Írta Gáspár Sándor

Indulattal írni nem okos dolog, - tanítják - mert elszólja magát az ember, vagyis – őszintén beszél. Éppen ezért igyekszem indulataimat nem is leplezni, mert erősen bánt, hogy Csutak István követnivaló igényeiből fakadó eszmefuttatásának egyetlen konkrétuma úgy lóg ki az írásból, mint a lóláb ama bizonyos köpenyeg alól. Hiszen azt az egyetlen tényszerű valóságos szervezési keret-lehetőséget seperné ki a székelység köztudatából Csutak István, amely egyetlen tényleges mozgósító keretként működik ma is.

Igazad van István, amikor hiányolod, hogy a kökösi táblával egyidőben nem volt Berecknél, Békásnál, Palánkánál, Szabédnál, Nyárádtőnél és Balavásárán is ilyen tábla, de azt miért nem kéred számon, hogy amikor az RMDSZ elnöke meghirdette, szinte mozgalomnak, a székelyföldi szimbólumok használatát, akkor miért nem tettek is arról, hogy ténylegesen tömegével meg is jelenjenek ezek a szimbólumok? Legalább annyira, mint a tovatűnő kampányok idején a soklepedőnyi óriásplakátok, egységesen, szinte varázsütésre, vidám tulipános zölddel, együtt, az autonómiáért! Arról most nem is szólva, hogy miféle közigazgatási rövidlátás alapján jelentené a Székelyföldet csak Hargita és Kovászna megye?

A három új székelyföldi színház megalapítását szimbolikus rehabilitációnak csúfolod, mert lám, a színházalapítás után sem alakult ki pezsgő színházi élet. Talán Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön, ahol eddig is volt színház – ott megmaradt? Vagy Kolozsváron? Ráadásul még az sem igaz, hogy ezek a színházak ne tartanának kapcsolatot egymással…És micsoda rettenetes parlagi törekvés, hogy egyetemet, kihelyezett tagozatot hoztak létre “minden magára valamit is adó székely (kis)városban”. Az nem baj, hogy a román (kis)városokban ugyanennyi, vagyis számszerűleg sokkal több egyetem jött létre?

Szerinted a színházi élet pangásának is, az egyetemek ki nem mondott, de sejttetett parlagiasságának is az oka a “szék súlypontú életforma”. “Mert a számtalan egyetemecske nem alakult át szellemi műhelyek hatékony hálózatává”. Mert “a fő szempont a szomszéd(ok) lekörözése és nem a Székelyföld koncepciózus felemelése, modernizációja volt a cél.” Ugyan miféle modernizáció képzelhető el értelmiség nélkül? Ugyan miféle modernizációra van lehetőség ipari-gazdasági beruházások, tőke nélkül? De miféle koncepciózus felemelés lehetséges intézményteremtés nélkül?

Kárhoztatod a csíkszeredai Régizene fesztivál eljelentéktelenedését, - mert elmaradt a térségi összefogás, de nem jut eszedbe, hogy tönkrement a homoródfürdői diáktábor is, viszont másfél évtizedig jól működött a bálványos-tusványos. Egyértelműen székely jellegzetességű, de nemcsak erdélyi, hanem összamagyar jelentőségű intézményként. A széki életforma ezt miért nem tette tönkre, illetve a homoródfürdői diáktábor szeszbe-fulladását is a széki életforma gerjesztette?

Hosszasan kárhoztatod, hogy “a széki önérzet,(magyarán: lajbitépés, fél téglás melldöngetés) a szék támláján túl való tekintés lehetőségét nem ismeri.” Ugye ez a szűklátókörűség zárja be a székely jégkorongozást a Naskalat alá, és valami megmagyarázhatatlan csodának, esetleg bukaresti sugallatnak, nem a székely kitekintésnek köszönhető, hogy a Magyar Kupában is szerepelnek. Én inkább azon töprengek, hogy az idegenlégiósok vajon miképpen fogják integrálni a helyi sportolókat az igényesebb mezőnybe, ha már a Székelyföld koncepciózus felemelése a szándékunk a teljesítménysport belső mércéi szerint is.

