Határozat a Székely Nemzeti Tanács történelmi folytonosságáról

A Székely Nemzeti Tanács, figyelembe véve, hogy:

• A Székely Nemzeti Tanácsot 1918. november 19-én Budapesten azzal a céllal hozták létre az alapítók, hogy – a kor kihívásaira méltó választ adva – a magyar nemzet, Magyarország érdekeit megvédje, és létrehozását követően sem a megszűnését, sem a feloszlását soha nem mondta ki,
• A több mint kilencven éve alakult Székely Nemzeti Tanács olyan erkölcsi, politikai, szellemi örökséget hagyott az utókorra, amelyet ápolni és továbbadni a ma nemzedékének kötelessége,
• A 2003-ban, a székely falvak és városok közösségeinek akaratából létrehozott Székely Nemzeti Tanács a mai kor kihívásainak megfelelően kívánja érvényre juttatni a székelység önrendelkezési törekvését, amelynek valóra váltása – Székelyföld területi autonómiája révén – a magyar nemzet egészének érdeke, és ezért nemzeti prioritásnak kell tekinteni,
• Örökérvényűnek tekintjük a több mint fél évszázada tartott marosvásárhelyi Székely Nagygyűlés Határozatát, amely kimondta: „Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk – vagy valaki csak így emleget minket – ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar.”

elhatározza

1. Kimondja a történelmi folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án a székely falvak és városok közösségeinek akaratából Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanácsok között, 
   
   2. A Székely Nemzeti Tanács alapítása napjának, 1918. november 19-ét, alapító tagoknak Dr. Jancsó Benedek egyetemi tanárt,  Sebes Dénes és Dr. Urmánczy Nándor országgyűlési képviselőket, alapító elnöknek Ugron Gábort tekinti, az alapítás napjáról pedig, mint a székelyek ünnepéről, minden évben megemlékezik.

Székely Nemzeti Tanács

Budapest  2010. november 19.

A székely autonómiatörekvés beépítése a nemzeti együttműködés rendszerébe

• Tekintettel arra, hogy a székely nép olyan történelmi, területi, kulturális közösség, amely a magyar nemzet része, és egyben erőteljes, sajátos regionális tudattal és sajátos hagyományokkal rendelkező közössége, amely nemzeti önazonosságát és többségét kisebbségi sorba kerülve is megőrizte ősei szülőföldjén, a Székelyföldön,
• Tekintettel arra, hogy a székely nép az elmúlt az elmúlt ezer esztendő  során, a magyar királyság megalapításától kezdve, mérhetetlen áldozatokat hozott a magyar haza, a magyar nemzet védelme és fenntartása érdekében, joggal várja el tehát, hogy az elszakítottság állapotában, melynek nem okozója, csupán elszenvedője, a független és szabad Magyarország támogassa a fennmaradásért és szabadságának kivívásáért folytatott küzdelemben,
• Tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jó szomszédságról szóló szerződés értelmében a romániai magyarság, ezen belül a székelység jogainak védelme államközi együttműködés tárgyát képezi,
• Tekintettel arra, hogy a fent említett szerződésben a magas szerződő felek az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére kötelezettséget vállaltak, az ajánlás pedig 11. cikkében előírja a nemzeti kisebbségek azon jogát, hogy azokban a régiókban, ahol többséget alkotnak, sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges jogállással rendelkezzenek,
• Tekintettel arra, hogy a székely falvak, városok, a székely székek közösségeinek közképviseleteként, a Székely Nemzeti Tanács a demokrácia és a jog eszközeivel olyan területi autonómiát kíván Székelyföld számára elérni, amilyen az Európai Unió számos országában működik, és erre vonatkozó, Románia parlamentje elé terjesztett törvénytervezete megfelel a székely hagyományoknak, és összhangban van a nemzetközi jog mai normáival,
• Tekintettel Felix Ermacora ajánlására, aki a gondoskodó állam kifejezést a védhatalom helyett ajánlja annak a lehetséges szerepnek a megjelölésére, amelyet a saját anyaországgal is rendelkező „klasszikus kisebbségek” védelmében maga az anyaország betölthet,
• Tekintettel arra, hogy Románia számos olyan nemzetközi megállapodásnak részes állama, amelyben a szerződő felek kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, hogy tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely megváltoztatná a kisebbségek által lakott területek nemzetiségi arányait,
• Figyelembe véve a Székely Nemzeti Tanács korábban elfogadott határozatait, a Székely Nemzeti Tanács fontosnak tartja, hogy:

1. Magyarország a gondoskodó állam szerepét töltse be Székelyföld, a székely nép vonatkozásában, és Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájában kiemelt helyet kapjon Székelyföld, épüljenek ki az ennek megfelelő szakpolitikák,
2. Jöjjenek létre Székelyföld és a magyar állam közötti kapcsolatok tartós intézményi keretei, az európai gyakorlat szerint,
3. Az anyaország, a székely közösségi tudat megtartásában és megerősítésében cselekvő módon szerepet vállaljon, és ezen okokból

elhatározza

• felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, és a magyar állam intézményeit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvését nemzetközi fórumokon, valamint Magyarország és Románia közötti államközti kapcsolatokban, és fordítson kiemelt figyelmet a Székelyfölddel való kapcsolattartásra, keresve ezen kapcsolatok intézményesítésének lehetőségét,

