2024. július 20-án ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. Az Állandó Bizottság tagjai megvitatták a Román Kormány válaszlevelét, amelyet a Székely Szabadság Napján elfogadott petícióra küldött, Adrian-Ioan Vestea miniszter aláírásával. A gyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadott határozattal szavazták meg a viszontválaszt, amely július 23-án a miniszter címére is megérkezett. A viszontválasz nem tér ki a kormány levelének tárgyi tévedéseire, inkább keresi a párbeszéd, mint a konfrontáció hangját.

E közlemény mellékletében nyilvánosságra hozzuk a kormány válaszlevelét, illetve a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának, Izsák Balázs elnök aláírásával ellátott viszontválaszát román és magyar nyelven. 

A gyűlésen ugyanakkor elvi megállapodás született a Székely Nemzeti Tanács őszi üléséről, és azt megelőzően az Állandó Bizottság előkészítő üléséről. 

Sepsiszentgyörgy,                                                                             A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata

2024. július 23.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Adrian Ioan-Veștea Miniszter Úrhoz

Tisztelt Miniszter Úr!

Örömmel veszem tudomásul, hogy a Székely Szabadság Napján tartott tüntetés kiáltványa több kitérő után végre eljutott Önhöz. A válaszának bevezetőjéből kiderül, hogy milyen bonyolult volt a petíció célba érése. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy tíz éven keresztül a Maros Megyei Kormányhivatalban adtuk le a Székely Szabadság Napján tartott tüntetés petícióját a kormánynak címezve. Bíztam a megyei kormányhivatalok és a román kormány közötti kapcsolat zökkenőmentes működésében.

Válaszának egyes pontjában Ön a román parlamenthez benyújtott törvényjavaslatra hivatkozik, és ezt a dokumentumot „jogi” szempontból nem létezőnek minősíti. Szilárd meggyőződésem, hogy a román törvényhozás nem egy haszontalan hatóság. A törvényjavaslatokat nem lehet nem létezőknek nyilvánítani, mivel ezek valójában a román törvényhozó testület munkájának tárgyát képezik.

A második pontban Ön a Székelyföld Autonómiastatútumának egy részletét idézi, amely Ön szerint ellentétes Románia Alkotmányával. Felhívjuk a figyelmét, hogy az Ön által kifogásolt idézet szó szerint a Regionális Autonómia Chartájából származik. Tény, hogy ez a dokumentum még mindig csak egy tervezet, amelyet még nem bocsátották szavazásra. Számunkra ez volt ihletadó forrás a törvényjavaslat megfogalmazásakor, abból a gondolatból kiindulva, amelyet Románia euroatlanti csatlakozása során hirdettek: minden európai gondolat Románia számára is elfogadható. Különösen fontos számunkra: mi ma a román kormány hivatalos álláspontja a Regionális Autonómia Charta tervezetével kapcsolatban?

Egy másik részben Ön idézi Románia Alkotmánya 3. cikkelyének 3. bekezdését: „A terület közigazgatásilag községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. A törvény értelmében egyes városokat megyei jogú városokká nyilvánítanak”. Tekintettel a romániai közigazgatási reformra vonatkozó tervezetekre és az Európa Tanács 1811/2007-es ajánlására Európa regionalizációjáról elmondható, hogy az alkotmánynak az Ön által idézett részlete hamarosan elavulttá válik.

Ezt követően levelének harmadik pontjában Ön kétségbe vonja az 1201/1993-as ajánlással kapcsolatos álláspontunkat. Ön azt állítja: „Ezért az az értelmezés, amely szerint az 1201/1993-as ajánlás alapján Romániának határozott kötelessége etnikai alapon területi autonómiát biztosítani, visszaélésszerű, és jogilag nem tartható.” Ez az állítás vitatható, de az a megállapítás, hogy ez az ajánlás „nem teremt semmilyen kötelezettséget az Európa Tanács egyik tagállama számára sem”, egyértelműen súlyos tévedés.

