Székely Nemzeti Tanács

hu zaszloengl zaszloro zaszlo

  • Székelyföldért megmozgatjuk Európát - Polgári kezdeményezés a nemzeti régiókért
  • Székelyföldért megmozgatjuk Európát - Polgári kezdeményezés a nemzeti régiókért

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2014. január 3.

sj.h(2014)2368

AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKE
ELNÖKE ÉS TAGJAI RÉSZÉRE

A Törvényszék eljárási szabályzata 46. cikkének (1) bekezdése alapján az

az EURÓPAI BIZOTTSÁG

(képviselik: Hannes KRAEMER, Audrone. STEIBLYTE. és TALABÉR-RITZ Klára, a Jogi Szolgálat tagjai, meghatalmazotti minõségben, kézbesítési cím: Merete CLAUSEN, az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának tagja, Bâtiment BECH, L–2721 Luxembourg; a Bizottság hozzájárul valamennyi eljárási iratnak az e-Curia alkalmazáson keresztül

ELLENKÉRELMET

terjeszti elõ a

T-529/13. sz.,

IZSÁK Balázs-Árpád és DABIS Attila

kontra

Európai Bizottság

ügyben, amely a „Kohéziós politika a régiók egyenlõségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” címû polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránti kérelem elutasításáról szóló, 2013. július 25-én kelt bizottsági határozat (C(2013) 4975 végleges)
megsemmisítésére irányul.

1. TÉNYÁLLÁS

1. 2013. június 18-án a felperesek egy polgári kezdeményezésre vonatkozó javaslat nyilvántartásba vétele iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz (a továbbiakban:
„polgári kezdeményezés”) az EUSZ 11(4) cikke és a polgári kezdeményezésrõl szóló, 2011. február 16-i 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: „211/2011/EU rendelet”) alapján.

2. A javasolt kezdeményezés címe: „Kohéziós politika a régiók egyenlõségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért”. Elsõdleges célja az, hogy az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az õket körülvevõ régióktól.

3. Ennek a célnak az elérése érdekében a polgári kezdeményezés arra tesz javaslatot, hogy a kért uniós jogi aktus három tárgykör tekintetében tartalmazzon elõírást, nevezetesen:

(i) annak biztosítását, hogy a tagállamok teljes mértékben teljesítsék a nemzeti kisebbségekre vonatkozó nemzeti kötelezettség-vállalásaikat;

(ii) a „nemzeti régiók” fogalmának meghatározását, mint olyan régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok különböztetnek meg a környezõ régióktól; továbbá

(iii) a nemzeti régiók névszerinti azonosítását, figyelembe véve a „nemzeti régió” fogalom-meghatározásának nemzetközi jogi dokumentumokban felsorolt kritériumait, illetve az érintett közösségek akaratát.

4. A Bizottság – miután megvizsgálta a beadványban feltüntetett és egyéb lehetséges jogalapokat – úgy foglalt állást, hogy a polgári kezdeményezés nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

5. Erre tekintettel, a Bizottság 2013. július 25-én kelt határozatában (C(2013) 4975 végleges) a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasította (a továbbiakban: „vitatott határozat”).

2. JOGALAP

6. A vitatott határozat ellen a felperesek keresetet nyújtottak be a t. Törvényszékhez az EUMSZ 263. cikke alapján. Ebben kérték, hogy a bíróság (i) semmisítse meg a vitatott határozatot; (ii) kötelezze a Bizottságot a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételére, valamint (iii) az eljárási költségek viselésére.

7. A felperesek keresetlevelük IV.1.)-7.) pontjában hét különbözõ jogalapra hivatkoznak és fejtik ki álláspontjukat a vitatott határozatban foglaltakkal szemben.

8. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a jelen ügyben felhozott jogi érvek valójában egyetlen jogalap köré csoportosulnak, mégpedig annak vizsgálatára irányulnak, hogy a vitatott határozat sérti-e a 211/2011/EU rendelet 4(2) cikkének b) pontját.

9. A 211/2011/EU rendelet 4. cikke „A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele” címet viseli. Ennek (2) és (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(2) A Bizottság a II. mellékletben foglalt információk kézhezvételétõl számított két hónapon belül a javasolt polgári kezdeményezést egyedi nyilvántartási szám alatt nyilvántartásba veszi, és errõl visszaigazolást küld a szervezõknek az alábbi feltételek teljesülése esetén: […]

b) a javasolt polgári kezdeményezés nem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be; […]

(3) A Bizottság visszautasítja a nyilvántartásba vételt, ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek.”

