A látszat

A napokban több olyan hír jelent meg a sajtóban, amelyek igen fontos és nagy közérdeklõdésre számot tartó témákról szóltak. Konkrétan Székelyföld autonómia statútumáról, a Székely Szabadság Napjáról, illetve a Székely Nemzeti Tanács elnökének az önkormányzatokhoz intézett nyílt levelérõl, amelyben azt kéri tõlük, hogy hozzanak határozatot Székelyföldet érintõ fontos kérdések ügyében. Ami számomra szemet szúrt, az a mód, ahogy vezetõ RMDSZ-es politikusok megnyilvánultak ezekben a témákban.

Ez azért nagyon fontos, mert Kelemen Hunor elnökké választása után úgy tûnt, hogy kialakítható egy konstruktív párbeszéd és együttmûködés az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács között. Ugyan tavaly márciusban még egyfajta partizán-akció keretében vettek részt egyes helyi szervezetek meg vezetõk a Székely Szabadság Napjának elõkészítésében és lebonyolításában, de létezett párbeszéd a két szervezet vezetõi között, a Székelyek Nagy Menetelése pedig meghozta azt a régen várt együttmûködést, aminek igen nagy szerepe lehet abban, hogy mikorra lesz végre autonóm régió Székelyföld.
S akkor mit látni a sajtóban most?
Túl a tetemes késésen (hisz tavaly december középére ígérték az RMDSZ vezetõi azt, hogy az elkészült statútum-tervezetüket közvitára bocsátják), immár teljes a káosz ezen a téren. Egyik vezetõ politikus azt mondja, hogy még hónapokba telik, míg a tervezet elkészül, a másik azt nyilatkozza, hogy márciusban közzéteszik, a harmadik meg azt állítja, hogy már készen is van, sõt, két változat is van belõle, de taktikai okokból még nem teszik közzé azokat.
A Székely Szabadság Napjáig jó három hét van, s most hosszas hallgatás után kiderül, hogy az RMDSZ hivatalos álláspontja az, hogy nincs álláspontja. A területi szervezetekre van bízva, hogy mozgósítanak, részt vesznek, vagy netán tüntetõen távol maradnak. Indoklás pedig semmi, hogy nehogy meg lehessen érteni, hogy az utcai tüntetés eszköze miért volt jó és hasznos négy hónappal ezelõtt, s miért nem az most.
Végül ama önkormányzati határozat-tervezetrõl - aminek az elfogadását a Székely Nemzeti Tanács szorgalmazza - azt nyilatkozzák az RMDSZ vezetõi, hogy ismerik jó ideje, több körben egyeztettek róla a Székely Nemzeti Tanács elnökével, de még nincs végleges álláspontjuk róla, ugyanakkor nem biztosak benne, hogy helyes, hogy ezt kell most tenni, majd véleményt mond róla az RMDSZ Önkormányzati Tanácsa, stb, stb.
Távol áll tõlem hogy azt állítsam, hogy tudom, mi jár az RMDSZ vezetõk fejében. Nem tudom. Egy dolog ellenben biztos: ha ezeket a mozaik-darabokat egymás mellé rakjuk, az a teljesen logikus következtetés is levonható, hogy tulajdonképpen semmi mással nem foglalkoznak, csak az idõhúzással. Olyan jó Pató Pál módjára, mindent még elemeznek, még vizsgálnak, egyeztetnek, egy dolgot azonban garantáltan nem tesznek: nem mondanak ezekrõl a fontos témákról határozott és egyértelmû véleményt, illetve nem lépnek egy tapodtat sem elõre. Hogy így van-e, vagy ez csak a látszat, nem tudhatom. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy ha sikeresen akarnak szerepelni az EP-választásokon, akkor a következõ hetekben keményen el kell kezdjenek dolgozni azon, hogy ezen a látszaton változtassanak!
Székelyföld, a székely autonómia szemszögébõl nézve mindezt, úgy gondolom, hogy a helyzet egyáltalán nem jó (mert például egészen biztos másképp mozdulnak az RMDSZ színeiben megválasztott székelyföldi polgármesterek akkor, ha a párt vezetõitõl nem azt hallják, hogy még egyeztetni kell a témában, hanem azt, hogy ez szerintük fontos lépés, rajta, mindenhol tûzzék napirendre és fogadják el a határozatot), de van rá esély, hogy rövid távon jobbra fordul. S még azt is gondolom, hogy ha az RMDSZ képviselõket akar küldeni Brüsszelbe, akkor célszerû lesz a legrövidebb idõn belül visszatérnie arra az útra, amelyrõl nem tudni miért, de tavaly október végén - a Székelyek Nagy Menetelése után - éles kanyarral letért.

(forrás: http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2014/02/14/a-latszat/)