Egy esztendõvel a Székelyek Nagy Menetelése után megelégedéssel állapítjuk meg, az esemény a mai napig meghatározó módon kihat a közéletre, új távlatot képes nyitni a párbeszédnek, és nem maradt el a nemzetközi hatása sem. Ennek a következménye a Project on Ethnic Relations (PER) újbóli romániai megjelenése is, ezt föltétlen figyelembe kell venni bár a beindult tárgyalások folytatása során.

A Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványából kiindulva, az ott megfogalmazott célok magvalósítását kell a tárgyalások központi kérdésévé tenni. Emlékeztetünk arra, hogy a Bereck és Kökös között összegyûlt székelyek követelték, hogy „Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén.” Ugyanakkor leszögezte: „Az államon belüli önkormányzás regionális szintû hatalmat jelent, amelynek demokratikusan létrehozott döntéshozó szerve van, és amely széleskörû autonómiával rendelkezik a hatáskörök, valamint ezek demokratikus gyakorlása terén, ugyanakkor rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel.” Ilyen téren teljes mértékben egyetértünk Tamás Sándorral, Kovászna megye tanácsának elnökével, miszerint új fejezetet kell nyitni a román többség képviselõivel folytatott tárgyalásokban, a székelyföldi önrendelkezési igény figyelembevételével.

Fontosnak tartjuk ugyanakkor leszögezni, hogy a székely közösség bizalmát és támogatását élvezõ egyeztetéseknek és egy elfogadható, tartós megállapodás megszületésének van két lényeges elõfeltétele.

1. Tekintettel kell lenni az 1993 júliusában lezajlott neptuni tárgyalások tanulságaira és az azt követõ változásokra. Ennek megfelelõen a résztvevõknek az erdélyi magyar és ezen belül a székely közösség bizalmából és meghatalmazásával kell leülniük a tárgyalásokhoz, és azokon részt kell vennie minden szervezetnek, amely a Székelyek Nagy Menetelésén részt vett, ezzel is folytatva a Bereck és Kökös között megteremtett egységes fellépés hagyományát.

2. Legfontosabb azonban a változások sorában a Magyarország és Románia között létrejött szerzõdés a megértésrõl, az együttmûködésrõl és a jószomszédságról, amelynek aláírására 1996 szeptember 16-án került sor. A szerzõdés a magyarországi román, és romániai magyar kisebbség helyzetét a korábbitól eltérõ, teljesen új jogviszonyba ágyazta be, amennyiben e közösségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelmét és fejlesztését államközi együttmûködés tárgyává emelte.

Ennek figyelembevételével és összhangban a Székely Nemzeti Tanács 2010. november 19-én elfogadott határozatával, amely megfogalmazza az igényt: „Magyarország a gondoskodó állam szerepét töltse be Székelyföld, a székely nép vonatkozásában, és Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájában kiemelt helyet kapjon Székelyföld,” igényeljük a magyar kormány képviselõinek a meghívását ezekre a tárgyalásokra.

Kijelentjük: a székelység érdekelt abban, hogy a Magyarország és Románia között megkötött államközi szerzõdésben foglaltak maradéktalanul érvényesüljenek, és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a romániai magyar közösség helyzetérõl úgy folyjanak egyeztetések, hogy azokról az egyik érintett és érdekelt fél, Magyarország hiányozzon.
Ha a fenti feltételek teljesülnek, és az erdélyi magyarság, illetve a székelység képviselõi, a román kormány és a magyar kormány képviselõi háromoldalú tárgyaláson meg tudnak állapodni az autonóm Székelyföld jogállásáról, illetve a közösségünk által egyhangúan támogatott és az RMDSZ programjában 1993 óta szereplõ háromszintû autonómia-koncepció gyakorlatba ültetésérõl, akkor Románia és vele együtt Magyarország hosszú távon az európai béke és stabilitás legmegbízhatóbb térsége lesz. Ha ebben vállal közvetítõ szerepet az említett amerikai civil szervezet, vagy maga az Amerikai Egyesült Államok, akkor azt meg fogjuk köszönni.

Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2014. október 10.