Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

Ünneplő vásárhelyi magyarok!

Egy ünnepi beszédtől azt várják a hallgatók, hogy lelkesítsen, emelkedetté és emlékezetessé tegye a közös ünneplést, az ünnepi szónok pedig abban reménykedhet, hogy szavai túlmutatnak az ünnepen, és a kiemelt figyelem, amelyet a különleges alkalom teremt, azokat a célokat fogja szolgálni, amelyekre az ünneplés pillanatában is összpontosít.

A célt nem is nekünk kell megtalálnunk. Ismerjük jól, tudjuk az utat is, az eszközöket is, amióta Kós Károly 1921-ben leírta:

„Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.”

Tegnap Gyergyószentmiklóson volt alkalmam a Magyar Polgári Párt vendégeként szólni az első Országos Tanács küldötteihez. Ünnepi köszöntőre kaptam a felkérést, de szembenézve a figyelő tekintetekkel, pontosan éreztem, tudtam, hogy nem köszöntőt kell mondanom, hanem felelnem kell azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt hetek során mindannyiunkban megfogalmazódtak.

A Székely Nemzeti Tanács arra kérte fel még tavaly a székelyföldi önkormányzatokat, írjanak ki népszavazást Székelyföld autonómiája ügyében. Ennek időpontja először november 30. lett volna, majd 2009. március 15. Ma van március tizenötödike, és sehol nem tartanak népszavazást a Székelyföldön.

A felkérésnek a mai napig 29 önkormányzat tett eleget, és ezek határozatainak majd mindegyikét megtámadták a prefektusok a közigazgatási bíróságon, a törvény értelmében pedig a felfüggesztettnek kell tekinteni minden olyan határozatot, amelyet a közigazgatási bíróságon megtámadtak.

Az első kérdés, amellyel szembe kell néznünk: hogyan tovább?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

Hinnünk kell az erkölcsi értékek állandóságában. Weöress Sándor Ábrahám szájába adja a következő szavakat, Ábrahám áldozása című versében: "ébren csak a hűség csillaga áll, hűs csillagod, állandóság.” Íme a mi utunkat is kijelölő páros érték: hűség és állandóság. Egyfelől az erkölcsi törvények állócsillagai, másfelől az egyedül helyes emberi viszonyulás hozzájuk: a hűség. Nem embereket kell követnünk hát, hanem iránymutató értékeket. Hűségesnek elvekhez kell lenni, eszményekhez, közösen megfogalmazott és fel nem adható célokhoz, néphez és hazához, még akkor is, ha ezt a hazát ezután kell megteremtenünk.

A hazáról beszélek, amelyet Illyés Gyula gyönyörű parabolájával a szellem magasában is elhelyezhetünk, ahol Orbán Balázs, Tamási Áron vagy a festő Nagy Imre romolhatatlan művei állanak az örökkévalóságban, de amely jelen van hazát teremtő közös akaratunkban is. Mert hazáról szólva nyilván az autonóm Székelyföldre, a szabad Székelyföldre gondolok, és a haza iránti hűségben az őseinknek szülőföldjük iránti, a csillagok állandóságával jellemezhető hűségét tekintjük iránymutatónak.

Hiszek az erkölcsi értékek állandóságában. Hiszek abban, hogy ami a tegnap erkölcsi parancs volt, az ma is az, ami a tegnap igaz volt, az ma is igaz, és amit tegnap bíráltunk, arra ma sem fogunk senkit rábeszélni. A Székely Nemzeti Tanács öt évvel ezelőtt egy célt tűzött maga elé, következetesen ezért a célért küzdött, és ez a cél ma is előttünk van, tehát nekünk nem kell irányt váltanunk.