10. Amint azt a fentiekben ismertettük, a Bizottság pontosan azon az alapon utasította el a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét, hogy az nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elõ. Erre tekintettel a Bizottság azt állapította meg a vizsgált polgári kezdeményezés kapcsán, hogy a 211/2011/EU rendelet 4(2) cikkének b) pontjában foglalt feltétel nem teljesült.

11. A Bizottság változatlanul fenntartja ezt az álláspontját, és az alábbiakban részletesen kifejti jogi érveit az említett jogalap tekintetében, amely meglátásunk szerint – a kereseti kérelemben felhozott érvelés alapján – hét pillérre támaszkodik.

2.1. Elsõ pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 4(2) cikkének c) pontjára

12. A felperesek keresetlevelük IV.1.) pontjában úgy érvelnek, hogy a polgári kezdeményezés az EUMSZ 4.(c) pontjában [helyesen: 4(2) cikkének c) pontjában] meghatározott hatáskörön belül (gazdasági, társadalmi és területi kohézió) fogalmazta meg a javaslatát, amely nyilvánvalóan nem esik kívül a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

13. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az EUMSZ 4(2) cikkének c) pontja önmagában nem tekinthetõ jogalapnak, hiszen az csupán az Unió és a tagállamok között megosztott hatásköröket tartalmazó felsorolás egy elemét alkotja. A „gazdasági, társadalmi és területi kohézióra” vonatkozó megfelelõ jogalapok az EUMSZ 175. (annak utolsó albekezdésében), 177. és 178. cikkében találhatók, amelyek mindegyikét az EUMSZ 174. cikkére tekintettel kell értelmezni.

14. Következésképpen, az EUMSZ 4(2) cikkének c) pontja nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért az elsõ pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.2. Második pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 174(2) cikkére

15. A felperesek keresetlevelük IV.6.) pontjában úgy érvelnek, hogy a Bizottság tévesen értelmezi a polgári kezdeményezést, hiszen a kezdeményezõk nem a nemzeti kisebbségek helyzetének a javítását javasolták, hanem azt, hogy az Unió kohéziós politikáját ne lehessen e régiók nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeik felszámolására vagy gyengítésére használni, és ne lehessen az Unió gazdasági eszközeit és céljait kisebbségellenes politikák akár közvetett eszközeivé tenni.

16. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy az Unió kohéziós politikája – amint annak szabályozási keretét és tartalmát az EUMSZ 174-178. cikke és az alkalmazandó másodlagos jogszabályok meghatározzák – semleges abban a tekintetben, hogy az érintett régiók népessége nemzeti kisebbséghez tartozik-e, avagy sajátos nyelvi vagy kulturális jellegzetességekkel rendelkezik.

17. Következésképpen, az Unió kohéziós politikájának nem célja a régiók „nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeinek felszámolása vagy gyengítése”, illetve azt nem lehet „kisebbségellenes politikák” eszközévé tenni.

18. A felperesek érvelésük további részében kérdéseket fogalmaznak meg a t. Törvényszék számára, nevezetesen, hogy az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „harmonikus fejlõdés” kategóriájába beleillenek-e ezek a fentiekben idézett elvárások, valamint, hogy egy olyan jogi aktus, amely az Unió „harmonikus fejlõdését” szolgálja az EUMSZ 174. cikke szerint, nyilvánvalóan kívül esik-e a Bizottság jogalkotási hatáskörén.

19. E tekintetben a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy az EUMSZ 174(1) cikke azt írja elõ az Unió számára, hogy az átfogó harmonikus fejlõdés elõmozdítása érdekében úgy alakítsa és folytassa tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erõsítését eredményezze. Ezt a célkitûzést a 174(2) cikk tovább pontosítja, amikor kimondja, hogy az Unió különösen a különbözõ régiók fejlettségi szintje közötti egyenlõtlenségek és a legkedvezõtlenebb helyzetû régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.

20. Minderre tekintettel, a Bizottság a vitatott határozatban úgy foglalt állást, hogy „a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása nem érthetõ úgy, mintha az segítene csökkenteni a „régiók közötti fejlõdési egyenlõtlenségeket” és egyes régiók elmaradottságát, ahogy azt az EUMSZ 174(2) cikke elõírja.”