Kifogásolod, hogy Árkoson és Csíkszeredában hasonló arculatú intézményt hoztak létre, regionális programmal talán, de a kettő egymást felülírván, helyi érdekűvé süllyed. És ha az egyik nem alakul meg, akkor a másik mitől vált volna össz-székelyföldi jelentőségűvé?

Esetleg felhasználta volna az előbbi amorf, vagyis parlagon maradt erőit? Nem úgy hangzik ez, mint a más tollával ékeskedni akaró szakács receptje? Miért nem javasolod, hogy indítsanak közös kutatási tervet, hiszen több kutató nagyobb erő. Talán éppen a te szemléletedben bujkál, hogy csak egy legény lehet széles e vidéken. Ki itt, ki ott székel(y)…

Bukarestbe mennek a fiatalok és nem akarnak hazajönni? Az előbb az volt a baj, hogy túl sok színész van a Székelyföldön. Igaz, Vásárhelyen vagy Kolozsváron szerezték oklevelüket, de ha nincs e három új színház (bocsánat, négy), akkor ma talán ők is a Honvéd együttesben ropnák a jövőrevalót. Miért nem az a baj, hogy sok diplomásunk valójában csak mesterember, aki sem alkotásra, sem közösségteremtésre nem törekszik, egyszerűen éli életet globális fogyasztóként, vagyis adósunk, mert a Magyar közösség érdekeire hivatkozva létrehozott intézményeket használta, vagy ezekért az érdekekért kapott támogatást.

Hiányolod a székelyföldi jövőképet. Ebben egyetértek veled. Magam is hiányolom. Az egységes fejlesztési koncepciót. De azt nem írod, hogy ez, legalább szerinted, miből állana… Én ugyanis a mi egységes koncepciónknak azt tudom elképzelni, amely mindegyik kistáj érdekeit figyelembe veszi. Mindegyik értékes – helyi – mert valahol minden elsősorban helyi! törekvést és felmutat olyan törekvéseket is, amelyek átfogó közösségi érdeket jelenítenek meg. Egyik ilyen a erdélyi autópálya. (Ez az RMDSz történelmi érdeme). Végre körvonalazódni látszik, hogy az észak-erdélyi sztráda nemcsak a székelyföld keleti peremét érinti, hanem egy leágazással be is hatol a Székelyföldre és így egyetlen pontja sem lesz 80 km-nél messzebb tőle. Persze, egyetértek veled, amikor kifogásolod a bumfordi helyiérdekűséget. Ez számomra olyasmiben testesül meg, hogy a sztrádát még akkor is igényelte volna, ha a békási szoroson vezetik át, amit én emberiségellenes véteknek tartanék. De mi a csudának játszanak a törvényszéken bejegyzési kelj-fel-jancsit, a Székelyföldért egyesülettel, ha a mélyen tisztelt politikus elvtársaknak csak arra van gondjuk, (ha tényleg van rá gondjuk) hogy a bíróság valahogyan fogadja már el a törvényes formákat, de a térség programjával, a koncepciózus tervezéssel a jelenlegi és volt államtitkárok serege pedig majd csak ezután foglalkozna?

Célzol arra, hogy választott “atyánkfiainak” gyermekei “Sydneytől Gödöllőig bárhol megtalálhatóak, de véletlenül se Kökös és Koronka között”. Azt már nem mondod ki, hogy ennek mi lehet az oka, hanem csodálkozol, mint aki most ébred fel. Pedig sorozatosan viseltél felelős tisztségeket, nem mondhatod, hogy nem voltak információid. De mikor kérted számon, nemcsak te, hanem közösen a felelős tisztségviselők, hogy választott atyánkfiai milyen modellt/ milyen jövőképet sugallnak csemetéik réven? De ha annyira régóta fáj a Székelyföld egészének a fejlődése, akkor miért volt tabu a Magyar Autonóm Tartománynak még az emlegetése is a politikusok körében bő egy egész évtizedig?

