Az egységes jövőkép szavatolhatja a székely autonómia mozgalom egységét
Figyelembe véve, hogy az egy évtizede kibontakozott székely autonómiamozgalom ma egységesnek tekinthetõ, és ennek az egységnek az alapja az a jövõkép, amelyet a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma ír le, és amely mögött több mint kettõszázezer székely ember népszavazáson kifejezett akarata áll;
Tekintettel arra, hogy a tervezet világos és kimerítõ választ ad arra a kérdésre, mit jelentene Székelyföld területi autonómiája, ismerteti azokat az intézményeket, amelyeknek a létrehozása és mûködése szavatolná Székelyföld önkormányzását, leírva részletesen a hatáskörüket, mûködésüket és elhelyezi azokat a román alkotmány és közigazgatási jog kereteiben;
Határozat Székelyföld határait kijelölő mozgalom elindításáról
Tekintettel arra, hogy az elmúlt tíz évben sem a nemzetközi, sem a közösségi jogban nem ment végbe olyan változás, de a politikai események között sincs egyetlen egy, amely miatt változtatni kellene Székelyföld autonómia statútumán, amely máig az egyetlen koherens, világos elképzelés Székelyföld jövõjérõl;
Tekintettel a Székely Nemzeti Tanács határozatára az autonómia statútum ismételt beterjesztésére vonatkozóan, amely kimondja: „a törvénytervezetet állampolgári törvénykezdeményezésként kell benyújtani, vagy olyan parlamenti képviselõk révén, akik elkötelezettjei Székelyföld autonómiájának”;
A Székely Nemzet Tanács Állandó Bizottsága
ELHATÁROZZA
1. Felkéri a romániai magyarság parlamenti képviselõit, legyenek partnerek az autonómia-statútum ismételt parlamenti beterjesztésében, és lényeges változtatások nélkül terjesszék Románia Parlamentje elé és tartsák fenn a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott autonómia statútumot.
2. Felkéri ugyanakkor a székely társadalmat, az egész erdélyi magyar közösséget, támogassa a törvénytervezet beterjesztését állampolgári kezdeményezésként is, hogy ezzel is növelje a statútum-tervezet társadalmi súlyát.
Sepsiszentgyörgy 2014.VIII.1.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
Tekintettel arra, hogy a Ditrói Székely Nemzetgyûlés megjelölte a történelmi székely székeket magában foglaló Székelyföld ideiglenes határait, úgy, ahogyan azok a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia Parlamentjébe benyújtott Statútumban szerepelnek;
Tekintettel arra, hogy a fenti módon kijelölt terület azonos azzal a történelmi, kulturális, földrajzi tájegységgel, amelyet a székelység hagyományosan hazájának tart és Székelyföldnek nevez;
Figyelembe véve, hogy a végleges határok kijelölése csakis népszavazáson történhet, amelynek figyelembe kell vennie a szubszidiaritás elvét, és ennek megfelelõen Székelyföld határairól az itt élõ közösségnek kell döntenie;
Figyelembe véve, hogy az így megjelölt, 730 km hosszúságú határ túlnyomórészt nyelvi és kulturális határ is, amely egy 13,500 km2 nagyságú területet, és 153 közigazgatási egységet (megyejogú várost, várost és községet) ölel fel, amelynek összlakossága 777 320 fõ, amelybõl székely-magyar 562 074 fõ, azaz 72,31%;
Figyelembe véve, hogy a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kartájának meghatározása szerint, (a regionális nyelv használatának területe az a földrajzi körzet, ahol ez a nyelv olyan számú személy kifejezési eszköze, amely indokolja a Karta által elõírt különbözõ védelmi és ösztönzõ intézkedések meghozatalát,) a Ditrói Nemzetgyûlés által kijelölt határokkal rendelkezõ Székelyföldön belül a magyar nyelv regionális nyelvnek minõsül, következésképp a nemzetközi jogban is azonosítható jellegzetességgel bíró területrõl van szó;
A Székely Nemzet Tanács Állandó Bizottsága
ELHATÁROZZA
1. Következetesen ragaszkodik a Ditrói Székely Nemzetgyûlésen megjelölt határokhoz, és ezért mozgalmat indít ezek kijelölésére és népszerûsítésére. Ennek érdekében jelen határozat függelékében nyilvánosságra hozza Székelyföld peremközségeinek jegyzékét, amelyeknek külsõ határai Székelyföld határai is egyben.
