Az elmúlt héten a magyar és román közvélemény Gyergyóditróra figyelt. Közéleti emberek, politikai elemzők, újságírók fogalmaztak meg különböző álláspontokat, gyakran elmarasztalva a helyi közösséget. A megszólalók, a kritikusok nem egyszer politikai üzenetek megfogalmazására, továbbítására használták az eseményeket, hibáztatva a helyi közösségen túl a magyar közmédiát vagy éppenséggel a magyar kormányt.
Mindezekkel szemben nem jutott kellő figyelem az események valós hátterének a megvilágítására. A Székely Nemzeti Tanács 2013-ban az Európai Bizottság elé terjesztett polgári kezdeményezésében egy világos, tiszta igényt fogalmaz meg: az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális, vallási sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A beterjesztett dokumentum konkrét elvárásokat fogalmaz meg az Európai Unióval szemben, emlékeztetve, hogy: „Európa kulturális sokszínűségét ugyanis éppen ezekben a régiókban fenyegeti a legtöbb veszély. Egyrészt a régióknak a tagállamokénál lényegesen kevesebb erőforrás áll a rendelkezésére, amelyet a sajátos, regionális kultúráik megőrzésére fordíthatnak, de őket veszélyeztetik leginkább azok a gazdasági változásokat kísérő spontán folyamatok is, mint amilyen a munkaerő vándorlás és az ezzel járó asszimilációs folyamatok. Ezeken túlmenően ki vannak szolgáltatva egyes tagállamokban a gazdasági diszkrimináció akár nyílt, vagy burkolt formáinak, amely az ott élő őshonos lakosság elvándorlását és a sajátos regionális identitás felszámolását célozza.”
A fenti idézetben megfogalmazott elvárást épp Székelyföld mesterséges elszegényítése, a román asszimilációs politika és az Európai Unió nagyfokú érzéketlensége diktálta. Száz esztendős kiszolgáltatottság a román asszimilációs politikának természetes módon fokozta az életképes székelyföldi közösségek érzékenységét minden olyan történéssel szemben, amely a közösség kohézióját kívánja megbontani. Ebből a szempontból kell megközelíteni a gyergyóditrói faluközösség válaszreakcióját a több ezer kilométer távolságból érkező idegen kultúrájú emberek betelepedésére, és meggyőződésünk, hogy ezt a természetes önvédelmi reakciót kárhoztatni ártalmas. Hangsúlyozzuk, hogy a kiváltó okok között a helyi történelmi tapasztalat volt a meghatározó, semmiképpen nem a magyar közmédia, ahogy egyes közéleti szereplők állították.
A nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés hosszú távú megoldást kínál az ilyen helyzetekre, nyilván a helyi közösség védelmében. Eme „régiók társadalmi, területi kohéziójában rejlő addicionális gazdasági potenciál megfelelő kohéziós politika mellett felszabadítható, és gazdasági erőforrássá változtatható az adott régiók hasznán túl a tagállamok és az Unió egészének javára.”
Tegyük sikeressé a Székely Nemzeti Tanács polgári kezdeményezését, egymillió támogató aláírás összegyűjtésével. Három hónap áll a rendelkezésünkre.
Izsák Balázs,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2020. február 3.
Székely Nemzeti Tanács