Érdekes, hogy a székely székek felszámolásának programját társadalmi közvitával szeretné szentesíteni a szerző, aki többször viselt felelős és választott tisztségeket. A székelyföldi elit felelősségét firtatja, egy az egyben mindenféle “politikai döntéshozókra, gazdasági szereplőkre, közvélemény formálókra, értelmiségiekre” gondol. Miközben a térséget elkötelező politikai cselekvések egy szigorúan meghatározott politikai szervezethez kapcsolódnak, amelynek a nevét így viszont nem írod le, István! Márpedig Kovászna megye tanácsának elnöke az RMDSZ egyik legjelentősebb tisztségét tölti be. Az ivóvíz-projekt meghiúsulásának oka miért a helyi torzsalkodásnak és miért nem a politikai szervezet hiányosságának a következménye?

A politikai szög ezután bújik ki a zsákból! Hangoztatod, hogy az egész jelenlegi Székelyföld a hibás, mert a széki-törzsi hagyományok haló poraiból újjáélesztett berendezkedés okozza a modernizáció hiányát. Tíz tizenöt évvel ezelőtt még hihette valaki, hogy a nyugatról közeledő modernizáció maga az üdvösség. Mint ahogy 1933-ban is akadhatott, és 1945-ben, 46-ban is akadt, aki hitte, hogy a sarló-kalapácsos zászló alatt masírozhatunk a földi paradicsomba, orosz vezényszóra. De az évek során mindenki tovább tanult, kevesen maradtak meg rendőrnek. Persze, akinek megérte, az megtehette. Úgyhogy ma, amikor a globalizációt a pápa is bírálattal említi, amikor a liberális doktrínákat csak pártszemináriumon illik kritikátlanul dicsérni, akkor már másként hangzik, ha valaki a székely hagyományokat mindenestül törzsi berendezkedésnek titulálja.

Azt sem fogadhatjuk el, hogy annak idején – 130-140 évvel ezelőtt a széki beosztás okozta volna a Székelyföld gazdasági pangását Hogyan lehetett volna egyébként a Székelyföld a k.u.k. békebeli éveiben a haladás hajtómotorja, amikor az osztrák kereskedelem galíciai érdekeinek oltárán feláldozták? Az 1870-es években lezárták a határokat, meggátolva a székelyek állatkereskedelmét Moldovával, és ez hagyományos piacától és nyersanyagforrásától fosztotta meg a székelységet. A kiegyezés utáni időkben a székely székek felszámolásával egyidőben számolták fel az összes területi autonómiát, a sajátos, helyi közigazgatási formákat és egységesítették a központosított polgári bürokrácia jegyében az államszervezetet, amely szükségszerűen államnacionalizmusként jelentkezett a más etnikumúak előtt (naszódi határőrezred, Királyföld,), de az önkormányzatiság sérelmeként élték meg a Jászságban, a Nagykunságban és gazdasági válságot okozott minden jellegzetes termelési móddal rendelkező kistájon – az Érmelléken illetve a székelységben is, hiszen paradigmaváltásra kényszerültek, amely ráadásul jogfosztásként érte őket.

Szerinted az is a széki szemléletmód újraképeződése, ha a megyei magyar tanácselnökök nem egy követ fújnak, - a székeknek már megint nincs piros sapkájuk! Milyen kár, hogy a székek felszámolásának szándékát egyértelmű politikai döntésként, hatalom-megerősítő szándékkal néhány hete elárulta már Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, azonnal az Európa parlamenti választások másnapján, a központi, egységes, megyei szervezetet kiáltva ki üdvözítőnek a két székely megyében. .

A székek felszámolásának terve a helyi akarat felszámolásának a szándékát jelenti, pedig a székek nem az örökös ellenszegülésnek, akadékoskodásnak az intézményei, hanem a környezet egységes megélésének a keretei. Az a természetes földrajzi/közösségi keret, amely minden ember számára elég nagy ahhoz, hogy teljes életlehetőséget, változatosságot nyújtson, és elég emberi léptékű, hogy bárki áttekinthetőnek érezze.

