2018. március 9-én megkíséreltem áthaladni a magyar-román határon az Ártánd-Bors határátkelőnél, közép-európai idő szerint 12.44 órakor, egy svájci-magyar barátommal közösen.
A személyi igazolványunk átvizsgálását követően a román határőr megkért, hogy hajtsunk át egy közeli hivatali épülethez, ahol tájékoztatott, hogy nem léphetek be Románia területére. Az utastársam tovább haladhat, de nekem vissza kell térnem Magyarországra. Válaszként megkértem, hogy tisztázzák a beutazásom megtiltásának jogalapját. Többszörösen felszólítottam az eljáró tisztviselőket, hogy tájékoztassanak arról a döntésről - akár bírósági ítéletről, akár más hatósági végzésről -, amely kirója rám a beutazási tilalmat. Ezen feltételeket követeli ugyanis meg az a 102/2005-ös kormányrendelet,[1] melyre a helyszínen számomra kiállított dokumentum is hivatkozik. A határőrök megtagadták a választ, de azt többször is világossá tették számomra, hogy “Bukarestből, magasabb szintről érkezett az utasítás”, hogy engem nem szabad beengedni az országba. A beutazásom megtagadása egy nappal a Székely Szabadság Napja előtt érkezett. Ez minden évben a legnagyobb nyilvános székelyföldi demonstráció, amelyen nagyobb regionális döntéshozatali kompetenciákat követel magának a székelység, egyben tiltakozik a központi kormány tervezett közigazgatási reformja ellen, amely a Székelyek által lakott területek etnikai összetételének megváltoztatását célozza, azzal a szándékkal, hogy korlátozzák őket kisebbségi jogaik gyakorlásában.
Nem vagyok büntetett előéletű. Rendszeresen járok Romániában és soha nem sértettem meg annak egyetlen törvényét sem. Tekintve, a beutazási tilalom körülményeit, van okom feltételezni, hogy e döntés politikai motivációból született, válaszként arra a nemzetközi kisebbségvédelmi, illetve jogérvényesítő munkára, melyet a Székely közösség nevében végzek, valamint a Székely Szabadság Napjának rendezőit segítő tevékenységemre. A meglévő alkotmányos garanciák ellenére, a közhatóságok visszatérő jelleggel megpróbálják korlátozni a Székely közösségnek a békés gyülekezéshez való szabadságát, azáltal, hogy a rendezvény előtt, közben és után megszorításokat, szankciókat, és büntetések rónak ki.
Az országba való beutazásom megtiltása sérti Románia törvényeit, valamint az ország által aláírt és ratifikált számos nemzetközi egyezményt.[2] E tiltás sérti mindenekelőtt azon jogomat, hogy az Európai unió polgáraként szabadon mozogjak az Unió határain belül. Az a tény, hogy Románia megtiltotta az országba való belépést egy másik EU-s tagállam törvénytisztelő polgárától, megkérdőjelezi Románia hajlandóságát, hogy végrehajtsa az Uniós jogszabályokat, köztük az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvét, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról. Ezen felül, a Székely Szabadság Napján való részvételem megakadályozása sérti a szóláshoz, véleménynyilvánításhoz, és gyülekezéshez való alapvető jogomat, melyet nemzetközi, illetve regionális emberi jogi egyezmények védenek, köztük az EU Alapjogi Chartája.
Bizonyosan jogorvoslatért folyamodok majd a rám rótt jogtalan beutazási tilalom miatt, valamint folytatni fogom a kisebbségi jogvédelemmel kapcsolatos munkámat, és amint lehetséges újra visszatérek Székelyföldre.
Dr. Dabis Attila
Külügyi Megbízott
Székely Nemzeti Tanács
[1]
[1] 102/2205-ös Sürgősségi Kormányrendelet az Európai Unió tagállamainak, az Európai Gazdasági Térségnek és a Svájci Államszövetség polgárainak Románia területén való szabad mozgásáról.
[2]
[2] Így többek között a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Alapszerződést; az Európai Unió Működéséről szóló Szerződést, valamint több más regionális, illetve nemzetközi szerződést.