2. Felkéri Székelyföld lakóit, a leghatározottabban lépjenek fel minden olyan kísérlet ellen, amely a fentiekben leírt határt, teljes egészében a kommunista diktatúra által létrehozott, és a székelység beolvasztását célzó megyehatárokkal helyettesítené.
3. Felkéri a Székelyföld lakóit legyenek részesei ennek a mozgalomnak latin betûs és rovásírásos feliratokat, Székelyföldre utaló jelképeket helyezzenek el ezen a határon, szervezzenek kirándulásokat, történelmi túrákat a határ kiemelkedõ fontosságú, vagy nevezetesebb szakaszaira, és az eseményt is megörökítõ jeleket helyezzenek el ott.
4. Szorgalmazza egy dokumentumfilm elkészítését Székelyföld határáról.
5. Szorgalmaz és támogat minden olyan kulturális és sport eseményt, amely jelen határozatban megjelölt célt elõmozdítja.
Függelék
Székelyföld határai
Marosszék
- Szováta – Alsóköhér, Libánfalva
- Nyárádremete - Alsóköhér
- Székelyhodos– Alsóbölkény
- Gernyeszeg- Szászrégen, Petele, Alsóbölkény
- Beresztelke– Faragó, Tekeújfalu, Szászrégen
- Vajdaszentivány – Bala, Faragó, Szászrégen
- Sárpatak- Bala
- Mezőcsávás– Mezőrücs, Bala
- Mezősámsond– Mezőpagocsa, Mezőrücs
- Mezőbánd – Marosugra, Kisikland, Mezőgerebenes, Mezőpagocsa
- Nyárádtő– Küküllőszéplak, Mikefalva, Kerelőszentpál
- Lukafalva- Küküllőszéplak
- Nyárádkarácson– Kóródszentmárton, Küküllőszéplak
- Ákosfalva – Kóródszentmárton
- Balavásár– Szásznádas, Dános, Csatófalva, Zágor, Koródszentmárton
- Székelyvécke– Fehéregyháza, Szásznádas
Udvarhelyszék
- Székelyandrásfalva – Fehéregyháza
18. Újszékely -Héjjasfalva
19. Székelykeresztúr- Héjjasfalva
20. Bögöz - Héjjasfalva
21. Székelyderzs – Héjjasfalva
22. Kányád - Kaca
23. Homoródszentmárton – Kaca, Homoród
Bardóc-Miklósvárszék - Alsórákos– Homoród, Olthévíz
- Apáca–Olthévíz, Szászmagyaros
- Bölön- Szászmagyarós
Sepsiszék
- Hidvég– Szászmagyaros, Földvár
- Előpatak– Földvár, Botfalu
- Ilyefalva– Szászhermány, Prázsmár
- Kökös– Prázsmár, Dobolló
- Uzon– Dobolló
- Réty - Dobolló
Orbaiszék
- Nagyborosnyó– Saramás
- Zágon– Saramás, Bodzaforduló, Zágonbárkány
- Kommandó– Vadu Oii, Secuiu, Gura Teghi
- Kovászna– Gura Teghi, Haulisca
- Zabola– Haulisca, Plostina
Kézdiszék
- Gelence - Gresu
- Ozsdola– Gresu, Piatra Alba
- Bereck– Herzsa, Szaláncfürdő
- Lemhény- Szaláncfürdő
- Esztelnek– Szaláncfürdő
Csíkszék
- Kászonaltíz– Szaláncfürdő
- Csiksztentmárton– Szaláncfürdő, Aknavásár
- Csikszentgyörgy– Aknavásár, Degettes, Doftána
- Csíkpálfalva - Szalatruk
- Szépvíz – Ágas, Aszó
- Gyimesközéplok – Bruszturóza, Sóstázló
- Csikszentdomokos – Sóstázló, Perzsoj
- Gyimesbükk - Palánka
- Balánbánya – Barátostelep
Gyergyószék
- Gyergyószentmiklós– Perzsoj, Balcani
49 Gyergyótölgyes – Táska, Nagybékás, Csalhó
- Gyergyóholló– Gerinces, Csalhó
- Bélbor– Farkas, Hársmező
- Maroshévíz– Gödemesterháza, Libánfalva
- Gyergyóvárhegy- Libánfalva
- Gyergyóremete- Libánfalva
- Gyergyóalfalu- Libánfalva
Sepsiszentgyörgy 2014.VIII.1.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
Székelyföld autonómiastatútumára vonatkozó határozat
A Székely Nemzeti Tanács megerősítve és kiegészítve az Állandó Bizottság 2014. augusztus 1.-én elfogadott határozatában megfogalmazott értékelést a tanács alapdokumentumára, Székelyföld autonómiastatútumára vonatkozóan kimondja:
Az egy évtizede kibontakozott székely autonómiamozgalom ma egységesnek tekinthető, és ennek az egységnek az alapja az a jövőkép, amelyet a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma ír le, és amely mögött több mint kettőszázezer székely ember népszavazáson kifejezett akarata áll.