• felkéri a Magyar Köztársaság és Románia Külügyminisztériumát, tegyenek lépéseket, hogy a Magyar Köztársaság és Románia közötti, a megértésről, a megértésről, az együttműködésről és a jó szomszédságról szóló szerződésbe kerüljenek be azon Európa Tanácsi ajánlásoknak az autonómiára, regionalizációra vonatkozó rendelkezései, amelyek a szerződés megkötése után keletkeztek, Székelyföld autonómiáját pedig nevesítsék, mint a székelység jogainak intézményi garanciáját, a nemzetközi jog keretei között,

• felkéri a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumát, hogy a magyar állam külképviseletei révén támogassa Székelyföld, a székely autonómia törekvés megjelenítését.

• felkéri Magyarország kormányát, hogy hívja meg a Székely Nemzeti Tanácsot a Magyar Állandó Értekezletbe.

Székely Nemzeti Tanács

Budapest 2010. november 19.

Az őshonos európai nemzeti közösségek és Európa kulturális sokszínűségének védelmében

• Tekintettel arra, hogy a népek önrendelkezési joga egyetemes emberi jog, amely minden népet megillet, és az autonómiák európai gyakorlata épp a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek számára teremti meg az önrendelkezés államon belüli intézményeit,
• Figyelembe véve, hogy a soros Magyar EU Elnökség programja szerint Európa kulturális örökségének gazdagsága hozzájárul a régiók gazdasági vonzerejéhez és a fenntartható fejlődéshez,
• Tekintettel arra, hogy az Európai Unió tagállamai, mindannyian tagjai az Európa Tanácsnak, amely 1811/2007 számú határozata éppen az Európai Unióban végbemenő regionalizációs folyamat alapelveire tesz ajánlásokat, az 1201/1993, és az 1334/2003 számú ajánlások pedig az autonómiát, mint a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek jogainak garanciáját jelöli meg,
• Tekintettel arra, hogy az ETPKGY az 1811/2007 számú ajánlásában kimondja, hogy: „Az Európa Tanács legtöbb tagállamában olyan közösségek léteznek, amelyek erős kulturális, politikai és történelmi identitással rendelkeznek, és amelyek nem csupán régiók, de népek és társadalmak, ugyanakkor szembetűnő kollektív önazonossággal rendelkeznek attól függetlenül, hogy régióként, nemzetiségként, országként határozzák meg őket, ám nem alkották meg önálló államukat, ennek ellenére látható megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek, amelyek politikai akaratot jeleznek az önkormányzatiság elérésére, és ezeket a helyzeteket mindig demokratikus eszközökkel kell megoldani, például választások, referendum, alkotmányos és intézményi reform, illetve új területi entitások létesítése útján, a végső döntéseket pedig kizárólag az állampolgárok bevonásával lehet meghozni, hiszen végső soron az állampolgároké a döntés joga.”
• Tekintettel az Európai Parlamentnek az uniós állampolgárságra vonatkozó, 1991. november 21-én elfogadott határozatára, amely 3. szakaszában kimondja, hogy az Unió és a tagországok bátorítják a területükön történelmileg jelenlévő etnikai és nyelvi közösségek identitásának kifejezését és együttélésük elősegítését, garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenlőségének biztosítására, a sajátos helyi-, regionális-, vagy csoport önkormányzási formák szavatolására, a régiók közötti együttműködés, a határokat túllépő kooperáció elősegítésére.
• Figyelembe véve a Székely Nemzeti Tanács által 2003. október 26-án kinyilvánított igényt, hogy Székelyföldnek önálló fejlesztési régióvá kell válnia,

A Székely Nemzeti Tanács fontosnak tartja, hogy a Magyar EU Elnökség idején kiemelten és azt követően is:

• kapjanak kiemelt figyelmet az EU tagállamainak az őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségek védelmére, valamint Európa kulturális sokszínűségének fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalásai,
• a globalizáció káros kihatásait az Unió ellensúlyozza Európa kulturális sokszínűségének hangsúlyos védelmével a regionális demokrácia és a szubszidiaritás jegyében, 
• történjen határozott előrelépés azoknak az európai szabályozásoknak a kidolgozása felé, amelyek az őshonos nemzeti közösségek védelmét szolgálják,
• az Unió támogassa, hogy Székelyföld, mint történelmi európai régió, kapjon képviseletet a Régiók Bizottságában,
• az Unió fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett kis népek védelmére, és dolgozza ki megvédésüknek európai szintű szabályait,  
• A Magyarországot bemutató, népszerűsítő rendezvények során Székelyföld is kapjon teret és lehetőséget a bemutatásra és népszerűsítésre.

Székely Nemzeti Tanács

Budapest 2010. november 19.