A néha nyilvánosan is elhangzó vádakkal ellentétben a Székely Nemzeti Tanács nem egy befele forduló, csak Székelyföld gondjaival foglalkozó testület.

A székelyek mindig az egységes magyar nemzet részeként tekintettek magukra és annak a védelmezõi voltak évszázadokon át. Ma is, amikor Székelyföld autonómiájáért küzdünk, ezt nem öncélúan, csak magunkra gondolva tesszük, hanem többek közt azért is, hogy az belsõ anyaországa lehessen Erdély elesettebb magyar közösségeinek. Ha pedig az országhatárokon túlra tekintünk, akkor a magyar nemzet felemelkedése szempontjából igen fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarország határain kívül autonómiák erõs hálózata fogja össze a Trianon után kisebbségi sorba kényszerült magyar közösségeket.

Ezért külön öröm számomra, hogy immár Felvidéken is a közbeszéd tárgya az autonómia, az ottani magyar politikusok fiatalabb generációja nyíltan vállalja, hogy a magyarság boldogulásának ez a záloga. Jó volt látni a nyáron a martosi szabadegyetemen, hogy létezik ott egy erõs és nagy számú, fiatal magyar közösség, amelyik magyarként képzeli el a saját és a közössége jövõjét.

Szlovákiában a hét végén megyei választások lesznek, ezek tétje pedig meggyõzõdésem szerint nem csak az, hogy kik lesznek az egyes megyék vezetõi az elkövetkezõ években, hanem az is, hogy mekkora teret nyer az ottani magyarság körében az autonómia gondolata. Éppen ezért, túl azon, hogy megköszönöm a felvidékieknek, hogy október 27-én több helyszínen is támogató tüntetéseket szerveztek, egyúttal annak a reményemnek is hangot adok, hogy a választásból megerõsödve kerülnek ki azok a politikai szervezetek és vezetõk, akik az autonómia elkötelezett hívei, hisz meggyõzõdésem, hogy közösen, egymást támogatva hamarabb fogunk célt érni mind Székelyföldön, mind Felvidéken.

Marosvásárhely, 2013.XI.8.

Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke