Izsák Balázs

Beszéd a Székely Nemzeti Tanács ülésén

Az elmúlt hét során az európai közvélemény szembesülhetett a kisebbségi sorba kényszerült népek, nemzeti közösségek megoldatlan helyzetével. A katalánok hétvégén tartott népszavazásának ez az egyik figyelemre méltó tanulsága. A másik, hogy a hatóságok akaratától és szándékától függetlenül megszervezett népszavazás hiteles kifejezője a közösségi akaratnak. Ezt mi eddig is tudtuk, és a Székely Nemzeti Tanács által szervezett autonómia népszavazást mindig is a népakarat hiteles kinyilvánításának tekintettük. Katalán sorstársaink visszaigazolják kezdeményezésünk helyességét, és segítenek nekünk (is) abban, hogy a nem hivatalosként aposztrofált önrendelkezési népszavazás, az Európai Unió államaiban a demokrácia általánosan elfogadott gyakorlatává váljon. A katalánok népszavazásának van egy harmadik tanulsága: az Európai Unióban lehetséges még az elszakadásról, egy új független állam létrehozásáról is népszavazást tartani anélkül, hogy megtorló intézkedésekkel fenyegetnék az akaratnyilvánító közösséget.

De tanulságos lehet számunkra Katalónia autonómia statútuma is, amely kimondja, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül, évszázados intézményeire és a katalán jog hagyományaira. Próbáljuk a katalán szót a székellyel helyettesíteni: Székelyföld önkormányzása a székely nép történelmi jogára épül, évszázados intézményeire és a székely jog hagyományaira. Ki mondja ezek után azt, hogy a „történelmi jog” fogalma nem európai?

Ha a nemzetközi kitekintés után a hazai közélet felé fordulunk, akkor először is azt kell elmondanunk, hogy a gyergyócsomafalvi gyűlés után eltelt időszakban a közélet legfontosabb eseménye az elnökválasztás volt. A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága még ez év júliusában a szavazólapok érvénytelenítésére biztatta a szavazókat. Abból a megfontolásból indultunk ki, hogy csak tiltakozni lehet, ha közigazgatási reform küszöbén megtagadják a lehetőségét is Székelyföld autonóm régió létrehozásának, ha a közélet szereplői kilúgozzák a közbeszédből a jogunkat ahhoz, hogy saját regionális parlamentünk, és saját regionális kormányunk legyen, hogy a székely hagyományokkal és az európai demokrácia gyakorlatával összhangban, Székelyföldnek végre önkormányzása legyen.

Sokan, sokféleképpen értékelték a kezdeményezést. Kétségtelen, hogy a módszer szokatlan. Épp a szokatlanság volt az oka annak, hogy lényegét sokan nem értették meg. Volt, aki attól féltett, hogy a sikertelenséget az autonómia iránti közömbösségként, vagy éppen elutasításaként fogják értelmezni. Nem így történt. A hírügynökségek a pár ezer autonómiára leadott szavazatot közfigyelemre méltó hírként kezelték, nem a cselekvés számokban mérhető súlyát, hanem annak tartalmát tekintve, - igen helyesen - lényegesnek. A Székely Nemzeti Tanács nem politikai párt. Nem célja, hogy saját támogatottságát felmutassa. Ha így lenne, akkor minden alkalommal a legvalószínűbb választói preferenciát jelölné meg célként, feledve, hogy milyen közösségi törekvés hozta létre. Mi Székelyföld autonómiájának közképviseletére és kiharcolására vállalkoztunk, és minden pillanatban és minden alkalommal fel kell mutatnunk ezt a célt, fel kell mutatnunk új eszközöket, amelyek közelíthetnek a célhoz, és rá kell mutatnunk minden olyan eseményére, minden olyan magatartásra, amely távolít tőle.

Mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk: ez volt az első olyan elnökválasztás Romániában, amelynek során Székelyföld autonómiájára sikerült ráirányítani a közfigyelmet. Köszönet illeti azokat a jeles értelmiségieket, akik tekintélyükkel, nevük súlyával kiálltak az ügy mellett. Köszönet illeti Egyed Ákos és Csetri Elek akadémikusokat, Ferenczes István József Attila díjas költőt, Gazda József írót, Vikidál Gyula színművészt, Tóth Károly Antal írót, köszönet illeti a Székely Nemzeti Tanács küldötteit és azt a másfélezer embert, aki az interneten aláírásával támogatta a kezdeményezést.

Köszönet illeti Gyulakuta népét, ahol az első forduló után 30% volt az érvénytelen szavazatok aránya. Ugyanakkor üzenjük az ezernél több választópolgárnak, aki ráírta a második fordulóban az autonómia szót a szavazólapra és arra ütötte a pecsétet, hogy bármilyen kevesen voltak, az akaratuk nem maradt láthatatlan, felfigyelt rájuk a magyar és a román sajtó, és a példa, amelyet mutattak ott fog állani a jövőben is minden alkalommal a választók előtt, amikor a jelöltek nem kínálnak választ az autonómia iránti közösségi igényre.

A kezdeményezést erkölcsi szempontból az egyedül vállalhatónak, politikai szempontból helyesnek kell tekintenünk. Vele szemben politikai bűvészmutatványnak bizonyult a német polgármester miniszterelnökségének lebegtetése, és jellemző, hogy a választások másnapján éppen azok felejtették el, akik az ő nevével csalogatták az urnákhoz a szavazókat. Nyilvánvaló, nem a német miniszterelnök, vagy a magyar miniszterelnök helyettes Székelyföld számára a megoldás, hanem az önrendelkezés intézményei, úgy ahogyan azt a Székely Nemzeti Tanács autonómia statútuma leírja. Bűvészmutatványok helyett biztos, szilárd jövőkép, összhangban a székelyek hagyományaival, az autonómiák európai gyakorlatával, és Románia máig nem teljesített kötelezettségvállalásaival.

Befejezésül a jövőről kell szólnunk. Az előttünk álló feladatokról. Az állampolgári törvénykezdeményezésről, a sic legfelső tartomány pályázati feltételeinek teljesítéséről, amelyekhez hamarosan megtesszük a soron következő lépéseket.

De határozott lépeseket kell tennünk a kapcsolatépítés és együttműködés érdekében az erdélyi magyar szervezetek felé. Készek vagyunk egyenrangúak közti partneri viszony kiépítésére minden autonómiának elkötelezett erdélyi magyar szervezettel.

Közeledik az Európai Unióban a magyar – spanyol – belga elnökség időszaka. Kérem a Székely Nemzeti Tanácsot, hatalmazza fel az Állandó Bizottságot, hogy fogalmazza meg Magyarország kormánya felé azokat a székely autonómiatörekvéssel kapcsolatos elvárásokat, amelyeket támogatni a soros magyar elnökség során Magyarország alkotmányába foglalt kötelezettség.

Hasonló felhatalmazást kérek az Állandó Bizottság számára, hogy a leendő magyar kormány nemzetpolitikájára vonatkozó elvárásokat megfogalmazza.

Kérem a küldötteket, hogy az egymás iránti bizalom és a közösségi szolidaritás jegyében végezzék a munkájukat a továbbiakban, és törekedjenek a konszenzus kialakítására minden kérdésben.

Jó munkát kívánok!

Izsák Balázs

Marosvásárhely 2009. december 19.