Közigazgatási egységként nyilván nem léteznek a székek, 1876 óta. Még az egykori rajonokat sem állították helyre, amelyek helyenként a régi székek közigazgatási határait követték a Magyar Autonóm Tartományban. Ma csupán a történelmi-helyi tudatban és az RMDSZ-területi szervezeteiben él a székely szék. Közigazgatási hatálya annyiban van, hogy a területi RMDSZ szervezet állítja az önkormányzati jelölteket, és az eddigi gyakorlat szerint az országos – szövetségi – elnök azt a listát írja alá, amelyet a területi szervezet előterjeszt.

Gyakorlatilag az önkormányzati elv érvényesülése ez a választásokon. A szervezeten belül ugyan, de a helyi lakosság dönti el, hogy kit jelölnek és csak később, hogy kit választanak meg. Érdekes módon, a székely székek elleni harci riadót az Európa parlamenti választás után fújta meg az RMDSZ vezetősége, miután kiderült, hogy néhány székben jóval kevesebb szavazatot szerzett a szervezet, mint máshol, főképpen azokban a megyékben, amelyekben a hagyományos (magyar) történelmi közigazgatás még nyomokban se nagyon létezik.

(Azt el tudom hinni, hogy RMDSZ berkekben a székely szék megnevezése minduntalan a Székely Nemzeti Tanácsot meg szervezeti alapegységeit juttatja valakik eszébe, de ilyen alapon Funar is kifogásolhatná a megyéket is, hiszen azok az elavult magyarországi közigazgatást élesztik föl, arról nem is beszélve, hogy magát a székely megnevezést is törölni kellene, mert vagy túlságosan vagy nem eléggé koncepciózus, de székely!)

Hogy a székely székek a modernizációs törekvések útjában állnának? A Székelyföldet nem modernizálni lehet a székek megszűntetésével, hanem felszámolni. (viszont valójában az újonnan létesülő társadalomban is újratermelődnének, mert a földrajzi/fizikai valóság ezeket a természetes viszonyokat újra meg újra létrehozza. Tehát közigazgatásilag újraképződne az, amit a hatalom, saját érdekében széttipor, de szellemileg elpusztulna az, amiről azt hirdeti, hogy megmenteni akarja. Ennek alapján már abban is kételkedni kezdhetünk, hogy tényleg megmenteni akarná. …El lehet képzelni a Kézdi medencében olyan nagyméretű, több helységet érintő szakszerű fejlesztést, amely ne venné figyelembe az egész medencét? Vagy elképzelhető, hogy Alfalu és Szárhegy Maroshévízre ingázzék, Csomafalva pedig Szeredába? És közben ne romoljon a Gyergyói medence életminősége?

Az évszázadok során a székely székek megfeleltek feladatuknak – a lakosságnak természetes közigazgatási keretet biztosítottak. Természetes központjuk minden társadalmi rendszerben, minden gazdasági koncepcióban megkérdőjelezhetetlen volt. Vitát, konfliktust a külső döntések erőltetése okozott. A székely székek kérdése most sem a székelység kérdése, hanem egy külső szemponté, amely a székelység alávetettségére törekszik. Hamis az az érv, amely a lakosság létszámának vagy a terület nagyságának mértékét abszolutizálja a korszerűség és európaiság nevében: hamis, mert Európában vannak a Székelyföldnél kisebb területű és kisebb lélekszámú független államok! Ellenben a mi tájainkon él az a gyakorlat, hogy a köz nevében áldozatot várnak-kérnek a gyengébbtől – kisebbtől - gazdagabbtól, a másik előnyére, amely nyilván jogtalannak tűnik! Nem a székekre kitalált közigazgatási struktúra avult el, hanem az az anakronisztikus, hogy szemérmetlenül beterjesszenek olyan terveket, amelyek csak az egyik fél számára jelentenének előnyöket, a másiknak vitathatatlan kárt okoznának!

