Románia kormányának az ország regionális felosztására vonatkozó elképzelése antidemokratikus, ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival, sérti Székelyföld lakóinak akaratát és érdekeit, és egyértelműen a nemzetiségi arányok erőszakos megváltoztatását célozza, hogy ezzel szorítsa ki a közéletből, a helyi döntésekből Székelyföld magyar nemzetiségű, székely hagyományokat őrző lakosságát.

A módszer a totalitárius rendszerekre jellemző, alattomos kisebbségellenessége ma már nemcsak a szakértők, de a nemzetközi közvélemény számára is nyilvánvaló, hiszen számos olyan, Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény van, amelyek tiltják a közigazgatási határok megváltoztatását a kisebbségek hátrányára.

A Székely Nemzeti Tanács 2009-ben felismerve a fenyegető veszélyt, amely Románia „közigazgatási reformja” ürügyén fenyegeti a székelységet, kezdeményezte a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívását, amely határozatban mondta ki:

Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.

A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés létrehozásának társadalmi rezonanciáját, hatékonyságát sajnos gyengítette az RMDSZ és az EMNT ellenrendezvénye, amely a központi hatalom nacionalista törekvéseinek leplezésére olyan valótlan állításokat szavaztatott meg a félrevezetett önkormányzati képviselőkkel, amelyek szerint „Romániában nem létezik olyan tudatos központi politika, amely az etnikai arányok megváltoztatására irányul.”

Elmaradt az anyaország kormányának a reakciója is, és ezek a tévedések és mulasztások együttesen hatottak bátorítóan Bukarest magyarellenes politikájára, és teremtették meg azt a helyzetet, hogy Románia kormánya elfogadtatni ma olyan közigazgatási felosztást akar, amely magyar-ellenességében messzebb megy a Ceausescu- féle 1968-as „közigazgatási reformnál”.

Egyben arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az önfeladás jegyében fogant az az elképzelés, amely Maros, Hargita és Kovászna megyéket azonosnak tekinti Székelyfölddel, és a Ceausescu által Maros megyéhez csatolt, román többségű Mezőséget is Székelyföld részének tekinti. Ezzel ellentétben, a Gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés határozatát elfogadva, Székelyföld határainak a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia Parlamentje elé terjesztett Autonómia Statútumban szereplő határokat kell tekinteni.

Székelyföld minden polgárának, a székely önkormányzatoknak a leghatározottabban kell tiltakozniuk, és fel kell készülnünk akár az állampolgári engedetlenségre, utcai tüntetésekre, ezáltal értetve meg Románia kormányával: a székelyekkel ezt nem lehet megtenni!

Marosvásárhely 2011. június 9. Izsák Balázs

Székely Nemzeti Tanács