Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Engedjék meg, hogy a Székely Nemzeti Tanács nevében köszöntsem Önöket, köszöntsem a Magyar Országgyűlés elnökét, Kövér Lászlót, Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen. Köszöntöm a Marosvásárhelyi Forgatag szervezőit, és egyben gratulálok nekik kitartásukhoz: immár negyedik alkalommal rendezik meg ezt a marosvásárhelyi magyarság számára fontos eseményt.
A Székely Nemzeti Tanács több mint egy évtizede a jog és a demokrácia eszközével küzd Székelyföld területi autonómiájáért. Azért tartom fontosnak ezen a helyszínen is elismételni ezt, mert meggyőződésem, hogy a teljes és tényleges jogegyenlőséget a marosvásárhelyi magyar közösség számára is az autonómia fogja elhozni. A teljes és tényleges jogegyenlőségtől 2016 augusztusában még igencsak messzire vagyunk. A Kisebbségi Keretegyezmény betartásának ellenőrzése alkalmat kínált az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy közösen készítsenek egy árnyékjelentést az egyezmény által szavatolt jogaink tiszteletben tartásáról. Megállapítottuk, hogy az egyezményben előírt jogainkat a román hatóságok megsértik. Ezen túlmenően még fenyeget az a veszély is, hogy a választások után az ország közigazgatási átszervezése úgy megy végbe, – a Kisebbségi Keretegyezmény, a Nyelvi Charta, a Magyarország és Románia között megkötött államközi szerződés mellőzésével – hogy Székelyföld egy tömbben élő, szülőföldjén többséget alkotó, székely-magyar közösségét egy román többségű közigazgatási régióba kényszerítik.
Marosvásárhelyen történt egy olyan fontos esemény 1790-ben, amelyről viszonylag ritkán esik szó. Itt nyomtatták ki másodszor Zrínyi Miklósnak Az török áfium ellen való orvosság című művét, és itt és ekkor viselte e mű először a Ne bántsd a magyart! címet. Nem véletlenül idézem fel a romániai közigazgatási átszervezéssel kapcsolatban a költő-hadvezér híres munkáját. Zrínyi kortársai –mintha szürkületi vakság verte volna meg az egész nemzedéket – nem látták, nem ismerték fel a török fenyegetés jelentőségét. A költő nekik fújt riadót, ébresztőt, ezekkel a szavakkal: „De mi dolog ez, magyarok, hogy nem csak az őrállótok jelenségét hallván, hanem magatok szemével a veszedelmet látjátok, s mégis fel nem serkentek mély álmotokbul?”
A közigazgatási átszervezéssel kapcsolatban gyakran elhangzik: ez a kérdés lekerült napirendről, nem időszerű ezzel foglalkozni. Akik ezt mondják, rosszabbak, mint Zrínyi kortársai. Nem elegendő, hogy ők maguk nem akarják látni a küszöbön álló veszélyt, de másokat is megpróbálnak elaltatni. Velük ellentétben, a Székely Szabadság Napján tiltakozó felvonulást szervezők, a közigazgatási átszervezésben rejlő veszélyre próbálták felhívni a figyelmet, ezért kaptak több tucat résztvevővel együtt jogtalan büntetést.
Bízunk abban, hogy Magyarország kormánya érvényt fog szerezni a két ország között megkötött államközi szerződésnek, kiemelten annak a kötelezettségvállalásnak, hogy a szerződő felek tartózkodni fognak minden olyan intézkedéstől, amely megváltoztatná a kisebbségek által lakott régiók nemzetiségi arányait. Meggyőződésem, hogy hosszú távú társadalmi békét biztosítani csak az állampolgárok egyenlőségére épülő demokráciában lehet. Ezért a mi céljaink megvalósulása Románia érdeke is.
Befejezésül annyit teszek hozzá: sikeresek úgy leszünk csak, ha bátrak és következetesek leszünk a jogainkért folytatott küzdelemben, és éber figyelemmel követjük azt, ami a világban zajlik, percre sem feledve Zrínyi Miklós intő szavait.
Izsák Balázs
Marosvásárhely, 2016. augusztus 24.
Székely Nemzeti Tanács