Annál kártékonyabb a székely székek elleni támadás, hogy semmiféle pozitív javaslatot nem mutat fel közben. Hiszen a meggyökeresedett, minden helybéli által ismert és természetesként kezelt területi berendezkedés megszüntetését kívánja, miközben semmit sem kínál pótlására, csak ködös jelzőket. Életképes, korszerű… vagyis micsoda? Azt a csutakfalvi humort talán mégsem a korszerű államszervezés logikájaként kellene alkalmazni, hogy ez a szék vagy valami, vagy megyen valahová.

Éppen ezért nem is óhajtok ennél a hangulatnál maradni, mert annál többre becsülöm azt az indulatot, amely Csutak István szavaiból is süt, hogy korszerű, vagyis erős, fejlődő, fiait megtartó, tanító és hazavonzó Székelyföldet akar, amelyben azok a gazdasági ágak fejlődnek, amelyekhez van nyersanyag, és van hagyomány, vagyis munkaerő és tudás és amelyekhez megteremtjük a szükséges és hiányzó intézményeket is.

Az elit felelősséget hangsúlyozod, amelyhez te magad is tartozol. Ugyan pontosabb / magyarosabb lenne csupán vezetőréteget említeni, mert az elit kiválót is jelent, nemcsak kivételezettet, de ezen most ne vitatkozzunk. Akárhogy olvasom írásodat, közvitára bocsátva csak azt látom, hogy a székely székek töröltessenek el.

Az elit felelőssége lenne tisztázni, “mik legyenek majd a Székelyföld értékei”? A régi székely rendtartó faluban a főbenjáró dolgokat a falugyűlés döntötte el, amelyen mindenki ott lehetett, hiszen határozatai mindenkire kötelezőek voltak. Ne hirdessük meg itthoni elvnek azt, amit mástól kárhoztatunk – rólunk nélkülünk ne döntsenek. Az elit sem dönthet az egész népről.

Az 1968-as megyésítés kártékony voltát kár hangsúlyozni – különösen, ha megtartani igyekszik valaki! Sokkal jobban körvonalazható közigazgatási egységek is léteztek, amelyek kevesebb belső feszültséggel voltak képesek intézni az ügyeiket.

És, hogy a „hargitai fecskemadár” hangulatánál maradjunk: szerinted „a homokóra rendíthetetlenül ketyeg”. Jó füled lehet. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy száraznak vélt tó nedves partján hajnalvárásról kuruttyolni fölösleges, inkább az olvasódat kellene pergetni.

Végső fenyegetésed a Székelyföld középtávú, vagyis 40 éven belüli beolvadásáról ijesztő, de miért 2008 a sorsdöntő esztendő? Mert 2009-ben újra Európa parlamenti választások lesznek? Vagy, mert 2008-ban önkormányzati és parlamenti választásokra kerül sor – éppen a székely székek területén?

Már első lépésnek azt akarod elfogadtatni, hogy “a teljesítmény az érték.” Hitlernek vagy Sztálinnak a teljesítménye is ebbe a kategóriába tartozna? Én a teljesítményt fontos fokmérőnek el tudom képzelni, de értéknek mást tekintenék.

Azt viszont elhiszem, hogy “a legnehezebb feladat, ami az elitre vár: tudatosan váltani… ahol a döntő érték az atyafiság, komaság.” A törzsi berendezkedésre utaló részt kihagytam az idézetből, mert minden csíki tudhatná, ha akarná, hogy a széki atyafiság káros hatását nyilvános törvényekkel ellensúlyozták a régi székely székekben, nem úgy, mint ma, amikor csak rejtett szálak felkutatása révén értjük meg egyik-másik unokaöcs, vő meg sógor és a feleség barátnője férjének üstökösszerű pályaívét, mert a székek fölötti karrierekben – parlamentben, kormányban, megyei tanácsban, – nyilvános megméretkezés nincs. Talán nem az atyafisággal van a baj, hanem az atyafiság gyenge teljesítményével, de ezt ne csak a székekben kárhoztassuk. Úgyhogy ebben, meg ami a többit és az Európai Uniót illeti, akár egyet is érthetünk.

2008 január 18-20 Krónika, Szempont