21. A regionális politika, vagy más néven – gazdasági, társadalmi és területi – kohéziós politika célja ugyanis az Unión belül meglévõ regionális fejlettségbeli különbségek mérséklése, az életszínvonalbeli eltérések csökkentése, vagyis az, hogy az Európai Unió valamennyi régiójában méltányos szintû átlagos életszínvonalat és jövedelmet biztosítson az ott élõk számára.

22. Az Unión belül természetesen sokféle tagoltságot lehet megkülönböztetni, így a társadalmi és gazdasági különbségek mellett, a nyelvi, kulturális, földrajzi, természeti eltérések természetszerûvé tesznek bizonyos szintû sokszínûséget.

23. Az Unió célja az „egység a sokféleségben” elvvel összhangban nem az adottság-jellegû különbségek eltûntetése, hanem az ezekbõl adódó hátrányok mérséklése, a kedvezõtlenebb helyzetben lévõ régiók versenyképességének – fejlesztési beruházások támogatása útján történõ – javítása révén a fennálló jövedelmi különbségek csökkentése, illetve számszerûsíthetõ gazdasági jellemzõk alapján kimutatható tartós elmaradottság csökkentése vagy megszûntetése.

24. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden, a kohéziós politika keretében elfogadott intézkedésnek, amelynek jogalapja az EUMSZ XVIII. címe alatt található, arra kell korlátozódnia, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót erõsítse.

25. Ezért különbséget kell tenni egyrészt egy régió gazdasági-társadalmi fejlõdése, mint kohéziós politikai célkitûzés, másrészt a nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális fejlõdésének feltételei között. Az EUMSZ 174. cikkében meghatározott „harmonikus fejlõdés” egyértelmûen és nyilvánvalóan csak az elõbbi célkitûzésre, azaz a különbözõ fejlettségi szintû régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió erõsítésére irányul. Ebbõl a szempontból egy adott régió nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeit nem szükséges figyelembe venni, minthogy azok megléte nem feltétlenül jár egyúttal azzal a következménnyel, hogy az adott régió fejlettségi szintje elmarad a többi régióéhoz képest.

26. A felperesek végül arra várnak választ a t. Törvényszéktõl, hogy az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „átfogó fejlõdés” megvalósulhat-e, ha ebbõl a nemzeti, nyelvi, kulturális szigetként létezõ régiók kimaradnak. Továbbá, egy olyan jogi aktus megalkotása, amely az Unió „átfogó fejlõdését” szolgálja az EUMSZ 174. cikke szerint, nyilvánvalóan kívül esik-e a Bizottság jogalkotási hatáskörén.

27. A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy „a nemzeti, nyelvi, kulturális szigetként létezõ régiók”, helyesebben e sajátosságokkal rendelkezõ földrajzilag körülhatárolt területek nincsenek kizárva sem az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „átfogó fejlõdés” megvalósulásából, sem az annak elérése érdekében hozott uniós intézkedések hatálya alól. Fejlõdésük jellegét és szintjét, s ezáltal a kohéziós politika égisze alatt meghozandó intézkedéseket esetükben ugyanazon kritériumok alapján kell vizsgálni, mint bármely más régió esetében.

28. Minderre tekintettel, a Bizottság álláspontja szerint az EUMSZ 174(2) cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a második pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

29. Végül, a kohéziós politikai célkitûzések megvalósítása kapcsán emlékeztetni kívánunk arra, hogy a 1083/2006/EK tanácsi rendelet alapok számára biztosított uniós költségvetést a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében kell végrehajtani.

30. A strukturális alapokból származó pénzügyi segítségnyújtás programozása a tagállamok és a Bizottság közös feladata azzal, hogy ebben a tekintetben a tagállamok rendelkeznek vezetõ szereppel.

31. A 1083/2006/EK rendelet 32(2) cikke értelmében az egyes operatív programokat a tagállam vagy a tagállam által kijelölt hatóság állítja össze. Ennélfogva a tagállam az, amely meghatározza az alapokból társfinanszírozott operatív programjai szerkezetét, célját és tartalmát.

32. A tagállam nemzeti irányító hatósága felelõs az operatív programok végrehajtásáért, és különösen a finanszírozandó mûveletek kiválasztásáért, például pályázati felhívás révén. Amennyiben a pályázati felhívás hátrányos megkülönböztetést tartalmaz nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján, esetlegesen felmerülhet az Alapjogi Charta 21. cikkének a sérelme.

