nemzeti kisebbségeknek az emberi jogok európai helyzetérõl szóló éves jelentésének keretében. A Közgyûlés felkér bármilyen típusú közszolgálati- és magánmédiát a nemzeti kisebbségek által lakott régiókban, hogy nyújtsanak szolgáltatásokat kisebbségi nyelveken.

Elfogadva: 2014.IV.8.