Kérés a marosvásárhelyi magyarokhoz
Makacsul visszatér sokakban az a hiedelem, hogy Erdély legnagyobb magyar közössége, a marosvásárhelyi magyarság nem érzékeny a nemzeti célokra, és nem mozdul meg, amikor ki kell mennie az utcára. 1990. február 10-én könyvvel és gyertyával a kézben egy néma tüntetésen ez a közösség hívta fel a világ közvéleményének figyelmét az erdélyi magyarság helyzetére. Bár ezzel egy időben több erdélyi településen is voltak hasonló megmozdulások, a kommunista diktatúrának elkötelezett román hatóságok, éppen marosvásárhelyi magyar közösségen akartak elrettentő példát statuálni az erdélyi magyarok számára, megszervezve a március 19-20-i magyarellenes pogromot. Az akkor felvonulók jelentős része már nem él, de gyermekeik, unokáik itt vannak közöttünk, és őrzik a kiállás emlékét, mint egy családi örökséget.
2019 március 10-én a Székely Szabadság Napján mi, marosvásárhelyi magyarok cáfoljunk rá a fenti előítéletre, mutassuk meg, hogy van elegendő erőnk, hitünk, öntudatunk, magyarságunk egy békés, polgári küzdelemhez.
Tizenkét éve zajlik uniós eszközökkel Székelyföld mesterséges elszegényítése. Románia uniós elnökségének mottójául választott jelmondat – „A kohézió közös európai érték" – sem a román hatóságok valós szándékainak, sem az Európai Bizottság jelenlegi kártékony politikájának nem felel meg. Egy olyan képmutatásnak lehetünk tanúi és egyben áldozatai, amely ellen határozottan tiltakoznunk kell!
Nem lehet közömbös számunkra a marosvásárhelyi magyar orvosképzés jövője sem. Március 10-én vállaljunk szolidaritást az egyetem diákjaival, tanáraival, álljunk ki egy intézmény mellett, amelyet román törvények alapján magyar nyelvűként hoztak létre. Nem fogadhatjuk el, hogy nyelvi jogainkat az oktatásban, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az egészségügyi ellátásban, a kereskedelemben azzal az indoklással korlátozzák, hogy Romániában élünk! Nem fogadhatjuk el jelképeink üldözését, történelmünk meghamisítását, nem fogadhatjuk el, hogy közösségünket ártatlan magyarok bebörtönzésével próbálják megfélemlíteni a hatóságok, nem fogadhatjuk el, hogy másodrangú állampolgárokként kezeljen a román állam.
Kérünk minden marosvásárhelyi magyart, a Székely Szabadság Napján székely zászlókkal álljanak ki Székelyföld területi autonómiájáért, amely a nyelvi jogainkkal együtt egész közösségi létünk számára biztosítja a szülőföldön maradás, a tartós fejlődés garanciáit!
Kérjük, jöjjenek március 10-én, 16 órára a Székely Vértanúk emlékművéhez, mozgósítsák családjukat, szomszédaikat, ismerőseiket, hogy 1990. február 10-ének méltóságával mutassuk meg a világnak, hogy azokról a jogokról, amelyek minket megilletnek, nem mondunk le. Kérjük a marosvásárhelyi fiatalokat, hogy jöjjenek minél nagyobb számban, és oly hangerővel, hogy azt Bukarestben is meghallják, kiáltsák velünk együtt: itthon vagyunk!
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2019. február 13.
Székely Nemzeti Tanács