Önnek nincs joga tagadni a román állam által vállalt kötelezettségeket! Az ezzel kapcsolatos érveket többször is kifejtettük, és nincs más választásunk, mint megismételni ezeket: 

„Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalúan és szabadon kötelezettséget vállalt az 1201/1993-as ajánlás rendelkezéseinek teljesítésére. Ezt a kötelezettségvállalást a Parlamenti Közgyűlés 176/1993. számú véleményezése elfogadta (a Közgyűlés „nagyra értékeli a román hatóságok írásbeli nyilatkozatát, amelyben vállalják, hogy a nemzeti kisebbségek védelme terén folytatott politikájukat az 1201/1993. számú ajánlásban meghatározott elvekre alapozzák...”). A Columberg-jelentés alapján kidolgozott 508. számú rendelet megerősíti a tagállamok által vállalt kötelettségek kötelező jellegét, amelyeket azok szabadon vállaltak, amikor csatlakoztak az Európa Tanácshoz.

A Románia által vállalt kötelezettségek betartásáról és az Európa Tanács által végzett különleges ellenőrzés megszüntetéséről szóló 1123/1997. sz. határozat egyértelműen előírja Romániának, hogy továbbra is „a kisebbségpolitikáját az 1201/1993. sz. ajánlásban megfogalmazott elvekre alapozza”.

A Megfigyelő Bizottság felállításáról szóló 1115/1997-es határozat az 508-as rendelet helyébe lépett, fenntartva a tagállamok vállalt kötelezettségeinek betartását, de egyben a vállalt kötelezettségek hosszú távú elmulasztásának szankcionálási lehetőségét is!

Az ajánlás Románia számára is jogilag kötelezővé vált azáltal, hogy bekerült a Románia és a Magyar Köztársaság közötti egyetértési, együttműködési és jószomszédsági szerződésbe (1996), a Magas Szerződő Felek pedig úgy értelmezték, hogy annak rendelkezéseit „jogi kötelezettségvállalásként alkalmazzák”. ”

A jelenlegi helyzetben már nem Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak kitérő és korlátozó értelmezéseivel állunk szemben, hanem egyenesen azok tagadásával. Szeretném emlékeztetni Önt, hogy az 508-as számú rendelet pontosan az Ön által képviselt állásponthoz hasonló kijelentés miatt jött létre, amely Románia akkori elnökéhez, Ion Iliescu úrhoz kötődik. A román diplomácia a későbbiekben elismerte ezt a tévedést.

Állampolgári kötelességünk, hogy tájékoztassuk az Európa Tanács intézményeit a román kormány újabb „fordulatáról” e tárgyban.

Az Ön válaszának 4. pontjában említett téma a tárgyalás/szerződés fogalmának értelmezése. Ön azt bizonyítja, hogy a tárgyalás/szerződés csak a nemzetközi jog alanyai között jöhet létre. Emlékeztetjük, hogy a Kisebbségi Szerződés (1919. december 9., Párizs) 11. cikkében Románia vállalja: „hogy a román állam ellenőrzése alatt az erdélyi székelyek és szászok közösségeinek vallási és iskolai ügyekben autonómiát biztosít”. Ettől kezdve a székely közösséget a nemzetközi jog alanyának lehet tekinteni, amely képes tárgyalásokat folytatni, és szerződéseket kötni a román állammal. De még ha zárójelbe tesszük is ezt a különösen fontos eseményt, akkor is feltehetjük a kérdést: egy demokratikus országban nem lenne természetes, hogy az állami hatóságok tárgyalásokat folytassanak az  állampolgáriainak különböző csoportjaival, legyenek azok nemzeti, felekezeti, szakmai stb. közösségek?

Nem az lenne a természetes, ha egy demokratikus országban egy régió jövőjéről az adott régió lakói döntenek? Miért Románia az az ország, ahol a nyilvánvaló és természetes dolgokat nap mint nap meg kell védeni?

Tisztelt Miniszter Úr!

Levelem zárásaként utalnom kell arra, ahogyan Ön a székelyek szülőföldjével, Székelyfölddel bánik, amelyről azt állítja, hogy az nem létezik. Ha az ember a világhálón tájékoztatást keres a Mócvidékről, akkor azt találja, hogy az egy kulturális és néprajzi régiója Romániának. Ugyanez a helyzet az Avas vidékkel vagy Hátszeggel is, és sehol, senki nem állítja, hogy azok nem léteznek. Még ha Székelyföld nem is közigazgatási egysége Romániának, nem az lenne a helyes, hogy egyformán kezeljék Mócvidékkel, Avasvidékkel és Hátszeggel?

A kifogásaim fenntartása mellett köszönöm az Ön válaszát,

Sepsiszentgyörgy,                                                                                                             Tisztelettel,

2024. július 20.                                                                                                               Izsák Balázs

                                                                                                         a Székely Nemzeti Tanács elnöke