Ferencz Csaba

Puskás Attila A harmadik nevet című jegyzetében „felemlegeti”, hogy „bár nem mindenben értett egyet az RMDSZ az autonómiatervezetükkel (mármint az SZNT tervezetével), a parlamentben, a szenátusban szavazatával támogatta a beadvány előterjesztőit”. Majd hozzáteszi, hogy lehetett volna megelőzően egyeztetni, mert „nem volt akadálya”. A hiteles tájékoztatás érdekében tisztelettel emlékeztetem a cikkírót és az olvasókat, hogy az RMDSZ 1996 óta - bár programjából nem törölte - gyakorlatilag lemondott a területi autonómia megteremtéséről. A Székely Nemzeti Tanács Statútumtervezetének parlamenti benyújtását csupán hat képviselőjük vállalta fel, közülük egyetlen székelyföldi illetőségű, a súlyos betegen fekvő Birtalan Ákos képviselő. Az egyeztetésnek tényleg nem volt akadálya, ez ügyben az SZNT hivatalos tárgyalásokat folytatott a szövetség két frakciójával, „csupán” - enyhén szólva - hajlandóságuk nem volt a képviselő és szenátor uraknak egy közösségi igényt figyelembe venni. Ez ügyben a jegyzetíró figyelmébe ajánlom a szövetség parlamenti csoportjának február 24-i nyilatkozatát, amelyben, súlyos erkölcsi, elvi és tartalmi kifogásaikat fogalmazták meg a honatyák a kezdeményezéssel kapcsolatban. A plénumban persze már nem tehették meg, hogy a statútumtervezet ellen szavazzanak, mert akkor könnyen elillanhat a dédelgetett politikai tőke. A tények makacsok, ezért hajlamosak vagyunk átértelmezni őket. Az autonómia viszont mindennél fontosabb ügyünk (szándékos reménységgel fogalmaztam többes szám első személyben), ezért a közelmúlt történéseit igyekezzünk minél pontosabban felidézni.

2004. szeptember 25. – Háromszék