Izsák Balázs

Az olvasó a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumát tartja a kezében. Székelyföld Autonómia Statútuma pontosan leírja azokat az intézményeket, amelyeknek a létrehozása és működése szavatolná Székelyföld önkormányzását. Alapja a Dr. Csapó József által kidolgozott tervezet, amelyre először 1995-ben figyelt fel a közvélemény. Ekkor alakult meg az RMDSZ székelyföldi szervezeteiből a Székelyföldi Egyeztető Tanács, amely megvitatta és elfogadta Dr. Csapó József törvénytervezetét a Székelyföld autonómiájára vonatkozóan. A székelység újkori autonómiaigénye először jelent meg törvénytervezetbe foglalva, először vált mindenki számára láthatóvá az intézményrendszer, amely a Székelyföld leendő önrendelkezésének garanciája lehet. Politikai akarat hiányában azonban a tervezetet pont azok fektették el, akik választások idején az autonómia felvállalóiként léptek a szavazó polgárok elé.

Nyilvánvalóvá vált, hogy pusztán a képviseleti demokrácia eszközeivel tovább lépni nem lehet, ezért döntenek úgy a 2003 tavaszán létrejött Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének székelyföldi tagjai, hogy élni fognak a közvetlen demokrácia eszközével. 2003. július 7.-én megalakítják a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületét. A testület kezdeményezi Székelyföld településein azokat az állampolgári közgyűléseket, amelyek közvetlen akarat-nyilvánítással új utakat nyithatnak a székely autonómia törekvések előtt. 2003. október 12.-én állampolgári közgyűléseken létrejönnek a települési székely tanácsok, amelyek munkadokumentumként fogadják el Csapó József törvénytervezetét Székelyföld autonómiájára vonatkozóan, és elhatározzák, hogy megalakítják a székelység autonómia törekvésének közképviseleteként a Székely Nemzeti Tanácsot. Ez meg is történik 2006. október 26.-án Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében.

Ezután következett az a közvita, amelynek eredményeként száznál is több módosító indítvány érkezik, ezek többségét a 2004. január 17.-én tartott ülésén a Székely Nemzeti Tanács elfogadja, és ezzel véglegesíti Székelyföld Autonómiájának Statútum-tervezetét, amelyet március 1.-én terjesztenek Románia parlamentje elé Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró Tibor, Vekov Károly országgyűlési képviselők. A törvényjavaslatot a képviselőház március 30.-án, a szenátus június 29.-én megvitatás nélkül elutasítja.

Bízva az európai integrációs folyamattal együtt járó bizonyítási kényszer hatásában 2005. június 30.-án a Székely Nemzeti Tanács felkérésére Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő, ismét a parlament elé terjeszti a tervezetet, amely korábbi változathoz képest módosításokat tartalmaz, többek között a parlament Törvényhozási Bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12.-én elutasítja, a szenátus elé a mai napig nem került.

A közvéleménynek tudnia kell, a tervezet a regionális autonómiák európai tapasztalataira épül. Dr. Csapó József a munkadokumentumként elfogadott eredeti tervezete könyvészeti anyagában nemcsak a spanyol régiók önkormányzati törvényeit tünteti fel, vagy Dél-Tirol Autonómia Statútumát, hanem azokat az európai alkotmányokat is, amelyek megteremtik a régiók autonómiájának alkotmányos kereteit. Hivatkozik az Európa Tanács ajánlásaira, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet dokumentumaira, felmutatva ezzel a székely autonómia korszerűségét és európaiságát.

Érdemes összevetni például Székelyföld autonómia statútumának első szakaszát Baszkföld autonómia statútumának első szakaszával:

„Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul.”

Baszkföld autonómia-statútumának első szakasza pedig így hangzik:

„A baszk nép, vagy Euskal Herria, nemzeti önazonosságának kifejezéseként, hogy valóra váltsa saját önkormányzását, önkormányzati közösségé alakul a spanyol állam keretein belül Euskadi, vagyis Baszkföld néven, összhangban az alkotmánnyal és jelen statútummal, amely intézményeinek alaptörvénye.”

Azért is hasznos az összehasonlítás, mert Székelyföld Autonómia Statútumának az autonómiák gyakorlatában járatlan kritikusai éppen ezt a cikket kifogásolták elsőként, megkérdőjelezve a nemzeti önazonosság védelmének európai jellegét, vagy éppen kompatibilitását a nemzetközi jog normáival.

A tervezet ugyanakkor a helyi hagyományokra is épít, és nagyfokú autonómiát biztosít a székely székeknek, azokon belül pedig a településeknek. Ennek megfelelően a 60. cikk kimondja:

„Székelyföld települési önkormányzatai sajátos jogállásúak, amely jogállás magába foglalja a jellegzetes történelmi, kulturális, területi feltételekből adódó többlet-hatásköröket, és kiegészíti a helyi közigazgatási egységekre vonatkozó, módosított 2001/215. sz. Törvény rendelkezéseit. E többlet-hatáskörök alkalmazását a jelen Statútum garantálja.”

Az idézetből az is kiderül, hogy a tervezet összhangban van Románia közigazgatási törvényével, megerősíti annak érvényességét Székelyföld autonóm régió területén. Tehát nincsen szó arról, hogy Székelyföldet ki akarná szakítani az országból, - ahogyan azt állítják az autonómia ellenzői - mindössze olyan államon belüli nagyobb önállóságot valósítana meg, amilyent Skócia, Baszkföld, Katalónia, vagy Dél-Tirol is élvez a maga országában.

Az autonómia a területet illeti, így annak minden polgára élvezik annak minden előnyét. Ezt a 8. cikk így rögzíti:

„Jelen autonómia-statútumnak megfelelően, az állam általános törvényeivel összhangban, a Székelyföldi autonómiája megillet minden olyan román állampolgárt, aki Székelyföld bármely helységében állandó lakhellyel rendelkezik.”

Ezen túlmenően a tervezet a pozitív diszkriminációt is lehetővé teszi a székelyföldi román közösség számára (9 cikk):

„Az Önkormányzati Tanács azon különleges rendelkezései, amelyek - a törvény keretei között - a székelyföldi román közösségek nemzeti önazonosságának megőrzésére és fejlesztésére irányulnak, nem tekinthetőek diszkriminációnak.”

Az Önkormányzati Tanács a regionális parlament szerepét töltené be, míg a regionális kormánynak az Önkormányzati Bizottság felel meg.

Hasonlóan az autonómiák európai gyakorlatához a statútum pontosan megjelöli azokat a területeket, amelyeken az Önkormányzati Tanács, az állam jogrendjével összhangban és saját hatáskörének megfelelően törvényerejű rendeleteket bocsáthat ki. (23. szakasz).

Következtetésképp el lehet mondani, Székelyföld Autonómia Statútuma összhangban van a nemzetközi jog normáival, követi az európai autonómiák általános gyakorlatát, nem sérti sem Románia integritását, sem a székelyföldi románok jogait, de szavatolja a székelység magyar nemzeti önazonosságának és sajátos regionális identitásának, kultúrájának, hagyományainak a védelmét, és megnyitja az utat a gazdasági fellendülés előtt.

Megjelent a T3 Kiadó gondozásában — 2009, Sepsiszentgyörgy