És akkor vonjuk le a gyakorlati következtetést: folytatni kell a népszavazások kiírását! Azok az önkormányzatok, amelyek még nem hoztak határozatot a népszavazások kiírására, hozzák meg ezután, most már időpont megjelölése helyett, azzal a megjegyzéssel, hogy a határozat jogerőre emelkedése után döntenek majd a népszavazás időpontjáról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

A leghatározottabban vissza kell utasítani azt a vélekedést, hogy a népszavazások kiírása pusztán szimbolikus cselekvés lenne.

Amikor a Székely Nemzeti Tanács Románia parlamentje elé terjesztette Székelyföld Autonómia Statútumát, akkor azt a parlament a tervezet vitája nélkül utasította vissza. Tudtuk, hogy a jog és a demokrácia gyakorlata nem kínál érveket Székelyföld autonómiája ellen. Tudtuk, hogy el kell érni, mondja ki a hatalom az érveit is, mert cáfolni azokat és szembeszállni velük csak így lehet. Másképp fogalmazva, ha Románia nem jogállam, akkor azon csak úgy lehet változtatni, ha ezt előbb a közvélemény és a nagyvilág számára is nyilvánvalóvá tesszük.

A megtámadott önkormányzati határozatok ellen, az államelnök, a prefektusok és a bíróságok teljesen azonos megfogalmazásban hozzák fel érvként, hogy Románia alkotmánya előírja, hogy az ország megyékből, városokból és községekből áll. Az önkormányzati határozatok ugyan ennek nem állítják az ellenkezőjét, sőt mi több, nem is foglalkoznak az ország területi-közigazgatási megszervezésével, mindössze arról kérdeznék meg a székelyföldi települések lakóit, beleegyeznek-e a közigazgatási határok megváltoztatásába, úgy ahogyan azt a Székelyföld autonómia statútuma előírja, figyelembe véve azt is, hogy a törvénytervezet meg is nevezi az adott településeket.

A prefektusok ily módon érveket nem a megtámadott önkormányzati határozattal szemben fogalmaznak meg, hanem a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezete ellen, jóllehet az alkotmány kimondja, a parlament az egyetlen törvényhozó hatalom Romániában. Ezzel szemben a jogsértő és alkotmányellenes valóság az, hogy a törvénytervezetről a bíróságok és a prefektusok döntenek. Véleményezik és minősítik, és végül törvénytelenül megakadályozzák, hogy az a törvényhozó hatalom elé kerüljön.

Ki lehet mondani, az az ország, amelynek a bírósága és kormányhivatalai beavatkoznak a törvényhozó hatalom hatáskörébe, amelynek bíróságai nem függetlenek és politikai döntéseket hoznak, az az ország nem jogállam.

Lehet-e ezen változtatni? Meggyőződésem, hogy igen. Köztudott, hogy Románia közigazgatási és alkotmányos reform előtt áll. Az alkotmány, amely állítólag nem teszi lehetővé az autonóm Székelyföld létrehozását, az első alkotmány - tehát az 1923-as elfogadás óta - éppen a nyolcadik. Romániában egy alkotmány átlagosan tíz évig van hatályban. Az alkotmánymódosításokat a nagy történelmi események, a nagy változások hozzák magukkal. Azt 1991-es a rendszerváltás alkotmánya volt, a 2003–as az EU csatlakozásé. A következő, a decentralizáció és a regionalizáció alkotmánya lesz, amelyet épp azért kell elfogadni, mert a jelenlegi megyerendszer elavult, a fejlesztési régiók sem működnek. Ebbe közigazgatási és alkotmányos reformba beleillenek a mi autonómia törekvéseink is. Legyen elegendő kitartás és erő bennünk, hogy valóra is váljanak.

Hűség és állandóság páros értéke vezesse az erdélyi magyar közösség minden tagját, hogy a kiáltó szó visszhangra találjon közöttünk, és megtegyük minden megtehetőt a jövőért, a jövő nemzedékekért, megcselekedjük, amit elvár tőlünk a nemzet. Úgy legyen!

IZSÁK BALÁZS
Marosvásárhely, 2009. március 15.