A székelyek elleni 1764-es madéfalvi vérengzés 252. évfordulója előestéjén tartott megemlékezést a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tegnap a marosvásárhelyi kultúrpalotában. A negyedszer megszervezett rendezvényen ez alkalommal is nagy számban megjelentek az egykori székely főváros lakói.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezete Szent István napján jól sikerült redezvénnyel emlékezett meg az államalapító király koráról, valamint intelmeiről a marosvásárhelyi Színház téren.
A Duna TV Heti Hírmondó címû mûsorának augusztus 24.-i adásában hangzottak el ezek:
Riporter: Az RMDSz illetve ön úgy látja, hogy alkotmánymódosítás nélkül nem lehet autonómiát kivívni? Az SZNT azt hangoztatja, hogy de igenis lehet.
Áprilisban kelt levelében Izsák Balázs azt kérte a román kormányfõtõl, hogy lépjenek vissza abból a perbõl, amit Dabis Attilával az Európai Bizottság ellen indítottak, azért, mert az elutasította a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezés bejegyzését. Bukarestben jó sokáig gondolkoztak a válaszon, ami ilyen körülmények között alapos, megfontolt és higgadt is lehetne. De nem az. Sokkal inkább újabb bizonyíték arra, hogy a közmondásosan ügyes, okos és hatékony román diplomácia ma már csak egy mítosz.
Amint látjuk, támadásba lendültek a prefektusok… Ők, a vélt román érdek védelmezői az „alkotmányosság” mögé bújva kísérlik meg a magyar megmaradás megakadályozását.
Mert – kedves barátaink, tisztelt önkormányzati vezetők, polgármester urak – csak mi harcolhatjuk ki gyermekeink, unokáink számára, hogy magyarként élhessenek őseik földjén! Ez másképp nem fog sikerülni, csak ha cselekszünk!
A hatalom dühödt harcot folytat a székelyek jelképei ellen
Amióta a háromszéki prefektus futószalagon és számolatlanul indította a zászlópereket, azóta újra és újra felveti hol ez, hol az az RMDSZ-es politikus, hogy a megoldás egy törvény, ami biztosítja a zászlóhasználat jogát. Ezzel szemben többen - köztük magam is - hangot adtunk annak a meggyõzõdésünknek, hogy ez nem felesleges, hanem egyenesen káros lenne, hisz ma nem létezik olyan jogszabály, aminek alapján joggal léphetne fel bárki a székely zászló ellen, s ez a természetes és normális állapot. Ismerve ugyanis a román politikusokat, egy zászló-törvényt garantáltan arra használnának fel, hogy a mostani szabadságot valamiképpen korlátozzák.
Tisztelt emlékezõ közösség, kedves vásárhelyiek, székely-magyar testvéreim!
Legyünk most bárhol is, itt a Postaréten vagy bárhol a nagyvilágban, most lelkünk összekapaszkodik és szívünk együtt dobban. Idézzük meg együtt nagy költõnk, Szilágyi Domokos Prófétáját:
Tisztelt egybegyültek, ünneplő közösség!
Marosvásárhelyre figyel ma a világ!
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, emlékező gyülekezet!
A napokban több olyan hír jelent meg a sajtóban, amelyek igen fontos és nagy közérdeklõdésre számot tartó témákról szóltak. Konkrétan Székelyföld autonómia statútumáról, a Székely Szabadság Napjáról, illetve a Székely Nemzeti Tanács elnökének az önkormányzatokhoz intézett nyílt levelérõl, amelyben azt kéri tõlük, hogy hozzanak határozatot Székelyföldet érintõ fontos kérdések ügyében. Ami számomra szemet szúrt, az a mód, ahogy vezetõ RMDSZ-es politikusok megnyilvánultak ezekben a témákban.
Tisztelt Házelnök Úr, fõtisztelendõ és nagytiszteletû fõ esperes és esperes urak, emlékezõ marosvásárhelyi magyarok, tisztelt hölgyeim és uraim!
Ma már román szövetségesek is segítik a székelység önrendelkezési törekvéseit – mutatott rá a Székely Nemzeti Tanács elnöke
A legszerencsésebb nevű város Románia területén Arad: egyfor- mán írják nevét magyarul és románul is. Az, hogy Arad hallatán egészen más jut eszébe a magyar embernek, mint a románnak, már más lapra tartozik.
Honfitársak, testvéreink a bajban, a kor szorításában, a túlélés reménységében, a megmaradni akarásban – ha más oldalról nézve is, más arccal, más lélekkel, más nyelv szavaival is fogalmazzuk meg – egyek vagyunk.
Október 27-én, ezen a csodaszép őszi napon jó volt magyarnak lenni! Jó volt hasonlóan gondolkodó, hasonlóan érző, közös sorsot élő, közös vágyaktól feszülő lelkű emberekkel együtt menetelni.
Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves barátaim!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!*
Kedves Barátaim, emlékező magyarok!
a szabadságra a székelyek?
Írta: .
Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail
A nyolcadik EMI-tábor utolsó napjának hangsúlyos témája volt Székelyföld autonómiája. A táborban először jelen lévő Autonómia-sátor kevesebb közönséget vonzó előadásai, beszélgetései után mintegy záróakkordként jelent meg a téma a fősátor népes hallgatósága előtt. Ennek apropóján, na meg a sokat emlegetett dél-tiroli modell kapcsán Dabis Attila politológust, a Székely Nemzeti Tanács megbízott külképviselőjét arra kértük: röviden foglalja össze, milyen hasonlóságok és milyen különbségek fedezhetők fel a két régió között autonómia vonatkozásában.
Gyakran halljuk, balról és jobbról egyaránt, hogy az autonómia nem cél, csupán csak eszköz; mintha egy átfogó konszenzusban osztozna a teljes erdélyi politikai paletta, a MIÉRT-től a tusványosi sátrak előadóiig.
1918 decemberében, karácsony előtt pár nappal, miután bebizonyosodott az önálló Erdélyi Köztársaság létrehozásának lehetetlensége (az események részletes hátteréről lásd:
Tisztelt küldöttek!
Székely-magyar testvéreim!
Hölgyeim és uraim!
Az elmúlt évben az uniós polgári kezdeményezés többször is a figyelem középpontjába került. Előbb a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), majd az erdélyi magyar közélet más szereplői is bejelentették, hogy élni kívánnak az új lehetőséggel.
Tisztelt Házelnök Úr, tisztelt Pártelnök úr, kedves vendégek, tisztelt küldöttek!
Székelyföld gazdaságilag is biztosan sikeres lesz, mert közös hagyományokon alapul és az európai példák is ezt igazolják – vélik az SZNT vezetői.
Kampánynak, reklámnak értékelte az elmúlt időszak közigazgatási felhajtását a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Bíró Zsolt, hiszen – mint mondta – eddig a román sajtó és a hivatalosságok „úgynevezett” Székelyföldről beszéltek/írtak, most pedig Székelyföldet emlegetnek. Azt szorgalmazzák, hogy az uniós elvekkel összhangban kérdezzék meg a helyi lakosságot, hova akarnak tartozni.