Árus Zsolt

Közismert a mondás, hogy a demokrácia nem tökéletes államforma, de annál jobbat még nem találtak ki. Hasonlóképpen azt sem kell hosszan magyarázni, hogy demokrácia választások, politika és politikusok nélkül nincs. Ezek után lehet azt mondani, hogy a politika egy szükséges rossz, de a kijelentésre könnyen rá lehetne mondani, hogy sértő a pártokra és politikusokra nézve, hisz végső soron ők vezeti azokat a demokratikusnak nevezett országokat, amelyek sorába igyekszik Romániai is.

Mindezeket azért bocsátom előre, mert talán soha nem írom meg az alábbiakat, ha nem olvasom el az Asztalos Csabával készült interjút a Krónika március 29. számában. Az interjúból ugyanis megtudtam, hogy a politikusokkal szemben és egyáltalán a politika terén a szólásszabadság sokkal de sokkal szélesebb körű, sőt, a strasburgi Európa Emberjogi Bíróság gyakorlata szerint maximális. No ha ez így van, akkor mondhatom.

Hadd kezdjem azzal, hogy hónapok óta egyre fokozódó hiányérzetem van. Újságokat olvasok, rádió- és tévéhíradókat hallgatok, de a témát eddig senki sem vetette fel. Holott naponta beszélnek ilyen olyan összefüggésben a híres védzáradékról, épp csak a legfontosabb kérdést nem teszi fel senki: ugyan biza mitől védzáradék az? Mitől védi meg az EU-t az, ha felsorolnak 19 feltételt, s kijelentik, hogy ha Románia teljesíti ezeket, akkor 2007-ben beléphet az Únióba, ha ellenben nem, akkor csak 2008-ban? Vajon tényleg csak én érzem úgy, hogy a védzáradékot kiötlő politikusok vagy agyalágyult szellemi fogyatékosak, vagy hátsó szándékoktól vezérelt sanda gazemberek? A politika egy bonyolult dolog, ezért megpróbálom átültetni a példát az élet más területeire. Tessék csak elképzelni a következő eseteket.

Értesítés a bölcsészkar hirdetőtábláján: Aki sikeresen államvizsgázott, haladó szinten beszéli a kínait, arabot, a nepálit és az ógörögöt, elolvasta a kötelező bibliográfiaként megadott 500 klasszikus regényt, illetve elbeszélő költeményt, azt felvesszük doktorandusnak. Aki ellenben még írni-olvasni sem tud, azt csak a jövő tanévben vesszük fel.

Felirat egy gépkocsin egy autószalonban: Akinek készpénzben vagy bankkártyán rendelkezésére áll 2,5 milliárd lej, azzal azonnal szerződést kötünk, s már viheti is ezt a turbóextra hiper-terepjárót. Akinek ellenben egy vasa sincs, azzal most csak szerződést kötünk, s az autót jövő ilyenkor kapja meg.

Sürgősségi kórház álláshirdetése: azonnali belépéssel keresünk 10 év szakmai tapasztalattal, kitűnő referenciákkal rendelkező sebész-szakorvost. Sajnálattal közöljük, hogy csak jövő ilyenkor tudjuk alkalmazni azokat, akik eddig csak akkor vettek kést a kezükbe, amikor megkenték a reggeli vajas kenyerüket.

A Manchester United labdarúgó csapatánál játékos-felvétel van. Az öt jelentkezőből azonnal alkalmaztak négy nagy tapasztalattal rendelkező, de még viszonylag fiatal játékost, akik hazájuk válogatottjában is többször szerepeltek már. Az ötödikkel, aki vízfejű, túl van a nyolcvanadik életévén, s születésétől fogva mindkét lába béna, csak a szerződést írták most alá, játékra a következő szezontól kell jelentkezzen.

A sort még hosszan folytathatnám, de gondolom ez a négy példa eléggé érzékletesen mutat rá arra, hogy mennyire abszurd ez az egész védzáradék-történet. Pedig komoly, nagy tapasztalatú politikusok találták ki, elismert szaktekintély politológusok értekeznek róla, újságírók hada mondja és írja nap mint nap, s még eddig senki nem mondta ki kerek perec, hogy a király meztelen. Holott az eset tökéletes példája annak a közmondás parafrázisnak, miszerint amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra, hanem holnaputánra, hátha akkor már nem kell megtenned. Egy tökéletes látszatintézkedés, ami egyedül arra jó, hogy az EU megmutassa, Romániával rengeteg baj van, éppen ezért rá különlegesen odafigyelnek, esetében olyan plusz biztosítékokat is bevetnek, amik a több tagjelölt esetében fel sem merültek.

