2018. május 3-án a Európai Unió Bírósága másodfokon tárgyalást tartott az Izsák és Dabis kontra Bizottság ügyben (elsőfokú eljárás ügyszám: T-529/13; másodfokú eljárás ügyszám: C-420/16 P).

A szóbeli meghallgatáson a felpereseket Dr. Sobor Dávid ügyvéd képviselte, munkáját Dr. Tárnok Balázs jogi szakértő segítette. A meghallgatáson a Székely Nemzeti Tanács részéről részt vett Izsák Balázs elnök, Dr. Dabis Attila külügyi megbízott, valamint László György, a szervezet jegyzője.

A tárgyalásra szóló idézésben a Bíróság azt kérte a peres felektől, hogy szóbeli előadásaikat a fellebbezés második (EUSZ. 11. cikk (4) bekezdésének és az EPK Rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértése), harmadik (EUMSZ 4. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 174. cikkének megsértése) és negyedik jogalapjára (EUMSZ 7. cikkének, az EUMSZ 167. cikkének, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, a Charta 22. cikkének, és a Szerződések megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése), valamint a Törvényszék elsőfokú ítélete 73. pontjának téves magyar fordítását kijavító végzésre összpontosítsák.

A meghallgatás a felperesek előadásával kezdődött. Dr. Sobor Dávid ügyvéd a perbeszédében hangsúlyozta, hogy a felpereseket az uniós regionális fejlesztési politika egyenlőtlenségeivel kapcsolatos empirikus tapasztalataik sarkallták kezdeményezésük benyújtására. A Székelyföld ugyanis elszenvedője a Közép-romániai fejlesztési régión belül Románia EU-csatlakozása óta előállt anomáliáknak. Esetében az EU kohéziós politikájának végrehajtása nem csökkenti, hanem növeli a régiók közti gazdasági különbségeket, egyúttal veszélyezteti a regionális kultúrák fenntarthatóságát. Erre tekintettel helye van az Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésének, mely az Európai Unió eredeti célkitűzéseit követve a nemzeti régiók fejlődésének kiemelt figyelemmel kísérését, s ezzel a tapasztalt joghézagok megszüntetését kívánja elérni.

A felperesek szerint ezért az Európai Unió Törvényszéke elsőfokú ítéletében jogsértő módon utasította el a keresetüket, mellyel a Bizottság kezdeményezés bejegyzését megtagadó határozatának hatályon kívül helyezését kérték. Tévesen osztotta a Törvényszék a Bizottság álláspontját, miszerint a kezdeményezés tárgya nyilvánvalóan kívül esik az EU jogalkotási hatáskörén. A Székelyföld helyzete ezzel szemben éppen azt mutatja, hogy a gazdasági lemaradás oka a kohéziós politikára vonatkozó hatályos – tehát a dolog természetéből eredően az uniós hatáskörökön belül meghozott – rendelkezésekből ered.

Ráadásul a Törvényszék olyan tartalmat tulajdonított a felperesek kezdeményezésének, amely nem volt kiolvasható abból. Döntését ugyanis arra a téves értelmezésre alapozta, hogy a szervezők olyan kész jogszabály-tervezet előterjesztését várják a Bizottságtól, mely a tagállamok megkérdezése nélkül listázná az egyes tagállamokban található nemzeti régiókat. Ezzel szemben a polgári kezdeményezés szervezői – az Európai Unióról szóló Szerződés 11. cikkének (4) bekezdéséhez híven – arra kérték a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő javaslatot a nemzeti régió európai uniós fogalmának bevezetése és az egyes nemzeti régiók katalogizálása érdekében. Iszák Balázs és Dabis Attila jogi képviselője szerint mindkét cél teljesülhet a tagállamok politikai és közigazgatási berendezkedésének sérelme nélkül. A nemzeti régió jogi fogalmának megteremtése ugyanis a tapasztalt anomáliák miatt a jelenlegi uniós kohéziós politikai keret szükséges kiegészítését jelenti, melyre az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 174. cikke jogalapot biztosít. A nemzeti régiók ezt követő listázása pedig nem feltételezi azt, hogy a Bizottság a tagállamok megkérdezése nélkül, maga határozza meg, hogy melyek az érintett régiók. Ezzel szemben az Európai Bizottságnak – más létező uniós jogi aktusoknál alkalmazott jogalkotási módszertant követve – a tagállamoktól kért és kapott visszacsatolások alapján kellene meghatároznia a nemzeti régiók katalógusát. Az európai polgári kezdeményezésben szorgalmazott jogi aktus így a Bizottság megfelelő javaslatai alapján, ám az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök tiszteletben tartása mellett születne meg.

