Simó Erzsébet

Nagy mellénye nő némely RMDSZ-képviselőnek, ha ne adj’ isten, valahol sajtónyilvánosság elé kerül. Igaz, román televíziók ritkán kíváncsiak véleményükre, pontosan érzékelik, hogy a harminc-harmincegy szavazatuk a parlamentben mit sem számít. Mégis, ha kamerát látnak, feszítenek, osztják az észt, s elő-előbukkannak régi rossz reflexeik.

Borbély Lászlót hallgatom egyik — lényegtelen, melyik — hírtelevízióban. Nem baj, hogy harminckét fogra mosolyog, tán az sem, hogy magabiztosan játssza a mindentudót, s csak úgy mellékesen odaveti, hogy épp most tárgyalt a nagykövetekkel az ország nagy gondjairól. Elvégre képviselő, nemdebár? De kiejt egy olyan mondatot, melyet magyar vezetőtől az elmúlt tizenkilenc évben aligha hallottunk: "Ilyenek vagyunk mi, románok." A riporter csodálkozó kérdésére észbe kap, s javít: mi, magyarok is ilyenek vagyunk, mármint abban, hogy nem állunk a munka mellé, és nem használjuk az eszünket. A beszélgetés folyatódik, a világot, a román gazdaságot nem váltják meg, csak okoskodik mindenki, Borbély László is, s a néző találgathatja, ki az ördögnek képzeli magát ez a volt miniszter, s mit jelenthet számára az RMDSZ, melynek tizennyolc esztendeje magas rangú tisztségviselője, s a magyar közösség, melyből úgy mellékesen vétett, ha négyévi miniszterkedés és másfél évtizedes bukaresti tartózkodás hatására a tudatalattijából ilyen furcsa mondatok törnek föl. Vagy Karinthy Frigyesnek lenne igaza, aki a múlt század húszas éveiben már látta: az embernek van tudatalattija, tudatfelettije, csak esze nincs. De Borbély kismiska az RMDSZ másik nagyágyúja, Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke mellett, aki múlt héten egy sajtótájékoztatón kijelentette: felelőtlennek és kissé alávalóaknak tartja azokat, akik a helyi autonómiareferendumok megszervezését szorgalmazzák, hisz tudva tudják, ezekre nincs törvényes keret. Nincs? És vajon a képviselők, szenátorok nem azért lennének, hogy ezeket a törvényes kereteket megteremtsék? Miért ül Kelemen Atilla ugyancsak bő évtized óta a szenátusban? Csak azért, hogy a híres lótörvényt ― melynek maga egyik haszonélvezője ― elfogadtassa, s úgy különben magasról tegyen a népközösségünk előtt álló legnagyobb kihívásra, az autonómiára? Megyei elnöki ügyködése e téren látványos; míg a háromszéki, Hargita megyei önkormányzatokban sorra kényelmes többséggel az autonómia-népszavazás kiírása mellett szavaznak, Maros megye kirí a sorból, követi az elnöki utasítást. Mert Kelemennek és társainak az a véleménye, válság van, foglalkozzunk azzal. Aki nem így cselekszik, az kissé alávaló és felelőtlen.

Szemmel látható, néhány embernek az RMDSZ csúcsvezetéséből megártott a hosszúra nyúlt főnökösködés, a könnyen jött jólét, Bukarest, a román pártokhoz való dörgölőzés.

Vajon nem túl alacsony az a ló, melyről bennünket, nyűgös, alantas alattvalókat lenéznek?

Háromszék — 2009. február 10.