ELNÖK: A kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr kíván válaszolni.
DR. SEMJÉN ZSOLT miniszterelnök-helyettes: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt elismerésünket, szolidaritásunkat és azonosulásunkat fejezzük ki a székelységnek, Erdélynek, a Székely Nemzeti Tanácsnak és a megvalósult magyar egységnek.
A legfontosabb üzenete a székelyek nagy menetelésének az, hogy nem vagyunk alábbvalóak egyetlen más népnél sem. Amit másoknak lehet, azt nekünk is lehet. Amit másoknak szabad, azt nekünk is szabad. A magyarság soha nem kért, soha nem követelt semmi olyasmit, ami ne volna általánosan elfogadott az Európai Unióban, és egyetlenegy olyan programpontunk nem volt, amire ne tudnánk számos példát mondani az Európai Unióban.
Szembe kell néznünk azzal, tisztelt Ház, hogy Románia nem tartotta be már a gyulafehérvári gyûlésen ígérteket sem, egyébként a trianoni és a párizsi békeszerzõdésben foglaltakat sem, és az, ami történik, bizony kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy felszámolták a Maros Autonóm Tartományt, vagy ahogy Ceauºescu átrajzolta a magyarság kárára az ezeréves székely megyék határait. Hová tûntek, tisztelt Ház, az államalapító és õshonos magyar kisebbség, magyar nemzetrész százezrei a gyulafehérvári gyûlés óta? Az õ eltûnésük a bizonyítéka annak, hogy nem tartották be saját vállalásaikat Románia részérõl. Nincs hova hátrálnunk, ha meg akarunk maradni!
Szembe kell néznünk azzal, hogy a hallgatás nem vezetett sehova, és elég volt abból, hogy a magyarság, az erdélyi magyarság, a székely magyarság a román belpolitika pofozóbábuja legyen. Elég volt! Az autonómia nem kegy, amit a románság a magyarságnak ajándékoz. Az autonómia, az önrendelkezés emberi jog a közösség szintjén, tehát ez jár nekünk. És innen üzenem barátainknak és ellenfeleinknek is, hogy bármit csinálnak, nem mondunk le a természet rendje szerint minket megilletõ jogokról. És újra és újra meg fog ez történni a Székelyföldön és a nagyvilágban mindenütt.
Azt pedig különös örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben a kérdésben mégiscsak egy nemzeti konszenzus kezd kirajzolódni, hiszen az állampolgársági törvényt mégiscsak 97,7 százalékos többséggel fogadta el a Magyar Országgyûlés. Már vita nincs azon, hogy szavazati jog illeti meg a határon túli magyarságot, és autonómia tekintetében is konszenzus van a magyar Országgyûlésben a tekintetben a parlamenti pártok között, hogy a tömbmagyarságnak területi autonómia jár, a szórványmagyarságnak pedig kulturális autonómia. A tételmondat, tisztelt Országgyûlés, az, hogy autonómia egyenlõ megmaradás.
Köszönöm, hogy meghallgattak.