2.3. Harmadik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 174(3) cikkére

33. A felperesek keresetlevelük IV.2.) pontjában úgy érvelnek, hogy megalapozatlan a Bizottság azon állítása, miszerint kimerítõ az EUMSZ 174(3) cikke által meghatározott „hátrányok” felsorolása, amelyek alapján egy régiót kötelezõ módon „kiemelt figyelemmel” kell kezelni.

34. A felperesek úgy vélik, hogy az EUMSZ alább idézett 174(3) cikke által meghatározott „hátrányok” felsorolása, amelyek alapján egy régiót kötelezõ módon „kiemelt figyelemmel” kell kezelni nem kimerítõ, hanem példálózó jellegû:
„Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti demográfiai hátrányban lévõ régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.” [kiemelés a Bizottságtól].

35. A Bizottság álláspontja szerint az EUMSZ fent idézett 174(3) cikkének szerkezetébõl nyilvánvalóan az következik, hogy ez a rendelkezés három és csak három olyan régiótípust említ, amelyeket kiemelt figyelemmel kell kezelni, nevezetesen (i) a vidéki térségeket; (ii) az ipari átalakulás által érintett térségeket és (iii) a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévõ régiókat.

36. Az EUMSZ 174(3) cikkének második fordulata csak az utóbbi régiótípus tekintetében nyújt további támpontot, amikor példálózó jelleggel említi (i) a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiókat, valamint (ii) a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiókat, mint súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévõ régiókat.

37. Ezért megalapozatlan a felperesek azon állítása, miszerint az EUMSZ 174(3) cikke által meghatározott „hátrányok” felsorolása nem kimerítõ jellegû.

38. Ezen túlmenõen, azt is hangsúlyozni kívánjuk, hogy önmagában az a tény, hogy egy régió népessége egy nemzeti kisebbséghez tartozik, vagy sajátos kulturális, illetve nyelvi jellegzetességekkel rendelkezik nem tekinthetõ az adott régió „demográfiai hátrányának” az EUMSZ 174(3) cikke értelmében.

39. Minderre tekintettel, az EUMSZ 174(3) cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a harmadik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.4. Negyedik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 174(3) cikkére és a 1059/2003/EK rendeletre

40. A felperesek keresetlevelük IV.3.) pontjában úgy érvelnek, hogy teljesen függetlenül attól, hogy a 174(3) cikkben a felsorolás kimerítõ, vagy példálózó jellegû-e, a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkezõ régiók mindenképpen az EUMSZ 174. cikkében megjelölt, az Unió kohéziós politikája által „érintett régiók” kategóriájába tartoznak. Ezt arra alapozzák, hogy a kultúra az EU másodlagos joga szerint is a területi, társadalmi, gazdasági kohézió fontos tényezõje.

41. Véleményük szerint ezt támasztja alá az 1059/2003/EK rendelet (10) preambulum-bekezdése, valamint 3(5) cikke, amelyek a NUTS-régiók kijelölésénél a kulturális és történelmi körülmények figyelembevételét is elõírják.

42. Ebben a tekintetben mindenekelõtt azt kell hangsúlyozni, hogy a polgári kezdeményezésre vonatkozó EUSZ 11(4) cikkébõl és a 211/2011/EU rendeletbõl az következik, hogy a polgári kezdeményezés egy olyan, a Bizottsághoz benyújtott kezdeményezés, amelyben felkérik a Bizottságot, hogy hatáskörén belül terjesszen elõ megfelelõ javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerzõdések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra van szükség.

43. Következésképpen, a javasolt polgári kezdeményezést az Unió elsõdleges joga alapján kell megítélni a kezdeményezés nyilvántartásba vételérõl szóló döntés meghozatalakor.

44. Amint azt a Bizottság a vitatott határozatban kifejtette, nincs olyan elsõdleges jogi rendelkezés, amely a vizsgált polgári kezdeményezésben javasolt jogszabály jogi alapjául szolgálhatna.

45. Mindezek elõrebocsátása után, a Bizottság – a teljesség kedvéért – a másodlagos jogra vonatkozó felperesi érvekkel kapcsolatban is kifejti álláspontját az alábbiak

46. A felperesek annak alátámasztására, hogy az EUMSZ 174. cikkében megjelölt „érintett régiók” kategóriájába tartoznak a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkezõ régiók, hivatkoznak a 1059/2003/EK rendeletre, különösen annak (10) preambulum-bekezdésére és 3(5) cikkére.

47. A fenti rendelet célja egy közös statisztikai célú területi osztályozás (a továbbiakban: „NUTS”) kialakítása, amely segítségével összehasonlíthatók a tagállamok területi-gazdasági egységeinek teljesítményei.

48. A rendelet (i) definiálja a területi egység (régió) fogalmát; (ii) biztosítja az egyenlõséget és összehasonlíthatóságot a területi egységek kialakításánál; (iii) világos eljárási szabályokat fektet le a lehatárolások módosítására és (iv) biztosítja a kellõ stabilitást a statisztikusok/területi programozók számára.

49. A NUTS rendszer alkalmazása széles körû. A rendszer alapján meghatározott területi-gazdasági egységekre készülnek a közös adatfeldolgozások, a gazdasági-társadalmi elemzések, prognózisok, a különbözõ támogatási formák, ezek az egységek jelentik a fejlesztési és finanszírozási feladatok kereteit.

50. A rendelet meghatározza azokat a kereteket, amelyek között létre kell hozni a NUTS osztályozás elsõ három, hierarchikus szintjét. Az egyes területi egységek átlagos méretének a meghatározott népesség-küszöbértékeken belül kell lenniük.

51. A felperesek által hivatkozott (10) preambulum-bekezdés rögzíti, hogy „az aktuális politikai, közigazgatási és intézményi helyzetet is tiszteletben kell tartani.”

52. Ezen túlmenõen, a rendelet 3(1) cikke elõírja, hogy a tagállamokon belül meglévõ közigazgatási egységek képezik a területi egységek meghatározására felhasznált

53. A rendelet 3(1) cikkének 2. albekezdése határozza meg a „közigazgatási egység” fogalmát, amely a szabályozás szerint olyan közigazgatási hatósággal rendelkezõ földrajzi terület, amely a tagállam jogi és intézményi keretén belül rendelkezik a fenti területre vonatkozó közigazgatási vagy politikai döntéshozatali hatáskörrel.

54. Ebbõl az következik, hogy a 1059/2003/EK rendelet szerint a területi egységek meghatározásakor csak közigazgatási egységeket lehet figyelembe venni. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ennek során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállam politikai, közigazgatási, jogi és intézményi kereteit.

55. Minderre tekintettel, az EUMSZ 174. cikkében megjelölt „érintett régiók” fogalma a 1059/2003/EK rendelet értelmében vett, tagállamokon belül meglévõ közigazgatási egységeket foglal magában, olyan területi egységeket azonban nem, amelyek nem rendelkeznek közigazgatási hatáskörrel. Ugyanakkor az oly módon földrajzilag körülhatárolt területek, amelyek nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkeznek, ugyanakkor nem rendelkeznek közigazgatási vagy politikai
hatáskörrel, a közigazgatási egység kialakításakor figyelembe vehetõk, amint azt a rendelet (10) preambulum-bekezdése is rögzíti.

56. A 1059/2003/EK rendelet II. Melléklete sorolja fel a meglévõ közigazgatási egységeket. Ebben a mellékletben a 2. NUTS-szintû területi egységek felelnek meg a "régióknak". A felperesek által hivatkozott 3(5) cikk egy olyan speciális esetkörre vonatkozik, amikor egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban nincs megfelelõ méretû közigazgatási egység.

57. Végül, meg kívánjuk jegyezni, hogy a szabályozás lehetõséget teremt a NUTS-szintû területi egységek módosítására a rendelet 7. cikke szerinti eljárásnak megfelelõen. Így, megengedett olyan közigazgatási egységek összevonása, amelyek népessége a vonatkozó alsó küszöbérték alatt van; vagy adott esetben a népesség-küszöbértékektõl való eltérés is igazolt lehet bizonyos földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények miatt.

58. Minderre tekintettel, a Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti kisebbségek sajátosságai megfelelõ módon figyelembe vehetõk a NUTS-osztályozás tagállami kialakításakor a meglévõ szabályozási keretek között.

59. Következésképpen, sem EUMSZ 174(3) cikke, sem a 1059/2003/EK rendelet nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a negyedik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell

2.5. Ötödik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 167. cikkére

60. A felperesek keresetlevelük IV.4.) pontjában elõször is arra hivatkoznak, hogy a kezdeményezõknek nem a törvénykezdeményezés jogi alapját kell megadniuk, hanem a 211/2011/EU rendelet 4(1) cikke értelmében a „szerzõdések azon rendelkezéseit, amelyek a szervezõk megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak."

