„Égetően sürgős tennivalókra, időszerű kérdésekre próbáltam ráterelni a közfigyelmet” - írta egy nyolc évvel ezelőtti bejegyzésében, az idei Székely Szabadság Napjára készülve pedig, ezt a címet adta közleményének: Egy közösség jövője hitre és eszményekre épül.

Izsák Balázs vasakarata nehezen sűríthető be ebbe a két, véletlenszerűen kiválasztott idézetbe. Hiszen immár több mint három évtizedes közéleti tevékenysége is nehezen foglalható össze néhány esemény, folyamat, kezdeményezés felelevenítésével. Mint ahogy közéleti pályafutása sem a felfele ívelő politikai karrierek sorába tartozik.
Egyszer keserű humorral egyfajta megvetéssel mesélte, hogy még a kilencvenes években vezető, karrierre törő és jutó párttársai biztatták, amikor elégedetlenkedett: ne butáskodj Balázs, gyere a fővárosba, mert ott megnyílnak az érvényesülés útjai, bársonyszékből is jut mindenkinek. Ám, úgy látszik a megszólítottat nem a bársonyszékek, hanem a székely székek vonzották. Nem az érvényesülés, hanem a feladat érdekelte. Az a feladat, ami már ott körvonalazódott a marosvásárhelyi érdekvédelmi szervezet berkeiben, majd a fórummozgalom utat kereső összejöveteleiben, hogy aztán a zászlót bontott civil-közéleti szervezetekben, a nemzeti tanácsokban érjen meggyőződéssé az önrendelkezés, Székelyföld autonómiája mindenek felett. Bizonyára már akkor tudta, hogy ez az út nem kecsegtet felfelé ívelő politikai karrierrel, mi több a legkülönbözőbb irányokból fújó ellenszéllel kell megbirkóznia. Ha valaki, ő ellen tudott állni a kívülről, sőt, belülről jövő ellenszélnek is, s akárcsak elődje, a Székely Nemzeti Tanács élén is az egyenes utat járta és járja a mai napig. Elvhűen, elkötelezettséggel, következetesen.
Ez az elvhűség és következetesség teremtette meg számunkra, hogy felfedezzük és számos, ma már hivatkozásként kezelt esemény révén is, mint a Székelyek Nagy Menetelése, vagy a Székely Szabadság Napja, megéljük és felmutassuk az autonómiaküzdelem erejét. A polgári kezdeményezés intézménye segítségével indított nemzeti régiók európai mozgalma pedig megmutatta, hogy Székelyföld máig megoldatlan helyzetét a vén kontinens országaiban is fel lehet vetni, megoldásokat lehet javasolni, amelyek más régiók törekvéseivel is összehangolhatóak. S így a küzdelmünkhöz szövetségeseket is lehet szerezni. Mi több, az Európai Bíróságon végigvitt jogi harcban az is megmutatkozott, hogy a jól kiforrott elképzelés képviseletével még az olyan hatalmas apparátussal rendelkező hatalmat is térdre lehet kényszeríteni, mint az Európai Bizottság.
Izsák Balázs azt mutatta és mutatja meg nekünk nap mind nap, hogy hogyan lehet megmaradni az egyenes úton, s ha sokan nem is értik, nem is érthetik ezt a lelkületet, hogyan lehet hitből táplálkozva téglánként felépíteni egy közösség jövőképét. Hogyan lehet eme jövőkép megvalósítása érdekében a legkülönbözőbb eszközökkel élni abban a korban, amikor a nyílt elnyomás időszakát magunk mögött tudva egy más, a saját hagyományainkra épülő közösségépítés sokkal rejtettebb ellenségei támadnak.
Végül, hadd idézzünk ismét a Székely Nemzeti Tanács elnökének legutóbbi közleményéből: „Hit és eszmények nélkül egyetlen közösségnek sincs jövője, tudás nélkül pedig nincs járható útja a felemelkedésnek és a közösségi méltóság megőrzésének.”

Ferencz Csaba