Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, emlékező gyülekezet!
Engedjék meg, hogy megismételjem, most egy éve, itt elmondott beszédem első mondatát: A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánítják a szabadság iránti igényüket, s elszántságukat, hogy amit, ésszel, erővel és szent akarattal önmaguk vagy eleik kivívtak, feladni nem fogják soha. A mai napon a szabadság iránti igény kinyilvánítása Székelyföld területi autonómiájának követelését jelenti.
Most elárulhatom: hogy utolsó percben, a szűk időkeretre való tekintettel elhagytam a megírt beszéd első két mondatát: A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor a székelyek – bárhol éljenek a nagyvilágban, - megemlékeznek a hőseikről, akik a szabadságért küzdöttek és ha úgy hozta a sors életüket is adták érte. Hosszú a sor 1596 véres farsangjától, Madéfalván át a Nyergestetőig, vagy a Kökösi hídig és a Marosvásárhelyi Postarétig, de minden időkben érvényes volt a Gyergyószárhegyi emlékműre vésett szavak üzenete: Bármilyen kegyetlen is volt a megtorlás, nem tudta kiölni a székelység tudatából a szabadság utáni vágyat, amelyért évezredes történelme során annyi vért hullatott, DE SOHA LE NEM MONDOTT RÓLA.
Azért tartom fontosnak, ma mégis elmondani, mert a történelmi távlatba helyezett üzenet teheti világossá mindenki számára : jövője csak annak a népnek van, aki ismeri a múltját, és helyét a világban ennek az ismeretnek a függvényében határozza meg. A székely szabadság eszméje, mint minden eszme a világon változik a történelmi körülményeknek megfelelően, de lényegét tekintve változatlan marad. Ha a középkorban a székely szabadság rendi kiváltságot jelentett, adómentességét, ma a Székelyföld területi autonómiájának intézményrendszerét jelenti. A közös a szabadság e két értelmezésében maga a lényeg: a közösség a méltósága, és igénye az önállóságra, igénye arra, hogy ne legyen alárendelt ősei földjén. Tiszteljük az őseinket, a mártírjainkat és gyermekeink számára igényeljük Székelyföld területi autonómiáját.
Az autonómia-küzdelem békés, jogkövető útját járja tíz esztendeje a Székely Nemzeti Tanács. A nemzetközi jog, a székely diplomácia éppen úgy beletartozik ennek eszköztárába, mint annak a mozgalmi háttérnek a megteremtése, amely épp a Székely Szabadság Napján, vagy Bereck és Kökös között, a székelyek nagy menetelésén vált láthatóvá. De beletartozik akár az a per is, amelyet a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott európai polgári kezdeményezés bejegyzésének elutasítása miatt indítottunk az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Ennek kapcsán szeretném itt, Önök előtt bejelenteni, hogy pénteken kaptam meg az értesítést a bíróságtól, Magyarország beavatkozik a perbe a mi oldalunkon. Egyszerűen ezt három szóval tudom elmondani Magyarország velünk van!
Az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül meggyőzni: szintén legyen velünk. Néhány hete, új összetételű kormánya van Romániának, magyar kormánytagokkal is, és én megelőlegezném a bizalmat: lehet az a párbeszéd kap esélyt, amelyre az igényünket kinyilvánítottuk Bereck és Kökös között megszervezett nagy menetelésen.
Azt kérem mindenkitől, aki részese akar lenni a székelyek autonómia küzdelmének: bizakodva, hittel nézzünk a jövőben, tegyük hagyományainknak megfelelően a tudást, a szívósságot, az akaraterőt közös küzdelmünk alapvető erényeivé, s száműzzük magunk közül a gyűlöletet, a haragot, az irigységet, a közömbösséget és a kishitűséget. Csak így kiálthatjuk hitelesen együtt: Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Székely Nemzeti Tanács