61. A Bizottság nem vitatja, hogy a 211/2011/EU rendelet II. Melléklete arra kötelezi a szervezõket, hogy jelöljék meg a Szerzõdések azon rendelkezéseit, amelyek megítélésük szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak. Ugyanakkor, a rendelet 4(3) cikke értelmében a Bizottság visszautasítja a nyilvántartásba vételt, ha a 4(2) cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek. A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételének elutasítása esetén a Bizottságnak tájékoztatnia kell a szervezõket az elutasítás okairól.

62. Annak a vizsgálata, hogy a rendelet 4(2) cikkében foglalt feltételek teljesülnek-e, így különösen az, hogy a javasolt kezdeményezés nem esik-e nyilvánvalóan a Bizottság hatáskörén kívül, nem korlátozódhat csupán a polgári kezdeményezés formai vizsgálatára, hanem szükséges a kezdeményezés tartalmának alapos vizsgálata a Szerzõdések releváns rendelkezései fényében.

63. Ennek során a Bizottságnak vizsgálnia kell, hogy ezek az elsõdleges jogi rendelkezések szolgálhatnak-e alapjául a javasolt uniós jogi aktusnak. Amennyiben e vizsgálatot követõen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szervezõk által megjelölt rendelkezések nem lehetnek jogalapjai a kért jogszabálynak, határozatában meg kell jelölnie erre vonatkozó indokait, hogy a szervezõk megfelelõ tájékoztatást kapjanak az elutasítás okairól.

64. A felperesek a továbbiakban úgy érvelnek, hogy megalapozatlan a Bizottság azon megállapítása, miszerint az EUMSZ 167. cikke nem lehet a javasolt jogszabály jogi alapja, mivel az nem járulna hozzá az EUMSZ-ben rögzített célkitûzések megvalósulásához.

65. Az EUMSZ 167. cikkének (1) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy „az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínûségüket.” A felperesek véleménye szerint a javasolt polgári kezdeményezés hozzájárulna a 167. cikkben megjelölt politikák megvalósításához is.

66. Az EUMSZ 167. cikke kapcsán a Bizottság elsõsorban arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a kultúra területén az Unió fellépésének célja a tagállamok közötti együttmûködés elõmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a 167. cikk (2) bekezdésében említett területeken.

67. Nyilvánvaló, és azt a felperesek sem vitatják, hogy az EUMSZ 167(2) cikkében foglalt felsorolás az Unió (belsõ) tevékenységi területeit illetõen kimerítõ jellegû. Továbbá, az is egyértelmû, hogy a javasolt polgári kezdeményezés tárgyát és célját tekintve nem sorolható be egyik fent megjelölt kulturális tevékenységi terület alá sem.

68. Minderre tekintettel, az EUMSZ 167. cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért az ötödik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.6. Hatodik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 19(1) cikkére

69. A felperesek keresetlevelük IV.5.) pontjában keresetüket az EUMSZ 19(1) cikkének sérelmére alapozzák. Úgy érvelnek, hogy a Bizottság megalapozatlanul állítja a vitatott határozatban, hogy bár „az Unió intézményei kötelesek tiszteletben tartani a kulturális és nyelvi sokszínûséget (EUSZ 3(3) cikk), és tartózkodni a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésétõl (Charta 21(1) cikk), ezen elõírások az intézmények semmilyen cselekvésének nem szolgáltatnak jogi alapot.”

70. A felperesek véleménye szerint a polgári kezdeményezés szempontjából nem releváns a Bizottságnak ez az érvelése, hiszen nem a kezdeményezés tárgyára vonatkozik, még akkor sem, ha a javasolt jogszabálynak – túl a területi, társadalmi és gazdasági kohézió erõsítésén – lenne egy kulturális sokszínûséget védõ, és diszkriminációt elhárító következménye is.

71. Elõször is, a Bizottság nem hivatkozott a vitatott határozatban az EUMSZ 19(1) cikkére. Ebben a tárgykörben csak és kizárólag az EUSZ 3(3) és az Alapjogi Charta 21(1) cikkére tett utalást.