A tervezet világos és kimerítő választ ad arra a kérdésre, mit jelent Székelyföld területi autonómiája, ismerteti azokat az intézményeket, amelyeknek a létrehozása és működése szavatolja Székelyföld önkormányzását, leírja részletesen a hatáskörüket, működésüket és elhelyezi azokat a román alkotmány és közigazgatási jog kereteiben.
Megállapítjuk, hogy az elmúlt tíz évben sem a nemzetközi, sem a közösségi jogban nem ment végbe olyan változás, de a politikai események között sincs egyetlen egy, amely miatt változtatni kellene Székelyföld autonómia statútumán, amely máig az egyetlen koherens, világos elképzelés Székelyföld jövőjéről.
A Székely Nemzeti Tanács a székely székeket a székelység hagyományaiban ma is élő, nagy múltú értékeknek, a székely önazonosság megtartóinak tekinti. Székelyföld autonómiájának, a székelyek hagyományainak megfelelően a székely székek autonómiájára kell épülnie, úgy ahogyan azt jelen állásfoglalás tárgyát képező statútum leírja. Az autonómia kivívása egy történelmi esély, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Bardóc- Miklósvárszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék hivatalos elismertetésére és működtetésére, Székelyföld autonóm közigazgatási alegységeiként. A székely városok, széki központokként vissza fogják nyerni a székelyek életében betöltött történelmi szerepüket, és megnyílhat előttük egy olyan fejlődés útja, amely történelmileg kialakult arculatukat, széki, regionális identitásukat megtartja. A nyolc székely széket az Európai Unió NUTS III statisztikai régióiként kell elismerni, míg maga Székelyföld, az Európai Unió NUTS II. régiója lesz.
Tudomásul véve, hogy nem érkezett válasz az Állandó Bizottságnak a romániai magyarság parlamenti képviselőihez címzett azon felkérésére, hogy legyenek partnerek az autonómia-statútum ismételt parlamenti beterjesztésében, és azt lényeges változtatások nélkül terjesszék Románia Parlamentje elé, a Székely Nemzeti Tanács még egy esélyt kíván adni a közös fellépésnek, és azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy 2015 február végéig tegyék meg azokat a módosító indítványokat, amelyek számukra elfogadhatóvá tennék Székelyföld autonómiastatútumát. Annak érdekében, hogy a székely autonómiamozgalom egysége megmaradjon, a Székely Nemzeti Tanács készen áll akár rendkívüli ülésen megvitatni az esetleges módosító indítványokat.
Ha minderre nem kerül sor a Székely Nemzeti Tanács érvényt szerez korábbi döntésének és állampolgári kezdeményezéssel nyújtja be a statútumot a parlamentbe.
Marosvásárhely, 2014. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács
Az Európa Tanács 1334 (2003) és 1985 (2014) számú határozataira vonatkozó elvi nyilatkozat
A Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete 2003. július 7.-én tartott alakuló ülésén nyilatkozatban üdvözölte az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (1334) 2003-as számú, Andreas Gross jelentése alapján elfogadott határozatát, majd ezt követően az elfogadott határozataiban, érvrendszerében kiemelt helyen szerepel ez az Európa Tanácsi dokumentum.
A Gross jelentést megelőzően az Európa Tanács 1201 (1993) számú ajánlásának 11. szakasza foglalkozik kiemelten a területi autonómiával, elismerve egy adott területen helyi többséget alkotó kisebbségek azon jogát, hogy „sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.”
A Közgyűlés azt ajánlotta a Miniszterek Bizottságának, hogy ennek a dokumentumnak az alapján fogadjon el egy kiegészítő jegyzőkönyvet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez a kisebbségek jogairól. A Miniszterek Bizottsága azonban e felkérés teljesítése helyett a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezményét kezdeményezte, amelynek számos pozitívuma mellett legnagyobb vesztesége az 1201 (1993) sz. ajánláshoz képest, hogy nem tartalmazza az autonómiához való jogot.