Bizonyára lesz majd olyan olvasó, aki a fentieket úgy értelmezi, hogy ellendrukker vagyok, s azért szorítok, hogy Románia egyhamar ne kerüljön be az EU-ba. Holott távolról sem erről van szó, hanem valami egészen másról. Arról, hogy ez a védzáradék jó a kezüket mosó nyugati politikusoknak, de kimondottan káros nekünk, romániai polgároknak! Rossz, mert amúgy felsorolja a megoldandó problémákat, de ugyanakkor arra is garanciát jelent, hogy ezeket egyhamar nem fogják megoldani. Ugyanis józan ésszel nehéz elképzelni, hogy az a potenciális egy év halasztás elég erős indíték lesz a román kormány számára ahhoz, hogy valóban nekilásson a gondok orvoslásának. Akár borítékolni is lehet, hogy az elkövetkező másfél évet arra használja majd fel a kormány, hogy egyrészt látszatintézkedéseket tegyen, hogy ne mondhassák, hogy nem dolgozik, másrészt előkészítse a magyarázatot a majdani esetleges kudarcra (már amennyire kudarcnak lehet nevezni az egy év halasztást; reálisan nézve a dolgokat, még az is hatalmas nyereség a romániai politikai osztálynak). Ha pedig majd életbe léptetik a védzáradékot, akkor végképp nem marad semmi, ami arra ösztönözné, hogy a kisujját is mozdítja, hisz attól a pillanattól kezdve biztos lehet abban, hogy 2008 január elsején az ország belep az EU-ba. Akkor meg minek dolgozzon, s hozzon olyan intézkedéseket, amelyek a 2008-as parlamenti választások perspektívájából ráadásul nem célszerűek, hisz népszerűtlenek (no nem a nép, hanem a választási kampányra a pénzt biztosító politikai klientúra szemében). Nem túlzás tehát azt mondani, hogy nehezen tudtak volna számunkra rosszabb, a kétségtelenül létező gondok megoldása szempontjából kontraproduktívabb dolgot kitalálni az EU bürokraták, mint ez a “védzáradék”.

Bezzeg ha azt mondták volna, hogy csak akkor lesz csatlakozás, ha a felsorolt 19 probléma mind megnyugtató módon meg van oldva, akkor egészen más lenne a helyzet. Kétségtelen, hogy hazai viszonyok között arra nem lenne elég a két év, azaz az EU csatlakozás 2007 utánra tolódna. De ha kicsit elgondolkoznak a mielőbbi csatlakozás bűvöletében élők, talán egyet fognak érteni azzal, hogy a csatlakozás puszta tényénél sokkal de sokkal fontosabb, hogy a védzáradékban is felsorolt gondok megoldódjanak. Mert vajon mi a jobb, ha nem vagyunk benn az EU-ban, de drasztikusan javul a hazai politikai morál, vagy ha belépünk, s attól kezdve a mi adólejeinken kívül az EU-s támogatások is a politikusok zsebébe vándorolnak, miközben az ország nagy része továbbra is alig húzza ki egyik fizetéstől a másikig? A válasz ugye nem kétséges. Tehát amikor szervezetek, testületek, vagy magánemberek azért emelik fel szavukat, hogy ezt vagy azt tegyék a csatlakozás előfeltételévé, akkor nem arról van szó, hogy tudják, hogy az úgysem lesz meg egyhamar, s hogy alig várják, hogy majd kárörvendően elmondhassák, hogy ugye megmondtuk, hogy a csatlakozás késik. Nem, egyáltalán nem arról, hanem arról, hogy felismerték, hogy a csatlakozás puszta ténye nem csodaszer, amitől minden varázsütésre megoldódik. Más szavakkal nem azok akarnak jót az országnak, akik a mielőbbi csatlakozást sürgetik, mindentől függetlenül, hanem azok, akik tudják, s ki is mondják, hogy nem a csatlakozás az elsődleges cél, hanem az, hogy az ország eleget tegyen azoknak a feltételeknek, amelyek a védzáradékban szerepelnek.

Ezek után evidencia, de talán nem árt mégis kimondani: az EU vezetői akkor tettek volna jót Románia népével (s áttételesen az EU népével is), ha azt foglalják a védzáradékba, hogy a csatlakozás csak akkor következhet be, ha Románia teljesíti az összes csatlakozási feltételt. Miután mégsem ezt tették, az ép eszű és jó szándékú emberek joggal tekintenek rájuk gyanakvással, s joggal kutatják cselekedetük indítékát. Nincs kétségem afelől, hogy előbb utóbb erre is fény derül, s őszintén remélem, hogy mindezért nem fizet túl nagy árat Románia népe, s ezen belül a többszörösen is érintett székelység.

Krónika – 2005. április 15.-17.