72. Másodszor, ami az EUMSZ 19(1) cikkét illeti, ez a rendelkezés nem szolgáltat jogi alapot olyan jogszabályok elfogadásához, amelyek „a nemzeti kisebbséghez való tartozáson” alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdésére irányulnak.

73. Ennélfogva az EUMSZ 19(1) cikke – amely általánosságban véve az uniós intézmények cselekvésének lehetséges jogi alapjául szolgálhat – hatályát tekintve szûkebb körre korlátozódik, mint a Charta 21(1) cikke, amely viszont nem teremt jogalapot uniós fellépésre.

74. Következésképpen, az EUMSZ 19(1) cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a hatodik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.7. Hetedik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme annyiban, amennyiben a Bizottság a javasolt polgári kezdeményezés tartalmának vizsgálatakor nem csupán a nyilvántartásba vételhez szükséges formanyomtatványt vette alapul, hanem a szervezõk által benyújtott „Bõvebb Tájékoztatást" is.

75. A felperesek keresetlevelük IV.7.) pontjában azt állítják, hogy a Bizottság a vitatott határozat legtöbb állítását arra a háttéranyagra építi, amely a 211/2011/EU rendelet II. Melléklete szerint nem kötelezõ. A felperesek szerint a Bizottság ezáltal hallgatólagosan elismeri, hogy a vitatott határozat indoklását képtelen volt a kezdeményezésre vonatkozó kötelezõ információkra alapozni, és ezért lemondott arról is, hogy a polgári kezdeményezések bejegyezhetõségének megítélésével kapcsolatos gyakorlata konzisztens legyen.

76. Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a szervezõk a nyilvántartásba vételhez benyújtott formanyomtatványon csupán a következõt jelölték meg: „Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az õket körülvevõ régióktól.”

77. Ez a megfogalmazás azonban nem jelölte meg kellõ pontossággal annak az uniós jogi aktusnak a tartalmát, amelyre tekintettel a Bizottságot javaslattételre kérték fel.

78. A Bizottság ugyanakkor nem utasította el a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét azon az alapon, hogy annak tárgya nem került világosan meghatározásra. Inkább úgy döntött, hogy megvizsgálja – a szervezõk által önként a polgári kezdeményezés tárgyaként benyújtott „Bõvebb Tájékoztatás” alapján - hogy lehetséges-e megállapítani a kezdeményezés pontos tartalmát.

79. A vizsgálat során a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt polgári kezdeményezés arra irányul, hogy a Bizottságtól kért uniós jogszabály három pontos elõírást tartalmazzon, miként az említésre került a vitatott határozatban, nevezetesen (i) biztosítsa a nemzeti kisebbségekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások tagállami teljesítését; (ii) határozza meg a nemzeti régiók fogalmát és (iii) név szerint azonosítsa a nemzeti régiókat.

80. Az a tény, hogy a Bizottság nemcsak a formanyomtatvány tartalmát, hanem a szervezõk által benyújtott „Bõvebb Tájékoztatást” is figyelembe vette határozata meghozatalakor egyértelmûen a felperesek érdekében történt.

81. Minderre tekintettel, a 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának sérelme nem valósult meg azáltal, hogy a Bizottság a javasolt polgári kezdeményezés tartalmának vizsgálatakor nem csupán a nyilvántartásba vételhez szükséges formanyomtatványt vette alapul, hanem a szervezõk által benyújtott „Bõvebb Tájékoztatást” is. Ezért a hetedik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

3. ELLENKÉRELEM

82. A fent elõadott érvek alapján a Bizottság kéri a t. Törvényszéket, hogy
- utasítsa el a keresetet, mint megalapozatlant; és
- kötelezze a felpereseket az eljárási költségek viselésére.

Hannes KRAEMER Audrone STEIBLYTE TALABÉR-RITZ Klára
a Bizottság meghatalmazott képviselõi

0
0
0
s2smodern

Jelképeink

Székelység

Autonómia

Hírek

fb icon sznt

A Székely Nemzeti Tanács számlaszámai
Asociaţia Siculitas Egyesület

OTP BANK – Târgu Mureş/Marosvásárhely
LEJ: RO76 OTPV 3200 0036 0774 RO01
EUR: RO33 OTPV 3200 0036 0774 EU01
USD: RO90 OTPV 3200 0036 0774 US01
HUF: RO80 OTPV 3200 0036 0774 HU01

Itt is elküldheti adományát

Adja meg az összeget!

Webfejlesztés, karbantartás: DIGITAL STUDIO