Egy évtizednyi távlattalan bénultságból mozdította ki az autonómia ügyét Andreas Gross svájci képviselő több éves munkával elkészített jelentése, és az ennek alapján elfogadott 1334 (2003) számú Európa Tanácsi határozat.
A dokumentum érdeme, hogy a területi autonómiát nem egy kényszerű, megtűrt megoldásként kezeli, hanem a konfliktusok megelőzésének eszközeként a nemzeti kisebbségekkel rendelkező országok számára. Maga a határozat címe is erre utal: „Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai, mint ihlet-források az európai konfliktusok megoldására”. Kiindulási pontja, hogy a válságok nem az államok között, hanem az államokon belül alakulnak ki, és többnyire az identitásuk megőrzéséhez ragaszkodó nemzeti kisebbségek és a területi integritásukat féltő államok ellentétéből fakadnak. Ezzel kapcsolatban a határozat kimondja, hogy az államok oszthatatlanságának elvével nem ellentétes a területi autonómia elismerése.
Andreas Gross érdeme, hogy az emberi jogok dimenzióján túl biztonságpolitikai dimenziót ad a területi autonómiának, amiezáltal nemcsak a kisebbségek számára kívánatos, hanem a nemzetközi közösség számára is. Konkrét példákkal élve, ha az Európa Tanács tagállamai komolyabban veszik az 1334 (2003) számú Európa Tanácsi határozatot, akkor elkerülhető lett volna a grúziai és ukrajnai háborús válság is.
A székelyeknek, akik a jog és demokrácia eszközével lépnek fel Székelyföld területi autonómiájáért, ez a határozat konkrét érveket kínál az autonómia küzdelemben. Példaként fel lehet hozni, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezetet azzal az érvvel utasította el Románia parlamentje, hogy a tervezet ellentétes az állam oszthatatlanságának elvével, amelyet az alkotmány első szakasza rögzít. Ez a megállapítás ellentétes az Európa Tanács 1334 (2003) számú határozatával, amely kimondja, hogy az államok éppen azáltal tudják összeegyeztetni a területi egység elvét a kulturális sokszínűségükkel, hogy a kisebbségeiknek saját hatásköröket biztosítanak a maguk életének igazgatásában. Ilyen módon az 1334 (2003) számú Európa Tanácsi határozat választás elé állítja Romániát: elfogadja Európa értékeit, azokat a demokratikus elveket, amelyeket az Európa Tanács kínál, vagy meg akar maradni a kommunista diktatúra örökségénél?
Andreas Gross megadja a területi autonómia meghatározását, amely a Székely Nemzeti Tanács dokumentumaiban, céljai meghatározásában alapvető fontosságú mind a mai napig. Ennek megfelelően a területi autonómia olyan megoldás, amely révén egy szuverén államban egy régió lakói, sajátos földrajzi helyzetüknek megfelelő többletjogokat kapnak, amelyekkel megvédhetik kulturális és vallási önazonosságukat.
A dokumentum érdeme az is, hogy nem egyoldalúan közelíti meg a kérdést, hanem a kisebbségeivel szemben gyanakvó államok félelmeit is lebontja, kimondva, hogy az autonómiából származó előnyök nem áshatják alá az államok nemzetközileg elismert határait; az autonómia értelmezése, alkalmazása és menedzselése az állam, illetve a nemzeti parlament és intézményei hatáskörébe tartozik. Ezáltal Andreas Gross munkája nemcsak a kisebbségi jogok védelmének egyik legfontosabb dokumentuma, de egyben a demokratikus egyensúlyé és a nemzetközi stabilitásé is.
Az elmúlt tíz évben az 1334 (2003) számú határozat elindított egy alkotó, továbbgondolkodó folyamatot elsősorban az Európa Tanácsban, amelynek tárgya az autonómia és a régiósítás. Ebből a folyamatból most egyetlen egyet fogunk kiragadni, a Kalmár Ferenc jelentése alapján elkészült 1985 (2014) számú határozatot. Ennek legfontosabb eleme a székelység mai helyzetét tekintve a 10.3.2 szakasz, amely kimondja, hogy az állami intézmények közigazgatási és/vagy területi struktúrájának/egységeinek meghatározásakor/megreformálásakor a gazdasági okoktól, körülményektől függetlenül kell figyelembe venni a történelmi régiók hozzáadott értékét a kultúra, nyelv, hagyományok és vallások tekintetében. Szintén a közigazgatási reform szempontjából fontos a 10.5.2. szakasz: a Keretegyezmény 16. cikke szellemében tartózkodjanak olyan törvények vagy közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek fokozhatják az asszimilációt, ösztönözhetik az elvándorlást és megváltoztathatják egy adott régió etnikai struktúráját.