A Bizottság képviselője a tárgyaláson lényegében szó szerint – az élőszó által megkövetelt minimális módosítások mellett – ismételte el a Bizottság fellebbezésre adott válaszában írtakat. A Bizottság kitartott azon álláspontja mellett, miszerint a felperesek kezdeményezése csak a tagállamok politikai és közigazgatási rendszerébe való uniós beavatkozás árán érhetne célt, melyre az EU intézményeinek nincs hatásköre. Érdemben ugyanakkor nem reagált a felperesek azon észrevételére, mely a Bizottságtól várt megfelelő javaslatok és az azok alapján majdan elkészülő uniós jogi aktus közötti elvi különbségre mutatott rá.

Magyarország kormányának képviselője amellett, hogy kifejezte egyetértését a felperesi érvelés helyességével kapcsolatban a megjelölt jogalapok vonatkozásában, kitért arra is, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a felperesek bizonyítási kötelezettségének elmulasztását, mivel nem várható el a szervezőktől a Törvényszék által megkövetelt, az Unió egészére kiterjedő, részletes bizonyítékok bemutatása. A magyar jogi képviselő arra is kitért, hogy amennyiben a Bíróság következetes akar maradni az európai polgári kezdeményezések tárgyában kialakított gyakorlatához, akkor az SZNT kezdeményezését annak eredeti formájában, vagy csekély változtatások mellett be kellene jegyeznie.

A peres felek szóbeli előadásai után a bírói tanács bírói, így különösen az előadó bíró, valamint a főtanácsnok kérdéseket intéztek a felekhez.

Az előadó bíró arról kérdezte a Bizottságot, hogy kimerítőnek tartja-e az EUMSZ 174. cikk (3) albekezdésének demográfiai hátrányban szereplő régióinak felsorolását, amire a Bizottság képviselője igennel felelt. Ezen felül az EUMSZ 7. cikke és 167. cikke együttes értelmezésével kapcsolatban tett fel kérdést a Bizottságnak, mely ezen rendelkezések alapján sem látta teljesíthetőnek a felperesek bejegyzés iránti kérelmét. A felperesek felé azzal a kérdéssel fordult az előadó bíró, hogy kezdeményezésükkel a nemzeti régiók részére megvalósított pozitív diszkrimináció megvalósítását célozzák-e, valamint hogy addicionális lehetőséget kívánnak-e teremteni a nemzeti régiók számára a kohéziós politika keretén belül. A felperesek képviselője válaszában elmondta, hogy a Székelyföldet is sújtó lemaradást vélhetően külön a nemzeti régiók fejlesztését célzó programok kiírása orvosolhatná, ám a pontos jogi eszközök meghatározása nem a polgári kezdeményezés szervezőinek, hanem az Európai Unió intézményeinek a feladata.

A főtanácsnok felhívta az alperes Európai Bizottság figyelmét a NUTS rendelet 3. cikk (5) bekezdésére. Ez ugyanis már a jelenleg hatályos állapotában is előírja a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történeti, kulturális és környezeti jellemzők figyelembe vételét a közigazgatási jogkörrel fel nem ruházott statisztikai egységek kialakításánál. A főtanácsnok ezen felül kifejtette, hogy a 174. cikk (3) albekezdésének felsorolása nem magától értetődően kimerítő jellegű, ez az értelmezés csupán a Bizottság érvelésében jelent meg kimerítő felsorolásként. A felperesek jogi képviselőjétől pedig annak tisztázását kérte, hogy a polgári kezdeményezés által szorgalmazott jogi aktus milyen mélységű változtatásokat eredményezne a kohéziós politika jelenlegi rendszerében. Dr. Sobor Dávid ügyvéd válaszában kifejtette, hogy a szervezők az Uniót alapító Szerződések adta kereteken belül, azok megváltoztatása nélkül tartják szükségesnek a másodlagos jogforrások módosítását a bevezetőben említett fejlesztési egyenlőtlenségek orvoslása érdekében.

A meghallgatás végén a felek záróbeszéd keretében fogalmazhatták meg gondolataikat, melynek keretén belül nyomatékosították kéréseiket a Bíróság felé. Ezt követően a főtanácsnok értesítette a megjelenteket, hogy indítványát várhatóan 2018. július 11-én teszi közzé.

A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata

Sepsiszentgyörgy, 2018. május 11.