Székelyföld autonómiastatútuma ötödik alkalommal került Románia Parlamentjének asztalára. A beterjesztő, Kulcsár-Terza József országgyűlési képviselő kiváló politikai ösztönnel érezte meg, hogy a jelenlegi bonyolult világpolitikai helyzetben nem az elemzők értékelését kell követnie, hanem az általa képviselt közösség akaratát. A törvénykezdeményezést Zakariás Zoltán országgyűlési képviselő is ellátta kézjegyével.

A székelység nem tétlen szemlélője a közéletnek, hanem cselekvő alakítója. Ezt meg kell értenie a román politikai osztálynak és az Európai Unió intézményeinek is. Románia közigazgatási átszervezése nem történhet másként, mint minden érintett közösség, a különböző régiók akaratának figyelembevételével, így a székelység törekvését is tiszteletben kell tartani. A közigazgatás átszervezés nem lehet a nemzeti elnyomás, az asszimilációs politika eszköze, hanem a szubszidiaritás elve alapján a korszerűsítés útja. 

Szolidárisak vagyunk minden, autonómiára törekvő vagy autonóm státusát bővíteni szándékozó európai régióval, következésképp a területi autonómiát európai ügynek is tekintjük.

A Székely Nemzeti Tanács úgy tekint a román törvényhozásra, mint a társadalmi párbeszéd legmagasabb szintű fórumára, ezért természetes módon várja el Románia intézményeitől és annak vezetőitől, beleértve a miniszterelnököt is, hogy hasonló tisztelettel kezeljék a székely autonómiatörekvést, és annak közképviseletét, a Székely Nemzeti Tanácsot. 

Jelen közlemény függelékében a korábbi négy beterjesztés rövid történetét közöljük. 

Izsák Balázs,

a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely,

2023. december 21.

Függelék:

Első alkalommal 2004. március elsején terjesztik be Románia parlamentje elé Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró Tibor, Vekov Károly országgyűlési képviselők. A törvényja­vaslatot a képviselőház március 30-án, a szenátus június 29-én, megvitatás nélkül utasítja el.

Második alkalommal 2005. június 30-án kerül beterjesztésre az autonómiastatútum. A Székely Nemzeti Tanács, bízva az európai integrációs folyamattal együtt járó bizonyítási kényszer erejében, felkéri Sógor Csaba szenátort és Becsek Garda Dezső képviselőt, hogy ismét a parlament elé terjesszék a tervezetet, amely korábbi változathoz képest néhány módosítást tartalmaz, többek között a parlament Törvényhozási Bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasítja, a szenátus elé hét évvel később kerül, 2012. szeptember 25-én, ahol megkapja az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának szavazatát, más pártok 54 szenátora ellene szavazott, ketten tartózkodtak.

Harmadik alkalommal Kulcsár-Terza József képviselő jóvoltából kerül az autonómiastatútum a parlament elé, 2017. december 22-én.

Negyedik alkalommal Kulcsár-Terza József és Biró Zsolt képviselők iktatják az autonómiastatútumot 2019. december 18-án. 2020. április 23-án a képviselőház hallgatólagosan elfogadta Székelyföld autonómiastatútumát. Ennek két következménye volt. Az egyik szimbolikus, mondhatnánk jogtörténetinek is. A román parlament két házából az egyik, azzal hogy határidőre nem tűzte napirendre a törvénytervezetet, azzal el is fogadta. A román politikai elit, rendkívül kényes arra, hogy látszata se vetődjön rá a toleranciának Székelyföld autonómiájával szemben. Ezt használta ki a román államfő, Klaus Johannis, hogy a politikai ellenfelét, a szociáldemokratákat megsemmisítse. Azonban hírhedt kirohanása, - amelynek épp annak tárgya, Székelyföld autonómiájának hallgatólagos elfogadása adta meg magyarellenes élét – közvetetten ugyan, de épp autonomiának használt. A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezés utolsó hetében, több mint 700.000 digitális aláírás gyűlt! Ez megerősíti a korábban állítottakat: hogy még azok is előremozdítják a székelyek ügyét, akik gáncsolni akarják.