A Gross jelentés, és az annak alapján elfogadott határozat megnyitotta az utat egy újszerű, a demokrácia alapvető értékeit mélyebben és hatékonyabban kifejező európai gondolkodás előtt. Megnyitotta az utat egy Európai autonómiaegyezmény megalkotása előtt, amelynek le is rakta elvi alapjait.
A Székely Nemzeti Tanács:
- érdekelt abban, hogy az 1334 (2003) számú Európa Tanácsi határozat kellő figyelmet és elismerést kapjon Romániában, érvényesüljenek a benne lefektetett elvek és célok, hangsúlyozva a székelység magyar nemzeti önazonosságát, de érdekelt más európai közösségekkel együtt abban, hogy egy, minden tagállamra kötelező autonómiaegyezmény létrejöjjön;
- részese kíván lenni az erre irányuló európai folyamatnak, és bízik benne, hogy ebben partnere lesz minden érintett európai nemzeti közösség, az Európa Tanács minden demokráciának elkötelezett képviselője, kiemelten Magyarország nemzeti delegációja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében, amellyel négy éve együttműködési megállapodást kötött.
A Székely Nemzeti Tanács természetesen számít Andreas Gross további munkájára is, számít arra, hogy az ő személyes tekintélye és elkötelezettsége egy demokratikus, békés Európa mellett, fokozott empátiája az identitásukat megőrizni kívánó nemzeti közösségek iránt előbb utóbb segít legyűrni az érintett európai hatóságok értetlenségét vagy közömbösségét.
Marosvásárhely, 2014. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács
Az Európa Tanács vállaljon szerepet a romániai demokrácia elmélyítésében
Tisztelt Főtitkár Úr!
A Románia közepén elhelyezkedő Székelyföld negyvennégy önkormányzata külön-külön azzal a kéréssel fordult Románia kormányához és parlamentjéhez, az őket megválasztó helyi közösségek nevében, hogy tegyék lehetővé, hogy egyetlen egységes és különálló közigazgatási egységhez tartozzanak. Kérik ugyanakkor, hogy ezt a közigazgatási egységet Székelyföldnek hívják, különleges, autonóm jogállást szavatoljon neki a törvény saját ügyeinek intézésére és az itt élő székely-magyar közösség önazonosságának megőrzésére, és kérik, hogy a magyar nyelv az állam nyelve mellett hivatalos legyen ebben a régióban. A kérést magába foglaló határozatokat az önkormányzatok eljuttatták az Európa Tanácsnak, az Európai Unióban a Régiók Bizottságának és az ENSZ Emberjogi Tanácsának is.
A memorandum elfogadásának előzménye, hogy Románia közigazgatási átalakítás előtt áll, és bár a kormány ígéretet tett arra, hogy tiszteletben fogja tartani Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, mégis egy olyan tervet tett közzé, amely betagolná Székelyföldet egy olyan régióba, amelyben a székelység részaránya mindössze 29%, míg Székelyföldön ez az arány 75%. A tervezett intézkedés sérti a Kisebbségi Keretegyezmény, de a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának előírásait is.
Románia kormánya elindította a közigazgatási átalakítás folyamatát, megtörténtek a szükséges lépések az alkotmánymódosítás felé, anélkül, hogy a kormány kikérte volna erről a helyi közigazgatási hatóságok véleményét. Ezt kötelező módon meg kellett volna tennie, tekintettel a Strasbourgban 1985. október 15-én elfogadott, Románia által a 199/1997 számú törvénnyel ratifikált Helyi Autonómia Európai Chartájára, hiszen a Charta 4. cikk 6. bekezdésében előírja: „lehetőség szerint ki kell kérni idejében és megfelelő módon a helyi hatóságok véleményét a tervezés és döntéshozatal szakaszában minden olyan kérdésben, amely közvetlenül érinti őket.”
A fentiekben leírt kéréseket lényegében a Charta idézett előírásának szellemében fogalmazta meg 44 székely önkormányzati hatóság, amelyekhez újabb csatlakozások várhatók a jövőben. Ám a meghallgatás helyett a kormánymegbízottak közigazgatási bíróságon támadták meg az említett határozatokat, megpróbálják megfélemlíteni a polgármestereket és önkormányzati képviselőket.
