Amikor magyar szabadságharcról megemlékezünk, legyen az 1848-49 vagy 1956 szabadságharca, akkor megerősítjük a magunk elkötelezettségét a szabadság iránt.
A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta sokszor elmondtuk: az autonómiát a szabadság intézményi garanciájának tekintjük. Mondtam egy olyant is nemrégiben, hogy a székely szabadságeszmény a keresztény szabadségeszménybe gyökerezik. Valaki megkérdezte tőlem, mit értek keresztény szabadságeszményen? A szabadság – keresztény megközelítésben – a szabadnak teremtett ember lehetősége választani jó és rossz között. Ezen is túlmutat Thomas Mann értelmezése. A József és testvérei tetralógia főhőse magyarázza a fáraónak: Isten oly tökéletesnek teremtette az embert, hogy az önmaga fölé nem helyezhet mást, egyedül a felfoghatatlan és emberfölötti hatalmat, magát a teremtő Istent. Ezért nem hajol meg bálványok előtt, s egyenes derékkal, emelt fővel áll a világi hatalmasságok előtt is, mint Márdokeus Hámán előtt, Eszter könyvében.
Az európai kultúrában minden szabadságértelmezés a szentírásra vezethető vissza. A Descartesé, aki azt mondja a szabadság a külső kényszerek nélküli cselekvés lehetősége. Spinoza, majd Hegel a felismert szükségszerűségben látja a szabadságot. Kant szerint az emberi szabadság egyetlen bizonyítéka, hogy az ember képes külső és belső kényszerek ellenére erkölcsi törvényeket követni.
Követhetnénk a szabadság eszméjének alakulását tovább a marxizmuson, az egzisztencializmusán át a modern politikatudományig, ehelyett azonban - az alkalomra és az időhatárokra való tekintettel – csak azt mondjuk ki: egy nép akkor szabad, ha dönthet önnön sorsáról. Egy nép akkor szabad, ha meghatározhatja politikai berendezkedését, ha szabadon rendelkezik erőforrásaival, ha nincs alárendelt helyzetben más népekkel szemben, ha mindenki számára biztosítottak a teljes és tényleges jogegyenlőség feltételei.
Hatvan évvel a magyar forradalom után, el lehet mondani: Magyarország független, szabad ország. A szabadság fölött azonban folyamatosan őrködni kell, hiszen azt el is lehet veszíteni. A magyarok elsöprő többsége azonban úgy gondolja, hogy akár nemzetközi nyomás, azaz külső kényszer ellenére is meg kell őrizni az ország szabadságát. Erről szólt a népszavazás október másodikán, tiszta, világos üzenetként Brüsszelnek.
Más a helyzet az elszakított területeken élő magyar közösségek életében. Bár itt Romániában is volt egy forradalom, az ország alkotmánya ugyan erre a forradalomra hivatkozva nevezi alapvető értékeknek az emberi méltóságot, az emberi jogokat, a bőrünkön megtapasztalt valóság viszont az, hogy az emberi jogokat az állam hatóságai sértik meg, és azoknak érvényt szerezni jó esetben is a bíróságon lehet. Az már igazi ráadás, hogy a forradalamat kirobbantó Tőkés Lászlótól viszavonják éppen a forradalomban betöltött történelmi szerepéért kapott kitüntetést. A román forradalom eszményeit az állam intézményei sértik meg, mivel – úgy tűnik – közelebb állnak a diktatúra hagyományához, mint a forradalom erkölcsi, politikai örökségéhez. Az üldözött székely zászló így válik ma Romániában az emberi méltóság és a szabadság egyetlen, hiteles jelképévé.
A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta Székelyföld területi autonómiájában látja az itt élők, a székely nép szabadságának intézményi garanciáját. Október harmincadikára, Székelyföld autonómiájának napjára készülve, mondjuk ki: erős, hitében rendíthetetlen, 56 hőseinek, 1989 temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti hőseinek példája által megerősítve követeljük Székelyföld területi autonómiáját.
Izsák Balázs
Marosvásárhely 2016-10-17