"Nem sikerült vizet önteniük a jó borba"

Bakk Miklós

A helyi és regionális közösségek és demokráciák ugyanolyan erőssé válnak, mint a transznacionális és globális közösségek – jelentette ki a Krónikának adott interjújában Andreas Gross, az Európa Tanács alelnöke, az autonómiáról szóló ET-határozat kidolgozója. Gross elmondta, szívesen részt vesz nyilvános erdélyi vitákon az autonómiáról, demokráciáról, térségünk jövőjéről.

– Jelentésében ön az európai államokon belüli konfliktusokra hivatkozott. Etnikai természetű konfliktusok ezek, s így az ön által javasolt autonómia a kisebbségi csoportokat segíti olyan új helyzetbe, amely lehetővé teszi számukra nyelvük és kultúrájuk megőrzését? Vagy csupán olyan új politikai eszközt javasolt, amely segíti az Európai Unióba belépő államokat új belső struktúra kialakításában?
– Nem szerelem, nem is használom az "etnikai" jelzőt, a "kulturális" megnevezést jobbnak találom, mivel kevésbé egyoldalú.

Az autonómia azoknak a kulturális kisebbségeknek segíthet, amelyek többséget alkotnak egy régión belül, és abban segít, hogy oly mértékben önrendelkezzenek, amilyen mértékben ez lehetséges, tiszteletben tartva az illető állam területi integritását és egységét. Jelentésem nem azokra az államokra összpontosít, amelyek hamarosan az Európai Unió tagjai lesznek, s nem az volt a szándékom, hogy megváltozzék ezeknek az államoknak a belső szerkezete vagy magáé az Unióé.

Viszont hamarosan olyan jövőben élünk, amelyen megosztott szuverenitások lesznek, vagy – ha úgy tetszik – több szinten szervezett államközösségekben fogunk élni. Ez azt jelenti, hogy a helyi és regionális közösségek és demokráciák ugyanúgy erőssé válnak, mint a transznacionális és globális közösségek, és a demokráciáknak oly módon kell kiépülniük, ahogy azt a nemzetállamok már nem képesek megvalósítani.

– A kilencvenes években az Európa Tanács nem igazán tűnt ki olyan, kisebbségekre vonatkozó javaslatokkal, amelyek az autonómiát pártolták volna. Csak az 1201/1993-as ajánlás jelentett kísérletet ebbe az irányba, azonban nem sok eredménnyel. Tekinthetjük-e a mostani dokumentumot fordulópontnak az Európa Tanács történetében?
– Jelentésem négy év munkájának a gyümölcse, s eközben sok akadályt kellett legyőznöm. Hogy fordulópont lesz–e az ET történetében, azt a történelem válaszolja majd meg. De abban biztos vagyok, hogy haladnunk kell, s jobban kell decentralizálnunk a központosított hatalmakat. Én nagyon sajnálom, hogy a fiatal demokráciák inkább saját múltjuk s a francia modell centralizáló államszervezését követik. Meg kell tanulnunk, hogy az állam hiányosságai szükségessé teszik a szuverenitás átruházását Európára, sőt, globális szintre, annak érdekében, hogy a béke, az igazságosság és a gazdasági jólét mindenki számára lehetséges legyen. S ez az, amiről az európai integráció is szól. Láthattuk, milyen nagy a különbség az 1945-ös és az 1989-es európaiak között, akik, habár mindannyian öreg európaiak voltak, mégis különbözőképpen fogták fel az európai integráció folyamatát. Az Európa Tanácsot és az Uniót azok találták ki és hozták létre, akik egy államok fölötti közösséget kívántak megteremteni, és el akarták kerülni, hogy az államok ismét háborúzzanak, mint ahogy az kétszer is megtörtént a 20. században. Az 1989-es európaiak pedig boldogok voltak, hogy visszaszerezhették szuverenitásukat, amit a Szovjetunió vett el tőlük. Az EU-t inkább a gazdasági fejlődés gépezetének tekintették, s kevésbé egy nemzetek feletti, közös projektnek. Errő1 s a szükséges változásokról – úgy látom – még sok fontos vitát kell folytatnunk a jövőben.

– Véleménye szerint hogyan dönt a Miniszterek Bizottsága az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén elfogadott ajánlás alapján?
– Tartok tőle, hogy elszalasztják a kínálkozó lehetőséget, mivel a politikai cselekvésben nem szeretnek merészen újítani. A konszenzust inkább egymás közt keresik majd, s nem a közgyűléssel, ami kár lenne.

– Kidolgozhatnak-e egyáltalán olyan hatásos dokumentumot, amely tényleg alkalmazható a konfliktusok feloldására?
– Csak akkor, ha a közgyűlés nagyobb nyomást gyakorol rájuk, ami lehetségessé válhat, mivel további, hasonló tendenciát kifejező jelentések készülnek. De ennek érdekében szükségünk van a nemzeti parlamentek nyomására, valamint azon emberekére, akik nyilvános vitákban és cikkeikkel is fellépnek, például olyan írásokkal, mint az itteni is.

– Az ön által kezdeményezett dokumentum ösztönző az erdélyiek számára?
Andreas Gross– Természetesen, de nemcsak az önök, erdélyiek, számára, hanem minden romániai számára. Nagyon sajnálom, hogy a román küldöttség néhány tagja nagyon negatív módon viszonyult a jelentéshez, annak elfogadása ellen harcolt, de boldog vagyok, hogy nem sikerült vizet önteniük a jó borba.

– A két világháború közötti írók és publicisták gyakran nevezték Erdélyt a "Kelet Svájcának" ...
– Tudom, hogy nagyon sok különböző Svájc van Európában, így Nyugat- és Kelet-Németországban is, sőt, Afrikában és Latin-Amerikában is. Az ilyen megnevezések inkább a földrajzi tájra vonatkoznak, és kevésbé a politikai kultúrára, a decentralizált államszervezetre s a polgárokkal való hatalommegosztás módjára, ami igazából meghatározó eleme Svájcnak. De remélem, hogy egyre több európait ösztönöz majd ez a modell, mert a polgárokra alapozó demokrácia valóban modern, tiszteletben tartja a polgárok szakértelmét és igényeit, és nagy jövő elé néz.

– Mennyire ismeri a Románia erdélyi régiójában élő kisebbségi csoportok helyzetét?
– A kilencvenes évek első felében gyakran jártam az önök országában, sok mindent megtudtam, s most is elolvasok mindent önölről az újságokban. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében is vannak erdélyi barátaim, akikkel sokat beszélgetek. Készen állok elmenni önökhöz, és részt venni az autonómiáról, demokráciáról és a térség európai jövőjéről szóló nyilvános vitákon.

2003. július 10. – Krónika