Meggyőződésünk, hogy Románia közigazgatási átszervezése nem sértheti a székelység jogait, és ez nem is történhet meg, ha a kormány tiszteletben tartja Romániának az Európa Tanácsban vállalt kötelezettségeit. Meggyőződésünk, hogy az Európa Tanácsnak nagyon komoly szerepet kell vállalnia a tagállamok demokráciájának elmélyítésében, meg kell követelnie, hogy tartsák be a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának, a Kisebbségi Keretegyezménynek, a Helyi Autonómia Európai Chartájának előírásait, ezzel az európai stabilitást is szolgálva.
Kérjük tisztelt Főtitkár úr, hogy segítsen abban, hogy az Európa Tanács kövesse figyelemmel a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát, mozdítsa elő a párbeszédet a központi hatalom és a székely közösség között az Európa Tanács dokumentumainak szellemében, emlékeztesse Romániát, hogy vállalt kötelezettségeit tiszteletben kell tartania.
Marosvásárhely, 2014. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács
Felhívás a székely önkormányzatok védelmében
A Székely Nemzeti Tanács 2014. február 12.-én azzal a kéréssel fordult Székelyföld százötvenhárom önkormányzatához, hogy egységesen nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek autonómia iránti igényét, és tegyék láthatóvá a nagyvilág számára, hogy a székely települések egyetlen, különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. A határozatot azóta negyvennégy önkormányzat fogadta el, és el is juttatta azt Románia kormányához és parlamentjéhez, valamint különböző európai fórumokhoz. A romániai kormánymegbízottak megtámadták a határozatokat a közigazgatási bíróságon, és a közösségük nevében eljáró, az ország közhatóságait megszólító beadványért zaklatják az önkormányzatok tisztségviselőit.
A Székely Nemzeti Tanács felkéri mindazon községek és városok lakóit, amelyeknek a határozatait a kormánymegbízottak megtámadták, hogy közös nyilatkozatban foglaljanak állást községük, illetve városuk védelmében, és az aláírt íveket a települési-, illetve a széki székely tanácsok segítségével juttassák el Románia kormányához és parlamentjéhez, illetve mindazokhoz az európai fórumokhoz, ahová a határozatok is eljutottak.
A Székely Nemzeti Tanács az alábbi állásfoglalást javasolja elfogadásra és aláírásra Székelyföld polgárainak:
„_____________ város/község lakójaként szolidaritásomat fejezem ki a helyi önkormányzattal, annak ______ számú, a lakosság legitim érdekeinek védelmében meghozott határozatát közigazgatási bíróságon megtámadó kormánymegbízottal szemben. Kijelentem, hogy a jelzett határozat kifejezi személyes akaratomat, azaz igényelem, hogy ________ város/község ahol állandó lakhellyel rendelkezem, a határozat mellékletében felsorolt másik 152 közigazgatási egységgel egyetlen, különálló közigazgatási egységet alkosson, ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos a magyar nyelv is. Meggyőződésem, hogy a megye kormánymegbízottjának lépése súlyosan jogsértő, ellentétes a jogállamiság és demokrácia alapelveivel, hiszen minden embernek, minden helyi közösségnek joga van kifejeznie az akaratát, véleményét annak a városnak/községnek a jövőjére vonatkozóan ahol él.”
Marosvásárhely, 2014. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács
Az autonómia nemzetpolitikai ügy
- Figyelembe véve azt, hogy a Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta a jog és a demokrácia eszközeivel küzd Székelyföld autonómiájáért, illetve hogy e célból számos esetben fordult Románia kormányához és parlamentjéhez;
- Tekintettel arra, hogy a tavaly októberi összhang a hazai magyar politikai szervezetek között immár nem létezik;
- Tekintettel arra, hogy az RMDSZ és a többi parlamenti párt között Brassó Poianan elkezdett tárgyalások végképp kompromittálódtak;
- Összhangban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének azzal a felvetésével, hogy újból össze kell hívni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot
A Székely Nemzeti Tanács
elhatározza
- Kezdeményezi, hogy 2015 januárjában üljön össze az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőiből álló Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, azzal a céllal, hogy a pozitív európai példák, valamint az Európa Tanács releváns dokumentumai alapján dolgozza ki azt a közös elvárás-csomagot, melyet az összes résztvevő egységesen fog majd képviselni.
- Kezdeményezi, hogy az 1. pontban említett elvárás-csomag elkészülte után induljanak háromoldalú tárgyalások Magyarország, Románia és az EMEF-ben képviselt szervezetek képviselőinek a részvételével.
Marosvásárhely, 2014. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács